Pest Megyei Hírlap, 1994. október (38. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-12 / 239. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. OKTÓBER 12., SZERDA Huszonöt éves a Solymári Férfikar Meg kell ismertetni magunkat A fesztiválfokozatra pályáznak Több mint négy évtizedes karnagyi múlttal a háta mögött vállalta Gerenday Endre főiskolai tanár a Solymári Férfikar vezetését 1989-ben. Ezért megszívlelendő mindaz, amit az amatőr kórusnál töltött öt évéről elmondott, az együttes 25 éves újjáalapítása alkalmából rendezett nagy sikerű hangverseny után. Első kérdésem az volt, milyennek ismerte meg öt évvel ezelőtt a férfikart. — A kórus egyhén társasági, mondhatni kocsmai színvonalú volt. Nagyjából olyasmit nyújtott, mint amikor egy vidám kompánia összeül egy kis közös éneklésre — mondta Gerenday Endre kendőzetlenül. — Egyébként újjáalakítása is így történt: valaki meghallotta a csapatot együtt dalolni, és felvetette, hogy milyen jó kis kórus lenne belőle. A Kem- pelen Istvánná karnagy vezetésével 1969-ben újjászervezett férfikar a jogutódja volt az egykori német település múlt század közepén megalakított' hagyományőrző együttesének, és három karnagy elődöm alatt is így tevékenykedett. Népi többszólamú- sággal énekelte a solymári dalokat és néhány kórusművet, eléggé durván, és nem a megfelelő hangszínnel. A fegyelem itt követelmény — A hallottak alapján hogyan tudta elképzelni a kórus jövőjét, és hogyan sikerült a férfikart színvonalas amatőr együttessé kovácsolnia? — Mindenképpen szerettem volna a repertoárt klasszikus és 20. századi magyar és nemzetközi kórusművekkel bővíteni. De nagyon gondosan megválogatva a műveket, hogy ne haladják meg a férfikar képességeit. Kezdetekben elsőként a fegyelmet kellett megszilárdítani, hogy egyáltalán a kétórás próbáinkat megtarthassuk. A tagok ugyanis ki-be jártak próba közben, vagy volt, aki egyszerűen hazasétált, ha belefáradt a közös munkába. — Hogyan tudta „ megfogni” az embereket? — Elsősorban azt kell elérni, hogy legyen kedvük énekelni, és legyen önbizalmuk. Ehhez jó műveket kell kiválasztani és jól kell nekik megtanítani. Aztán a kórust mindenképpen mozgatni kell. El kell velük menni szerepelni, hogy halljanak más kórusokat is, és elkerülhető legyen, hogy indokolatlanul önteltek legyenek és hogy beszűküljenek. És célokat kell eléjük tűzni. Magam 1948 óta mindig a periférián dolgoztam kórusaimmal. De ha viszonylag tudtak énekelni, mindig elértem velük a fesztiválfokozatot. A solymáriakkal 8 hónap után kaptuk meg az arany minősítést. Jövő márciusban indulunk a fesztiválfokozatért. Kedvteremtés a közös éneklésre — Az amatőrmozgalomban sokan panaszkodnak a kórusok elöregedéséről, az utánpótlás hiányáról. A Solymári Férfikar derékhada középkorú, és látok fiatalokat is. Hogyan biztosítják az utánpótlást? — Az öt év alatt tizenöten haltak meg, de helyükbe mindig léptek be újak. Mert kivonultunk a falu elé (a község ünnepein, de alkalmi vidám esteken is), hogy megmutassuk, mit tudunk, és hogy kedvet csináljunk másoknak is a közös éneklésre. Akik a fellépéseink után belépésre jelentkeznek, azokat először én hallgatom meg. Ha megfelelő a hangjuk, a kórus titkára és néhány tagja „lekáderezi” őket. Megpróbálják felmérni, hogy magukévá tudják-e tenni a kórus írott és íratlan szabályait: a pontosságot, a megbízhatóságot, s a próbákra, fellépésekre való felkészülést. Támogatnak a külhoniak — Milyen sikereik vannak? Nem akadályozza-e működésüket az amatőrmozgalmat sújtó pénzhiány? — Havonta legalább egy meghívásunk van itthoni fellépésre: a Nemzeti Galériába, a Történeti és Néprajzi Múzeumba, kórustalálkozókra, fesztiválokra. Olaszországban, Hollandiában, illetve a kitelepített egykori solymáriak meghívására két alkalommal Németországban vendégszerepeltünk. A férfikarnak mindenképpen előnye, hogy anyagi helyzetük miatt negyventagú cserekórusokat is el tudnak otthon szállásolni vagy szállodájukat fizetni. Ellentétben egyébként a magyar együttesekkel, e német hagyományőrző kórust a német szövetség, illetve a külhoniak rendszeresen támogatják. Az anyagi biztonság, a fellépések, az utazások mindenképpen hozzásegítenek, hogy ma már minden tagunk rendszeresen és szívesen vesz részt a közös munkában, családtagjaik pedig örömmel kísérik őket hangversenyeikre. Mindez bizakodásra ad okot: hogy fennmarad, sőt tovább erősödhet a Solymári Férfikar. D. Veszelszky Sára Egy szentendrei tárlat után [y Kornissra nem csak emlékezni kell Amint azt lapunkban már jeleztük, minap kiállítás nyílt Korniss Dezső festőművész alkotásaiból Szentendrén, a Barcsay Iskolagalériában. Korniss Dezsőről tudni kell, hogy 1908-ban született Besztercén, majd a Budapesti Képző- művészeti Főiskola elvégzése után tanulmányúton vett részt Párizsban és Hollandiában. Művészetére nagy hatással volt Bartók és Kodály muzsikája, valamint a különböző népi motívumok. Szentendre és a Dunakanyar fontos állomás a festő életében, ahol Vajda Lajossal 1934—1935ben megkezdték egy újfajta festészet alapjainak lerakását. A kutatómunkát élete végéig folytatta, alapelve a népi, a humánum, és az európaiság ötvözése volt. A mostani tárlatot a művész halálának 10. évfordulója alkalmából rendezték meg. A megnyitón Torbáné Ballagó Zsuzsanna, a- Barcsay Jenő Általános Iskola igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket, majd Kovács György (trombita) és Szabó Rozália (fuvola) játéka után két hetedik osztályos tanuló Nagy László- verseket szavalt. Az ünnepélyes esten Korniss Dezső özvegye is megjelent. A kiállítást Bak Imre festőművész, a mester egykori tanítványa nyitotta meg. Jelezte, miszerint az életében megaláztatást és igazságtalanságot elszenvedett festő alkotásaiban szigorúság és elkötelezettség ötvöződik a szélsőségek fantasztikus világával. A szürrealista és természeti vonások oly szintézisét hozta létre, melyet a magyar művészetben eddig csak nagyon kevesen értek el. A néhai diák kiemelte: Korniss Dezső művészete (sajnos) máig sem tudott közkinccsé válni, ezért a kiállítás célja nemcsak az emlékezés és az emlékeztetés, hanem kultúránknak és saját magunknak a gazdagodását is szolgálja. (A tárlat október 21-ig megtekinthető a Kálvária utca 18. alatti galériában.) D. Cs. A könyvtáros- szakmáért A Nemzeti Kulturális Alap könyvtári szakmai kollégiuma tegnap sajtótájékoztatón számolt be idei tevékenységéről, a kiírt pályázat eredményeiről, tapasztalatairól, illetve jövőbeni terveiről. A könyvtárügy fejlesztését és a könyvtárosszakmát segíteni hivatott szakkollégium kuratóriuma a rendelkezésre áló keretet (mintegy 25 millió Ft.), a könyvtári rendszer általános érdekeit szem előtt tartva, szétválasztotta: meghívásos és nyitott pályázati keretre, s olyan témákat vállalt csak fel, melyeket a jövőben is finanszírozni fognak — tájékoztatott Ambrus Zoltán ügyvivő, majd felsorolta, mely területek támogatása mellett döntöttek. Támogatják például a könyvtárosi rendszereket bemutató tájékoztatók kiadását (a szakma érdekében), valamint — és ez örvendetes: a számítógépes könyvtárosi adatbázisok fejlesztését, többek között. A pályázatokról még elhangzott: az első ütemben húsz anyag érkezett, ebből tizenhat lett nyertes, a második menet kétszázegy pályázatából negyvennégy kap támogatást. . . (r. b. a.) SZÍNPAD Jeromos tündöklése a Várszínházban „A