Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-26 / 251. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZAG 1994. OKTOBER 26., SZERDA Vélemények a kormány száz napjáról Torgyán József: A koalícióban közös a feleló'sség Katasztrófahelyzet előtt Az ígéretek üres szavakká váltak Hatalmi harcok a koalícióban A kormány a hatalomra kerülésének első száz napjában százezer hibát követett el — nyilatkozta lapunknak Torgyán József, a Független Kisgazdapárt elnöke, parlamenti képviselő. A politikus szerint az egyik legnagyobb mulasztást azzal követte el a jelenlegi kabinet, hogy a szavazás után egyértelművé vált végeredmény tudatában nem készült fel kellőképpen és időben a kormányzásra. — Talán az összegzési megkönnyítendő, sorolhatnánk a hibákat két nagy csoportba: az egyikben a rosz- szul meghozott döntéseket említhetnénk, a másikban pedig a meg nem tett lépéseket sorolhatnánk. — Hadd kezdjem a hibás döntésekkel az összegzést. Úgy gondolom, olyan helyzetben, amikor a nemzetgazdaság összeomlott, hiszen a Hom-kormány már ilyen állapotban vette át az országot, és a megtehetendő lépések hasonlítanak ahhoz az egészségügyi alaphelyzethez, melyben a beteg heveny vakbélgyulladással kerül az orvoshoz. Utóbbi halálos bűnt követ el, ha abban a pillanatban nem teszi meg a szükséges intézkedéseket. Ebből a példából kiindulva, amikor ez a kormány nem lépett," nyomban a hivatalba lépése után, a válság kezelése érdekében elmulasztotta a „halálos beteg” gyógyítását. Nyomban szót használtam, mivel felfogásom szerint a kabinetnek már május 8. után fel kellett volna készülni a kormányzásra. Ehelyett két hónap telt el intézkedések nélkül. Ugyancsak hibásnak tartom azt, hogy a már vázolt helyzetben nem rögvest a gazdaságélénkítéshez fogott a kormány. Ez alapvetően reményt adott volna a kitöréshez. Már ma is csaknem félmillió embert regisztrálnak állástalannak. Számukat tovább növelik a pályakezdők, a hivatalos nyilvántartásból már kikerültek újabb 300 ezerrel, s hasonló számú még nem regisztrált munkanélküli. Akkor még nem szóltam a jelenlegi pénzügyminiszter szerint jósolt százezrekről... Ekképpen ma egymilliónál több a munkanélküliek száma. S ez az adat riasztónak hat, ha arra gondolunk, hogy mindössze 2,5 millió embernek kell eltartania — saját magán kívül — további 7-7,5 millió embert. — A gazdaság ösztönzésének késlekedése különösen abban a helyzetben kritikus, amikor hazánk sorozatosan veszíti el egykori piacait, a korábban népszerű árucikkeinek keresettségét. — Ha a paprikaexport gyalázatos eszközökkel való tönkretételére gondolok, az ügyben a legsúlyosabbnak azt tekintem, hogy jelenlegi vezetőink tulajdonképpen tétlenül nézik azt, ami ezen a téren bekövetkezett, azokat az eseményeket, amelyek előreláthatóak voltak. Ugyanide sorolom azokat a hibásan megtett döntéseket, melynek következményeként leült a hazai termelés, a nemzeti vagyon egynegyedét kitevő vállalatoknál megindult a felszámolási eljárás, s rohamos léptekkel csökkent a mezőgazda- sági termelés. Az élelmiszeriparunk 70-80 százaléka idegen kézen van, s a megmaradt 20-30 százalék felszámolás előtt-alatt áll... Senki se csodálkozzék tehát, ha Torgyán József azt jósolja, hogy a következő év tavaszán olyan katasztrófahelyzet lesz Magyarországon, amikor a társadalom megmozdulása a szememben már elkerülhetetlennek tűnik. — Hol foglal helyet ebben a negatív sorban az expó lemondása? — A kormány az expó lemondásával egyidejűleg deklarálta a magyar gazdaság összeomlását a nemzetközi színtéren. Mindenki felkapta a fejét arra, hogy Magyarországnak már néhány tízmilliárd forint megéri, hogy a külföld felé is kinyilvánítsa gazdasága nehéz helyzetét. — Kérem, jogászként is tekintse át a kormány gyakran jogszerűtlennek tartott döntéseit. — Már a Hom-kabinet legelső nyilvános szereplése is minden (jogi) képzeletet felülmúlt: amikor a kormány a parlament működésének megkezdésekor felsorolta a minisztériumokat, ezt a jogalkotásban eddig nem tapasztalt