Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-28 / 253. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1994. OKTÓBER 28., PÉNTEK 3 Málas Kevesen vannak kis hazánkban, akik ismerik ennek a régi Bars megyei falucskának a nevél. Én sem hallottam róla, amíg a Rákóczi Szövetség Esterházy János Emlékbizottságának elnöke meg nem hívott október 23-ára, a hó'si emlékmű felavatásának ünnepségére. Málas az Ipolyságot, Nagysallót és Érsekújvárt ösz- szekötő országúitól délre elágazó harmadrendű út mentén húzódik meg szerényen. Főleg magyarok lakják. A falu nem nagy, de polgárai és vezetői nagy lélegzetet vettek, s elhatározták, rendezik régi adósságukat. Hetvenhat éve, hogy befejeződött az első' világháború, s a második világégés fegyverei is majd ötven éve elcsendesedtek, de a község hó'si halottainak nevét csak az árván maradt családtagok és barátok szíve őrizte. Sírjuk nem lévén, még halottak napján sem tudtak megemlékezni róluk egy csokor virággal, vagy akár egy szál őszirózsával. A nagy történelmi események szelleme lengi körül a közeli Nagysallót. 1849. április 19-én Damjanich és Klapka vezetésével a honvédek itt verték meg az osztrák sereget. Ez a győzelem tette lehetővé Komárom felmentését. Úgy látszik, a hősők szelleme él Málas polgáraiban is. Amit nem engedett meg a híres csehszlovák demokrácia, amire nem került sor a visszacsatolás röpke éveiben, s amit lehetetlenné tett a magyar kisebbség számára többszörös elnyomást jelentő kommunista diktatúra, a „bársonyos forradalom”után öt évvel megvalósulhatott. (Bizony lassan őrölnek Isten malmai!) íme, egy pozitív példa: minden probléma, nehézség, visszahúzás ellenére, lassan-lassan csak erősödik a demokrácia Szlovákiában is. A környező államok közül meg lehetne nevezni nem egyet, hol ilyesmi elképzelhetetlen lenne. Dicséret illeti a falu polgármesterét, önkormányzatát, polgárait, hogy adósságukat végre rendezték. (Az emlékmű Nagy János szlovákiai szobrász nagyszerű alkotása.) Az avatóünnepséget a polgármester nyitotta meg, majd a második világháborús hősi halottak egyik életben maradt bajtársa emlékezett meg a háború borzalmairól és áldozatairól. (A szereplők nevét azért nem említem, mert ha nem sorolhatom föl a hősöket, akkor az élők is maradjanak névtelenek.) Ezután egy parlamenti magyar képviselő szólt a jelenlévőkhöz, majd a falu plébánosa fölszentelte a háborús emlékművet. Ekkor fölolvasták a hősi halottak neveit, s minden egyes névnél a község egy-egy fiatal polgára mécsest helyezett el a kőtábla mellé. Ézután következett a koszorúzás, melyben Magyarországot a pozsonyi követség és a Rákóczi Szövetség küldöttei képviselték. A műsort egy galántai vegyeskar énekszámai tették gazdagabbá. Az ünnepség gyászmisével fejeződött be. Múlt nélkül nincs jelen, a múltat vállaló jelen nélkül szegényebb lesz a jövő'. Köszönjük Málasnak, a kicsiny szlovákiai magyar falunak a példaadást. Török Bálint Mérlegen az oktatáspolitika Nem teljesül a kormányprogram Ha csak a nyilatkozatokat nézzük, akkor nyugodtan hátradőlhetnénk kényelmesen, és nem kellene azon törni a fejünket, miért nem teljesülnek a kormányprogramban meghatározott oktatáspolitikai alapelvek — mondta Pokorny Zoltán, a Fidesz oktatáspolitikai szakértője egy tegnapi sajtótájékoztatón. Veszélyben a képzés A Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete alapvető ellentmondást lát a kormányprogram és a kormány gazdaságpolitikájának irányvonalában foglaltak között a felsőoktatási hallgatói létszám tekintetében — mondta Kis Papp László, az FDSZ elnöke, a szakszervezet tegnapi sajtótájékoztatóján. Mint megtudhattuk, a kormány korábban ígéretet tett a hallgatói létszám növelésére, ezzel szemben 1995 szeptemberétől már csökkenteni akarja a felső- oktatásban a hallgatók számát. Az FDSZ — tekintettel az Európai Közösséghez történő csatlakozási igényünkre — a modernizációs folyamat legfontosabb zálogának tekinti a diplomások számának növekedését. A felsőoktatás jelenlegi helyzetét ecsetelve Kis Papp László elmondta, hogy az kezd válságossá válni. Elmondása szerint a felsőoktatási intézmények támogatását a kormány 1995-ben is szeretné az idei szinten tartani, ami elfogadhatatlan. F. R. Két nagyon fontos problématerülete van a művelődés- és oktatáspolitikának — mondta a képviselő, amelyek esetében feltűnő az, hogy a kormány jelenlegi tevékenysége szöges ellentétben áll a választási hadjárat idején elültetett képpel. A felsőoktatás helyzetéről szólva elmondta, a célkitűzések a hallgatói létszám növeléséért szálltak síkra, ez azonban nem valósult meg. Sőt, a jövő évi költségvetés irányszámai alapján a felsőoktatási hallgatók csökkentése az állam célja, amely igen rossz fordulat az előző négy évhez képest. A második probléma az, hogy ellentétben a miniszter- elnök nyilatkozatával, miszerint a megtakarításokat először a minisztériumokon akarják érvényesíteni, hogy a művelődési tárca működtetési költségei nem csökkentek, sőt növekedtek. Mindemellett azonban nagymértékű elvonásokat terveznek különböző stratégiai ágazatokból. Ez azért rossz, mert most azoktól vonnak el pénzt, akik az elmúlt időben jól gazdálkodtak és költséget tudtak megtakarítani, és azok kapnak plusztámogatást, akik vagy nem jól gazdálkodtak, vagy elszórták a támogatásra kapott pénzt. A kormány a mai napon dönt arról, hogy a különböző oktatási intézményeket központilag Finanszírozza, vagy a szaktárcák kapják meg ezt a lehetőséget. Ez is szöges ellentétben áll a kormányprogrammal, hiszen ott egy integrált felsőoktatási rendszer kialakítását ígérték. A másik fő problémakör a közoktatás fejlesztése, amelyre a halogatás érvényes minden tekintetben. A kormányprogram közoktatással foglalkozó tervezetét — az ígéretekkel ellentétben — még mindig nem terjesztették a parlament elé, s valószínű, hogy ebben az évben már nem is kerül erre sor. így tehát a törvény módosítását csak darabokban végzik majd el, amely egy toldo- zott-foldozott közoktatási törvényhez vezet. Pokorny szerint fölösleges energiákat fordítottak ideológiai kultúrharc-csatározásokra, amely bizonytalansághoz vezet az egész oktatáspolitika területén. Az utolsó és talán a leginkább a polgárokat érintő probléma, a kétszintű béralku kérdése, ahol szintén nem történt semmi előrelépés. Sőt, a Pénzügyminisztérium bérbefagyasztással „fe- nyegetődzik”. Az egyetlen változás az A kategória kilencezer forintra való emelése volt. Ez több szempontból is rossz, először, mert még mindig nagyon kevés, másodszor pedig megerősíti azt a rendszert a közoktatásban, amely megváltoztatására eddig is nagy erőket fordítottak. Pokorny Zoltán úgy vélte, hogy a művelődési tárca oktatáspolitikai koncepcióhiányát a Pénzügyminisztérium tölti ki és ezért az irányító szerep tulajdonképpen Békési Lászlóé és nem Fodor GáLatorcai János a közös jelölt (Folytatás az 1. oldalról) Azt is elmondták: megállapodásukban rögzítették, hogy Latorcai János már a kampányidőszakban lemond alelnöki tisztségéről, és esetleges megválasztása után pedig természetesen országgyűlési képviselői mandátumáról is. A sajtótájékoztatón ezenkívül közölték, hogy a három párt közös listát állított össze, amelynek első három helyén Szentgyörgy- völgyi Péter, az MDF eredetileg megnevezett főpolgármester-jelöltje, Zupkó Gábor, a Fidesz volt főpolgármester-jelöltje és Énd- rédi István KDNP-politi- kus szerepel. Arra a kérdésre, hogy lehetségesnek tartják-e még az FKGP- vel a megállapodást, a politikusok kijelentették: már nem, bár örülnének annak, ha a kisgazdák visszaléptetnék saját főpolgármester-jelöltjüket, mert így nem szóródnának az ellenzéki jelöltre leadott szavazatok. A sajtótájékoztatón Csáti György, az MDF külügyi szóvivője szólt a kormányzat száznapos külpolitikai tevékenységéről. Megítélése szerint a kabinet semmittevése volt jellemző, amit — mint fogalmazott — az is bizonyít, hogy számos helyen hónapok óta nincsenek betöltve a nagyköveti posztok. Csó- ti György bírálta Horn Gyula miniszterelnök azon kijelentését, miszerint 10 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni. Az MDF-es politikus szerint ez azt jelenti, hogy a komrányzat nem vállalja a határon túl élő magyarokkal szembeni alkotmányos felelősségét. Ha nincs ellenpólus, vége a demokráciának Beszélgetés Skultéty Sándorral, Pest megye leköszönő köztársasági megbízottjával (Folytatás az 1. oldalról) Az elnök úr feltehetően ma foglalkozik az előterjesztéssel, és valószínűleg alá fogja írni. — A