Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)

1994-10-04 / 232. szám

±L MEGYEI XXXVIII. ÉVFOLYAM, 232. SZÁM Ára: 17,50 forint 1994. OKTÓBER 4., KEDD A világból • • Önkormányzati Barokkrom­is kiüldözünk választás napok Sugár András írása ezüstvasárnap? Hatvanban (2. oldal) (3. oldal) (6. oldal) Kétmilliós bírság az összevont közúti ellenőrzésen Az élet fontosabb a határoknál Három megye rendőrei fog­tak össze annak érdekében, hogy kevesebb legyen a közlekedési baleset az uta­kon. Tegnap a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságon Bács-Kiskun, Csongrád és Pest megye rendőrei szá­moltak be közös közlekedé­si akcióikról. Bevezetőben Nagy Károly alezredes, a Pest megyei rendőrfőkapi­tány közbiztonsági helyette­se ismertette az együttműkö­dés előzményeit. Az elmúlt két esztendő statisztikai ada­tait elemezve, nem követke­zett be olyan mértékű javu­lás, mint .amilyet szerettek volna. A KRESZ módosítá­sának köszönhetően kedve­ző változások történtek, de később ez a hatás csökkent. A legsúlyosabb műszaki hiányosságok esetén sajnos búcsút kell venni a rendszámtáb­(Folytatás az 5. oldalon) látói «* Talum Attila felvétele T Balkanizálódó demokrácia ? Beszélgetés Kónya Imre helyettes frakcióvezetővel Az elmúlt évek egyik legnagyobb belpolitikai botrányá­nak lehettünk tanúi pénteken. A kormánykoalíció által előterjesztett önkormányzati törvénymódosításról való szavazást megelőzően a négy ellenzéki párt tiltakozása jeléül kivonult az ülésteremből. Kónya Imrét, a Ma­gyar Demokrata Fórum helyettes frakcióvezetőjét min­denekelőtt e kivonulás okairól kérdeztük. A Valutaalap „lehűtené” a gazdaságot A Madridban tartózkodó ma­gyar pénzügyi delegáció cél­ja, hogy megalapozza a jövő­beni konkrét tárgyalásokat a Nemzetközi Valutaalappal, il­letve a Világbankkal — hang­súlyozta tegnap a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Bőd Péter Ákos a nemzet­közi pénzintézetek madridi közgyűlése alkalmából nyilat­kozott. Mint elmondta, áttö­rés vagy megállapodás már csak azért sem várható a mos­tani tárgyalásokon, mert azok­hoz hiányzik a konkrét alap; a kormány hároméves gazda­sági programja. Ennélfogva- az IMF számára még nem vi­lágos a magyar gazdaság helyzete, a folyamatok meg­ítélése nem egyértelmű. Az IMF által már többször han­goztatott igény, a költségveté­si hiány mérséklése kapcsán a jegybank elnöke kifejtette: a deficitnek a GDP 3 százalé­kára való lefaragása 1995- ben elképzelhetetlen. Ez olyan fokú „lehűtését” jelen­tené a gazdaságnak, amely gyakorlatilag nem lehetséges. Egy hároméves program vé­gén a 3 százalékos határ már elképzelhető — egy pótkölt­ségvetésben azonban ilyen ér­ték nem jöhet szóba. — Először is szeretném leszögezni, hogy a kivonu­lás és a parlamenti munka bojkottálása a tiltakozásnak a módszere, amely csak ab­ban az esetben alkalmazha­tó felelősséggel, ha a de­mokrácia valóban súlyos ve­szélyben van, és ez a ve­szély más módon nem hárít­ható el. — Az Antall-kormány alatt is történtek kivonulá­sok. — Az emlékezetes Je- szenszky-beszéddel, illetve a trianoni megemlékezéssel kapcsolatos kivonulások esetében merőben másról' volt szó. A kormánykoalí­ció ezúttal saját parlamenti többségének a birtokában, közvetlenül az önkormány­zati választások előtt, egy olyan választójogi törvény- módosítást szavazott meg, ami egyoldalú kormányzati akaratérvényesítést jelent az ellenzék tiltakozása da­cára. A kormányzati lépés formálisan törvényes, ám homlokegyenest ellenkezik az 1989 óta hagyománnyá vált íratlan szabállyal, amely úgy szól, hogy a de­mokratikus alapintézménye­ket, az alkotmányt csakis széles politikai egyetértés­sel, tehát nem egyoldalú kormányzati akarattal vál­toztatjuk meg. Ez minde­nekelőtt a választójogra vo­natkozik, a választások előt­ti időszakban pedig vég­képp abszurd az ellenzék ál­tal elfogadhatatlan módosí­tás. Most, amikor az 1989-eshez mérhető túlerő