Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)

1994-10-21 / 247. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. OKTOBER 21., PENTEK Vibráló nyugalom Haiti szigetén Húszra tehető' a halálos áldozatok száma A szent háború folytatódik Az izraeli rendőrség feltételezései szerint húszra tehető a szerdai tel-avivi buszrobbantás halálos áldozatainak száma. A rendőrség szóvivője tegnap közölte: a pokolgépes merény­letben életüket vesztett emberek számát — amelyet koráb­ban huszonkettőben jelöltek meg — azért nehéz pontosan megállapítani, mert a nagy erejű bomba széttépte az áldoza­tokat, A merényletben negyvenötén sebesültek meg. Az ENSZ illetékesei a wa­shingtoni kormányzat érté­sére adták, hogy az ameri­kai csapatoknak le kell fegy­verezniük a volt haiti junta szolgálatába szegődött fél­katonai szervezeteket, még mielőtt a katonákat felváltó ENSZ-békefenntartók a szi­getországba érkeznének. A The Washington Póst tegna­pi száma szerint ENSZ-for- rásokból jelezték, hogy az eddigi amerikai fegyverel­kobzásokat nem tekintik ki­elégítőnek. A Biztonsági Tanács dön­tése értelmében mintegy hatezer fős ENSZ-kontin- gens venné át az amerikai alakulatok helyét, de csak azután, hogy az alapvető biztonsági feltételek létrejöt­tek Haitin. Az eredeti elkép­zelések szerint a váltásra öt-nyolc hónapon belül ke­rülne sor, ám washingtoni részről szeretnék minél előbb kivonni a tizenkilen- cezer főt számláló katonai Egy horvát katona életét vesztette, kettő pedig meg­sebesült szerdán a krajinai szerbek és a horvát fegyve­resek összecsapásában. Az utóbbi hónapokban ez volt az első eset, hogy a krajinai szerbek és a horvát hadse­reg összetűzése halálos ál­dozatot követelt. A Beta belgrádi hírügy­nökség jelentése szerint a Horvátország területén egyoldalúan kikiáltott szerb állam központjában, Knin­kötelék jelentős részét, külö­nösen most, 'hogy Jean- Bertrand Aristide elnök ha­zatérése viszonylagos nyu­galomban zajlott le. A világszervezet illetéke­sei mindazonáltal hangsú­lyozzák, hogy a brutalitá­sukról hírhedtté vált félkato­nai csoportok semlegesítése lényegbevágóan fontos, mert a szigetországra ve- zénylendő ENSZ-erők man­dátumuk értelmében nem léphetnek fel kezdeménye- zően, csak védekezésre van jogosultságuk. A The Washington Post a kibontakozni látszó vitá­ról megjegyezte: a helyzet kísértetiesen hasonlít a Szo­máliái vállalkozás miatt ki­robbant nyílt és kínos ellen­tétekre, amikor az ENSZ fő­titkára Washington nem kis bosszúságára ragaszkodott hozzá, hogy az amerikai egységek szánjanak szem­be Mohamed Farah Aidid fegyvereseivel. ben kiadott tegnapi közle­mény azt állítja, hogy a szerbek azután nyitottak tü­zet a horvátokra, hogy azok „fegyveres akciót indítot­tak” a szerbek ellen. Az ösz- szetűzés Eszék közelében zajlott le. A tűzpárbajban egyetlen szerb katona sem sebesült meg. A közlemény arról is em­lítést tett, hogy a karajinai szerbek letartóztattak egy teljes fegyverzetben lévő horvát rendőrt, aki kedden — Az eredeti feltételezé­sek szerint 22 ember halt meg. A jelen pillanatig azon­ban 20 holttestet azonosítot­tak, ami nem jelenti azt, hogy később nem nő a halottak szá­ma — idézte a Reuter a rend­őrségi szóvivőt. Az izraeli rendfenntartó erők letartóztattak Jeruzsálem­ben 18 izraeli tüntetőt, akik a szerdai robbantás miatt tilta­koztak. Kilenc felvonuló Ra­bin miniszterelnököt bírálta, és megpróbálta eltorlaszolni a város egyik fő közlekedési út­vonalát — ezért vették őket őrizetbe. Kilenc másik tünte­tőt Jeruzsálem óvárosában tar­tóztattak le, mert kalapácsok­kal és rudakkal vonultak vé­gig az utcákon Goldstein ké­„áttévedt ” a szerb ellenőr­zés alatt lévő területekre. * Akasi Jaszusi, az ENSZ főtitkárának délszláv ügyek­ben illetékes megbízottja megerősítette, hogy a közel­múltban titkos találkozó zaj­lott le Grazban a szerbek és a horvátok között. A magas rangú politikusok találkozó­járól szóló híreket Zágráb korábban többször cáfolta. pét a magasba emelve. (Ba­ruch Goldstein izraeli telepes februárban fegyverével lövöl­dözve tömegmészárlást haj­tott végre a városban, a halá­los áldozatok száma 30 volt.) Palesztin források közöl­ték, hogy izraeli telepesek Ciszjordániában felgyújtották egy arab házát. Izraeli katonai források azonban egyelőre nem erősítették meg ezt a hírt. Jichak Rabin, Izrael minisz­terelnöke tegnapra rendkívüli kormányülést hívott össze a terrorista akciók ellen hozan­dó szigorú intézkedések meg­vitatására. Rabin újság­íróknak elmondta: le fog csap­ni a palesztin militánsokra, a Hamász fundamentalista cso­portra, amelynek számlájára Életbe lépett tegnap a tá- dzsik kormány és a fegyve­res ellenzék közötti tűzszü­net, amely a november hato­dikára kitűzött elnökválasztá­sig és az új alkotmányról szóló népszavazásig lesz ér­vényben. Már érvényben volt a fegyvemyugvás, ami­kor tegnap újabb merénylet történt a közép-ázsiai ország­ban. Csütörtök reggel életét vesztette a tádzsik kormány­fő helyettese, amikor gépko­csijával az ellenzék által az három halálos .kimenetelű tá­madás írható az utóbbi két hét­ben. Az izraeli kormány a me­rényletet követően lezárta a Gáza-övezetet és Ciszjordáni- át. Rabin kijelentette, hogy a zsidókat és a palesztinokat el kell egymástól választani, nemcsak napokra, az elválasz­tásnak a mindennapi élet ré­szévé kell válnia. A Hamász egyik vezetője szerint a jövőben is folytatód­nak az izraeli célpontok elleni támadások, s ez alól a polgári célpontok sem jelentenek majd kivételt. Imád Falodzsi, a szélsősé­ges iszlám szervezet magas rangú vezetője tegnap egy gá­zai menekülttáborban az AP amerikai hírügynökségnek nyilatkozva hangoztatta: „A szent háború folytatódik.” „Időnként többet teszünk, időnként kevesebbet, de addig nem szüntetjük be a háborút, amíg Izrael nem teljesíti köve­teléseinket” — mondotta. országúton telepített aknára hajtott a garmi járásban. A tűzszüneti egyezményt szeptember 17-én . az iráni fővárosban írta alá Abduma- dzsid Dosztijev, a dusanbéi parlamenti elnök első helyet­tese és, a Tádzsikisztán Isz­lám Újjászületéséért nevű mozgalom elnökhelyettese, Akbar Turadzsonzoda. Szer­da este a határőrök tűzpár- bajba keveredtek hat ellen­zéki fegyveressel, akik Af­ganisztánba akartak átjutni. A nagyvilág hírei 4fr Kevesebb mint egy hó­nappal a legutóbbi parla­menti választások után a szlovák állampolgárok szombaton ismét az ur­nákhoz járulhatnak, hogy egy, a privatizáció ügyé­ben tartandó népszavazá­son mondjanak véle­ményt íf Jerzy Popieluszko, a már­tírhalált halt katolikus pap meggyilkolásának tizedik évfordulójáról Lengyelor- szág-szerte megemlékeztek szerdán. Újfasiszta tevékenység vádjával tizenegy évi bör­tönbüntetésre ítélte egy bécsi bíróság a 26 éves Gottfried Küsselt. Az oszt­rák neonácik vezérét egy évvel ezelőtt egyszer már tíz esztendőre elítélték, a legfelsőbb bíróság azon­ban helyt adott a védelem formai hibákra hivatkozó perújrafelvételi kérelmé­nek. Megfékezték tegnap reg­gelre a Bécs északi pálya­udvarán az éjszaka fellán­golt tüzet. Az egyik nagy szállítmányozási cég 50- szer 100 méteres raktárhe­lyiségét azonban nem tud­ták megmenteni a tűzoltók: a helyiség az áruval együtt porig égett. Személyi sérü­lés nem történt. Jé A vietnami külügyi szó­vivő pozitív lépésnek mi­nősítette, hogy az Egye­sült Államok és Eszak-Ko- rea a genfi tárgyalások eredményeképpen egyez­ségre jutott a nukleáris vita ügyében. • • Összetűzés Eszék közelében Fegyverszünet harcokkal VÉLEMÉNY Az amnéziás Sz. Z.-nek K edvenc napilapomat olvasva megakad a szemem - Vödrös Attila főszerkesztő felhívásán: Kérem, dönt­senek! (Pest Megyei Hírlap, 1994. október 14., 3. oldal.) Két levélből olvashatunk részleteket. Tartalmában, mon­danivalójában, hangvételében stb. egymással teljesen el­lentétes stílusút. Az egyik tárgyilagos, tisztességes hang­vételű, míg a másik — nos, tulajdonképpen a másik miatt ragadtam tollat. Mert amit egy Szabó Zoltán nevű, ceglé­di „illetőségű” egyén leírt (nekem nem uram, sem elvtár­sam), arra reagálni kell, az valóban döntést kíván. Mégpe­dig azonnal. Én már döntöttem is, visszavonhatatlanul: Sz. Z. meghibbant, agy alágyult, közveszélyes! Ez az em­ber valami rettenetes feledékenységben szenved! Vagy egyszerűen csak ilyen... Állításomat Sz. Z. elmeállapotá­val kapcsolatban érvekkel támasztom alá. Vegyük mindjárt az első állítását a Kádár-rendszer eredményességéről. Kétségtelen, hogy épült metró és la­kótelepek sokasága (főleg „panelgettók”) az elmúlt negy­ven év alatt. Ez nem vitás. De kérdem én Szabó Zoltánt, ha tájékozott az európai és hazai történésekben, melyik negyven év alatt nem épült az említettekhez hasonló, vagy annál sokkalta de sokkalta több bárhol is? Néhány példát hazánk találömra kiragadott negyven esztendejéből (abból az átkosból): 1870 és 1910 között az alábbi „csekélységek” épültek: A történelmi Magyarország (a jelenleginek több mint há­romszorosán megépült vasútvonalainak 80 százaléka; a történelmi Magyarország közútjainak több mint 70 száza­léka; a budapesti és vidéki egyetemek sokasága; a kórhá­zak, klinikák szerte az országban; az Országház. Továb­bá a millenniumi földalatti vasút ásóval és kapával!!); színházak szerte az országban és Pesten. Amelyek még ma is állnak. (Kivéve azt, amelyet a nemzetgyűlölő, Sza­bó Miklós-féle kommunisták felrobbantottak.) Paloták, múzeumok, sporttelepek (például a Fradi-pálya, az MTK-stadion, az UTE-stadion stb.); a Duna- és Tisza-hi- dak sokasága; vasúti pályaudvarok; vásárcsarnokok, a fő­városi és vidéki városok villamosvonalai... Itt abba is hagyom a felsorolást, mert tapasztalván Sz. Z. felfogóképességét az eddig elmondottak megérté­se is gondot jelenthet számára. Mellékesen a Kádár­rendszer alatt megépült dolgok egyáltalán nem a jósá­gos Jani bácsi érdemei, hanem a miénk, a „társadalmi össztermék” létrehozásában részt vevők érdeme (hogy ezt a szép marxista kifejezést használjam): csak a cse­lekvő ember alkot és hoz létre értéket. A „dumafrancik” soha! (Kossuth Lajos porkolábja sem dicsekedett azzal, hogy az általa őrzött rab milyen szépen megtanult ango­lul!) Hogy ki kit néz butának (mármint az Sz. M. szerint), az teljesen világos. Szabó Zoltán és hasonlók, a negy­ven évig egy követ fúvók néznek bennünket annak. Vagy azt gondolják az Sz. Z.-félék, hogy elfelejtettük, milyen iszonyatosan nagy adóssággal vette át az Antall- kabinet az országot ’90-ben? Hogy vannak olyan köve­teléseink, amelyeket az életben soha, de soha nem tu­dunk „behajtani”? Ennyire tájékozatlan Sz. Z.? Ennyire nem tudja, mi történt a magyar gazdasággal? Elfelejtette, vagy nem is fogta fel, hogy mennyi az a soha be nem hajtható kintlé­vőség? Én megmondom, bár a jelek szerint fölösleges. Az életben nem fogja Sz. Z. megérteni. Forintra átszá­molva 600 milliárdról van szó! Bizony, tisztelt Sz. M. Ezt csinálták a szakértő internacionalista Kádárék. (Az én szóhasználatomban csak internácik.) Miközben az or­szág úgy eladósodott, hogy a most fizetendő évi kamat­ból, mintegy 370 milliárd forint, hazánk valamennyi községe és kis faluja utcáját szilárd burkolattal lehetne ellátni! Az pedig több mint 100 ezer kilométert jelent! Vagy lehetne belőle építeni (12 milliárd forinttal szá­molva) 30! Nemzeti Színházat. Vagy lehetne építeni 100 olyan falut, amely 1000 házból állna, minden ház vezetékes vízzel, telefonnal, csatornával és gázzal lenne ellátva. Vagy létesíthetnénk 35 olyan üzemet, gyárat, amely egyébként 3000 embert foglalkoztatna. Esetleg építhetnénk a kamatokra kifizetett pénzekből évenként 350 iskolai tornacsarnokot. Olyanokat, amelyeket elfe­lejtettek az elmúlt negyven évben megépíteni. Épülhet­ne 60(!) olyan Duna-híd, mint amilyen most épül a So­roksári út és Lágymányos között. Ennyi pénz annak a 22 milliárd dollárnak a kamata, amelyet a hazaáruló Ká­dárék felvettek, és támogatták belőle internacionalista „testvéreinket”. Mi meg nyögjük és talán még unokáink is nyögni fogják! Mellékesen, ha Sz. Z. odafigyelt vol­na az iskolában és megtanulta volna a legalapvetőbb számtani műveletek egyikét, a százalékszámítást, most ki tudná számítani, hogy a ’90-es évek elején jegyzett 60 forintos dollárárfolyam és a mostani 100 forint kö­zötti különbség miatt emelkedett a négy év alatt (relatí­ve) az adósságunk 3 milliárd dollárral. A rról is kellene szólni néhány szót — bár nem tu­dom Szabó Zoltánnak van-e erkölcsi érzéke hozzá —, hogy az általa szidott Antall-kormány négy éve alatt ebben az országban senkinek nem kellett politikai, vi­lágnézeti okok miatt félnie! Senkinek egy hajszála sem görbült meg! Ez mindenképpen említést érdemel, külö­nösen most, októberben. Nem feledjük, hogy hazánk tör­ténelmében ezer esztendő alatt nem tettek annyi embert szerencsétlenné, nem nyomorítottak és öltek meg, mint az „emberarcú”, létező szocializmusban. Amely hála Is­tennek már nem létezik! Még a nagytestvére sem! Oda­át... Nem tudom, Sz. Z. hány éves. Mi sok mindent megta­nultunk. Átgyalogolt rajtunk a történelem. Úgy látszik, Szabó Zoltánt elkerülte. Faragó Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom