Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-25 / 250. szám
Boross Péter az SZDSZ taktikájáról A gazdasági törvénykezés elmaradt A Szabad Demokraták Szövetségének esetleges kiválása nem vezethet kormányválsághoz, hiszen a szocialista párt elegendő' többséggel rendelkezik a parlamentben ahhoz, hogy egyedül is kormányozhasson. Az igaz, hogy ez nem jelent olyan kényelmes többséget, mint a koalíció, gyakrabban kell egyeztetni az ellenzékkel, de arra alkalmas, hogy a programját megvalósíthassa — nyilatkozta lapunknak egyebek között Boross Péter korábbi miniszterelnök, az MDF országgyűlési képviselője, akit a Horn-kabinet száznapos tevékenysége mérlegének megvonására kértünk. — Az Antall József, majd az ön által vezetett konzervatív kormányról sokan sokféle ítéletet mondtak, azonban reálisan nézve nehezen vitatható, hogy a rendszerváltoztatás kormányai voltak. A jelenlegi baloldali koalíció első száz napjának letelte után tendenciáját tekintve mi állapítható meg a Horn-kormány- ról? — Nagyon nehéz kérdést tett fel, mert ennek a kormánynak irányultsága, tevékenysége még nem mérhető le. Egyszerű volna, ha azt mondanám, hogy az 1989-es Németh Miklós-féle kormány folytatása, azonban ez így nem igaz. Annak a kabinetnek sajátos feladata az átadás előkészítése volt. A mostani magát nem rendszerváltoztatónak, hanem a kialakult parlamentáris demokrácia kormányának tekinti. E pillanatban tehát nem lehet tudni, minek a kormánya lesz. A gazdaság helyreállításának programját hirdették meg, és a jelenlegi helyzetet sötétnek, olykor a valóságosnál söté- tebbnek festik le. Valóban a fontos lépések meghozatalát elodázták. A nyugdíjakat először nem akarták visszamenőleg kifizetni, aztán mégis kifizették. Az áfát emelni akarták, de azonnal mégsem emelték, ugyanezt tették az energiaárakkal. A gazdaságról beszéltek állandóan, de nem gazdasági tön’énykezésbe kezdtek. Az expó lemondásával a retirációt, a nemcselekvést választották. Évszázados közjogi szokást változtattak meg azzal, hogy választások előtt két hónappal választójogi törvényt módosítottak. Éz- zel rossz hírüket keltették az alkotmányos rendhez szokott nyugati világban. Viszont tisztán látszik, és ez a koalíció kisebbik erejének a célja volt, a médiában való totális helyfoglalás. Ez azonban, hangsúlyozom, csak a szabad- demokraták érdekeit szolgálta. Az érdekegyeztetés teóriája — A beígért gazdasági intézkedések meghozatalának elhalasztása nem éppen az önkormányzati választások közelségével magyarázható? — De igen, ők hajlamosak erre, hiszen ha valamiféle elődjük lehet a Németh-féle kormány, az ebben az. Emlékezhetünk, hogy ’90 áprilisára energiaár-emelést terveztek, de elhalasztották, és az An- tall-kormánynak kellett augusztusban végrehajtania. A pénzügyminiszter ugyanaz volt akkor és most... Nem áll távol tőlük ez a taktika. Ez viszont komoly bajokra utal. Ha valóban igaz, hogy januártól hetvenszázalékos energia-áremelést terveznek, ez példátlan lépés a fűtési szezon közepén. Arról ne is szóljunk, hogy ezzel egy időben az inflációt húsz százalék alatt akarják tartani. Minderről bővebben és pontosan a jövő évi költségvetési törvénytervezet ismeretében beszélhetünk majd. Az viszont már jól érzékelhető, hogy a saját táboron belül komoly feszültségeik vannak, s ezek a belső korlátok megakadályozhatják a program megvalósítását. Szocialista hagyomány ez a belső megsemmisítő mechanizmus. Ugyanakkor az egyeztetéseknek — koalíciós, parlamenti, szakszervezeti, Érdekegyeztető Tanácson belüli — olyan rendszerét alakítják ki, amely betartásával valójában már nem lehet kormányozni. — Ez a felelősség áthárítását szolgálja? — Nem. Ezek olyan alkalmak lehetnek, ahol mindenkinek mindent megígérnek, de