Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)

1994-10-19 / 245. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. OKTÓBER 19., SZERDA Fapofa és , avagy kísérletek a gyermeki alkotókészség kibontakoztatására A Láng Művelődési Ház fölött két évvel ezelőtt meghúz­ták a lélekharangot. A munkásművelődés nagy hagyo­mányú, patinás otthonát az Állami Vagyonügynökség privatizálási céllal piacra dobta. Abban az időben láto­gatta meg a művelődési házat az 1949-ben, az államosí­tás idején Nyugatra menekült Láng család egyik tagja. A vendég hölgy a könyvtárban szétnézve, elérzékenyül- ten dicsérte a ház fenntartóit, hogy ilyen szépen meg­őrizték és továbbfejlesztették az intézményt. A Láng Művelődési Házat ugyanis nem a szakszervezet és nem az állam hozta létre, hanem az egykori gyártulajdonos építtette az üzem dolgozói részére. Az intézmény igazgatója, Nagy Gyula zavartan mor­mogott valamit: resteilte megmondani, hogy a ható­ságok éppen most akarják eladni az épületet, s nem nagy a valószínűsége an­nak, hogy meg tudják őriz­ni a házat az angyalföldiek­nek. A művelődési otthont mégis sikerült megmenteni. Az igazgató makacsul, szí­vósan és leleményesen küz­dött azért, hogy a ház to­vábbra is a művelődés ott­hona maradhasson. Összeto­borozta azokat az egyesüle­teket, amelyeknek a műkö­déshez helyszínre volt szük­séges, és az újpesti önkor­mányzattól is támogatva, közalapítványt hozott létre, a megváltási árat kifizették az Állami Vagyonügynök­ségnek, és 270 napos huza­vona után az új intézmény, a Láng Művelődési Köz­pont Közművelődési Egye­sület birtokába került az épület. Az intézmény azóta is megőrizte fizetőképességét, magániskolák befogadásá­val, tanfolyamok indításá­val, terembérbeadással te­remtve elő a szükséges pénzt. Úgy, ahogy a műve­lődési házak jó része. Ám vannak olyan művelődési intézmények, amelyek a fennmaradásért folytatott el­keseredett küzdelemben a művelődési célt is szem elől tévesztik, és egymás után szüntetik meg a gazda­ságtalannak nyilvánított mű­vészeti szakköröket és cso­portokat. Nagy Gyula és munkatársai viszont azért gazdálkodnak, hogy közmű­velődési tevékenységük leg­fontosabb részét tovább tud­ják folytatni. Ennek a törekvésnek szép és tanulságos példája a mostani gyermekkézmű­ves- és képzőművészeti kiál­lítás. A művelődési ház ti­zenegy iskolai szakkört tá­mogat anyagilag, és min­den évben egyszer bemutat­kozási lehetőséget biztosít részükre. A múlt évben sike­rült az igazgatónak a Csató Utcai Általános Iskola veze­tőit és Vízi Józseftié rajzta­nárt rávenni arra, hogy szak­kör mellett vagy helyett napközis művészeti foglal­kozást indítsanak be, hiszen erre — mind a szociális, mind a mentálhigiénés szempontok, mind pedig a telmi fejlődést, a tanulás­ban való sikeresebb előre­menetelt is. A szakkörök eredményes­ségét már többéves művé­szetpedagógiai tapasztalat, együttdolgozás biztosítja, így például a Fakés kézmű­vesműhelyben és a Fapofa színjátszóműhelyben össze­szokott gyermekcsoportok dolgoznak. (Vezetőjük Kri- vács Zsolt és Iványiné Sza­bó Andrea.) A Fapofa kis alkotói belülről ismerik meg a színház világát, ön­maguk teremtik meg a szín­játékot. A maguk és diáktár­saik által előadott meseda­rabhoz ők készítik el a dísz­leteket és a jelmezeket. Úgy ismerkednek a művé­A Fapofa tagjai, a gyermekek talán a szépre a legfogé­konyabbak A szerző felvétele képességek kibontakoztatá­sa miatt — mindinkább szükség lenne. A gyerme­kek szüleinek 47 százaléka ugyanis munkanélküli, 23 százalékuk pedig különö­sen súlyos helyzetben él, többségük halmozottan hát­rányos helyzetű cigány csa­lád. Olyan gyermekek kap­nak naponta egyórányi lehe­tőséget a kézműves- és mű­vészeti foglalkozásokra, akik egyébként nem juthat­nának hozzá ezeknek a költ­séges tevékenységeknek a műveléséhez. A gyermekek szakszerű vezetés mellett gyöngyöt fűznek, nyaklán­cot, karperecét készítenek, textilbabákat, maszkokat, erszényeket csinálnak, raj­zolnak, festenek. Ügyesen, ötletesen, műgonddal. A napközismunkák megállják a helyüket a szakkörösök ál­tal készített alkotások mel­lett is. Ezeknek a tárgyak­nak a készítése fokozza a kézügyességet, a kompozíci- ós készséget, s a jobb és bal agyfélteke közötti rejtelmes kapcsolat révén segíti az ér­szettel, hogy ők maguk is te­remtik. Az alkotás, a közös élmény létrehozza az önma­gukra és egymásra egyszer­re figyelő gyermekek közös­ségét. A közöny és az érzel­mi elsivárosodás helyett bensőséges és mély érzések születését segíti elő a közös tevékenység. A kerámiaszakkör alko­tói az idén feladatul kap­ták a szeretet témakörének szabad megfogalmazását. A gyermekét ölében tartó anyát, a kisfiát dajkáló ku­tyát, medvét, cicát ábrázo­ló, az állat és az ember kap­csolatát érzékeltető, az egy­mással játszó állatokat elénk állító szobrocskák a lét önfeledt boldogságát, a harmónia utáni vágyat su­gározzák. Az élet, a gyer­meki átélésben és képzelet­ben eredeti tisztaságában mutatkozik meg — öntu­datlanul is perlekedve a fel­nőttek összekuszált, fásult és gyakran cinikus világá­val. Kerékgyártó István Szigetszentmiklósi napok A szentmiklósi napok rendezvénysorozatá­nak következő programjaként holnap, ok­tóber 20-án 18 órakor a meisenheimi gyü­lekezet énekkara ad ünnepi hangversenyt a szigetszentmiklósi református templom­ban. Nádasdy János festőművész emlékkiál­lítása 21-én 18 órakor nyílik a városi könyvtárban. Megnyitóbeszédet mond Borbély László művészettörténész, a Ma­gyar Nemzeti Galéria főmunkatársa, köz­reműködnek az Ádám Jenő Zeneiskola ta­nárai. 22-én 9 órától „Tanulási és írási za­varok az iskolában” címmel tartanak elő­adást, megbeszélést a városi könyvtárban. Előadók Kovács Györgyi pszichológus és Adorján Katalin pszichológus-logopédus. Szervező a Dislexiás Gyermekekért Egye­sület. 23-án 11 órakor ünnepi megemléke­zésre gyűlnek össze a református temp­lom előtti hősök szobránál. 1956 hőseire való emlékezéssel, koszorúzással ér véget a városban október 5-e óta tartó szentmik­lósi napok. Kiállítás a Mezőgazdasági Múzeumban Egy falusi fotográfus naplójából Egy pillanatra elakad a mozdulat, minden lemerevül, még a lélegzetvétel is szüne­tel: a fotográfus most kattintja el masiná­ját, s tudni való, a kép, amely most ké­szül, az örökkévalóságnak szól, legyőzve a múlandóságot. Az ünnep, vagy éppen a fájdalom pillanatnyisága szakad el az idő­től, de rákészülten, ezért minden egy ki­csit statikus, egy kicsit beállított. Érthető, hiszen jobbára megrendelésre készültek ezek képek, tehát sikerülniük kellett. S ak­kor a véletlen megbízhatatlan szabályozó: nem ellesni kell a pillanatot, hanem meg­rendezni. S illett hozzá a legszebb, legjob­ban megőrzött ruhát felhúzni — akárho­gyan is vesszük, a hivatásos fényképész műtermét mindig átlengi az ünnep. Bácsbokodot a harmincas évek köze­pén mintegy négyezren lakták, a magya­rok mellett valamennyi