Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-29 / 254. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. OKTOBER 29.. SZOMBAT A vélt sértettek elégtételre várnak Tévedések szomorújátéka Szingapúr miniszterének emelik a fizetését (Folytatás az 1. oldalról) Ha már az Akadémia meghívta a római főrabbit, előadónak is meg kellett volna hívnia egy magyarországi rabbit. A második tévedést az első előadó, a Pápai Intézet rektora, Gonda Imre követte el, ill. talán nem is tévedett, hanem szavait félreértették. Megemlékezve beszédében Apor Vilmos, a vértanú győri püspök a zsidók érdekében kifejtett tevékenységéről, úgy tűnt az olasz füleknek, mintha csupán a katolikus hitre áttért zsidókat igyekezett volna megmenteni. Ami természetesen nem igaz, hiszen Apor püspök nem tett különbséget az üldözöttek között, valamennyiükért felemelte szavát, és mindenkit elrejtett, aki védelmét kérte. Ha valaki azokban a sötét években valóban kiállt szóval és tettel az üldözöttekért, az Apor Vilmos győri püspök volt. A kitért zsidókról nem kellett volna külön beszélni, vagy legalábbis meg kellett volna magyarázni az olaszoknak, mit jelentett ez annak idején Magyarországon. A római főrabbi és a meghívottak egy része ui. Gonda Imre rektor beszéde közben felháborodva elhagyta a termet, mert számukra a katolikus hitre való áttérés „hitehagyást”, „árulást” jelent. Az olasz zsidóknak már csak igen kis létszámuk miatt sem volt szükségük így védekezni az üldöztetés ellen, és senki sem magyarázta meg nekik, hogy a magyar zsidók azt hitték, hogy a „kitérés” menekvést jelent. Természetesen tévedés volt Toaff rabbi és az ő példáját követettek részéről azonnal elhagyni a termet, nem várva meg a rektor beszédének folytatását és a többi felszólalást. Mert így az a téves nézet alakult ki bennük, mintha Gonda Imre rektor revízió alá akarná vetni a történelmet. A kínos incidens után mind a római magyar nagykövet, mind pedig az Akadémia igazgatója telefonált a főrabbinak, hogy megmagyarázza a történteket, találkozót kérve, hogy megmutassák neki a beszédek teljes szövegét. A találkozóra azonban további félreértések következtében nem került sor. így történhetett, hogy az olasz sajtó mint „kontesztált” személyről beszél Apor püspökről, akinek boldoggá avatása ellen a Vatikánban kíván tiltakozni Toaff rabbi, és így történhetett, hogy a magyar sajtó pedig Apor püspök elleni méltatlan támadásról ír, holott az egész kínos helyzetet a félreértések, tévedések sorozata idézte elő. Most mindenki igyekszik tisztázni a tisztázandó- kat, nehogy a tévedések vígjátékéból szomorújáték váljék, és bárki is sértve érezze magát, ok nélkül, és hogy senki becsületén ne essék folt. Az olasz sajtónak adott nyilatkozatában Szörényi László nagykövet is félreértést említ. „Azok, akik elhagyták a termet, talán azt hitték, hogy a kerek- asztal-konferencián csak a megkeresztelt zsidókról lesz szó. De nem így volt. Gonda rektor csak rekonstruálni kívánta a történelmet, de valamennyi zsidóról beszélt, és azokról az »igazakról«, akik megmenteni igyekeztek őket.” Gonda Imre rektor pedig a következőket mondotta: „Megértem kedves zsidó testvéreinket, óriási félreértés történt, de kötelességem volt a történelem felidézése.” A római magyar közösség szívből reméli, hogy a polémia elcsitul és mindenki elégtételt kap a vélt sértésekért. Go Chok Torig (Go-Csok Tong) Szingapúr miniszterelnöke, akinek beiktatását követően Göncz Árpád volt azon nagyon kevés állam- és kormányfők egyike, aki nem gratulált, noha korábban sietve levizitált a liberálisokkal szemben szigorú városállamban, tegnap a parlament elé terjesztette javaslatát miniszteri fizetésének emelésére. Szingapúrban a miniszterek jelenlegi fizetése 776 000 szingapúri dollár (amely nagyjából ugyanany- nyi német márkának megfelelő összeg). A beterjesztendő javaslat értelmében a fizetésük 810 000 szingapúri dolNovember elsejétől több magyar agrárcikk európai uniós piacokon történő értékesítésénél változik az eddigi mennyiségi kvóták összetétele, magyar remények szerint előnyösebb eladási