a hétköznapokban nem tartják meg. Illetve az ellentétes törekvések fölfalhatják a döntés erejét. Az ilyen mérvű érdek- egyeztetés inkább teória. Egységben az elnökválasztásig? —A jövő évre halasztott megszorítások komoly társadalmi feszültségeket válthatnak ki. Felkészültnek tűnik-e a koalíció ennek kezelésére? — Nem tudom megmondani. Ismert az a trükk, hogy példának okáért harmincszázalékos áremelést mondanak valamire, aztán tizenöt lesz belőle, és mindenki felsóhajtva megörül. Ezzel párszor játszhatnak, de tartósan nem lehet rá berendezkedni. — A koalíciós partnerek között az eltelt időszak változó erősségű nézetkülönbségeket hozott felszínre. Milyennek ítéli meg együttműködésüket? — Szerintem a koalíció szétesésére, ha ez aggodalom egyáltalán, nincs ok, mert az SZDSZ még nem érte el a médiatörvényt, és a teljes helyfoglalás szentesítését a közszolgálati médiákban. Másrészt bizonyára kivárja a köztársasági elnök választását. Addig ez a koalíció mindenképpen fennmarad, de hogy azután mikor kezd belőle kisasz- szézni, megjósolni nem lehet. Taktikai kérdés lesz, s függ a kormány tekintélyének alakulásától. Az MSZP esetében nehéz arra következtetni, hogy a megszorító költségvetési intézkedések milyen problémákat okoznak a párton belül. Frakciójukban ülnek a szakszervezeti vezetők, a számos egyéni képviselő, akiknek nem közömbös, hogy az önkormányzatok milyen támogatást kapnak. Márpedig a Békesi-prog- ram e területen is megszorítást helyez kilátásba. Az viszont tény, hogy a koalícióban két „műfaj” keveredik, a feszültségek négy éven át tartó feloldásának sikerében Tamás vagyok. Ami biztos: a Magyar Demokrata Fórumnak jelenleg nem érdeke a kormányválság, hiszen ez az országnak sem érdeke jelenleg. Meghatározó tevékenységünknek a kormány helyes útra terelését tartjuk, nem célunk szétesése. Nincsenek olyan szándékaink, mint a szabaddemokratáknak volt a taxisblokád idején. Azt szeretnénk, ha nem folytatódna a külföldi tőke beáramlásának megtorpanása, ami egyébként már bekövetkezett. Hornnak oda-odaló'nek — Említette a médiák megszállását. A baloldal komoly szerepet szánhat nekik a várható feszültségek elsimításában? — Biztos, hiszen már most is sajátosan viselkedik a médiavilág. Horn Gyula kap lövéseket, de Békési László nem, mely utóbbi vélhetően a szabaddemokratáknak nem áll érdekében. Úgy tűnik, a szociál- liberális koalíció a médiáknak rokonszenves megoldás. De Horn Gyulának oda-odalövöldöznek, ami, mint volt miniszterelnök mondom, nem tisztességes dolog. Az már az események alakulását figyelők humorérzékét csiklandozza, hogy az Egyenleg volt főszerkesztője Objektív címmel műsort vezet... — Mivel a parlamenti ellenzék számát tekintve alacsony, különösen felértékelődik az összefogás szükségessége a T. Házban és azon kívül. Lát esélyt a még gyakoribb közös fellépésre? — Ezekben a kérdésekben bizakodónak és kételkedőnek kell lenni. Előbbiben a jövőt illetően, utóbbiban a jelent nézve. Az ön- kormányzati választásokra figyelve viszont a vártnál is kedvezőbb összefogás körvonalazódik. Legyünk őszinték, nem számítottunk erre a nagyon biztató jelre. Az elkövetkező négy év lehetőséget teremt rá, hogy a parlamenti négy ellenzéki párt begyakorolja az összefogás lehetőségét. Budapesten a választások előtt máris KDNP—Fidesz—MDF-összefogás jött létre a kerületekben, vidéken pedig más összetételű koalíció is megjelent. Nagyon szeretném, ha a kisgazdapárt — amelyhez ifjúságom, szinte egyedüliként a parlamentben, kötődik — ebben nagyobb aktivitást mutatna. Hiányukban személyi okok is közrejátszanak, ami sajnálatos jelenség. Itt a jobbközépen, egyesülés nélkül kell nekünk berendezkednünk. Már csak azért is, hogy ne szülessenek szélsőséges jobboldali