Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-20 / 246. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP GAZDASAG 1994. OKTOBER 20., CSÜTÖRTÖK A szombati oktatás nem lázálom Beszélgetés dr. Kocsis Károllyal, a GATE rektorával — A Gödöllői Agrártudományi Egyetem a vidék szövetségese kíván lenni. Annál is inkább — fejti ki véleményét beszélgetésünk során dr. Kocsis Károly rektor —, mivel a magyar fejló'dés kerékkötője a vidék tőkehiánya, gazdasági és kulturális elmaradottsága. Az 1990-ben, az intézmény történetében először demokratikusan megválasztott, s azután kinevezett vezető arról is szól, hogy ma egy gazdának együttesen kell agrár-, műszaki és gazdasági ismeretekkel rendelkeznie. Ennek megfelelően alakították át az oktatást. Formálódik továbbá az az egyetemi szövetség, melyben a kertészeti egyetem, valamint a jászberényi és a zsámbéki tanítóképző főiskolák lesznek a GATE partnerei. Bár Gödöllőn továbbra sem mondtak le a zöld mezős Agriex- po beruházás tervéről, 1996-ban, az egyetemi városban egyelőre az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszer-ipari Kiállítást rendezik meg. — A tanév után a fűtési idény is elkezdődött az egyetemen. A meleg radiátorok arra engednek következtetni, hogy az intézményt nem érinti a kormány takarékossági törekvése. Vagy ez csak a látszat? — Beszélgetésünk idején még csak telefonon közölték, hogy 43 millió forintot elvonnak tőlünk, de ha megjön a papír, 24 óra alatt le kell állítanunk minden beszerzést. Ez nem vezet az egyetem összeomlásához, nem jelenti azt, hogy nem tudunk fűteni, de rendkívül nagy zavarokat okoz. Az év vége felé a költségvetési pénzeinket lényegében már elköltöttük, november közepére biztosan felhasználjuk az ellátmányt. Az őszinteséghez hozzátartozik, hogy tavaly, az általános felsőoktatási béremelés révén az 1,8 milliárdos állami támogatásunk 2,3 milliárdra gyarapodott, s a mostani elvonás a bért nem érinti. Sújtja viszont a dologi kiadásainkat, mely területen három év alatt százmilliós volt a kiesésünk hasonló okból. Itt pattanásig feszült a helyzet, hiszen több százmilliós — például számítástechnikai — eszköz működtetési költségéről van szó. A bevételeinket is érinti az elvonás, de a tervezett bevételeket, mert az idén nem könyvelhetünk el annyit, amennyit gondoltunk. Felkészültünk arra, ami tavaly is bekövetkezett, hogy negatívummal zárul a mérlegünk. Ez abszurdum, mert költségve- tésitörvény-ellenes. Egyetemi szövetség — A többéves tapasztalat szerint tehát az egyetem még nem élvezi a teljes autonómiát. — A gazdálkodási autonómiánk nincs meg egyes nyugati egyetemekhez viszonyítva. Ott egy gödöllői méretű, vagy nagyobb intézmény a háromnégy milliárdos vagyonnal köztestületként szabadon rendelkezik. Az egyetem kuratóriuma dönt a gazdasági kérdésekben. Az állam például hallgatói norma alapján nyújt támogatást. Az ehhez hasonló köztestületek törvényes alapja hazánkban még hiányzik. Csi- rik János helyettes államtitkár megbízásából most* dolgozunk ennek az előkészítésén. De nem csak elméletileg foglalkozunk ezzel. A Kertészeti és Élelmiszer-ipari Egyetemmel közösen törekszünk egyetemi szövetség létrehozására a jászberényi és zsámbéki tanítóképző főiskolákkal együtt. Ehhez az integrációhoz kérünk pénzt pályázat útján a felsőoktatás-fejlesztési alapból. Ha a tervünket megfinanszírozzák 20—50 millió forinttal, akkor nem lehet visszafordulnunk a köztestülethez vezető útról. A törvény előtt — Éppen az első szabad országgyűlési választás évében járt le az előző egyetemi vezetés mandátuma. 1990-ben az a vélekedés is felvetődött, hogy a tanszékeket a pártok erősorrendje szerint osztják majd fel. Ebből persze nem lett semmi, s az egyetem ügyei is az egyetemen dőltek el. Melyek a legfőbb eredményei ennek az önállóságnak? — Soha nem volt korábban példa arra, hogy az intézmény válasszon rektort. A megméretésből én kerültem ki elsőként, s ennek nyomán ki is neveztek. Fél éven belül megalkottuk az új szervezeti és működési szabályzatot. Volt egy kétéves időszak, amikor nagyon autonómok voltunk. A főhatóságok nem kérték számon az egyetemektől, hogy a régi szabályok szerint működjenek, mert tudták, hogy jön majd az új felsőoktatási törvény. Szabad volt a kezünk a tanácsok, dékánok, tanszékvezetők kiválasztásában, az előléptetéseknél, még az egyetemi tanári kinevezéseknél is, a doktori programok létrehozásánál úgyszintén. Megalkottuk a doktori tanácsot, ami megfelel a tudományos minősítőbizottságnak az agrárterületen. A legutóbbi öt habilitáció után a professzori kinevezés automatikus volt. Sem a minisztérium, sem az akadémia nem szólt bele. Jószerével csak az államháztartási törvény kötelezett. Összefoglalva: az ösz- szes oktatási, kutatási, egyetemen belüli választási kérdésben autonómiát élveztünk. Az utolsó évben segített ebben a felsőoktatási törvény: szentesítette az előtte megtett intézkedéseinket. — Az egyetemet is átformáló időszakban a kikerülő hallgatókat fogadó közeg szintén gyökeresen átalakult. Vajon hogyan tükröződött ez az oktatásban? — Közvetlenül éreztük a hatásokat. Valamennyi oktatási intézmény kritikus szemmel nézte az- átalakulást. Messze nem értettünk egyet a mezőgazdaság rohamos visszafejlesztésével, amit a kormány most korrigálni igyekszik. Persze azzal sem érthettünk egyet, amikor magas szinten és gazdaságtalanul — agyontámogatva — termelt az ágazat. Az egyetem a nyugati tapasztalatok alapján érzi, milyen utat kellene követni. Az általunk fontosnak tartott tudnivalókat mi azonnal bevezettük a tananyagba, anélkül, hogy a tárgy címe megváltozott volna. Sokkal több a pénzügyi, számviteli ismeret az agrármérnököknél, a gépészképzésben pedig a farmmenedzsment, a kisebb technológiák ismeretanyaga. Eddig gépállomásokban gondolkodtunk, most azt tanítjuk meg, hogyan kell néhány traktorral és kombájnnal bérvállalkozásban megművelni egy község határát. Gyöngyösön vállalatgazdasági, Mezőtúron mezőgépész üzemmérnök, Nyíregyházán mezőgazdasági mérnök, gépész üzemmérnök specializált főiskolai karunk volt. Ezt befejeztük, s már 1991-ben elkezdtük az elsősorban integrált ismereteket nyújtó felsőfokú képzést. Ma ugyanis egy pályakezdő fejében agrár-, műszaki és ökonómiai ismereteknek egyenlő arányban kell lennie — s akkor nyugodtan gazdálkodni kezdhet. Mezőgépész üzemmérnök nem talál munkát. Ez a munkakör a nagy gazdaságokkal megszűnt. — Fél évtized alatt az egyetemnek számos, a közvetlen feladatain túlmutató kezdeményezéséről is értesülhettünk. Ezek egyike volt a külhoni magyarok szakképzésének elősegítése. Ma már romantikus emlék, hogy 1991 elején Kárpátalján, Beregszászon az első GATE-szaktanfolyamon Le- nin-szoborral díszített teremben vették át az oklevelet a hallgatók, s ugyanazon a hétvégén Tőkés László hirdetett igét a református templomban. A távoktatás súlypontja ma Erdélyben van. Csíkszeredán, Székelyudvarhelyen, Gyergyó- szentmiklóson és Nyárádsze- redán hatszáz diák tanul. A képzésbe számos testvérintézmény kapcsolódott be. Az igények ismeretében sokáig kell, de meddig lehet ezt folytatni? — Á külhoni oktatás visszhangja jó, ennek jegyében rendeztük az évnyitót is, melyen díszpolgárrá fogadtuk dr. Habsburg Ottót, programunk támogatóját. Most viszont félő, hogy nagy visszalépés következik be. A képzést eddig elsősorban a Soros Alapítvány finanszírozta, állami támogatás nem volt. Az alapítvány már elköltött 120 millió forintot, s egy évre immár ötvenmillió kell. Tárgyalások kezdődnek arról, hogy az állami költségvetés is segítse a határainkon túli felsőfokú képzést. Soros György tudja, hogy az új programokra szükség van, de azt nem lehet kívánni, hogy akár 20 évig egyedül fedezze a költségeket. Ő hajlandó 30 százalékkal egyszer s mindenkorra „beszállni”, ha a román kormány — hiszen az állampolgárairól van szó — 25 százalékot fedez. Szponzorok hozzájárulásával, s a magyar kormány részesedésvállalásával teremthető elő a teljes összeg. — Az említett beregszászi szaktanfolyammal egy ideiben Ungváron a Duna- medencében élő magyarság helyzetéről tanácskoztak, s ott is üdvözölték a GATE küldöttségét. De vajon hogyan segíti hazánk megismerését az intézmény a távolabbi országokban? — Ennek számos módja van, de a leghatékonyabb talán a hallgatócsere. Az amerikai Purdue Egyetem harmadik éve küld hazánkba 12 hallgatót 3-4 hónapra, s hasonlóan fogadja a mi diákjainkat is. Ehhez nekik kell előteremteni a 60 ezer dollárt. Nekünk is öröm, hogy ezt tartják a legjobb nemzetközi programúknak. Csakhamar kiderült, hogy az amerikai hallgatók semmit sem tudtak Magyarországról. A 800-1000 tagú oktatói gárda és a 20 ezer hallgató lassan megismerkedik országunkkal. Ha húsz egyetem tíz éven keresztül követné a Purdue Egyetem példáját, a 300 milliós USA-ban ismertté válna hazánk. Az amerikai intézmény egyébként hasonló együttműködést ápol a kijevi mezőgazdasági egyetemmel. Onnan azért jönnek át egy hétre a vendéghallgatók, hogy Kelet-Európából ne csak a kínlódást lássák. — A gödöllői egyetem a legnagyobb megyei intézmények közé tartozik — országos hálózattal és feladatkörrel. Meddig lehet ezt a már- már nem is egyetemi várost, hanem egyetemi államot bővíteni? — A négyezer gödöllői és ugyanennyi Gödöllőn kívüli hallgatónk kimeríti a meglévő infrastruktúrát. Szerencsénk van, hogy a napokban megkaptuk a Tesse- dik utcai tízemeletes épületet, amely egykor a Középmagyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat irodaháza, majd az ÉLTÉ kihelyezett képzési helye volt. Itt háromszáz hallgatóval szedetnénk nyelvtanárképző kart indítani. Egyébként sok tartalékunk van. Meg kell fosztani magunkat a kényelmes képzéstől, be kell vezetni a drasztikus munka- viszonyokat, s akkor 20-25 százalékos bővítés lehetséges. Ez nem lázálom, ebben is követhető a Nyugat. Amerikában szombaton is oktatnak. Növelni lehet a napi órabeosztást este nyolcig, a könyvtár tartson nyitva éjfélig. Ha valaki egymilliárd forintot fordítana a GATE- ra, további ezer hallgatót tudnánk, vállalni. Ehhez viszont több oktató kell. Elértük ugyanis a nyugaton kívánatos arányt: egy oktatóra a korábbi öt helyett tizenegy hallgató jut. Agriexpo: 2000-ben — A Keletet a Nyugattal összekapcsoló, a hazai termelőket segítő, mezőgazda- sági kiállítási, kereskedelmi és szaktanácsadási központként működő Agriexpo körüli huzavona is jellemezte az egyetem közelmúltját. Végképp lemondtak a terv megvalósításáról? — Nem, tovább folytatjuk az előkészítést, de immár azzal a céllal, hogy 2000-ig épüljön fel. Semmilyen menedzsment nem tűzhet ki célokat úgy, hogy várja, a feltételeket majd teljesítik. Az Agriexpo erre jó példa. A legutóbbi napok eseményei azt mutatják, hogy jól számoltunk, amikor arra következtettünk: a zöld mezőn nem lesz kiállítási város 1996-ban. A két Agri-mech kiállítással bebizonyítottuk, hogy mini OMÉK-ot tudunk az FM Műszaki Intézetének területén rendezni. A miniszter pedig meghozta a döntését: mivel 1996-ban Pesten vadászati világkiállítást tartanak, s le van kötve a Hun- gexpo, a mini Országos Mezőgazdasági és Élelmiszer- ipari Kiállítás Gödöllőn legyen. Az új helyzetben eldöntöttük, hogy az összes épületünket, udvarunkat, kísérleti terünket, még a botanikus kertünket is felhasználva, az egyetemi városban rendezzük meg a hagyományos vásárt. A bátor vállalkozás főpróbáját a következő évnyitó idején tartjuk, nyílt napok keretében. Csak tőke hiányzik — Ön a nyolcvanas években Nyugat-Európában dolgozott, most a második rektori megbízásnak tesz eleget. Hogyan látja: csökkent vagy növekedett a távolság Magyarország és a szárazföld gazdagabb része között? — Sajnos Magyarország relatív elmaradottsága ma nagyobb, mint néhány évvel ezelőtt volt. Az természetes, hogy a szükséges átalakulás óriási veszteséggel járt, s a gazdaság a korábbi fejlődési ütemet sem tudta tartani. Szerencsére nálunk nincs akkora kár, mint a többi keleti országban. Óhatatlanul gyorsabban tudnak előrehaladni azok a társadalmak, melyekben nem 2-3 ezer, hanem 13-16 ezer dollár az egy lakosra jutó bruttó hazai termék értéke. Ha a magyar átalakulás lezajlik, s még több milliárd dollár privát tőke érkezik, 1998-2000 környékén bekövetkezhet az ázsiai kis tigrisek példája, vagy a II. .világháború utáni finn fejlődésé. Magyarországon a nyugateurópai országok adottságaiból lényegében semmi más nem hiányzik, csak a tőke. De nem következik be robbanásszerűen a kedvező változás, ha a vidéki, falusi élet megmarad a mai visszafejlődő nívón. A magyar fejlődés kerékkötője, hogy ott hárommillió ember tőkehiánytól szenved, kulturális elmaradottságban él és nem tud felállni. A városokat már nem kell tovább fejleszteni. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem e felemelkedéshez a vidék szövetségese kíván lenni. Balázs Gusztáv Kocsis Károly professzor második rektori megbízásának tesz eleget Erdó'si Ágnes felvétele i
