Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)

1994-10-21 / 247. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP INTERJÚ 1994. OKTÓBER 21.. PÉNTEK Nálunk nem nyert az MSZP és az SZDSZ Beszélgetés Tőkés László református püspökkel — Püspök urat a református zsinat ismét megválasztot­ta, így újabb négy esztendőn át állhat a Királyhágómellé- ki Református Püspökség élén. Úgy tudjuk, akadtak néhá­nyon, akik — finoman szólva — nem kívánták az ön újra­választását, s ennek érdekében tettek is néhány barátság­talan lépést. Igaz ez? — Őszinte nagyrabecsülőim, másfelől a választások utá­ni törleszkedők széttárták a karjukat, és azt mondták: ez nem is történhetett másként, az csak természetes, hogy té­ged választottunk. Viszont ez egyáltalán nem természetes. Hogy egészen plasztikus képet nyújtsak, olyan ez, mint amikor egy ismert profi focicsapat megnyeri a mérkőzést, s azután azt mondják, hogy ez természetes, nem is történhe­tett másként. De a győzelemért keményen kell dolgozni, és tudjuk, hogy nincsenek előre lejátszott mérkőzések. Két­ségtelen, dokumentálható tény, hogy az elmúlt négy évben égi és földi erők mindent megpróbáltak, hogy kibillentse­nek, lejárassanak, tönkretegyenek, aláaknázzanak. A té­nyek részben ismertek, de e törekvések háttere mélyebb an­nál, ami felszínre került, ami látható. A választások által esélyt nyertem a további elkeseredett küzdelemre, önironi- kusan mondva, lehetőséget nyertem arra, hogy tovább gya- lázzanak. — Mire törekszik, mit szeretne elérni? — Szeretném visszafordíthatatlanná tenni azt, ami az el­múlt négy évben elkezdődött. Ha a következő négy eszten­dő során ezt el tudjuk érni, akkor elégedett leszek. Minden­esetre elmondhatjuk, hogy nálunk — képletesen szólva — nem nyert az MSZP és nem nyert az SZDSZ sem. Sikerült megőriznünk a ’89-ben kivívott helyzetünket, sőt többre ju­tottunk, és erkölcsi téren is komoly javulás tapasztalható. — Ez azt jelenti, hogy politikai és egyházi viszonylat­ban Romániában sok minden progresszívvá tehető? — Országos és nemzetközi politikai összefüggésekben nyilvánvaló, hogy kis tétel a királyhágómelléki református egyházkerület. De azért kiválik abból a képből, ami általá­ban jellemzi térségünket. Ezt az MSZP—SZDSZ-hasonlat- tal az imént kifejeztem, tehát nem ebbe az irányba fejlőd­nek a romániai viszonyok. Az egyházi viszonyok sem. Ma­gam az egész romániai református egyház zsinatának az el­nöke vagyok, és nyilvánvaló, hogy egyházkerületünknek meghatározó ereje van a romániai református egyház egé­szére nézve, ám a romániai összképre nem ez a jellemző. Azt sem akarom mondani, hogy a Romániai Magyar De­mokrata Szövetségben vagy az erdélyi egyházkerületben egészen más a helyzet. Csak a Jóisten tudná megmondani, hogy ha itt nem így menne, akkor másutt hogyan módosul­na a kép. Eltúlzott békülési óhajok — A magyarországi belpolitika alakulása miként hat a romániai folyamatokra? — Úgy gondolom, és a véleményembe némi jóhiszemű­ség is keveredik, hogy a magyarországi uralkodó politikai erők nem akarnak közvetlenül beavatkozni a romániai hely­zetbe. Csupán megfelelő közeget biztosítanak a romániai magyar politikai viszonyok átalakítása érdekében. Az MSZP és az SZDSZ nem tudja elérni azt, hogy Romániá­ban megerősítse a magyar MSZP-t és a magyar SZDSZ-t. Ennek tudatában vannak, és nem kívánnak beavatkozni, vi­szont olyan körülményeket biztosítanak, amelyek kedvez­nek az itteni hasonszőrű erők fellépésének, és mintegy köz­vetett biztatást sugallnak, hogy itt az ideje a felszólalás­nak, a fellépésnek. Ez leginkább a romániai magyar auto­nómiatörekvések kapcsán mérhető le. A voluntarista mó­don felpörgetett alapszerződés-kötési szándékok — ha akarjuk, ha nem — az autonómiatörekvések ellen hatnak. A túlzott megbékélési óhajok, bejelentések gyengítik a mi pozícióinkat. Viszont mind ez ideig nem tudok olyan lénye­ges torzulásról vagy elmozdulásról, amely azt mutatná, hogy az RMDSZ politikájában a magyarországi alapszerző­dés-politika