erők, és alternatívát jelentsünk azzal a baloldallal szemben, amelyiknek most nagyon jelentős a térnyerése. Nemeth Zsolt Makovecz Imre: Adók és energiaárak ollójában Makovecz Imre építészt, a sevillai magyar pavilon tervezőjét természetes módon a Horn-kormány világkiállítást lemondó szándékáról kérdezték elsőként a túrái népfőiskolán. Az építész, aki maga is érintett a programban, az egykor Barsiné Pataky Etelka által vezetett expóirodáról elmondta, hogy az ma már felszámoló irodaként működik. A munkatársak nagy részét kirúgták. Hogy miért teszik ezt, mi a céljuk a világkiállítás lemondásával, azt önvédelemből nem akarja megérteni, elhinni. Az előadását követően arra kértem, hogy mondja el véleményét a kormány száz napjáról. — Az ellenzéki lapok nem jutnak igazi háttérinformációkhoz, miközben a többi azt is tudja, hogy mi fog történni — kezdte válaszát. — Nem ismerem tehát a titkos diplomácia tartalmát. Csak a saját megítélésemre tudok hagyatkozni. Az első problémát abban látom, hogy a szociális háló kiterjesztésében a magyar vállalkozói réteg érdekelt igazán, s miközben erre a védőrendszerre a gazdasági átalakulás során égető szükség van, azok mind jobban elszegényednek. Ezt a réteget az adók és az energiaárak fogják egy képzeletbeli olló két szára közé. A magyar vállalkozókat sújtó megszorítások miatt ezt a politikát magyarellenesnek tekintem. A kormány a világkiállítás lemondását javasolta az Országgyűlésnek. Ezt tudatos, gonosz cselekedetnek tartom. De Pető Ivánék minden igyekezete ellenére, amellyel a vegyes érzésű MSZP-t befolyásolni kívánják, azt mondom, hogy több száz év története bebizonyította: a magyarokat nem tudják a talpuk alá gyűrni. Egyébként nagyon keményen dolgozik a kormány, ugyanis rengeteg embert bocsátottak el. (bg) Gémesi György: Nem ezzel nyerték meg a választást! Gémesi György (MDF), Gödöllő polgármestere, a Magyar Önkormányzatok és Önkormányzati Képviselők Szövetségének elnöke a közelmúltban lapunknak írt cikkében többek között kifejtette, hogy az utóbbi négy évben megteremtődtek a helyi demokrácia feltételei. Ha a közelgő választásokon a helyi programok és nem a helyi pártok, ha a rátermett és alkalmas emberek és nem a politikai hovatartozás dönt, nagy esély van arra, hogy a kis- és nagyközösségek komoly erőt képviselhetnek az önkormányzatok fejlődésének következő szakaszában. A kormány száz napját is elsősorban önkormányzati vezetőként értékeli. — Méltányolom, hogy a kormány a gazdasági fel- emelkedés célját állította maga elé. A működőképesség fenntartásához nyilván kellenek megszorító intézkedések, de nem értek egyet annak folyamatos hangoztatásával, hogy minderre azért van szükség, mert az előző, „bűnös” kormányzat tönkretette a gazdaságot. Nem szabad elfeledni, honnan indult el az Antall-kabinet, s ha ellentmondásoktól kísérten is, meddig jutott az ország átalakításában. A választásokat viszont nem annak a hangoztatásával nyerte meg az MSZP, hogy 1995-ben ki kell rúgni a közalkalmazottak bizonyos százalékát; hogy pedagógusokat kell az utcára tenni; hogy 200 ezer új munka- nélküli lesz; hogy a pénzügyi háttér és a jogosítványok csorbításával szétrombolják az önkormányzati demokráciát. Ma gyakorlatilag a két kormánypárt dönt el minden lényeges kérdést. A kabinet a politikai döntéseket „végigveri” önmagán és a parlamenti szavazógépen. Lásd világkiállítás, önkormányzati, választójogi, pótköltségvetési törvény. A látszategyeztetés nem enged beleszólást az önkormányzati, a szakszervezeti érdekvédelemnek és az ellenzéki pártoknak sem. Ezek a módszerek a jövőre nézve nem sok jót sejtetnek azok számára, .akiknek esetleg más a véleménye, mint a kormánynak. R ., Vélemények a kormány első száz napjáról
