Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-28 / 227. szám
i PEST MEGYE1 HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1994. SZEPTEMBER 28., SZERDA 3 ✓ Uj lendület: expo A piacgazdaság nem csak egy gazdasági rendszer, hanem üzleti hozzáállás, lelki beállítottság is. Sőt: merem mondani, ez a lényege. Vállalkozó szellemiség nélkül halva szülött gyermek. A „vállalkozó”kockázatot vállal, valamint felelősséget a kockázattal járó esetleges vesztes kimenetelért. Vállalkozására mindenét felteszi, annak sikerére mindenét beleadja. És ez a rámenős versenyszellem ad jó esélyt a vállalkozásnak. Ez így működik országos szinten is, ahol az egyéni, társasági és nemzeti vállalkozások összessége adja ki az ország haladó piacgazdasági arculatát. A vállalkozások serkentik egymást, a versenylelkület vonzóan hat a külföldi tőkére, hitelre. Mozgás van. Az üzleti világ odafigyel, létrejön egy mind gyorsabban és erőteljesebben előretörő dinamikus körforgás. Bár ez a folyamat önmagát is táplálja, sikerét biztosabbá lehet tenni, fel lehet gyorsítani, és meg lehet sokszorozni új lendületet adó cselekményekkel. Ilyen lett volna az expó, és nem is egy akármilyen lendítő erő, hanem a legjobbjából, az elképzelhető, lehető leghatásosabb. Ami egy ország életében csak ritkán fordulhat elő, és még kisebb eséllyel gazdasági újjászületésének ennyire hasznos pillanatában. És ami méghozzá egyben egy olyan versenyelőny, amiért már magában is érdemes síkra szállni. Magyarország az utolsó harminc év alatt szívós kitartással bontakoztatta ki gazdasági jobb jövőjét: ügyesen, szinte észrevétlenül, majd mind bátrabban, gyorsabban és nyíltabban, végül ’88 óta átütő sikerrel lettünk a térség példamutató központja, melyre méltón ütötte volna rá bélyegét és kürtőit volna hetedhét országra szólóan az expó. Erről, az expó igazi jelentőségéről, legelkötelezet- tebb pártolói is túl keveset beszéltek. Egy az egyben világkiállítást, persze hogy nem lehet kifizetővé tenni. Annak fő hozománya utána érik be, és áttételesen jelentkezik a nemzetközi pénzpiacokon, külföldi befektetők érdeklődésében, kiviteleink nagyobb népszerűségében, vendégforgalmunk fellendülésében, művészeink, szakembereink külföldi keresettségében. Ezt helyesen ismerték fel, amikor mellette döntöttek, ugyanazok, akik most ellene, ugyanazok, akik mertek kockázatot vállalni határnyitással, demokratikus rendszerváltoztatással. Nehezebb a gazdasági bátorság? Az expónak messze volt akkor a kockázat időpontja? Inunkba szállt a vállalkozói bátorság most, hogy közelebb került az igazság pillanata? Visszakérjük inkább a kihívás kesztyűjét... És nem is az a baj, hogy gyáván, hiszen itt igazán nem virtusoskodásról volt szó. Az a baj, hogy egy gazdasági roham közepén torpanunk meg, parancsolunk visszavonulást, egy roham közepén, melynek kedvező kimenetelét a lendületbe jött polgári, társadalmi, gazdasági és politikai összeró' már biztosította. Az a baj, hogy kemény gazdasági igazságnak fordítunk hátat, melynek sikeréért csak mi, önmagunk voltunk felelősek, s melynek előnyei a mi számunkra vesznek el. Mert szabadpiaci körülmények között igenis van jelentősége, döntő jelentősége a lelkesülésnek, az összefogásnak, az akaratnak éppen úgy, mint egy egri vár védelmében. S ez komoly, higgadt szakvélemény. Piacgazdaságunk mai fejlettségi állapotában magánszektorunk nem elég tehetős, terebélyes, erős ahhoz, hogy a kormány erélyes, elszánt támogatása nélkül meg tudna valósítani egy ekkora, országra szóló eseményt. Az