Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-03 / 206. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. SZEPTEMBER 3., SZOMBAT 13 Felhívás az olvasókhoz Megyénk kisebb-nagyobb településein egyaránt sokan vannak olyanok — alacsony jövedelműek, nagycsaládosok, kisnyugdíjasok és mások —, akik szívesen előfizetnék és olvasnák a Pest Megyei Hírlapot, de szűkös anyagi helyzetük, megélhetési gondjaik miatt ezt már nem tudják vállalni. Az ő felkutatásukban, megkeresésükben sokat segíthetnének a helyi plébániák, lelkészi hivatalok, önkormányzatok, iskolák és nem utolsósorban lapunk olvasói is. Ezeknek a potenciális olvasóinknak a felkutatása lehetővé tenné, hogy segítőkész és tehetősebb olvasóink támogatásával ők is naponta hozzájuthassanak kívánt lapjukhoz. Én a magam részéről évente a lap három hónapi előfizetését ajánlom fel egy erre rászorulónak, összesen 1029 forint értékben. Kérem, hogy olvasóink lehetőségeikhez mérten támogassák e kezdeményezést. Segítségüket előre is köszönöm. Varga Attila Budapest Most kezdünk jól élni! S Az elhibázott májusi választásokra — .jól tudom! — nem —ildomos a polgárokat figyelmeztetni. Ezért azután jobb, ha arra hívom fel olvasóink figyelmét, hogy íme, most kezdünk jól élni... Emlékszünk rá, az An- tall-kormány mily kínosan kerülte az SZDSZ által már akkor is javallt sokkterápiát. S mégis minden, az IMF által kikényszerített intézkedés után nyilvánosan bocsánatot kellett kérniük a magyar társadalomtól. Jellemző, hogy az 1990-es választási győzelem után alig öt hónappal Antall József már annyira nem bízott a Magyar Televízióban, hogy Pálfy G. Istvánt csak arra kérte: egy megbízható (nem rosszindulatúan torzító) operatőrt küldjön be a Parlamentbe, mert tv-nyilatkoza- tot szeretne adni. Nos, a felvétel létrejött, de Hankiss Elemér (akkori) elnök úr, aki azóta a Magyar Köztársaság Középkeresztjének (boldog?) tulajdonosa, nem engedte közreadni a televízióban a Magyar Köztársaság kormányfőjének beszédét (sajtószabadság anno 1990). Pedig abban a kormányfői nyilatkozatban burkolt célzás volt a közeli taxisblokádra is. Akkor, mint emlékezhetünk rá, a benzinárak drasztikus felemelése miatt tört ki az úgynevezett „polgári engedetlenség”, melyet az SZDSZ-es körök oly lelkesen támogattak! (Kőszeg Ferenc és Solt Ottilia azonnal a tüntetők mellé állt, sőt biztatta őket!) Pedig az MDF által vezetett és törvényesen megválasztott koalíció még a negyedét sem ígérte meg annak a népjóléti „eldorádó- nak”, amit a mostani választások nyertesei a kapmány során készpénzként ígérgettek leendő választóiknak. Mostanában, mikor a tőkehús ára (számomra is) elérhetetlen magasságba kúszik fel, mikor a benzinárak és vonzataik irreálissá teszik az egész piacpolitikát, mikor a vezetékes gáz ára állítólag 75 százalékkal fog várhatóan emelkedni és 54 százalékkal a villanyáramé, bizony különös érzéseim támadnak. Mert hát Békési elvtárs és csapata nem egészen ezt ígérte a választóknak. .. Eddig a kiskocsmában azt mondták a jóemberek: Antall megmondta, a kocsmai politizálás nem büntethető! Nos, amíg Horn Gyula ennek az ellenkezőjét nem deklarálja, addig én nyugodtan HISTÓRIA Bethlen Gábor életútja (IV.) A hadjárat gondolata megérlelődött Velük szemben vonult fel Bethlen tábora, a kálvinista és lutheránus oligarchia, melynek