primitivitás- sal tette. Ez külön szemet szúr, ha visszaidézzük, hogy a mostani kabinet magát a szakértelem kormányának nevezte el, aztán helyette a dilettantizmus, a hozzá nem értés került a bársonyszékekbe. Ugyanígy vélekedem a polgármesteri összeférhetetlenségről szóló törvény meghozataláról, vagy a korábbi parlament által elfogadott elöntések megváltoztatásáról. Innen nézve a dolgokat azt kell mondanom: ennek a kormánynak még nagyobb a felelőssége azért, amit az első száz napban tett. Mivel ahelyett, hogy az akut helyzetben meghozandó lépéseket lépte volna meg, felelőtlen módon, könnyelműen, a „mindenáron kimutatom a korábbi kormány hibáit úgy is, hogy az általa meghozott, akár semlegesnek is tekinthető törvényeket is megváltoztatom” — jelszóval fogott új törvénykezésbe. Végezetül amiatt, hogy a jogszerűtlenül, hibásan meghozott döntések során a decentralizált önkormányzatok újbóli központosítására tett erőfeszítéseket marasztalom el a Hom-kabinetet. A hatályos, jogrend megsértésének ügyeit vizsgálva eljuthatunk a kormány legsúlyosabb döntéséig, az expó lemondásáig. Ezzel a lépésével a kabinet mintegy deklarálta, hogy a demokráciában jogszerűen a hatalom csúcsán lévő parlament fölé rendeli magát. A kormány úgy működik, mintha a rendelkezése alá tartozna a parlament. — A fenti hibásan megtett lépések, illetve az elmulasztott döntések következményeként már most is érződik némi bizalmatlanság a Horn-kormánnyal szemben. Erzi-e ezt ön, mint képviselő? — Mint pártvezető is érzem ezt a bizalmatlanságot: százszámra kapom a csalódottságot tükröző leveleket. Ugyancsak azt tapasztalom, hogy a népszerűségi indexek is bizalomvesztést mutatnak. Ami azonban a legnyomósabb érv erre, azt a parlamentben tapasztalom: képviselő- társaim, s egyesek még a szocialisták soraiból, az ő frakciójukban is elégedetlenek a kormánnyal. Ha mindezeket összevetjük, azt kell megállapítanunk hogy az a kormány, melyről a megválasztása pillanatában sokan azt gondolták nem is négy évre, hanem nyolcra kimozdíthatat- lan hatalom lesz az ország élén, mára bizonyossággal meg lehet állapítani: a négy évet sem fogja kihúzni.-—Erzi-e ugyanezt a bizalomvesztést a koalíció másik pártja részéről is? — Koalíción kívül és belül is hallok hasonló hangokat. Ugyanakkor nem kívánok az MSZP—SZDSZ kettős belső viszonylatába beavatkozni. Erről a véleményem, hogy a közös kormányzásban közös a felelősség. Maliár Éva Most, hogy a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége kezébe került az általuk olyannyira vágyott hatalom, a koalíció abba a kényelmetlen helyzetbe került, hogy nem tud vele mit kezdeni — nyilatkozta lapunknak a Horn-kormány első száznapos tevékenysége értékelésekor Schamschula György, a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselője, aki az elmúlt négy esztendőben a Munkaügyi Minisztérium államtitkáraként, majd a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium vezetőjeként dolgozott. — A heves kezdet lázas semmittevésbe fulladt — mondotta. — Mivel kevés lényeges intézkedés történt, nehéz megvonni a kabinet munkájának mérlegét. Úgy látom, a koalíción belül jelenleg hatalmi harcok dúlnak, amelyek egyes pozíciók megszerzéséért folynak. Több jel mutat arra, hogy a gazdaság működő- képességét jelentősen befolyásoló törvények előkészítése helyett a hangsúly arra helyeződik, milyen indokokkal menthetők fel vezető beosztású emberek, hogy azután a saját párthoz tartozót ültethessék annak székébe. Most a zsíros állásokat osztják szét. Nem gondolva arra, hogy a jól képzett, eddig már bizonyított szakemberek megtizedelésével súlyos károkat okoznak az országnak. Tudvalévő, hogy hazánkban nincs olyan széles értelmiségi réteg, hogy azt egy kormányváltás alkalmával csak úgy le lehessen cserélni, mert eljön majd az az idő, amikor már nem lesz kikkel betölteni a posztokat. A koalíció a jelszavakon kívül semmilyen konkrét gazdasági elképzelésekkel nem rendelkezik. „Megszüntetjük a munkanélküliséget!” -— olvashattuk a választási ígéretek között, hogy egy jellemző példát említsek. Ez demagógia, mert ha valaki kicsit is tisztában van a gazdasági és politikai körülményekkel, tudhatja, hogy ezt egyszerűen képtelenség megvalósítani. A hangzatos szlogenek, mint azt a májusi választások végeredménye bizonyítja, a szavazókat nagymértékben befolyásolta abban, hogy melyik pártra voksoljanak. Az eltelt száz nap alatt azonban már sokan kezdenek rádöbbenni arra, hogy mindezek csupán üres szavak voltak. Utalnék arra a közelmúltbeli bejelentésre, hogy az állásnélküliek számában nemhogy csökkenés nem várható, hanem kétszáz-kétszázhúszezer új munkanélkülivel számolhatunk jövőre. Pedig elsődleges feladatként kezelendő e tendencia megállítása, mert meggyőződésem, hogy az ország csak a kétkezi munkával állhat talpra. A munkahelyteremtés is kulcskérdés, s ezzel összefüggésben — amire az előző kormánynak már nem maradt ideje — a lakásépítés támogatási rendszerének kidolgozását tartom elengedhetetlenül szükségesnek. A dolog ott függ össze, hogy ha minél több otthon épül fel, a hozzá kapcsolódó iparágakban is fellendülés következik be. A kormány katasztrófahangulatot kelt, melynek okaként az elmúlt négy évben történteket említi. Viszont hallgatnak a korábbi rendszer felelősségéről, s arról is, hogy az Antall-kormány utolsó két évében példa nélkül álló gazdasági növekedésnek lehettünk tanúi, melyet a számok tükrében nehéz lenne cáfolni. (klug) A szóvivő' Zsámbokon sem ad kitérő' választ Az átlagpolgárt meg kell érteni Megyénkből, Zsámbokról jár a Kossuth térre dolgozni a Földművelésügyi Minisztérium szóvivője. Tamás Gábor 30 éves mezőgazdasági gépészmérnök. Újságírói pályáját a Mezőgazdasági Mérnök című egyetemi lapnál kezdte Gödöllőn, majd a zsámboki kultúrházat vezette. Kétkezi munkásként dolgozott egy magángazdaság pulykatelepén mielőtt a Számadás című agrárhetilap munkatársa lett. Rovatvezetői beosztásból került a szaktárcához. Hogyan látja a kormány száz napját Lakos László közvetlen munkatársa? — kérdezem a sajtó önálló osztály vezetőjét. — Ha időben érkezek haza, az utcán, vagy egyszeregyszer a kocsmában sokszor beszélgetek a zsámbokiakkal, akik számos döntéssel nem értenek egyet. Sok mindenben igazuk van. Én mégis úgy érzem, hogy a kormány olyan intézkedéseket tett és tesz a jövőben, melyeknek a vidéki ember is a hasznát látja hosz- szabb távon. Fontos döntésnek tartom például azt, hogy Lakos László eleget téve az agrárpiaci rendtartásról szóló törvénynek, a legalapvetőbb mezőgazdasági termékek garantált árát meghirdette. A tárca elsőrendű feladata a mező- gazdasági termelés csökkenésének megállítása. A Földművelésügyi Minisztérium pozícióját igen jónak látom a kabineten belül. Az agrárágazat kiemelten támogatott, bár az igényeket így sem éri el. De tudomásul kell venni, hogy nincs több pénz. Tapasztalataim szerint ez a száz nap nem száz normális munkanap. Az előző kormány működésének végén sok szükséges döntést elhalasztott, amit most kell megtenni. Először dolgozom ilyen beosztásban, s már látom, elképesztően nehéz feladat egy országot irányítani. Ez végül is természetes, csak az átlagpolgár nem érzékelheti. Fenntartásaim vannak azzal szemben, amit a kormány első száz napjától vártak. De így vélekedtem 1990-ben is, amikor az Antall-kormányt hívták tetemre a száz nap után. Hiszen egy kis vállalkozás megindításához sem mindig elég három hónap. Az első évtizedét formáló demokráciában etikátlan ez a számonkérés. Szerencsétlen dolognak tartom, hogy az országos és ön- kormányzati választások időpontja ennyire közel esik egymáshoz. Vagy egyszerre kellene választani, vagy jókora eltéréssel. A decemberi helyi választások olyan országos politikai kampányt gerjesztenek, amely a kormánybírálatot is az igazságosnál erősebbé teszi, pedig az új kormány hivatalba lépése után, mint 1990-ben kellett volna, most is kevésbé feszült időszakra lenne szükség. A költő szavaival élve, jó lenne hatni, alkotni, gyarapítani. Balázs Gusztáv