emberi teljesítőképességnek törvényei vannak. Ezek közé tartozik versenyek alatt az iram folyamatos gyorsulása, mely emberfölötti méreteket is ölt, amikor már érzékelhető közeibe kerül a cél. Meggyőződésem, hogy ez is egy örök emberi igazság, hogy ez is így igaz a honfoglalási évfordulónkkal egybeeső világkiállításra vonatkozóan is. De ezt egy meggyó'ződé- ses, lelkes vezetőnek kell életre hívnia az ügy élére állva, az utat egyengetve, ahol kell, segítve... Téglássy Tamás Hiány az Alapban Amennyiben nem sikerül a szolidaritási alapból (SZA) a folyó kiadásokra legalább ötmilliárd forintot, a megfelelő átmenethez további néhány milliárd forintot átcsoportosítani a foglalkoztatási alapba (FA), az aktív foglalkoztatáspolitika finanszírozhatatlanná válik. Ezt a kormányzati oldal közölte az Érdekegyeztető Tanács munkaerő-piaci bizottságának tegnapi ülésén. A munkaadói oldal hangoztatta: nincs felhatalam- zása további átcsoportosításról dönteni, firtatta, miért nem utalják át a FA-ba az ígért privatizációs bevételeket. Országgyűlési vitanap Horn-beszéddel Nagyszabású tetemrehívás volt (Folytatás az 1. oldalról) Horn Gyula elfogadhatatlannak nevezte a 100 milliárd forintos be nem fizetett adókat, valamint a 180 milliárdos tb-já- rulék-hiányt. A kormány célja nem újabb adó kivetése, hanem a jelenlegiek behajtása — mondta Hóm Gyula. Elmondta: az 1990. évi költségvetési törvény kidolgozása után a kabinet a Nemzetközi Valutaalappal, a Világbankkal és az Európai Unióval egyeztetve elkészíti a nemzeti modernizálás gazdaságpolitikai programjának 1998-ig szóló tervezetét. 1993 végéig rendbete- szik a bankok helyzetét, 1995. június 30-ig a privatizációs visz- szaéléseket vizsgáló bizottság elkészíti jelentését, s a jövő évben a remények szerint megmutatkozik az azonnali export- növelő intézkedések hatása. Külpolitikai kérdésekről szólva Hóm Gyula hangsúlyozta: külföldi partnereik számára a magyar kormány képviselői világossá tették, hogy Magyar- ország stratégiai jelentőségűnek tartja mielőbbi csatlakozását az Európai Unióhoz. Han- zánk ezenkívül kész tárgyalni mind Szlovákiával, mind pedig Romániával az alapszerződésekről. A célok világosak és azokkal egyetértünk, de azok elérésének útja nem látható. Eszköz- telenség és válságfilozófia jellemzi a miniszterelnök beszédéből kivilágló koncepciót — hangsúlyozta Szabó Iván, az MDF frakcióvezetője, Horn Gyula beszédére reagálva. Visz- szautasította a miniszterelnök vádjaiból az elmúlt négy év kormányzására vonatkozókat, és emlékeztetett arra, hogy számos negatív jelenség az egykot ri szocialista rendszer öröksége volt. Az infláció kérdésében például 20 éves tendenciát sikerült megváltoztatnia az előző kormánynak. Visszautasította Szabó Iván azokat a bírálatokat is, amelyek a kárpótlást, a kisparaszti gazdaságok kialakításának gyakorlatát, az ipari termelés lerontását és a privatizációt érték. Szabó Iván bejelentette, hogy a miniszterelnöki beszédben felvetett szakmai kérdésekre jövő kedden válaszolnak. A koalíciós partner, az SZDSZ parlamenti képviselő- csoportja nevében Pető Iván frakcióvezető szólt hozzá az ország helyzetét elemző miniszterelnöki beszédhez. Némiképp ellenpontozva Hóm Gyula megállapításait, Pető Iván részletesen beszélt az elmúlt négy esztendő alapvető vívmányairól, kiemelve a demokrácia megteremtésének és megszilárdításának folyamatát, valamint a külpolitikai orientáció sikeres átalakítását. Az ország helyzetét tekintve az SZDSZ frakcióvezetője elsősorban attól óvott, hogy bárki