élén a Tisza völgyében és Sárospatakon óriási vagyont birtokló Rákóczi György állott. Illésházy Gáspár Trencsénben, Thur- zó Imre Biccsén, Thurzó Szaniszló, a „magyar hugenották vezetője” Galgócon, Széchy György Murány- ban, Batthyány Ferenc Németújváron és Nádasdy Ferenc Sárváron valóságos kiskirályként uralkodtak. Elvileg a Habsburg-király hívei voltak, de a rendi önkormányzat és a protestáns vallásszabadság védelmében lehetett rájuk számítani. Mikor a vakbuzgó Ferdinánd a magyar királyság élére került, ez a protestáns vezető réteg csak a csehek és szövetségeseik, illetve Bethlen felé kezdett tájékozódni. A magyarországi Habsburg-el- lenzék hívása Bethlennek kapóra jött, és végleg megérlelte benne a hadjárat gondolatát. A cseh felkelést követő hónapokban megalakult a cseh—morva—sziléziai— osztrák rendekkel szövetkező protestáns tábor Magyar- országon, élén Thurzó Sza- niszlóval, aki aztán a konföderáció hadseregét vezető Thum Mátyás és Bethlen között a kapcsolatot közvetítette. 1619. nyarán a cseh— morva csapatok már Bécset ostromolták, s Bethlen azt hihette, hogy győzelmes mozgalomhoz csatlakozik, mikor 1619. július végén megbízottja, Marcu Cercel útban volt Prága felé, hogy a felkelőkkel szövetséget hozzon létre. Marcu Cercel- ről (Markó vajda) tudnunk kell, hogy Petru Cercel havaselvi vajda (1583—1585) fiaként mint trónjelölt hosz- szasan időzött a török fővárosban. Később azonban, megunva a várakozást, odahagyta Konstantinápolyt, és Bethlen diplomatájává szegődött. Szerepe volt abban, hogy 1619 nyarán a cseh rendek megígérték Bethlennek: a Habsburg-ellenes harc folytatására évi 100 000 tallért biztosítanak, míg a végvári rendszer költségeire 300 000 tallért. Bizalmas híve, Mikó Ferenc követsége támadásának megindításához megszerezte a sztambuli nagyvezér jóváhagyását, aki segítséget is ígért. Terveit azonban egyelőre teljesen titokba burkolta. Június 28-án azt jegyzi meg sógorának, hogy a császáriak „Most igen elfelejtették az Erdély ellen való practikát”. A török elleni végvári harcok szüneteltetésére, erdélyi seregek gyülekezésére, zsoldosok, várőrségek fizetésére, hadak jó hangulatának biztosítására tett intézkedései világosan jelzik, bizonyítják, hogy hadjárata tervszerű előkészítésére mindent elkövetett. Amint 1619. augusztus 18-án írott levele mutatja: csak a címzett, Rákóczi György, a magyarországi rendi ellenzék egyik vezérének beleegyezését várta az induláshoz. Azalatt, természetéhez híven, teljes felelősséggel, alaposan meg- hányta-vetette a dolgot, és hadjárata megindítása mellett döntött: „az én kicsin állapotom szerént fejedelemségemnek mostani megerősödött szép csendes békessé- ges voltáról is nem keveset gondolkodtam — írja Bethlen —, kellessék-e ilyen fundamentomos állapotomat bizonytalan reménységéit kockára vetnem... De ellenben mikoron a magyar nemzetnek nyomorult sorsán gondolkodnám, igaz re- ligiónknak láb alá tapadtatá- sára való gonosz intentumu- kat mikoron sok felől igen bizonyosan hallanék... magamban elvégeztem, hogy az isten tisztessége mellett nemzetünknek szabadságáért kitámadjak...” Mikor Bethlen ezeket a sorokat írta: „Mert ilyen nagy dolognak derekas fundamentumot akartam vetni, olyat mellyel az egész magyar nemzet élhessen minden szükségnek idején bátorsággal” — vállalkozásának ala-. pos előkészítésére és nagy horderejére kívánt rávilágítani. SzaVai érzékeltetik, hogy lépésének a Bethlen tudatában és érzelemvilágában erősen összeolvadó politikai és vallási indítékai voltak, összhangban a belső 'motivációval, egyéni ambíciójával. Elhatározó lépéséről a cseh rendek vezetőit is tudatta. Annál inkább, mert támogatásának elnyerésére a cseh felkelés vezérei Szent Vencel koronáját is megcsillogtatták Bethlen előtt. De éppen 1619. augusztus 26-án, azon a napon, amikor Bethlen kb. 10 000 főnyi serege élén Gyulafehérvárról elindult első hadjáratára, a cseh rendek már védekezésre szorultak, s éppen külföldi segítség reményében választották Pfalzi Frigyes német választófejedelmet királyukká. Ezzel szertefoszlott a Bethlen előtt lebegő széles körű közép-európai perszonálunió terve. Élén ő állott volna, és azt a nagy horderejű hivatást kellett volna teljesítenie diplomáciai és katonai tehetségével, hogy az összefogott erőket tömörítő államával a német tartományokba szorítsa vissza a Habsburgokat, és egészen más irányt szabjon a fejlődésnek. Mellőztetése a cseh királyválasztáson és nagy terveinek összeomlása érzékenyen érintette ugyan, de nem állította meg hadjáratában. Csakhogy a nyújtott segítségért tekintélyes pénzt követelt. Katonai támogatást adott, de nem volt hajlandó saját országának érdekeit és minden erejét kockára tenni és feláldozni. Szeptember 5-én a támadásba lendülő Rákóczi György előtt Kassa polgársága megnyitotta városa kapuit, s mielőtt a készületlen Dóczy András császári generális észbe kapott volna — fogságba esett. Bethlen szervezőerejére jellemző, hogy egészében zsoldosokból és önkéntes vállalkozókból álló serege — benne az „ofszágnak színe” — 10 nap alatt gyűlt össze a Tor- da melletti Keresztesmezőn. A korabeli szász krónika arról ír, hogy Bethlen hadseregét 1000 szekér kísérte. Csíkszentkirályi Bors János székely emlékíró meg a hadviselés új módjáról tudósít: „legelőbb akkor hallatott közöttünk a tábori sátornak híre, mivel megparancsolták, hogy minden 10 ember egy sátort állítson”. Az erdélyi sereg Bánffy- hunyadon és Váradon át szeptember 12-én Debrecenbe ért, ahonnan Bethlen két köriratot bocsátott ki. A magyarországi vármegyékhez szólóban kifejtette: ha Ferdinándnak sikerül levernie a cseh felkelést, Magyarország a csehek sorsámondogathatom egykori vitapartnereimnek: Semmi baj, „elvtársak", most kezdünk jól élni! Brezovich Károly Vác Boldogan adtunk A Nyugdíjasklubok Országos Szövetsége augusztus első napjaiban megrendítő felhívást küldött az ország nyugdíjasaihoz. Ruandában százezrek, milliók, gyermekek és felnőttek pusztulnak éhen és ragályos betegségben. Mi is azonnal felhívást küldtünk nyugdíjasainkhoz — és minden együttérző embertársunkhoz —, amelyben adakozásra kértük fel lakosainkat. Több társadalmi gyűjtőt bíztunk meg azzal az érveléssel, hogy „kétszer ad, aki gyorsan ad!”. így sikerült öt nap alatt 13 000 forintot összegyűjteni, és a Vörös- kereszt számlájára befizetni. Sajnos több száz értesítés süket fülekre talált. Pedig a kisnyugdíjasok ötven forintja is ugyanolyan értékes volt, mint a tehetősebbek ezer forintja. De ne is rangsoroljuk az adományokat ösz- szegük szerint, inkább a szolidaritás, a felebaráti szeretet, a belső emberi érzés töltse el szívünket. Boldogok voltunk, hogy adhattunk, mintsem hogy a történelem folyamán mi is rászoruljunk. Megköszönjük minden adományozó nemes.cse-, lekedetét és minden közreműködő emberbaráti segítségét. Voltak olyan megnyilvánulások is — hála Istennek csak kis számban —, amikor a szervezés során elutasították kérésünket. E jelenségek kedvét is szegték társadalmi gyűjtőinknek. Mivel én — már koromnál fogva is — egyedül már nem tudnám elvégezni e szervezési feladatot, így továbbra is kérem segítségüket. Az adományozók névsorát — igény szerint — megtalálják a szerkesztőségben. Ofella Sándor Tápiószecsó' ra jut; ennek megakadályozására indult hadjáratra; az erdélyi törvényhatóságokhoz fordulva, a császári udvar „ártalmas praktiká”- ival, rendi és vallási sérelmekkel indokolta hirtelen katonai lépését. Miután Kenézlőnél hadaival átkelt a Tiszán, folytatta előnyomulását, és szeptember 17-én ünnepélyesen bevonult Kassára. Az Alvinczi Péter tollából itt megjelent Querela Hungáriáé — Magyarország panasza című latin és magyar nyelvű röpirat a Ferdinánd elleni fellépés mesteri indoklása. Ettől kezdve mintegy tíz évig Kassa Bethlen Gábor valóságos második székvárosa, udvarának központja lett, ahonnan széles körű politikájának ügyeit intézte. Szeptember 21-én Kassán már megnyílt a felső- magyarországi vármegyék Bethlen által összehívott gyűlése, melyről csak Győr, Moson és Veszprém vármegyék követei hiányoztak. A megjelent rendek hálásan fogadták a segélyükre érkezett Bethlent, és őt „előttük járóvá, főgondviselővé” választották. Bethlen eddigi valláspolitikájához híven kijelentette, hogy a fegyverre kelt erők nem „akarják a római vagy más religiókat persequalni”. A gyűlésről a katolikus főpapok hiányoztak, csak a címzetes Csanádi püspök és két kanonok jelent meg. Ennek Bethlen nem örült, mert mindenképpen a vallási ellentét kiegyenlítését óhajtotta. (Folytatjuk) Csetri Elek Halászóhely az Ipolyon A dömösi prépostság a középkori Magyarország fontos intézménye volt, több Árpád-házi királyunk életének nevezetes eseménye kapcsolódott Döntőshöz. 1138. szeptember 3-án állíttatta ki híres oklevelét II, (Vak) Béla király a prépostság javainak összeírásáról, bőkezű adományairól. A Komárom-—Esztergom megyében található Döntős birtokosai mintegy 100 falu uralmát kapták, többségükben Somogy és Tolna megyében, de az Ipolyon, Ipolyda- rnásd környékén értékes halászóhelyet is kapott a prépostság. ,„A halászóhely pedig az Ipoly folyón van, tudniillik Damásdtól a Béla-patakig; és azonfelül a Dunán szabadon ott halászhatnak, ahol csak akarnak”— olvashatjuk az oklevélben. A király részletesen előírta azokat a kötelezettségeket is, amelyekkel a prépostságnak adományozott halászok tartoztak uraiknak: .„Adniuk kell pedig minden szerdán, pénteken és szombaton 30-30 halat, a nagyböjt idején viszont mindennap 30 halat kötelesek szolgáltatni. ”Az uralkodó előírta azt is, mekkora halakat kell beszolgáltatniuk: ,pA halaknak mértéke pedig négy tenyér.”li. Béla gondolt arra is, mi történjen akkor, ha a szerencse elhagyja a halászokat: „Ezek a halászok pedig arra, hogy e szolgáltatásukat nem teljesítik, semmiféle mentséget nem hozhatnak fel, mert ha a halászszerencse cserbenhagyja őket, az előírt számú halat meg kell venniük, és így kell teljesíteni kötelezettségüket.'” Pogány György