káros változásokat idézett volna elő. Egyelőre keményen tartjuk magunkat, olyannyira, hogy maga Horn Gyula és a magyarországi uralkodó politikai erők voltak kénytelenek az alapszerződés kérdésében egy kissé vissza­táncolni. Persze ez nemcsak nekünk tulajdonítható, hanem annak a realitásnak is, amivel szembe találták magukat, például a miniszterelnök szlovákiai látogatása vagy a ro­mán kapcsolatok vonatkozásában. Továbbá az is megfi­gyelhető, hogy az említett pártok hatalomra kerülése — akaratuk ellenére — nagyfokú, közvetett hatással volt egyes környező országok magyar szervezeteinek belső vi­szonyaira. Gondolok a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségén belüli szakadásra vagy a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség megoszlására. Noha a Magyarok Vi­lágszövetségét vádolják egyesek azzal, hogy elősegítette a Egyelőre keményen tartjuk magunkat, olyannyira, hogy maga Horn Gyula és a magyarországi uralko­dó politikai erők voltak kénytelenek az alapszerző­dés kérdésében egy kissé visszatáncolni — mondta többek között Tőkés László református püspök, aki­vel nagyváradi otthonában Vödrös Attila főszerkesz­tő és Bánó Attila főszerkesztő-helyettes beszélgetett. Tőkés László: Nem engedhetjük meg magunknak azt a fényűzést, hogy a mai magyar kormányt ne tekintsük Magyarország kormányának ^ Am7ß fe[M délvidéki megoszlást, a konfliktus kialakulását, szerintem azonban ez is az új hatalmi átalakulások közvetett hatásá­nak köszönhető. — A mai magyar kormány kereste már önnel a kapcso­latot? — A Romániai Magyar Demokrata Szövetség többrend­ben vette fel a kapcsolatot a mai magyar kormánnyal, s mint az RMDSZ tiszteletbeli elnöke, magam is találkoz­tam a külügyminiszterrel. Itt jegyzem meg, hogy a román külügyminisztériumban tett látogatáson is részt vettem. Kapcsolatba kerültem a Határon Túli Magyarok Hivatalá­val, illetve Tabajdi Csaba államtitkárral, és értesítést kap­tam, hogy hamarosan sor kerülhet egy találkozásra Horn Gyula miniszterelnökkel és Göncz Árpád államelnökkel. Hangsúlyozom, hogy függetlenül bármely nézeteltéréstől, illetve az utóbbi időkben kialakult képtől, mi nem enged­hetjük meg magunknak azt a fényűzést, hogy a mai ma­gyar kormányt ne tekintsük Magyarország kormányának, és mint ilyenhez, ne közeledjünk felé pozitív módon. Szá­munkra természetesen nem a kormány pártállása az elsőd­leges, hanem az a tény, hogy ma ezzel a kormánnyal kell szót értenünk, s ha lehet, még többet elérnünk, mint amit a megelőző kormányoktól kapott ez az elárvult magyarság. A kisebbség helyzete drámai — A magyarországi sajtó érdeklődik-e püspök úr sze­mélye, tevékenysége iránt? — Mostanában nem jellemző, hogy túlságosan érdeklőd­nének. Nemrég más erdélyi notabilitásokkal együtt ott vol­tam a médiahajón, ahol a Duna Tv megkeresett. A jó bé­kesség kedvéért ragaszkodtam hozzá, hogy elmenjek. Érde­kes viszont, hogy a visegrádi várban az alapszerződés té­májával kapcsolatban rendezett kerekasztal meghívottal kö­zött nem szerepeltem, miként Duray Miklós sem, de végül is mindkettőnket meghívtak erre a rádió által egyenes adás­ban közvetített beszélgetésre, úgyhogy kifejthettük vélemé­nyünket. — Mit vár a Horn Gyulával, illetve a Göncz Árpáddal folytatandó tárgyalásoktól? — Főképpen azért tartom fontosnak ezt a két találkozót, mert hozzájárulhat a kedvezőtlen Tőkés-kép megváltoztatá­sához. Nemegyszer próbáltak úgy beállítani, mintha nacio­nalista, s nem megfelelő tárgyalópartner volnék. Ez egy rosszindulatú beállítás, hiszen amíg például Horn Gyula nem ment el Szegedre, hogy ott a román neokommunista párt elnökével tárgyaljon, s amíg nem volt okom emiatt bírá­latot mondani, addig ő járt nálunk Váradon, meglátogatta Tempfli atyát, és meglátogatott bennünket. Én is jártam az MSZP hívőtagozatának a gyűlésén, tehát mondhatom, hogy nem került a felszínre semmilyen ellentét vagy konfliktus. Nem szeretném, ha most annak az ürügyén akarnának mel­lékpályára taszítani, hogy nincs kivel beszélni. Ezért is