alakult ki a kormányzati ol­dalon — bár nem vitatom, hogy demokratikus módon —, érthetetlenül elutasítják azt a demokratikus megol­dást, amit 1989-ben, kizáró­lagos hatalmuk mellett is — bár nem könnyen — el­fogadtak. — Pedig azt hihetnénk, hogy az MSZP-nek, mint az egykori MSZMP utód­pártjának, más pártoknál nagyobb szüksége van az említett demokratikus ha­gyományok tiszteletben tartására. — Az ember valóban ezt gondolná. Azonban a szo­cialista párton belül erős az érdekérvényesítő akarat. Ez részben azzal magyarázha­tó, hogy a meglehetősen nagy létszámú frakciójuk skizofrén helyzetben van. Ugyanis az egyedüli kor­mányzáshoz elég erősek len­nének, ám a szabaddemok­ratákkal létrehozott koalí­ció sok szempontból megkö­ti a kezüket. (Folytatás a 3. oldalon) Nyílt levél az országgyűlési képviselőkhöz Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Tudjuk, hogy az országgyűlési képviselőkre most nagyon nagy tömegű szöveg zúdul, mégis arra kérjük Önt: Legyen szíves soron kívül figyelmet szentelni a „Világkiállítást a magyarságnak!”című állásfogla­lásunknak, mert nézetünk szerint az Országgyű­lésben most nem egyszerűen egy napirendi pont, hanem a magyar jövő minősége, a további fejlődés üteme, lendülete és karaktere, vagyis a fő dolog sorsa dőlhet el, amelyhez képest a mégoly fontos országos ügyek is később másod- és harmadrendű­iknek fognak mutatkozni. , Arról van szó, hogy —fölemeljük-e a nemzet szívét, — hívjuk-e országépítésre, — testvériesülésre más népekkel, — küzdelemre „egy jobb világért”, avagy a maradék életkedvét, lelkesedését, alkotó- készségét is gondosan leromboljuk, érthetetlenül másoknak dobva oda („egy tál lencséért”vagy anél­kül is) a világkiállítás megrendezésének számunk­ra fölkínált „elsőszülöttségi jogát”. A nemzet semmivel nem igazolható és menthető' durva arculcsapása lenne ez egy olyan kivételes, soha vissza nem térő történelmi pillanatban, ami­kor államisága 1100. évfordulóját, ha szegényen is, de emelt fővel, jó lélekkel ünnepelhetné meg, együtt a világ népeivel. Hinni szeretnénk, hogy egy ilyen időzített és al­jas arculcsapáshoz nem fog segédkezni egy szaba­don választott magyar Országgyűlés! Az expó elutasítása — a lekaszabolt országos ál- mok-tervek, félbemaradt építkezések, az elmaradó jelentős idegenforgalmi haszon és a magyar állam ellen máris kilátásba helyezett botrányos nemzetkö­zi perek várható következményeivel — valósággal az égre kiált, mert olyan iszonyatos méretű anyagi és erkölcsi károkat okozna az országnak, amit sem­milyen pénzösszegben nem lehet kifejezni. Ezért tisztelettel arra kérjük Önt, hogy szavaz­zon az expóra, és ne szavazza meg az expó lemon­dását. Magyar Szellemi Védegylet Mi lesz az egyházi oktatással? A képviselő kételyei Aggódunk, sokan aggódnak az utóbbi hetekben, hóna­pokban a hazai iskolarend­szerért. Különösen annak az elmúlt négy esztendőben megteremtett sokszínűségé­ért, melyben ugyanúgy he­lye volt az állami, a magán, az alapítványi és az egyházi iskoláknak. Újabban több olyan megjegyzés is elhang­zott a kormány tagjai részé­ről, melyek álapján többen az utolsóként említett intéz­ménytípus jövőjét látják két­ségesnek. Kovács Kálmán keresz­ténydemokrata képviselő, aki korábbi munkahelyét, a Dél-magyarországi Tanke­rületi Oktatási Központot négy évre szóló fizetés nél­küli szabadságra cserélte fel, a napokban egy parla­menti interpellációval for­dult a szaktárca miniszteré­hez. Ma — az előzetes napi­rend szerint — újabb kér­dést intéz az illetékesekhez. A képviselő beszélgetésünk elején leszögezte: eddigi munkája, s a sokszínű hazai iskolarendszer iránti kitartó elkötelezettsége a garancia arra, hogy az elkövetkező években következetesen számon fogja kérni a kor­mánytól a hazai nemzeti ok­tatás elmúlt években kialakí­tott formáit, az egyházi isko­láknak jogszerűen járó álla­mi támogatást. (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom