Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-27 / 252. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. OKTOBER 27., CSÜTÖRTÖK Megszűnik a Szerb Krajina Köztársaság Horvát—szerb megegyezés Annak ellenére, hogy eddig mindkét fél tagadta, szeptember végén és október elején a titkos tárgyalások folytak a horvátországi hatalom és a boszniai bábállam vezetői között. A belgrádi rezsimhű Ve- csemye Novoszti (Esti Hírlap) értesülése szerint várható, hogy már a közeljövőben hatalmas változásokra kerül sor a még mindig vérzivataros boszniai és a szerbek által megszállt kelet-horvátországi térségben. A két fél többszöri tárgyalásain ugyanis — állítólag — megállapodásra jutottak abban, hogy Horvátország visszakapja Nyugat-Szla- vóniát, a Bánija, Líka és Kordun nevű területeket, ennek fejében viszont a hírhedt Kain várost az úgnevezett Boszniai Szerb Köztársasághoz csatolhatja, másrészt egy szűk, alig 35 kilométer széles kijáratot kap Dubrovniknál az Adriára. Az említett megbeszéléseken egyik fél sem vetette fel Kelet-Szlavónia, Nyugat-Szerémség és Bara- nyá kérdését. A logika szerint tehát a három terület továbbra is a szerbek kezén maradna, viszont szó volt az emberek tízezreinek a „megfelelő helyre” való telepítéséről. A két fél — úgy hírlik — a boszniai muzulmánok államának határait is kijelölte anélkül, hogy az érintetteket bárki is megkérdezte volna. Egyébként ugyanez vonatkozik az úgynevezett Szerb Krajina Köztársaság lakosaira és vezetésére. Köztudott ugyanis, hogy ez a bábállam Horvátország területén van, sorsáról mégis Radován Kara- dzsics „intézkedik”! A boszniai szerb vezetés engedékenységének igen súlyos okai vannak. A Szerbiával való szakítás után ugyanis Karadzsicséknak megszűnt a világban való szereplés lehetősége. (b. m.) Függetlenségi évforduló Ausztria ügyvezető kormánya Franz Vranitzky kancellár elnökletével tegnap ünnepi ülést tartott abból az alkalomból, hogy 39 évvel ezelőtt, ezen a napon, 1955. október 26-án foglalták alkotmányba az ország örökös semlegességét. A kormányülés nemcsak az ünneplés jegyében zajlott: a kormány ezen a tanácskozáson hagyta végleg jóvá az Európai Unióhoz való csatlako- . zás törvénytervezetét. A parlamenti vitát már az új törvény- hozás folytatja majd le november 8-i megalakulása után. Mivel a koalíció ebben nem rendelkezik kétharmados többséggel, a szavazás nem tekinthető előre eldöntöttnek. A munkaszüneti napon ko- szorúzási ünnepségeket tartottak országszerte. A magyar nép elvetemülten antiszemita, közönyösen vagy tevőlegesen is fajgyűlölő, fasiszta. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy már a jobb sorsra érdemes köztársasági elnöknek is törvénymódosítással kell föllépni az egyre jobban elharapódzó jelenség ellen. A Magyar Televízió Objektív című „háttérműsorában” kedden este Bánó András — aki jómaga is áldozata, sőt szakmai mártírja volt a magyar nacionalista indulatoknak — ország-világ előtt ízelítőt adott a magyarság igazi lelkűidéből. A holocaust évében szinte a csodával határos módon, 50 év múltán most váratlanul ráleltek egy újabb, magyarságot terhelő dokumentumra. A mintegy háromperces archív filmen 1944 októberében fegyveres nyilasok több száz fős zsidó csoportot kísérnek végig a budapesti Rákóczi úton. A képsorokhoz nem kell különösebb kommentár: az elfásult, megalázott, sorsába szinte beletörődött embertömeg látványa minden épeszű és ép lelkű emberből — felekezeti hovatartozás nélkül — szánalmat és fölháborodást váltanak ki. Pontosabban: a magyar népnek a filmen látható, súlyos bűntettet elkövető nyilas banditákat történelmi perspektívában el kell ítélnie. Csakhogy a magyarországi hírközlő eszközöknek az 50 évvel ezelőtti eseményekkel kapcsolatos vonalvezetése, műsorpolitikája manapság már egészen másfajta döbbenetét, sőt ellenhatást vált ki a jóérzésű nézőkben. A holocaustév ürügyén hazánkban szinte óráról órára, a nap minden szakában a magyar nemzet becsületét sértő műsorok hangzanak el, illetve látnak napvilágot. Az emberben óhatatlanul fölmerül a kérdés: fél évszázad múltán — az állam- és kormányszinten történt történelmi bocsánatkérés után — kiknek áll érdekében az, hogy a második világháborús zsidóüldözés kapcsán töretlen elszántsággal a halántékunkon tartsák a pisztolyt? A „kollektív és megbocsáthatatlan bűnösség” állandó fölemlegetése az én szememben valahogy nem fér össze a mártírok iránti nemes kegyelettel, a megbékélés fennen Méltatlan támadás Apor püspök ellen Elmaradt a bocsánatkérés A Vatikáni Rádió ismertette azt a nyilatkozatot, amelyben Pápai Lajos gyó'ri püspök megdöbbenésének ad hangot az Apor püspök személyét ért támadások miatt. A magyar egyházi méltóság nyilatkozatát abból az alkalomból tette közzé, hogy a Magyar Pápai Intézetben a magyar holocaustról rendezett konferencián Gonda Imre rektor előadását, amelyben az előadó a vértanú püspök tevékenységét is érintette, értetlenség fogadta a római zsidó hitközségben. Pápai Lajos rámutat, hogy a szent életű vértanú püspök életét adta az üldözöttek, köztük zsidók védelméért. Pápai felidézi, hogy Apor 1944 pünkösdjén a győri székesegyház szószékén ezt mondta: „Aki a kereszténységnek első és legnagyobb parancsát megtagadja, és azt állítja, hogy vannak emberek, csoportok és fajok, amelyek gyűlölete és üldözése megengedett, s aki azt hirdeti, hogy szabad megkínozni embereket, legyenek azok négerek vagy zsidók, azt — bármennyire dicsekszik is kereszténységével — po- gánynak kell tekinteni. Mindenki, aki az emberkínzást helyesli, vagy abban részt vesz, súlyos bűnt követ el”. A győri gettó felállítása után írta levelében (a háború után a népbíróság által halálra ítélt, majd 1946 áprilisában kivégzett — a szerkesztő megjegyzése) Jaross Andor belügyminiszternek: „Ezen intézkedés ellen, amely minden emberiességgel ellenkezik, amely igazságos és tárgyilagos ítélet nélkül büntet ártatlanokat, sőt a bűnözésre még képtelen gyermekeket is, mint az ősi Győr városának püspöke, tiltakozó szavamat emelem fel Isten, a magyar és a világtörténelem előtt. Miniszter urat teszem felelőssé mindazokért a betegségekért és halálesetekért, mindazért a megvetésért és elítélésért, amelyek ennek az intézkedésnek nyomában fognak járni”. A Vatikáni Rádióban felolvasott nyilatkozatában Pápai püspök reményét fejezi ki, hogy a sajtóban Apor püspökkel kapcsolatban megjelent vádaskodások múló félreértésen alapulnak, és az illetékesek a sajtóban adnak elégtételt a vértanú püspöknek, még akkor is, ha tudjuk, hogy Apor az üldözöttek melletti kiállásáért soha nem várt köszönetét vagy elismerést. A nagyvilág hírei * Az ukrán szénbányászok szakszervezete nem hajlandó elfogadni a féléves sztrájkmoratóriumra tett elnöki javaslatot és nagyobb beleszólást követel a gazdasági reformok szociális ellentételezésének kialakításába. Ezt tartalmazza a tegnap közzétett nyilatkozat, ami az első hivatalos reagálás Kucsma államfő indítványára. * Kurt Beck szociáldemokrata politikust választották tegnap a német Rajna-vidék—Pfalz tartomány miniszterelnökévé. 4L A Srí Lanka-i Egyesült Nemzeti Párt (UNP) tegnap azzal vádolta a kormányt, hogy túlzott engedékenységével maga is felelős a tamil szakadá- rok által elkövetett véres merényletért, amelyben életét vesztette az ellenzéki párt elnökjelöltje, Gamini Disszajanake és még 56 személy. ¥ Tűz ütött ki tegnap India keleti részén egy zsúfolt személyvonaton. A katasztrófának 25 halálos és 60 sebesült áldozata van. Nem tör Oroszország hegemóniára Elcsépelt szólamnak minősítette a moszkvai kormány lapja az orosz birodalmi törekvésekről szóló kelet-európai állításokat. A Rosz- szijszkije Vesztyi szerint Moszkva a békepartnerség programjához csatlakozva kész együttműködni a NATO-val az európai biztonsági kérdésekben, s ezt tekinti az orosz külpolitika egyik fő célkitűzésének. A lap tegnapi számában két külügyi tisztségviselő írt cikket. írásukban megállapították: a kelet-európai politológusok élen járnak az Oroszország állítólagos birodalmi törekvéseire vonatkozó vádak hangoztatásában. Példaként említette a Lidové Noviny, illetve a Mladá Fronta Dnes című cseh lapokat, amelyek állítólag még az orosz békefenntartók bosznia-hercegovinai küldetésében is terjeszkedésre utaló jeleket vélnek felfedezni. A Rosszijszkije Vesztyi sajnálatosnak mondta azt is, hogy egyes nyugati politikusok lehetségesnek tartják a visegrádi országok belépését a NATO-ba az ezredfordulóig. A lap szerint mindez kiélezheti az európai helyzetet. VÉLEMÉNY Gyűlöletkeltés a közszolgálati tévében hangoztatott szándékával. Gyűlöletkeltésről, a népek közti ellenségeskedés zsarátnokának élesztőséről van itt szó. A bűntudat állandó napirenden tartásával és a magyarságnak fél évszázaddal a holocaust után született nemzedékeinek történő fölemlítésével bizonyos körök társadalmi, politikai és gazdasági tőkét kívánnak kovácsolni. Magyarán szólva, „aprópénzre” kívánják váltani a magyar nemzet egészét sújtó tragédiát, a hazai, s egyébként már teljesen elmagya- rosodott zsidóság megpróbáltatásait. Pontosan így járt el Bánó András az Objektív tegnapelőtti műsorában. A korabeli film elé írt fölvezetőben a főszerkesztő ugyanis kijelenti, hogy „a pesti utca népe közönyösen szemléli a történteket, egyetlen árva, tétova mozdulatot sem tesz senki”. Súlyos, vádoló szavak ezek a közszolgálati, állami tévé képernyőjén. A mondandó értelme mindenki számára világos. A magyar nép döntő többsége, s ezen belül a pesti utca közönyösen szemlélte a magyar zsidóság kálváriáját. Megnéztem többször is a drámai képsorokat. A fegyveres nyilasok által kísért tömeg kilencven százaléka nő, illetve gyermek. A megalázott tömeg összetétele azért ilyen, mert a fiatal zsidó férfiak a fronton voltak munkaszolgálatosok. A fronton voltak, vagy éppen katonaszökevényként a zsidókhoz hasonlóan pincékben bujkáltak a kereszténynek minősített magyar férfiak is. 1944. október közepe volt a filmfölvétel idején, a nyilas hatalomátvétel utáni közvetlen időszak. Kitől várta volna el Bánó András úr a fegyveres nyilas pribékek elleni hathatós föllépést az akkori pesti utcán? Még egyszer hangsúlyozom: a zsidóság 1944-es tragédiája legalább annyira az én fájdalmam is, mint Bánó Andrásé. Népünk egy részének a zsidók meghur- colásában, fizikai megsemmisítésében történt részvételére nincs mentség, magyarázat, sőt megbocsátás sem. De nap mint nap azt sugallni, vagy éppen kimondani azt — mint ahogy Bánó András is tette —, hogy Magyarországon a nem zsidó lakosság egésze közömbösen szemlélte a tragédiát, ez több mint felelőtlenség. Ez a magyar nemzet gyalá- zása. Tudom, nem mindig szerencsés dolog a különböző, más-más égtájakon és időpontban lezajlott történelmi események párhuzamba állítása. De ebben az esetben ezt mégis meg kell tennem abban a reményben, hogy Bánó úr a Közel-Kelet dolgaiban is legalább annyira Objektív, mint a hazai történések terén. Fölteszem a kérdést: az izraeli zsidó lakosság miért nem akadályozta meg 1948-ban Deir Ja- szin palesztin falu teljes lakosságának Menachem Begin keretlegényei által történt lemészárlását, vagy K’fár Ká- szim másik palesztin falu lakóinak a másvilágra küldését 1956-ban? Vagy pedig miért nem fogta le a purimi mulatságot tartó hebroni zsidó közösség a tőlük alig pár méterre tömeggyilkosságot elkövető Baruch Goldstein Ml6-os automata géppisztolyt markoló kezét? Lehet-e ilyen tragikusan szerencsétlen események miatt a kollektív bűnösség vádjával illetni az izraeli zsidóság egészét? A hazai médiát szinte teljesen kisajátító körök gátlástalan és válogatás nélküli gyalázkodására méltó választ kérünk. Mégpedig a magyar néppel évszázadok óta sorsközösséget vállaló hazai zsidóság részéről. Mert vallom és hiszem, hogy a magyar zsidóságon belül a többséget ők alkotják, s nem pedig a gyűlöletkeltő, úszító karrieristák. Végül is nem lehet örökké acsarkodva élni, a gyűlölet légkörében új nemzedékeket fölnevelni. A magyarsággal a jövőben is jó viszonyban együtt élni kívánó zsidóknak el kell határolni magukat a médiát kisajátító, izgága és a magyarságot mindenütt rossz színben föltüntető vékony rétegtől. Ezen elhatároló lépés megtételét kérjük a magát elsősorban magyarnak tekintő zsidó honfitársainktól. Tegyenek a gyűlölet ellen azok, akik értik és komolyan veszik a még az ókorban megfogalmazott talmudi mondást, amely a következőképpen szól: „Az oktalan gyűlölködés csak viszályt kelt az ember honában”. (Hering József)