jó, hogy találkozunk. Az ügy érdemi részét tekintve magam is szeretném óvni a miniszterelnök urat és az államelnök urat a nyugati konjunktúrát kihasználó román és szlovák politika által szorgalmazott békekötési túlbuzgóságtól. Szeretném megkérni a Michal Kováccsal már-már békebeli jó időket idéző találkozáson részt vevő Göncz Árpád elnök urat, hogy ne mondjon olyasmit: egyesek dramatizálják a kisebbségi helyzetet. Kérem, a helyzet drámai. Minden román békülési szándéknak, nyilatkozatnak, az alapszerződésben követett politikájuknak szögesen és minden esetben ellentmond az a politikai gyakorlat, amit velünk szemben alkalmaznak. Az úgynevezett békepolitika nagyon emlékeztet minket a hajda­ni hidegháborús korszak egyházi békepolitikájára, a békepa­pi időkre. Emlékeztet. az ökumenikus protokollarizmusra, amelynek híg a leve, de nincs tartalma. Ebbe az irányvonal­ba illenek a buzgólkodó, a maguk módján tisztességes kézfo- gásos és ölelkezési akciók, gondolok itt a gyulai és az aradi találkozókra vagy a brassói polgárfórumra, ahol megint megleckéztette a jóhiszemű és balek magyarokat Iliescu el­nök, aki durván beletaposott az egészbe. Isten őrizzen attól, hogy a jogos békeóhajunk elvakítson bennünket, és ne le­gyen elég tisztánlátásunk a valódi politikai helyzetnek és partnereink mibenlétének a felismeréséhez. — Ez a találkozó elősegítheti azt, hogy püspök úr mint­egy a híd szerepét töltse be a két ország között? — Szigorúan és kívülről nézve a helyzetet, úgy érzem, nemigen illek bele abba a politikai képbe, amely az alap- szerződés körül kialakult, és amelyet a magyar—román kapcsolatok deklarált szándéka jellemez. De részben az RMDSZ és a határon túli magyarság legitim és fajsúlyos szervezetei sem illenek bele. Ilyenformán nem hiszem, hogy járható híd volnék. Persze amennyiben valóban vol­na erre irányuló szándék, természetesen szívesen vállalnék ilyen szerepet, mert akkor azt mondanám: inkább hozzám alkalmazkodjanak, mint a román partnerhez. A felekezeti oktatás biztos halála — Püspök úr hathatós segítségének is köszönhetően itt, Nagyváradon újraindult a Lorántffy Zsuzsanna Gimnázi­um és a Sulyok István Főiskola... — Ki is egészíteném, hogy összesen három gimnáziu­munkat indítottuk újra: a szatmári református gimnáziu­mot, amelynek jogutódja lett a Kölcsey Ferenc Gimnázi­um — amely most is magyar iskola —, azután a zilahi hí­res Wesselényi gimnáziumot, s végül az említett Lorántffy Zsuzsanna Gimnáziumot. Teljesen új alapítású a Sulyok István főiskola. Ma ez az egyetlen tisztán magyar nyelvű felsőoktatási intézmény Romániában. A Bolyai egyetem új- raengedélyezése híján ez a főiskola bizonyos többletfelada­tokat is magára vállal, például nyelvtanárképzést, egyete­mi fokú szociálismunkás-képzést és jogászképzést. — Tekinthetjük-e mindezt az itt élő magyarság sorsá­ban bekövetkező jobbra fordulás kezdetének? — Kezdetnek még nem tekinthető, legfeljebb ígéretnek, illetve a jobbra fordulás zsengéjének. Ugyanis éppen e zsenge tanintézmények létét fenyegeti az új román tanügyi törvény, amely a felekezeti oktatás biztos halálát jelenthe­ti. Szélesebb értelemben a magyar nyelvű oktatás is ve­szélyben van. A szenátus által már elfogadott új tanügyi törvény kimondja az egykor egyházi tulajdonban volt tanin­tézmények újraállamosítását, s ezzel egy törvénytelen ak­tust legalizál immár a demokrácia. Az idevonatkozó cik­kely félreérthetetlen. Szomorú példaként említem, hogy megtörtént az a szörnyűség, hogy a püspöki székházunkat odaadták a nagyváradi román egyetemnek, csak azért, hogy azt is mint tanügyi intézményt, mint a tanügyi minisz­térium kezelésében lévő épületet, szintén elvehessék. — Mire számíthat a felekezeti oktatás? — A törvény csupán állami és magánoktatást engedé­lyez, így a felekezeti oktatás csak ez utóbbinak a keretein belül lehetséges. Tehát tételesen megszüntetik a felekezeti oktatást, holott 1948-ig ezerötszáz iskolája volt az egyháza­inknak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom