Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)

1994-10-28 / 253. szám

i PEST MEGYE1 HÍRLAP KULTÚRA 199.4. OKTÓBER 28., PÉNTEK 7 Könyvespolc A Napördög Firenzében A nesztorok korosztályába lépett immár a május ne­gyediké óta hatvanöt esz­tendős Kárpáti Kamii, de ezt csak a lexikon árulja el, hiszen jelen idejű költe­ményeiből is intenzív és barbár életerő árad. A le­tisztult, reneszánsz életböl­csesség pedig a legelső mű­veinek is jellemző sajátos­sága volt. Kárpáti Kamiit kivételes versírói talentum­mal áldotta meg az ég. Már első kötetének böngé­szője is láthatta, hallhatta, ha volt szeme és füle a vers örökkévaló muzsikájá­hoz, hogy tökéletes lírikusi vértezetben pattant elénk, már szinte akkor is nyilván­való, hogy a legnagyobbak között, a szintézisteremtők táborában van a helye. „A szárnyas idő? Késett évtize­deket / Forgószél-szárnya fiamért korán kapott. / Ké­sőn és korán — melyikünk kezéből I kell elfogadnunk a vakfehér botot? (Későn és korán). Kevesen képe­sek létfilozófiát ily határta­lanul egyedi és ékes meta­foraköntösbe öltöztetni. Nála senki tágabb lélekkel és megtisztultabb alázattal talán senki nem tud odatér­delni a szépség, az erkölcs és a hit oltára elé: „Bár ahogy áll / a fény öntözte / hátív s gereinc, / s alatta a bal láb a súlyt — a mártír előtt térdeplőből / kisugár­zó ellenfényben — / egy gyönyörű állat, / egy láng- léptű ló / feszülő erejével / telítve tartja" (Egy római hátív tüzes leírása). Úgy komponál, pontoz és ellen­pontoz szavakkal-monda- tokkal, mint ahogy az álta­la oly nagyra becsült Mi­chelangelo teremtett di­menziókat, külső-belső te­reket vésővel és ecsettel... Az itáliai, firenzei ver­sekből is elő-előbukkanó recski haláltáboremlékek arról árulkodnak, hogy Kárpáti Kamii eddigi éle­tében csak addig volt sze­rencsés, amíg a ragyogó tehetséget osztották. A szenvedésekből triplán ju­tott neki, hét és fél eszten­dőt töltött Rákosi falakkal és drótkerítéssel körülkerí­tett, további harmincnégy észtendőt szocialista diktá- torocskák falak nélküli börtönében. Életműsoroza­tának második kötete, a Relief egy fegyház falára a börtön- és lágerversek, a Tengerre vetett ágy című nyitánya pedig a szerel­mes költemények gyűjte­ménye. Idén, A Napördög Firenzébennel, az Itália bűvöletében keletkezett művek csokrával szinte egy időben látott napvilá­got a Néma páva című iro­dalmi esszégyűjteménye. S előkészületben van az Ibolyántúli ember, a kép­zőművészeti ihletésű el­mélkedések könyve is. Mint ahogy a mediterránu- mot idéző versremeklései is elárulják a képzőművé­szetre fogékony elmét, a képzőművészeti esszék is lépten-nyomon leleplezik a vérbeli költőt. (Cserép­falvi és Stádium könyvek, 1994.) Pósa Zoltán Balogh-képek Csepelen „Változatlanul hiszek a klasszikus művészet értékében, bízom hatásában — írja Balogh Gyula festőművész a no­vember 1-jén nyíló kiállításának meghívójában, majd így folytatja: — Felületes megítélésből az anyag legyőzni lát­szik a szellemet. E nyomorult perspektívában sok ember­nek fokozottan szüksége lesz a művészet illuzionizmusá- ra.” Ennek a „legyőzött” világnak, az enyészet indái által közrefogott környezetünknek az üzenete Balogh Gyula Repkény és borostyán című olajfestménye is. A tárlatot a Csepel-szigeti Kék Iskola Galériában (XXI. kerület, Rá­kosi E. u. 138.) Fábián Gyula irodalomtörténész nyitja meg — délután 5 órakor; a kiállításra kerülő alkotások november 22 éig tekinthetők meg. Vendégek a gödöllői zeneiskolában Akiket a Duna nem választ el — Hogyan tarthattunk ki egymás mellett tizenöt évig az elmúlt nehéz időkben? — tette fel a kérdést Jaroslav Petr, a szlovákiai revucai (nagyrőcei) művészeti iskola igazgatója Gödöllőn növendékeinek a gödöllői művelő­dési központban rendezett hangversenye utáni találko­zón. Tizenöt éve kezdődött testvérkapcsolatuk a gö­döllői Chopin Zeneiskolá­val. A két iskola diákjai ta­náraik vezetésével kölcsö­nösen ellátogatnak egy­máshoz, hangversenyeken mutatkoznak be egymás városának közönsége előtt, személyes ismeretsé­gek alakultak ki közöttük. • — A gyerekek miatt és a barátság miatt érezzük fontosnak ezt a kapcsola­tot — válaszolt meg a fel­tett kérdésre Jaroslav Petr, s nem fűzte hozzá, de aki részt vett a találkozón, a tanárok közötti beszélgeté­sen, tapasztalhatta: és a zene miatt. Ferenczi Anna, a Cho­pin Zeneiskola igazgatója újságolta, hogy most már nekik is van fúvószeneka­ruk, azt is megtudhattuk tőle, hogy másnap délután fellép ez a zenekar — s erre a revucaiak úgy igye­keztek vissza a másnapi ki­rándulásról, hogy tanúi le­hessenek a szereplésnek. Egy jövőre tervezett hang­versenyre vendégszerepel­ni hívta meg az egyik re­vucai tanárt — s a meghí­vott máris a partitúra után érdeklődött. A jelen lévő Fábián Zsolt gödöllői polgármes­ter is lényegesnek tartotta megemlíteni: a zenével foglalkozók között a nyel­vi nehézségek könnyeb­ben leküzdhetők. Nagyra értékelte ezt a tizenöt éves kapcsolatot, mely úgy mű­ködik, hogy a város veze­tésének sose volt vele sem­mi tennivalója. Ha a „kisemberek” ilyen kap­csolatok folytán megisme­rik egymást, már nem for­díthatja szembe őket a nagypolitikában esetleg ki­alakuló rossz viszony. Változatos zeneszámok­ból összeállított hangver­senyt adtak a revucai nö­Körösfői-Kriesh Aladár; Ex libris Kriesh Margit vendékek. Melankolikus és játékos dallamok egy­aránt felcsendültek nemkü­lönben változatos hangsze­reiken. Számomra legem­lékezetesebb maradt az Éva Kratochvillová által zongorán előadott Schu­bert Impromptu s Hacsa- turján Kardtánca, melyet harmonikán Juraj Lábaj játszott. Ezeken kívül mindketten több darabot is bemutattak, mint ahogy a másfél órás műsor során többször visszatértek más zenészek, azonkívül tánco­saik is a színpadra. Művészeti iskolájukban zenén és táncon kívül elő­adóművészetet, valamint rajzot is tanulnak. Értesül­ve róla, hogy' a gödöllői zeneiskola átépítés alatt áll, rajzokat hoztak ma­gukkal, hagytak itt aján­dékba az újraépülő, szebb, nagyobb zeneiskola szá­mára — melybe őket is várják ismét, hasonlóan mint korábban, majd a nyáron rendezendő zenei táborba. N. A. Egy képkiállítás elé A mű születésétől a látványig Ma nyílik meg három fiatal alkotó — Balázs Já­nos Balázs, Klement Zoltán és Újhegyi Molnár Gábor — közös kiállítása az RS 9 Színházban. Be­harangozandó e jeles eseményt, ültünk le beszél­getni a tárlatról Balázs J. Balázzsal, aki a kiállí­tás kigondolója, s mint kezdeményezd, maga köré gyűjtötte festdbarátait. A Vörös és fekete a Madách Kamarában Julien Soréi becsvágyó fran­cia fiatalember történetét kö­vethetik nyomon a nézők a Madách Kamara Színház ma esti premierjén. Stendhal „Vörös és fekete” című regé­nyét Pozsgay Zsolt állította színpadra. Az előadást Szir­tes Tamás rendezte. A cím­szerepet Cvetko Sándor ala­kítja. De Renalnét Piros Ildi­kó, Mathildét Vasvári Eme­se, illetőleg Varga Klári fel­váltva játssza. A további sze­repekben színpadra lép: Avar István, Lőte Attila, Pásztor Erzsi, Koltai János, Dunai Tamás, Dengyel Iván, Juhász Jácint, Csűrös Karola, Puskás Tamás, Men- szátor Magdolna, Horesnyi László, Szűcs Gábor és Bog­nár Zsolt. A díszletterveket Horesnyi Balázs készítette, a jelmeztervek Rátkai Erzsi munkái. Megtalált Stradivari Megtaláltak egy 30 éve el­tűnt 262 éves Stradivari he­gedűt, és az értékes hang­szer visszakerült a kalifor­niai egyetem tulajdonába. A 800 ezer dollárt érő hegedű azon ritka hangszerek egyi­ke, amelyeket a legendás olasz Antonio Stradivari mester készített, 1967-ben tűnt el egy zenész kocsijá­ból. Az előző tulajdonos, aki egy autópálya mentén ta­lálta meg a ritka hangszert, meleg kendőkbe göngyöl­ve, akárcsak egy bébit, nem volt hajlandó visszaadni jo­gos tulajdonosának, az egye­temnek. Az ügyben a bíró­ság fog dönteni. — 1989-ben merült föl az igény egy olyan szerveződésre — mon­dotta —, amelynek gerin­cét az azóta már meg­szűnt Havasok című fo­lyóirat alkotta. Irodalmi lapunk tág teret biztosí­tott a képző- és fotómű­vészeteknek — a velünk küszködő fiatal alkotók folyamatos megjelenését támogatván. így indult el akkortájt saját szerve­zésű kiállítássorozatunk is. Sajnálatos, mindezen próbálkozások 1992-ben a politikai csatározások miatt elvéreztek. E mos­tani tárlat létrehozásának oka: az elmúlt két év hallgatásának megtörése, valamint kísérlet arra, hogy a korrupciótól és a tájképektől zsúfolt, úgy­nevezett „magyar képző- művészetben” szerény je­lenlétet vívhassunk ki magunk és a mételytől idegenkedők számára. — Kiállításuknak a Feljutások címet adták. Miért? — Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a meg­mérettetés az elsődleges célunk. A képek monda­nivalója, története az, ami közönséget követel. „Feljutások”. E cím nem művészeti törekvésein­ket takarja, hanem a ké­pek létezésének útját je­lenti. Amint az anya is megszüli gyermekét, táp­lálja, neveli, formálja s tudja, egyszer (ő és Isten közös) teremtménye tu­datára ébred, s önálló, független útra indul, ugyanúgy a képek is el­hagyják az alkotói, szü­lői házat, hogy betöltsék szerepüket, szerves alko­tórészévé, tükrévé válja­nak a körülöttünk lévő vi­lágnak. — A teremtést és a szü­letést miképp lehet meg­jeleníteni nekünk, kívül­álló nézők számára? — Az állatvilágban is a születés a létezés egyik legintimebb pillanata, melynek az anya és a be­lőle kibúvó új élet a kizá­rólagos átélője. így a festmény is magában hor­dozza — természetszerű­leg — a születésél­ményt; elkerülhetetlenül tükrözi alkotójának „gén­jeit”. De létezik más megjelenítési forma, a képek egymás után érke­zése: a film. — Eszerint a film is szerepel eszközei között? — Igen. Tervem egy film, melynek saját „szü­letése” már két éve húzó­dik. Az igaz, hogy a lehe­tőségek nyitottak voltak számomra — gondolok itt a pályázatokra —, de mint a végeredmény mu­tatja — a magyar kísérle­ti film reménytelen álla­potai közepette filmter­vem veszni látszik. A for­gatókönyv a Magyar Te­levízió Fiatal Művészek Stúdiójának (1993­ban) és a Balázs Béla Stúdiónak a pályázatán (1994-ben) is támogatást nyert, de mint tudni le­het, mindkettő meg­szűnt! A film címe egyébként Képperdület; hiszen a cél, hogy meg­mutassuk a festőt alkotá­sa közben, és rögzítsük az alkotó szeme mögötti „médiumkihallgatást”, követve a tudat és a tu­dattalan eszeveszett, vil- lódzó képperdületét. — Visszatérve a kiállí­tásra, kérem, meséljen festőbarátai munkáiról. — Klement Zoltán al­kotásai az alulemez és az olaj meglepően expresz- szív ötvözetei. A szinte grafikai úton megjelení­tett képek a fém fényha­tásaival teszik mozgal­massá a __ benyomást. Ugyanígy Újhegyi Mol­nár Gábor is az őt körül­vevő élettérből meríti té­máit, ott fönn a Bada­csony hegyén, az égbe meredő bazaltok tövében. (A megnyitó ma, októ­ber 28-án este hat óra­kor lesz az RS 9 Szín­házban — Budapest VII., Rumbach Sebes­tyén utca 9. alatt: közre­működik Fülöp György gitárművész. A kiállítás november tizedikéig te­kinthető meg.) (novák) f

Next

/
Oldalképek
Tartalom