darabom annyira mai — írja Tamási Áron 1939-ben —, mondhatnám politikai vonatkozású, hogy megírásakor csak a legszigorúbb, legművészibb írói eszközök használata biztosított arról, hogy a Tündöklő Jeromosból nem lesz időszerű szatíra, hanem erkölcsileg és művészileg megoldandó mai kérdés...” Elmondható: a „Tündöklő Jeromos” legalább olyan időszerű ma, mint volt megszületése pillanatában, s ez nem mond ellent az írásmű értékének. Jeromos, aki lakályi hízelgésből kapta a tündökletes nevet (vagy talán góbés turpisságból), tündöklik a játékban, különben sötét lelkű politikai kalandor, aki izgat és kalkulál; ismeri a demagógia minden eszközét, az ijesztgetést, a fenyegetést, a korrupciót. (Szakácsy Sándor jó eszközökkel, meggyőzően alakítja a figurát, bár néha, a népi játék műfajának határait túl is lépve, hangosan játszik.) Jeromos .jövedelmezőbb vállalkozásról” beszél (a kifejezés mennyire mai!), ami tulajdonképpen a népmozgalom szervezése. Már bemutatkozásakor megtudjuk, hogy időben megtanulta, mire kell figyelnie a jó politikusnak, tudja, hogy a tömeg nemcsak erőt és hatalmat jelent, hanem Ferenczy Csongor és Őze Áron pénzt is. A falu megnyeréséhez szövetségeseket is talál ide- ig-óráig, jó pénzért hoppmestereket, Sóska Mihály (Ferenczy Csongor alakítja bűvöletesen) és fia, Gáspár (Őze Áron) személyében. Mikor azonban a falu igazi érdekeiről van szó, már ők is tudják, hol a helyük. A falucska elöljáróit, a jegyzőt és a kántort — talán még a papot is — könnyű megnyerni. Akadnak térdeplő szolgalelkek is, például az asztalos, akiben egy szobrász lelke szunnyad, és bárkit bármi áron hajlandó megformázni élete első megbízásakor. Még arra is képes, hogy Jeromosról mintázza az angyalt a katolikus templom főoltárára. Nem a kántor a modell, aki iszákos, és nem is a jegyző, aki görögkeleti vallású, és még csak nem is Bajna Gábor (Szélyes Imre alakítja), aki pedig leginkább odaképzelhető — hiszen tiszta gondolkodású, okos, komoly, művelt, becsületes fiatalember, aki a néppel együtt él, nem használja ki a falut, de tanítja, bátorítja, irányítja és védelmezi. Mennyire mai kínkeserveink hangzanak el a Jeromos elé panasszal járuló falusiak, szénégetők és posztósok szájából, amikor a sanyargató adókról beszélnek! Pontosan ötféléről. Nevetett is a közönség, még a gyerekek is, hiszen a Várszínház nézőterének legalább a felét ők töltötték meg. (Egyébként a darab alcíme is jelzi: népi játék gyerekeknek és felnőtteknek.) A rendező, Ivánka Csaba, kitűnő mértékkel hangsúlyozza is a darab időszerűségét, és csak elismerés illeti azért is, hogy ilyen mélyen ismeri Tamási Áron világát. A darab zárójelenetében mondja Bajna Gábor, Jeromos eltűnése után: „mert a vihar után örvendeni akar a szív, és teremni a föld”. Bárcsak ezt a mai politikai élet becsapottjai is elmondhatnák! - , Onody Éva Az Európa újdonságai Az Európa Könyvkiadó októberben megjelenő könyvújdonságai között Brazília kulturális sokszínűségét bemutató könyv, vidám elbeszéléseket tartalmazó kötet is található. Megtudtuk: a francia Claude Luis Strauss „Szomorú trópusok” című műve Brazíliának, Latin-Amerika legnagyobb országának természeti és kulturális értékekben páratlanul gazdag világát mutatja be. A Vidám Könyvek sorozatban lát napvilágot az angol Gerard Durrel elbeszéléseit tartalmazó kötet. A „Családom és egyéb állatfajták” című könyvéből megismert, kedvesen bolond Durrel család gyermekei ezúttal elhatározzák, hogy férjhez adják a mamát. A vidám kalandokban bővelkedő történet mellett olvasható még a könyvben szen- úmentáiis hangulatú írás is, de nem érheti csalódás a morbid humor kedvelőit sem. Korniss Dezső: Küzdés (részlet)