lehetőségeket nyújtva a magyar forgalmazóknak. Mint Gottfried Péter, a brüsszeli magyar EU-misz- szió ügyvivője elmondta, a főként baromfi-, gabona- és sajtexportot érintő módosítások lényege, hogy a lárra fog emelkedni. Az ok az, hogy „jó képességű és becsületes emberek dolgozzanak köztisztviselőkként”. Mint ismeretes, a virágzó városállamban gyakorlatilag ismeretlen a korrupció. Ezt elősegítendő a miniszteri fizetéseket eddig úgy állapították meg, hogy azok nagyjából ne legyenek alacsonyabbak a bankigazgatóknak, na- gyob iparvállalatok vezetőinek, a mérnököknek és ügyvédeknek járó jövedelmek kétharmad részénél. A mostani emelés viszont nagyjából egyenlővé teszi a fizetéseket a magánszektorban szokásos illetményekkel. L. I. magyar szállító számára előnyösen változik majd a különböző termékcsoportokra meghatározott meny- nyiségi keretek (kvóták) rendszere. Példaként utalt a Tizenkettek piacára irányuló baromfiexportra, amelynél az EK részéről eddig külön kvótákat szabtak meg nem csupán az egyes baromfifajtákra, hanem ezen belül is az egész és darabolt baromfi-féleségekre külön-külön is. A nagyvilág hírei * Az Európai Unió Zágrábban tartózkodó megfigyelői szerint Horvátországot naponta mintegy 500 szerb hagyja el véglegesen, s legtöbbjük Jugoszláviába, vagy a Horvátország területén kikiáltott Krajinai Szerb Köztársaságba települ át. * Fejszal Szumnak, Carlos egyik legközelebbi segítője bécsi fogságban van, s a német hatóságok kérték kiadatását. Sajtóértesülések szerint mozgósították a terrorelhárító egységeket: a hatóságok attól tartanak, hogy a terroristát társai megpróbálják kiszabadítani. % Václav Klaus cseh kormányfő csütörtöki te- melini látogatásán kompenzációt ígért az épülő atomerőmű környékén lévő városok és falvak lakóinak, cserébe amiért az erőmű közelsége korlátozza lehetőségeiket. * Kárpátalján tartotta soros ülését a Nemzetközi Trade Club azzal a céllal, hogy tagjai megismerkedjenek a vidék gazdasági helyzetével, a külföldi beruházások, üzleti kapcsolatok lehetőségeivel. Magyar—EU agrárkvóták Előnyös változtatás EGY HÉT L etelt a baloldali kormány országosának első száz napja, s ha nem is kértek ennyi türelmi időt, özönlenek a vélemények. A koalíció mérsékelten elégedett, a miniszterelnök — minden kritkát lesöpörve — meg van győződve, hogy jó úton jár, az ellenzék háborog, az újságok meg összevissza írnak mindent, amit tudnak vagy akarnak. Fáradhatatlanok a közvélemény-kutatók is, s bár némileg csökkent a most hatalomra kerültek népszerűsége, a mutatók még mindig gyanúsan magasak, hát hiába, szeretni kell, ennyi az egész. Nem kívánom növelni a kormány eddigi tevékenységét elemző cikkek számát, rendhagyó módon inkább sokat idézek egy újságcikkből. Az írás május 5-én, csütörtökön (magyarul néhány perccel a kampánycsend előtt) jelent meg a Magyar Hírlapban, Az Antall-Boross kormány hét „főbűne” címmel. Szerzője Ágh Attila politológus. Hogy Ágh Attila valóban Ágh Attila, azonos önmagával (ipse), nem vitatom. Ám hogy mennyiben politológus (causa sui), az már kérdéses. Egy paprikatenyésztő is eltölthet évtizedeket a szakmájában, ha állandóan téved, akkor is paprikatenyésztő marad. A papr... bocsánat politológus bevezetőjében leszögezte, hogy a kormány az elmúlt négy év kudarctörténetét most, azaz a kampányban akarja rózsaszínűre átfesteni. Ha azonban — szól a határozott auftakt — négy év után józanul és ideológiai mákony nélkül visszatekintünk összegzés végett, akkor azt látjuk, hogy az Antall- Boross kormány elkövette mind a „hét főbűnt” az ország ellen, azaz súlyosan vétett mind az ország belső gazdasági és politikai fejlődése, mind pedig nemzetközi hírneve és versenyképessége ellen. Nyugodjon meg az olvasó, ezt nyomtatta ki május 5-én a Magyar Hírlap. S a szerző, mint említettem, politológus, tehát nem sértett ellenzéki pártharcos, meg nem értett szélsőség vagy harsány outsider, hanem a politika nehéz tudományával foglalkozó szakember. Ennyi gyönyör után aztán következik józanul és ideológiai mákony nélkül — a főbűnök felsorolása. Mivel az egész cikket nem közölhetem, csupán