német és bunye- vác is. A helybeliek általában Bajára utaz­tak be fényképet készíteni, vagy onnan hívtak ki fényképészt a fontos családi ese­mény megörökítésére. Akkor nyitotta meg fényképészműhelyét Békéi Boldi­zsár, s közel négy évtizeden át látta el a helyi fényképész feladatait. Nem csak Bácsbokodon, hiszen üzletköre nagyon gyorsan a szomszédos településekre is ki­terjedt: Garára, Csávolyra, Bácsborsódra, Felsőszentivánra... Békéi megrendelésre dolgozott, a leggyakrabban vasárnap, ami­kor az emberek ráértek, őt hívták esküvő­re és temetésre, ünnepségekre és szertartá­sokra, az újszülötteket előtte fürösztötték, a legények tőle mentek el katonának, az újdonsült házasok első útja hozzá veze­tett; lakodalmas házas vendége volt, s a halottasháznál készült ravatalkép elkészí­tése is az ő feladatát jelentette. A falusi fo­tográfus így hosszan sorakozó esztendő­kön át pontos naplót vezet a paraszti társa­Békei Boldizsár egyik korai felvétele dalom hagyományairól, változásairól, íz­lés- és szokásrendjéről, ha nem is az igazi művész eszközeivel, de a mesterember megbízható pedantériájával. Ezekből a felvételekből válogatott Far­kas Gyöngyi szakmunkatárs értő kézzel, s a minapi megnyitó után e tárlat anyagát te­kinthetik meg az érdeklődők a Magyar Mezőgazdasági Múzeum első emeleti kiál­lítótermében. Szép hangulatú, múltőrző percek ajándékaként. S. P. A Pro Musica 10. évfordulóján Budaörsi koncert Planéta-díjas Jósé Cela A Nobel-díjas Jósé Cami- lo Cela nyerte el a barce­lonai Planéta Kiadó 50 millió pezetás irodalmi díját az idén. A Szent András keresztje című könyv témája egy kollek­tív öngyilkossággal vég­ződő szektatörténet. A Planeta-díj — a vele járó pénzösszeg nagysága és a várható példányszámok miatt — az egyik legrangosabb irodalmi díj Spanyolor­szágban az állami Cer- vantes-díj mellett. Idén 43. alkalommal került ki­osztásra. A Budaörsi Pro Musica Kórus fennállásának 10. évfordulója alkalmából ün­nepi hangversenyre kerül sor 21-én pénteken este 7 órától a Jókai Művelődési Központban. A koncertme­nü: Hans Leo Hassler „Ün­nepre jöttünk”, Kerényi György verse, Paul Peuerl „O Musika, du edle Kunst”, Giovanni Pierlui­gi da Palestrina „Szívfáj­dalom” (fordította Lukin László), Orlandus Lassus „Super flumina Babylo- nis”, Charles Villiers Standford „Justorum Ani- mae”, Franz Schubert „Sal­ve Regina”, Kodály Zol­tán—Weöres Sándor „Öre­gek”, Bárdos Lajos—Ady Endre „Az Úr érkezése”, Bárdos Lajos (Balássy László fordításában) „Jere­miás próféta könyörgése”, Kocsár Miklós—Nagy László „Csodafiú-szar- vas”, Petrovics Emil —Né­meth Tibor „Játszik a szél” és Volly István feldolgozá­sa: Repülj fecském, Gu­lyás László feldolgozása: Háromugrós. A hangversenyt Sapszon Ferenc Liszt-díjas, kiváló művész vezényli. A belé­pés díjtalan. Gyógyító képek Budakeszin Különös képek láthatók Budake­szin, az Erkel Ferenc Művelődési Ház földszinti kiállítótermében. Kringné dr. Schmidt Ibolya tárlata tegnapelőtt, október 17-én nyílt, s 28-áig látogatható naponta 12 órától 20 óráig, mely idő alatt az alkotó is jelen van, hogy beavasson képei tit­kába. Ezoterikus festészet művelője dr. Schmidt Ibolya, szakmája sze­rint Fizikus, pszichológus. Mint el­mondta, képei sugárzása megnyugta­tó, gyógyító. Ami biztos: a hitetlene­ket is lenyűgözhetik harmonikus szí­neik, formáik, aranyosan csillogó dí­szítésük. (n. a.) Schmidt Ibolya: Csodavirágok

Next

/
Oldalképek
Tartalom