Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-03 / 231. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1994. OKTÓBER 3., HÉTFŐ Német tőkeinjekció hulladékkezelésre A Kékesig magasodna a szemét Képzeljünk el egy ■ száz négyzetméter alapterületű, ezer méter magas épületet. Ebben férne el annyi szemét, amennyi egyetlen esztendő alatt Gödöllőn keletkezik a háztartásokban, az üzemekben, az iskolákban és az intézményekben. Ne feledjük, évente „épül” egy ekkora toronyház. A százezer köbméter szeméttel 24 embernek van dolga a városban. A hulladékgazdálkodási ágazat színvonala itt a magyarországi átlagnál jobb, de sok tekintetben elmarad a nyugat-európaitól. Ma a gép- és egyéb eszközpark elöregedéséből adódó napi gondok veszélyeztetik a szolgáltatás folyamatosságát. Ezért hozott a képviselő-testület elvi, szakmai döntést arról, hogy a jövőben egy német partnerrel kft.-t alapítva fejleszti a hulladékkezelés rendszerét. A települési szilárd hulladékot a Városüzemeltető és Szolgáltató Intézmény Scoda és IFA gépkocsikkal szállítja az ökörtelekvölgyi hulladéklerakóra — a városközponttól öt kilométerre —, ahol a hulladékot lánctalpas traktorral naponta elegyengetik és homokkal takarják be. A hazai viszonyok között korszerűnek számító lerakóhelyet ellátták vízzel és elektromos energiával. Itt ártalmatlanítják a szippantott szennyvizet és az állati tetemeket is, orvosolva a korábbi súlyos gondokat. A lakosság által fizetett díj a hulladékgazdálkodási ágazat teljes bevételének egy hetedét fedezi. Egyszobás lakástól három és fél szobásig terjedően például 48 forinttól 96 forintig kell havonta fizetni. A legnagyobb gond jelenleg az, hogy a gyűjtőeszközök elhasználódtak, fokozatos cseréjükre van szükség. Ha jövőre — hozzávetőleg 30 millió forintért — vásárolnak egy kukásautót és egy konténeres szállítójárművet, az egy-két évig még lehetővé teszi a folyamatos működést, azonban az önkormányzat költségvetését terheli, a hulladékkezelés jelenlegi technikai színvonalát konzerválja, s nem segíti elő az ésszerű, takarékos, az újrahasznosítható anyagokat kiválasztó rendszer továbbépítését. (A kísérleti, szelektív gyűjtést éppen egy éve kezdte el Gödöllő alkalmazni az Európai Közösség PHARE támogatásának elnyerése révén.) A képviselő-testület a jövőbe mutató változatot fogadta el. Hosszas tájékozódás után a német RWE AG ipari csoport magyarországi kft.-jében találták meg a polgármesteri hivatal és a VÜ- SZI szakemberei a lehetséges partnert. A 100 ezei munkatársat foglalkoztató és mintegy 50 milliárd márka éves forgalmú holding egyéb tevékenységei mellett húszmillió német polgár szemetét kezeli, szerződéses formában. A társaság alapításával — aminek előkészítésére a polgármester felhatalmazást kapott — tőkebehozatalra kerülne sor, korszerű gépeket helyeznének üzembe, teret nyerne a fejlettebb technológia. Az új, önálló társaságban Gödöllőnek és az RWE Entsorgungnak 50-5C százalékos tulajdoni hányada lesz, amennyiben az üzleti döntés is megszületik. B. G. Muzsikáló Százhalombatta Zenei díjat kapott a könyvtáros Hangulatos rendezvényre került sor ffipj szeptember 29-én — amint lapunktól ban jeleztük — a Százhalombattai Helytörténeti Múzeumban. A Muzsikáló Százhalombatta Alapítvány ezen a kis zártkörű — és a zene világnapját mintegy megelőlegező — ünnepségen adta át — fennállása óta másodízben — a zenei díjat. A kitüntetett, Szép István a város zenei könyvtárát vezeti. — Meglepett, hogy nekem ítélték ezt a díjat — mondta. — Nem szoktak engem kitüntetni. Nagy megtiszteltetésnek tartom, s főleg azért, mert egy civil szervezettől kaptam. — Mióta él a városban? — kérdeztük tőle. — Több mint húsz évvel ezelőtt kerültem Százhalombattára. Először a DKV-ban dolgoztam, hiszen vegyésztechnikusként végeztem. Egy évig szivattyúkezelő voltam, utána a számítóközpontba kerültem, s ott dolgoztam kilenc évig. Lehetőségem nyílt 1983-ban, hogy átjöjjek a művelődési házhoz,. nyolc évig voltam népművelő. Aztán 1991-ben, amikor a művelődési ház és a könyvtár különvált, elvállaltam az akkor indult zenei könyvtár vezetését. — Milyen célt szolgál egy zenei könyvtár? — Az elnevezése nem igazán jó, inkább a fonotéka nevet érdemelné meg, hiszen elsősorban hanganyagokat gyűjt és tárol. Két és fél éve működik, nemrég iratkozott be az ezredik tag, így azt mondhatom, eléggé nagy az érdeklődés az itteni anyagok iránt. Kölcsönzésre nincs lehetőség, mert annyira elhasználódnának, hogy a pótlásuk nagyon sokba kerülne. Egyrészt arra van mód, hogy helyben meghallgassák a választott anyagot, a körülmények ideálisak, csend van, nyugalom, s egyidejűleg nyolc csatornán lehet zenét hallgatni. Át lehet nézni a zenei folyóiratokat is. És ha valaki nem itt, hanem otthonában szeretné meghallgatni valamelyik anyagot, van rá lehetőség, hogy hangfelvétel készüljön, és természetesen a másolatot el lehet vinni. — Említette, hogy vegyésztechnikus. Mégsem az eredeti szakmájában dolgozik. Pályatévesztett embernek tartja magát? — Nem hiszem, hogy ez pályatévesztés. Reáliskolába jártam, de már akkor nagyon Szép István a Muzsikáló Százhalombatta Alapítvány zenei díját zártkörű ünnepségen vette át Strauszné Körösi Verától, az alapítvány elnökétől Vimola Károly felvétele érdekeltek a humán tárgyak is, így a történelem, az irodalom, és a zene. Azt hiszem, az ember élete akkor teljes, ha reál és humán irányba egyaránt érdeklődik, mind a kettő hozzátartozik az élethez. Nem nagyon szeretem a szakbarbárokat, az a jó, ha az ember minden iránt nyitott, ha nem válik szét a két terület, sokkal jobban megértik egymást így az emberek. Természetesen humán képzést is kaptam, elvégeztem a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola budapesti kihelyezett tagozatán a közművelődés és pedagógia szakot, de ez nem azt jelenti, hogy teljesen elfordultam a reál tudományoktól. — Milyen tervei vannak? — A zenei könyvtár hanganyaga számítógépre kerül. Ez egy folyamat, hiszen állandóan bővül a készlet, így soha nincs teljesen készen. Jó lenne, ha volna egy komolyabb számítógépes program a hanganyagok nyilvántartására, sőt, az lenne az igazi, ha országos rendszer alakulna ki, de ez még várat magára. Állandóan pályázatokon vesz részt a könyvtár, abban a reményben, hogy ilyen módon sikerül pénzhez jutni. Alantasnak tűnő dolog ez, hiszen a kultúra nem fejezhető ki pénzben, de tudomásul kell vennünk, hogy a világ ilyen, és a fejlesztés pénz nélkül nem oldható meg. (pável) Otthonra találnak a veszélyeztetett gyerekek Ahol véget ér az állami segítség A kép ismerős: néhány idejét, energiáját, sőt pénzét nem sajnáló aktív szakember igyekszik segíteni olyan, önhibájukon kívül bajba került embereken, (ez esetben gyermekeken), akiknek az állam — általában pénz, hatályos jogszabály, intézményi keret hiánya miatt — már nem tud adni semmit. Ilyenkor — mintegy utolsó mentsvárként — általában alapítványt hoznak létre. S hogy szaporítsuk a már ismerős helyzetek sorát, ebben az esetben is leírhatjuk: az ötletért a kitalálók a háború előtti évekig mennek vissza. Ott és akkor ugyanis lézetett egy olyan alapítvány — magyarázta az eredetet dr. Révész Piroska, a Heim Pál Gyermekkórház mentálhigiéniai osztályának pszichológusa —, a Fehér Kereszt Alapítvány, mely egy 1885-ös alapító okirat szerint céljául azt határozta meg, hogy a klinikumban kidolgozott eszközökkel és módszerekkel támogatja a gyermekvédelmet. Gazdátlan egy terület a gyermekvédelem — legyintünk sokszor e szó hallatán, s ebben a meggyőződésünkben tovább erősödünk, ha a honi nevelőszülői hálózatról esik szó. Utóbbiak gondját-ba- ját még az előbbinél is kevesebben próbálják megoldani. Erre vállalkozott most egy hivatását tekintve pszichológus, dr. Révész Piroska, aki bár munkahelyén is has’onló feladatokat lát el, úgy,érzi, egy bizonyos ponton véget ér az állami segítség. Háttérben a megelőzés — A Heim Pál Gyermek- kórház mentálhigiéniás osztálya az az a hely — országos méretekben —, ahol legközvetlenebbül csapódik le a nevelőszülők valamennyi gondja- baja — kezdi a bemutatkozást a szakember. — Egykoron a megelőzésben járt élen osztályunk, de amióta megváltozott az egészségügy finanszírozása, a társadalombiztosítás a prevenciós tevékenységet már nem honorálja. Ezért — leegyszerűsítve úgy mondhatnám — gazdátlanná, támogatás nélkülivé vált ez a nagyon fontos szakterület. Munkatársaimmal együtt arra gondoltunk, hogy az anyagiak elmaradása miatt nem hagyhatjuk magukra a krízishelyzetbe sodródott családokat, a nevelőszülőségre vállalkozó felnőtteket, a befogadó kis közösségeket. Miként a Vöröskereszt, úgy a Fehér Kereszt is kiterjedt hálózattal rendelkezett hazánkban a háború előtt: a honi egészségügyben, közelebbről a gyermekvédelemben játszott kiemelkedő szerepet. A humanitárius szervezet munkatársai. előtt elsőrendű feladatként lebegett a rászoruló gyermekek testi és lelki egészségének megőrzése, a hátrányos helyzetű gyermekek és családjaik javát szolgáló korszerű, sokoldalú mentálhigiénés modellek kidolgozása és bevezetése. Ehhez a forráshoz nyúlt a pszichológus asszony, amikor megalkotta a Fehér Ke- reszt-modell elnevezésű, gyermekvédelemben használatos nevelési-gyógyító, foglalkoztató módszert. (Utóbbi nemsokára egy nemzetközi projektnek is része lett.) — Talán a fentiekből is kitetszik, hogy az alapítványunk elsősorban a már említett támogatás nélkül maradt megelőző munkát vállalta fel. Sajnos munkám során azt tapasztalom, s ez különösen így van a települési önkormányzatok felállítása óta, hogy a helyi vezetés ma jobban jár, tehermentesül a felelősség és a kiadások alól, ha a problémás gyermekeket inkább állami gondoskodás alá helyezi. Ugyanakkor ez a gyermekek szempontjából a legrosszabb megoldás. Ezért tartottam fontosnak újra átgondolni a megelőzést... Ideiglenes családok Szerencsére Révész Piroska nem maradt egyedül törekvésével. Nemcsak kollégái érezték át céljának fontosságát, de több nevelőszülő is partnernek bizonyult prevenciós modelljének kidolgozásában, illetve gyakorlati bevezetésében. Ekképpen alakult meg a Fehér Kereszt Gyermekvédő Alapítvány nevelőszülői munkacsoportja olyan «önkéntesen jelentkező családok részvételével, amelyek tagjai bátorságot és képességet éreztek magukban arra, hogy részt vegyenek e modell kialakításában, s vállalták, hogy otthonukban egy-egy veszélyeztetett gyermeket fogadnak, s látnak el ideiglenesen. — Ez a csoport természetesen csak egy részletét, szeletét fogta össze azon családoknak, amelyekben a szülők átmeneti jelleggel nevelői szerepet vállalnak. Gondjaik, mindennapi helyzeteik azonban semmiben sem különböznek azoktól a családoktól, melyekben örökbe fogadott gyermekek (is) élnek, illetve — például újraházasodás révén — az előző párkapcsolatból származó gyermekeket is nevelnek. Utóbbiakat tömörítő szervezetek — a Mózeskosár Egyesület és a Kapcsolat Alapítvány — lettek a legújabb partnereink ahhoz, hogy a már említett végessé vált állami segítség után támogatást, gondjaik enyhítéséhez tanácsokat, ötleteket nyújthassunk egymásnak, a rászorulóknak. A szakember számára a legfontosabb a közvetlen kapcsolatfelvétel. Szereti, s vallja: a szakmai vezetésnek ezeken a szervezett összejöveteleken háttérbe kell húzódnia. A főszerep az alkalmi találkozón az érintetteké: a nevelőszülőké, akik a már említett formában nem saját gyermeket nevelnek. Révész Piroska legújabb „ötlete” alig egy hete valósult meg: megnyílt a fővárosban — de nem csak budapestiek részére ■-— az úgynevezett befogadó családok műhelye. — A tervek szerint négyhetenként találkoznának egymással, s természetesen velem is annak a 15 befogadó családnak a felnőtt tagjai, akik vállalták, hogy a gyakorlatban is kialakítják a Fehér Kereszt modellt, illetve a már említett Mózeskosár Egyesület és a Kapcsolat Alapítvány szülői. Saját csoportommal kéthetenként jövünk össze. Ezek az együttlétek lehetőséget kínálnak számunkra, hogy a lehető legközvetlenebb formában cseréljük ki gyermeknevelési tapasztalatainkat, formáljunk véleményt a nevelőszülői munka nehézségeiről. A befogadó családok műhelye amolyan „egyirányú tükör” lehetne a résztvevők számára: abban a szűk körben, az érintettek egymás közti véleménycserélése közben találnának a nevelőszülők a gyermekekkel való együttélés és foglalkozás közben felmerülő gondokra megoldást. Biztató pont A fentiekben részletezett modell maga a műhely is, a pszichológus asszony, illetve kollektívája is az anyagi gondok mellett olyan számukra megoldhatatlannak látszó kérdésekkel küszködik, mint hogy ki vállalja fel a nevelőszülők érdekképviseletét, ki jogosult arra, hogy eldöntse: hová kerüljön a gyermek, állami gondozásba, avagy átmeneti befogadó családba. Mindebben a gyakran kilátástalannak tetsző küzdelemben egy biztató pont azért mégiscsak van: ez pedig a szakember és munkatársainak kitartó, gyermek- szerető magatartása. (mailár)