egy kivétellel a bevezető mondatokat idézem, kevés kommentárral. A kormányzat első és legszembetűnőbb bűne, hogy eltűrte a szélsőjobb nyilvános utcai garázdálkodást, sőt alattomban támogatta is ezeket a csoportokat, továbbá bűnös hanyagságot mutatott a közrend és a békés állampolgárok védelmében. Ehhez nem tudok semmit hozzáfűzni. Fantasztikus, hogy szakemberünk szerint ez volt a legszembetűnőbb bűn, itt még a metafora sem segít. A kormányzat második főbűne, hogy visszaélt gazdasági hatalmával, intézményesítette az állami vagyon szétlopását, s ezzel az emberek tudatában összemosta a privatizációt a korrupcióval. Na, itt már közeledünk a mához, napjaink látens gazdasági botrányai előbb- utóbb csak megadják a választ. A kormányzat harmadik főbűne, hogy lényeges pontokon megsértette vagy félretolta a jogállamiságot. Szerzőnkben egy vátesz veszett el, ki hitte volna, hogy május 5-én ennyire látja a nyárvégi valóságot. A kormányzat negyedik, de talán legsúlyosabb főbűne, a múltba fordulás, a történelmi-sérelmi politika erőltetése, az összes aktuális problémának a kezelhetetlensé- gig való átideológizálása, és mindezek következtében a gazdasági-társadalmi válságkezelés elhanyagolása. Nem tudom, milyen magas szerzőnknél a még kezelhető küszöb, bizonyára néhány centivel tovább tart, mint egy négy elemis munkanélkülié. Az azonban bizonyos, hogy négy sötét évtized után gesztusok is kellettek: egyszer kellett újratemetni magyar földben Nagy Imrét, Horthyt, Mindszentyt, Bethlent, mert magyarok voltak. Az új kormány valóban nem néz a múltba — Horn Gyula ünnepi beszédében száz évvel előbbre datálta Szent Istvánt —, csak a közelmúltra, lásd nagyköveti visszahívások. A kormányzat ötödik főbűne — és ezt a leghosszabb passzust érthető módon idézem — az elektronikus médium legázolása és a sajtószabadság ellen vívott következetes hadjárat hivatalba lépésének kezdete óta. Ez egyaránt jelentkezik az újságok privatizációjába való erőszakos beavatkozásként, a megfenyegetett bankokon és vállalatokon keresztül a saját pártsajtója finanszírozásaként, és legfőképpen a közszolgálati médium semlegessége elleni általános támadásként. Az új kormányzó elit hadat üzent a magyar értelmiségnek, a kritikai társadalomtudománynak és az egyszerű tényeknek is, mindennek, ami nem az ő dicsőségét zengi. (Ez gyönyörű — Sz. A.). Az értelmiségtől szervilizmust, a közalkalmazottakról politikai hűséget és a médiumtól tömjénezést várt el. (Ez is — SZ. A.). Teljhatalmi törekvésében semmiféle hatalommegosztást nem volt hajlandó elfogadni, a nyilvánosság ellenőrzését sem. A kormányzat annak a szokványos tekintélyuralmi illúziónak a rabja, hogy a kormányzati hatalommal — az adott esetben a parlamenti többséggel — együtt jár zsákmányként a médium birtoklása is. (Vátesz vagy Attila, vátesz — SZ. Á.). S hogy a médium az abszolút úr a lelkek felett, vagyis a nyilvánosság kontrolljával és az emberekbe besulykolt sikerpropagandával megörökítheti magát a hatalomban. Kicsit fújjuk ki magunkat, jön a hatodik. A kormányzat hatodik, de igen fájdalmas főbűne a szociális érzéketlenség. No comment. A kormányzat hetedik, hosz- szabb távon talán legsúlyosabb főbűne, hogy megrontotta az ország nemzetközi hírnevét (mivel, váteszem, mivel? — Sz. A.), súlyosan megrongálta Magyarország imázsát Európa és a nagyvilág előtt (mivel, váteszem, mivel? — SZ. A.). A cikk befejező gondolata, hogy nemcsak gyenge, de káros is volt az előző kormány tevékenysége s többek között ezért nem éreztünk a rendszerváltozáskor eufóriát. Nézzük csak meg, mekkora eufória lesz itt, ha ez a rezsim végre megbukik és egy valódi, demokratikus koalíciós kormány lép a helyébe! E ljött az eufória, szegény paprikatenyésztőnk, felkiáltójellel fejezte be veretes cikkét, számomra csak a bocsánatkérés marad. Nem akartam felhasználni májusi gondolatait, de nem hittem, hogy az akkor agyrémként olvasott írás néhány hónap múlva ennyire aktuális lesz. Hogy mi ennek az oka, a Hom-kormány, a politológia vagy a paprikatenyésztés, azt nem tudom. Székely Ádám Lesz még itt eufória