felmentést követően hogyan tovább? — November 1 -tői ismét a ceglédi 2-es számú ügyvédi irodában dolgozom. Ottani kollégáimmal már egyeztettem a visszatérésemet. — Ez azt jelenti, hogy elszakad a politikától? — Nem akarok elszakadni tőle. Vagy a Pest megyei, vagy a Nógrád megyei közgyűlés tagjaként szeretnék kötődni a politikai tevékenységhez. Nógrád megyében már megfelelő támogatást kaptam ahhoz, hogy listára vegyenek. Ott már alakult egy választási koalíció. — És Pest megye? — Pest megye szimpatikusabb lenne nekem, hiszen itt lakom, és mind a negyvenkilenc évemet itt éltem le. Azonban az itteni pártok részéről még nem hangzott el ezzel kapcsolatban konkrét nyilatkozat. A megyében nyolcvan küldött lesz, ebből negyvenkét fő a tízezres lélekszám fölötti településekről jön össze, harmincnyolc a kisebbekről. Pártlistákra történik a szavazás, és ennek alapján áll össze a megyei közgyűlés. — A köztársasági megbízottak hivatalai tehát önök nélkül működnek tovább. A megbízottak hiánya nem okoz-e fennakadást a tevékenységükben? — Okozhatna, de a hivatali ügyrendet úgy fogom módosítani, hogy ezek az akadályok megszűnjenek. Közös érdekünk, hogy működjön a hivatal. Vannak olyan kizárólagos jogosítványaim, amelyeknek az átruházása nem egyszerű feladat. De hangsúlyozom, megteszem a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy különösebb gond ne legyen. — Lát-e jogi problémát abban, hogy előbb menesztik önöket, mint ahogy a hivataluk megszűnne? — Kétségtelen, jogi problémákról lehetne beszélni, de nem akarok jogászkodni, hiszen ebben a szituációban én egy köztisztviselő vagyok.-—Akkor beszéljünk a döntés politikai vonatkozásairól. — Most egyfajta centralizálás folyik. Mi szabad pályán mozgó területi vezetők voltunk. Két pólustól függtünk. Felmentőnk és kinevezőnk a köztársasági elnök, a fegyelmi jogkör gyakorlója a miniszterelnök, de mivel a két személyiség más-más politikai párt tagja volt, illetve más-más politikai felfogást képviselt, így a kettejük közti különbözőség stabillá tette a mi szakmai munkánkat. Most a Belügyminisztérium alá tartozó centrális hivatalok bizonyára nem lesznek képesek biztosítani a korábbi pártatlanságot. Azt sem tartom szerencsésnek, hogy a középszintről eltűntek az általunk képviselt kormányzati személyiségek. Mi a magyar kormányt képviseltük és koordináltuk a dekoncentrált szervezetek munkáját. A mi szerepkörünket és belügyminisztériumi főosztályvezető fogja átvenni, de nyilvánvaló, hogy egyetlen dekoncentrált szervezet, illetve minisztérium sem fogja alávetni magát neki. A koordináló tevékenység tehát kimarad. — E koordináló tevékenységnek volt-e kézzelfogható haszna? — Igen. Például menedzselni tudtam a régiómat. Nem véletlenül voltak kormányülések Nógrád, illetve Jász-Nagykun-Szol- nok megyében. Milliárdokat lehetett ebbe a két megyébe belepumpálni. Sajnos Pest megye vonatkozásában nem számolhatok be hasonlóról, mert a megyei önkormányzattal ilyesmit nem sikerült összehozni. — Mi volt ennek az oka? — A másik két megye önkormányzata sokkal fogékonyabb volt az együttműködésre. Ez a kormányzati szerepkör tehát kiesett, és nem tudom, hogy ebben az új felállásban a vidék Magyar- országának milyen lehetősége lesz a Budapesthez való felzárkózásra. Ha csak a saját régiómra gondolok, azt kell mondjam, egy közel egymillió-nyolcszázezres országrész már csereszabatos a fővárossal, olyan értelemben, hogy jelentős gazdasági és politikai súlya van. Mindent egybevéve úgy érzem, hogy a vidék esélyei rosz- szabbakká válnak ezzel a közigazgatási reformmal. — Nemrég azt a véleményt hallhattuk a szocialisták oldaláról, hogy az ország stabilitása szempontjából szerencsés volna, ha az önkormányzati választásokat is ők nyernék. Egyetért-e ezzel a vélekedéssel? — Szerintem a stabilitáshoz többpártrendszer kell. A hatalom egyoldalú megszerzése diktatúrához vezet. Ha nincs ellenpólus, akkor a demokráciának vége lesz. Az elmúlt négy évben sem ártott az önkormányzatiságnak, hogy az önkormányzatokban nagyobb volt az ellenzéki részvétel, mint a kormányzati. Az a véleményem, ha az önkormányzatokban ezután is kialakul a kormányzati oldallal szembeni ellenpólus, az csakis az ország javát fogja szolgálni. Bánó Attila
