Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-26 / 251. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP TAJOLO 1994. OKTOBER 26.. SZERDA Isten tenyere: Bernecebaráti Hogy ne fázzanak az emberek Ha nem viselkedtek jól, a Jóisten rátok görgeti a hegyeket — emelte föl fegyelmező ujját nagymamám, ha rossz fát tettünk a tűzre, de akkor is, ha a faluban valami elítélendő történt. A régiekben élt egy olyan hiedelem, hogy Bernecebaráti azért szorult ilyen völgybe: féljék az Istent, mert bármikor ráborulhat erdejeire kétfelé! a hegy — Isten tenyerére. Nem is hagyták el a berne- ceiek máig sem a vallásukat: valahányan katolikusok. Mindezt Kertész László meséli nekem, aki történelem—testnevelés szakos tanár, s egyben e kicsi börzsönyi település polgármestere. A hiedelmeket hizlaló helybéliek bizony tisztes múltra tekinthetnek vissza. Anonymus szerint Huba, Ka- docsa és Bors vezérek hódították meg ezt a földet. Bernedről 1028-ból, Barátiról 1092-ből maradtak fönn az első írásos emlékek. Baráti község oklevelek említésére 1156-ban, a bemeceire pedig 1285-ben lelünk. A két község 1928-ban egyesült. Fészket rakó, letelepedő fiatalok A bemeceiek nemcsak templomos múltjukkal büszkélkedhetnek, hanem kiegyezéskori iskolájukkal is, amelynek helyén most óvoda és az öregek otthona található. A Róth-féle gyönyörű kertben épült föl az új emeletes iskola még a hatvanas években. — Mindössze hetvenhat tanulónk van, de szó se lehet osztályösszevonásról. S ebben partnerünk — szerencsére — az önkormányzat is. Amikor 1967-ben átadták az iskolát, százhatva- nan-kétszázan jártak ide, azóta ennyire apadtunk — ecseteli Kurucz Jánosné, az iskolaigazgatója. — Épp az idő tájt indult meg faluról az elvándorlás az erőszakos téeszesítések miatt — fűzi hozzá a tanárpolgármester. — Mentek az emberek Vácra, Balassagyarmatra, Gödre, Pestre, Esztergomba. így aztán nagyon megfogyatkozott a falu lakossága. Az utóbbi időben azonban azt tapasztaljuk, hogy ez a folyamat visszájára fordult: a fiatalok már nem vágyódnak el annyira, itt telepednek le, itt építkeznek. S ennek nagyon örülök. A jó irányú változást mutatja az is, hogy hosszú évek óta negyvenre növekedett az óvodások száma. Az iskola tizenkét pedagógusa nagyon becsületes munkát végez. Az intézményből alig kerül ki gyerek, aki legalább szakmunkás-bizonyítványt ne szerezne. Mintegy negyven százalékuk középiskolákban folytatja, és leérettségizik. Többen jelentkeznek egyetemre is; orvosokat, jogászokat, agrármérnököket adott a falu eddig az országnak. A nevelők munkáját dicsérik azok az eredmények, amelyeket a kisiskolások évről évre elérnek. Nincs ugyanis olyan tanév, amikor ne hoznának valamilyen helyezést vagy dicsérő oklevelet a gyerekek. A múlt évben például a harmadikos Márton Krisztina részesült dicséretben az országos népdaléneklési versenyen. Gáspár Gabriella pedig első helyezést ért el a Fóti Ősz szavalóversenyen. De hasonlóképp nagy sikernek könyvelhető el a TIT feladatmegoldó versenyen való nyolc helyezés, amely az első tizenöt között szerepelt. Nem szabad azonban elfeledkezni a színjátszók zajos sikereiről sem. — A katolikus Bemece- baráti hagyományosan vallásos község. Ennek köszönhető, hogy az iskolának nagyon jó a kapcsolata a hitbéli teendőket — több környező falu plébános, — ellátó atyával, Túrái Jánossal — mondja Kurucz Jánosné. — Ez év februárjában megalakult az iskolaszék, és Kalácska Károlyné alelnöké- vé, a tantestület és a szülők együttes javaslatára, az atyát választották. Úgy véljük, az ifjúságot közösen kell nevelni. így aztán az is természetes, hogy karácsony szent ünnepén és augusztus 20-án, nemzeti ünnepünkkor szentmisén vesz részt az egész iskola. Szeretetet kapnak nevelőiktől A' XVIII. században épült Róth-kastély hatodik éve nevelőotthon. Annak idején sokan fenntartással fogadták a hírét, de mára megbarátkozott vele a falu. Húsz gyereknek ad otthont az intézmény — amely egyébként a X. kerületi Szlávik Nevelőotthonhoz tartozik — óvodáskortól a végzett szakmunkásig. A csöndes őszutói dél- előttön a gyerekkastély is csöndes. A kicsik óvodában, a nagyobbak nagy része iskolában, vagy dolgozik. A délutánosok tévéznek, zenét hallgatnak, olvasnak. Nem mondanám, hogy ez az otthon a lehetőségek netovábbja, ám szegényessége ellenére is otthonos, és megtalálható benne minden, ami normális élet éléséhez elengedhetetlen. De főleg a legfontosabb: a szeretet. Ezek a régi, rossz képzettársításokat előhívó, mégis a legkifejezőbb szóval szólva, lelencbe adott gyerekek családtagokként szeretik egymást. A kisebbeket a nagyok testvérükként pá- tyolgatják, nyakukba véve viszik például az óvodába. De szeretetet kapnak nevelőiktől, miként a kisközség lakóitól. Akik neves ünnepeken ebédre hívják meg azokat a gyerekeket, akikért egyik szülő sem jött. Ezért is érthető annak a fiatalembernek a szándéka, aki — már letette a szakmunkás-bizonyítványt — itt szeretne letelepedni. Maradnak az álmodozások Az iskolához nem messze az út mentén márványtalapzat, rajta egy név: Szo- kolyi Alajos. Ma már talán csak a bemeceiek tudják, ki is volt ő, de ők aztán annál többet merengenek fölötte. Hogy mindaz a történet úgy történt-e vagy sem, ki érdemesülne annak kihámozására, olyan régen történt, ha meg is történt. Az viszont bizonyosság, hogy a faluszülötte Szokolyi százméteres síkfutásban bronzérmes lett az első, újkori olimpián Athénben, 1896-ban. Ezért ez a márványtalpazat, amelyre nagy fiának mellszobrát szeretné tétetni a falu, ha majd a pénzszűke nem akadályozza meg az álom valóra váltását. Addig is, ez egyetlen bizonyosságon kívül maradnak az álmodozások: milyen ember is lehetett Szokolyi Alajos. Mesélik az öregek, csélcsap volt, szerette a nagy életet, ez is lett a veszte. Egyszer egy nálánál jóval idősebb grófnő ágyában találta magát, és kilenc hónap múlva fölsírt a poronty. Nem volt menekvés, el kellett vennie a nőt. Mások úgy tudják, nagyon szerették egymást. Ki tudna erre ma már bizonysággal megfelelni? De hogy nem akárki volt' ez a Szokolyi, kitűnik abból is: magához édesgette a Börzsöny leghíresebb és leghírhedtebb betyárját, Sisa Pistát is. Megtette vadőrének és Sisa tartott is olyan rendet, hogy a le- gordasabb vadaktól sem rettegtek az emberek any- nyira, mint tőle. El is kerülték messzire a Szokolyi erdeit. De azért Sisa Pista sírjára is jut virág, nemcsak a nagyságoséra. Lehet, hogy nem is volt oly rettegett a Sisa Pista? Ennél talán kevésbé izgalmas, de annál fontosabb dotgok történnek a polgármesteri hivatalban. Szabóné Egri Teréz asztalán iratok halmaza, amikor belépünk a szobájába. — A hadigondozásba vételi kérelmeket bíráljuk el ezekben a napokban, hetekben, de már készülünk az önkormányzati választásokra is — mondja az ön- kormányzat jegyzője. — Tizenöt-húsz ember hadi- gondozási kérelmével foglalkozunk jelenleg, de ez a szám lehet idővel több is, kevesebb is. — Mi ennek a magyarázata? — Az, hogy sokan félreértelmezték a törvény szövegét, amelyet végül is nem lehet hibájukul felróni. De azért vagyunk itt, azért bíztak meg bennünket, hogy mindent megtegyünk az emberekért. így aztán nemegyszer mi írjuk a különböző hivataloknak a kérvényeket is. A tennivalók s a gondok bogozását már a polgármesterrel folytatjuk, sétálván az utcákon, el egészen a falu fölé magasló középkori templomig, amelyhez több mint száz A kastély ma nevelőotthon lépcső dolgoztatja meg a szívet, tüdőt és nem utolsósorban — a lábakat. A polgármester tervei Az 1065 lakosú községnek hat élelmiszerboltja van. Naponta kinyit a hentesüzlet, a gazdabolt, a virágüzlet. A település új színfoltja a két ruhásbutik, de a legfontosabb a harmadik éve üzemelő kenyérgyár, amely friss pékáruval látja el a falut és a környéket. Öregek otthona és egészségház is gazdagítja a falut. A szellemieket a Hom- mer László vezette könyvtár. Mivel a polgármester ennek a fejlesztését tartja az egyik legfontosabb feladatának, az eredmények is meglátszanak. Az önkormányzat, szűkös pénzügyi helyzete ellenére, EKG-val, számítógéppel, kis laborkészülékkel gyarapította a rendelő felszereltségét. Nincs gyógyszertár, ezért az önkormányzat hozzájárult ahhoz, hogy az orvos maga váltsa ki, s hozza el a szomszédos Kemencéről az általa kiírt gyógyszereket betegeinek. Minden nehézség forrása a hetvenes években történt erőszakos faluegyesítésben keresendő. Akkor BemeceVimola Károly felvételei barátit Kemencéhez kapcsolták, lassú halálra, elsorvadásra ítélve ezzel. 1992. január 1-jén nyerte vissza függetlenségét a település, szembetalálván magát az újraindulás minden nyűgével, nehézségével. Ám a bemeceieket nem olyan fából faragták, hogy könnyen meghátráljanak. A fölbomlott téesz területén a már nevessé vált Bo- gica üdítőitalt gyártó üzem létesült, ami a környék gyümölcsét dolgozza föl. A varrodában pedig az asszo- nyok-lányok kapnak munkát. Nem fölösleges tehát megjegyezni, hogy amíg tavaly mintegy 130 munkanélkülit tartottak számon, addig ez a szám 30-35-re csökkent. — S a polgármester tervei? — Újra indulok a polgár- mesteri választáson, szeretnék nyerni — válaszolja Kertész László. — Addig is azon fáradozom, hogy sikerüljön valamelyik telefontársasággal megegyezni: mielőbb kapjon telefont a falu. S reményeim szerint, miként a Ti- gáz ígérte: jövő télre minden lakásban gázzal fűthetnek. Hogy ne fázzanak az emberek. De ahol lelkiekben gazdagok, ott a fagyok se marnak annyira. Banos János Szűkebb hazánk kincse A Pest Megyei Hírlap és a Családi Ház című folyóirat közös rovata. A bernecebaráti dombon álló római katolikus templom már messziről látszik a lombok fölé emelkedő hagymasisakos tornyával. Festői elhelyezése a szép természeti környezetben középkori eredetéről árulkodik, amikor is mindig a település legszebb és leghangsúlyosabb pontján építették fel az Isten házát. De szép elhelyezésén kívül oklevelek is bizonyítják középkori eredetét. Papját már a XIV. század elején a pápai tizedjegyzék is említi; ezenkívül számos középkori építészeti részlet is bizonyítja a templom régiségét. Mai alakját 1754 körül nyerhette el, vagy legalábbis akkor már módosítottak, javítottak valamit a régi templomon, amelyet az 1697. és 1737. évi egyházlátogatások vizsgálata még meglehetősen rossz állapotban talált; tornya tetőzet nélkül állt és a hajó síkmeny- nyezete sem volt rendben. Ä módosítások, javítások, hozzáépítések eredményeképpen, felületes szemrevételezéssel ma barokknak tűnik a templom, de az épület elrendezése és tömege megőrizte középkori jellegét, amelynek legszebb bizonyítéka az északi homlokzaton egy befalazott kapuzat, kettős pálcatagos kőke- rettel. Ha kutatás nélkül rtem is határozható meg pontosan az építés ideje, a kőkeretes kapu román—gótikus átmeneti stílusra utal. A szentélyt a régi falak felhasználásával valószínűleg újraépítették a barokkban; XVIII. századi hozzáépítés a déli oldalon lévő Szent Rókus-ká- polna is. Feltehetően akkor készült, amikor az egész templomot beboltozták. A boltozattartó pillérek szerény díszű rokokó fejezetei felett gazdagon tagolt párkány adja meg a belső tér mozgalmasságát. A berendezése közül a főoltár jó arányaival falusi barokk oltáraink egyik szép példája, amely vidéki kismester munkája, és a szószékkel együtt XVIII. századi. A templomot egykor temető vette körül, amelynek tört kőből rakott, lő- réses körítő fala, részben még áll. (A hatvanas évek után ezt és a főoltárt restaurálták.) A templom, műemléki védettséget élvez. •. . > ■ ■ Pamer Nóra Kertész László tanár és polgármester