csodát váljon, azt hogy a tömegek sorsa nagyon rövid időn belül látványosan javulhat. A kormánynak az SZDSZ szerint vállalnia kell egy-két éves „kellemetlen” időszakot, mert enél- kül nincs esélye arra, hogy később sikeres legyen. Torgyán József kisgazda pártelnök, frakcióvezető szerint Horn Gyula beszédéből hiányzott a rövid távú történelmi visszatekintés. Ennek okát abban látja, hogy megítélése szerint a miniszterelnöknek kínos lenne beszámolni arról, hogyan került az ország a puha diktatúrából a — miként Torgyán József fogalmazott — nem puha kétpárti diktatúrába. A kisgazda pártelnök kifogásolta, hogy a kormányfő csak beszél privatizációs visszásságokról, de nem tesz ellenük semmit. Mint mondta: a kormányfő lépjen fel a törvénysértőkkel szemben és ne panaszkodjon. Torgyán József megemlítette, hogy a kormány tudatosan szembehelyezkedik az Ország- gyűlés expódöntésével, és ezzel alkotmánysértő magatartást valósít meg. Emiatt a pártelnök kérte Hóm Gyulát, hogy szíveskedjen benyújtani lemondását. A kormányfői beszédről Torgyán József kijelentette: nem hallott semmilyen újdonságot. Füzessy Tibor, a KDNP frakcióvezetője felszólalásában azt kifogásolta, hogy nem tudta megállapítani: Horn Gyula beszéde hogyan illeszkedik a parlamenti demokrácia keretébe, sőt hogy mi volt a célja. Füzessy Tibor megítélése szerint a kormányfő felszólalása nem volt kormánybeszámoló, mert nem a jelenlegi kabinet saját munkáját értékelte, hanem a korábbi kormányét értékelte le. A KDNP-politikus úgy fogalmazott: a Hom-beszéd grandiózus tetemrehívás volt, amely az ország közvéleménye s a választók megingani látszó rétege felé irányult. Füzessy Tibor kérte a kormányt, hogy számoljon majd be első száz napjáról. A kereszténydemokrata politikus szerint a mai helyzet megítélésében a 40 plusz a 4 év ösz- szefüggő történelmét kell figyelembe venni. — A válságból pedig csak a megoldások fáradhatatlan keresésével és azok nemzeti egyetértésben történő megvalósításával lehet kijutni — mondta. Sok hűhó semmiért — így összegezte a Hormbeszédről alkotott véleményét Orbán Viktor, a Fidesz elnöke, hozzátéve: nem világos, hogy miért kellett ezzel a beszéddel tovább nehezíteni az egyébként is időhiánnyal küszködő törvényhozás munkáját. Orbán Viktor az elmúlt négy év felszínes botránykrónikájának aposztrofálta Hóm Gyula beszédet, és mint mondta, „ügyes”, hogy a miniszter- elnök egy szót sem ejtett arról: mi volt ebben az országban 1990-t megelőzően. — Aki hibásan értelmezi az ország múltját, az hibás politikát is folytat — fogalmazott a Fidesz vezetője. A kormányprogramhoz képest a beszéd nem tartalmazott semmilyen újdonságot, amely a gazdaság fellendítését segítené, s ezzel összefüggésben Orbán Viktor leginkább annak garanciáját hiányolta: miként lesz most sikeres az a gazdaságpolitika, amelyet ugyanazok a szereplők irányítanak, akik az elmúlt 25 év eredménytelenségeit meghatározták. További vizsgálatok a KBH-ról Nincs kész a jelentés A Katonai Biztonsági Hivatal (KBH) által 1992. után végeztetett feltételezett megfigyeléseket kivizsgáló úgynevezett Wachsler-bizottság tegnapi ülésén — saját terveivel ellentétben — még nem készült el jelentésével. Az Országgyűlés albizottságának fideszes elnöke, Wachster Tamás az ülés után a sajtónak nyilatkozva ezt azzal indokolta, hogy a bizottság bizonyos jogi, szakmai konzultációkat kér az Igazságügyi Minisztériumtól és a honvédelmi tárcától a belső szabályozókról, és néhány kérdésről jövő keddi ülésén további vitát kíván folytatni. Ugyanakkor elfogadták munkavázlatként a fideszes politikus előterjesztését, amelyben azt javasolja: a jelentés első részében rögzítsék a tényeket. A második részben arról foglalnak majd állást — s ennek nyomán kisebbségi és többségi vélemény is megfogalmazódik —, hogy az albizottság jogilag hogyan ítéli meg a történteket, azaz hogy szerinte történt-e jogszabálysértés. A jelentés végén összegezik azt, hogy a testület milyen jogszabályok megváltoztatását látja szükségesnek. Felújított Mercedesek Korszerűsít a Zalavolán Tíz új Ikarus 256.44-es típusú helyközi autóbuszt állított forgalomba tegnap a Zalavolán Rt. elsősorban az aprófalvas vonalakon. A kedvező műszaki és környezetvédelmi paraméterű, Rába-dízel- motoros kocsik beszerzésére 85 millió forintot fordítottak. Járműpark-felújítási programja keretében október közepéig további nyolc, légkondicionált Ikarus 395-ös típust vásárol a társaság, távolsági és a megyén belüli hosz- szabb útvonalakra. Ezzel nem zárulnak le az idei, nagyarányú fejlesztések a Za- lavolánnál: decemberben újabb nyolc, 415-ös típusú Ikarus áll szolgálatba a helyközi és helyi vonalakon. Emellett saját műhelyeikben két, jó állapotú Mercedes teherkocsit alakítanak át 20 személyes kisbusszá. Marx, Fotex, Horn Ha az általános iskola alsó tagozatába járnék, akkor legérdekesebb politikai élményem címszó alatt így kezdeném fogalmazványomat: jaj, csuda nagy vita volt tegnap a parlamentben... És hosszasan taglalnám a miniszterelnöki expozé lényegét, pontosabban lényegtelenségét, s tán hosszasabban időznék el a kisgazdapárt elnöke, Torgyán József szellemes fordulatai fölött, kiemelvén ama kérdését, amely arra vonatkozott, vajon a kormány, a kormány körül csoportosulok miképp jutottak el Marxtól a Fotexig? A kérdés különben azért módfelett szellemes, mert, mint tudjuk, egy viccen akkor nevetünk igazán jót, ha annak valóságtartalma van. Ennek a fotexes dolognak, na meg a kormánynak, na meg a marxizmusnak ebben az összefüggésben bizony nagyon komoly valóságalapja van. Nosza, reagált is rá a miniszterelnök azzal, hogy az ilyen dolgok magánügyek, s ő — minő visszafogottság! — nem kíván kollégái privát ügyeibe avatkozni. Ha általános iskolás lennék is, elámulnék eme érveléstől, hiszen a gyermek is tudja, aki az államapparátusban, például a kormányban, a kormány mellett működő tanácsadó testületekben fontos pozíciót tölt be, annak illik más egyéb hivatalaitól megválnia. A közélet tisztaságához tartoznak ezek a dolgok, s ha jól emlékszem, ez a liberálisok által olyannyaira sokat emlegetett USA-ban is így van. Bizonyítja ezt, hogy Clinton elnöknek hosszasan kellett keresgélnie igazságügy-minisztert, mert két jelöltjéről is kiderült: feketemunkásokat alkalmaztak egyszerű háztartási munkára, konkrétan vasalásra. Az illető hölgyek az alkalmazott után nem fizettek adót, s ez már elegendő volt az Egyesült Államokban ahhoz, hogy az adócsalók ne foglalhassák el a bársonyszéket. Ám az ember már nem éppen általános iskolás, és arra is emlékszik: Horthy Miklós kormányzó György királyhoz írt levelét azzal a gondolattal fejezte be, hogy a magyar miniszterek sosem gazdagodtak meg hivatalukból, utalván arra, hogy a magyar kormányban a két világháború között hosszú időn keresztül becsületes emberek működtek. Mert akkor is volt egy-két csábító cég, lehet hogy nem olyan ütőképesek mint a Fotex, de lám csak az akkori minisztereknek volt morális érzékük. Kár, hogy a miniszterelnök űr tán nem is ismeri Horthy Miklósnak ezt a jelentős írását. (Vödrös)
