Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-05 / 207. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. SZEPTEMBER 5., HÉTFŐ Tanévkezdés a gödi piarista szakmunkásképzőben Hosszú távú tervek, a jövőben bízva Talum Attila felvétele Az utolsó simításokat végzik a gödi Piarista Szakmunkásképző Iskola új épületének alsó két szintjén. Mire ma a 160 diák megkezdi tanulmányait, az 1600 négyzetméteres, négyszintes új épületük első szintjén a tanműhelyek, második szintjén a tantermek berendezései is a helyükre kerülnek. A gyönyörű, Duna-par- ti ősparkban álló század eleji villa rekonstrukciója is befejeződött, tetőterében 15 diák elszállásolására alkalmas szobákkal és mellékhelyiségekkel, elkészült a korszerű fűtésrendszer is. Ahogy eddig, egy darabig a jövőben is párhuzamosan építkeznek és oktatnak majd. Közben folyamatosan bővítik — és az igényeknek megfelelően fejlesztik tantervűket —, hallom Golda Gábor igazgatótól, akivel a négy éve alapított egyházi szakmunkás- képző kimenő évfolyamának tapasztalatairól, a tanrendjükben idén bekövetkezett változásokról és a jövő esélyeiről beszélgettünk. — Idén nyáron végzett első évfolyamuk. Elégedett-e a szakmai eredménynyel, és sikerült-e, ahogy tervezték, egyházi építkezésekre létrehozott saját vállalkozásoknál foglalkoztatni egykori diákjaikat? Hogyan helyezkedtek el? — A szakmai eredmány- nyel elégedett vagyok. Mivel (az iskola kései meghirdetése miatt) induláskor jórészt már máshonnan lemorzsolódott, 16-17 éves fiatalokkal kezdtünk, negyven százalékukat elvitték katonának, amit elég szerencsétlen dolognak érzek. Három-négy egykori diákunk tovább tanul. 15 gyerektől (noha kértük) hírt nem kaptunk. A saját vállalkozás pedig egyelőre terv marad! — Sikerült-e kijuttatni külföldi szakmai gyakorlatra diákjaikat? Hogyan alakultak külkapcsolataik? — Most már látom, hogy a jól működő kapcsolatok kialakításához évek kellenek. A sokadik próbálkozásunk kecsegtet most reménynyel: a belga—francia—német kézműves kamarával alakuló tárgyalásaink eredményeképpen — talán már jövőre — mestereket küldenek hozzánk tanítani, és második lépcsőben fogadják majd gyakorlatra növendékeinket. A rend kapcsolatait főként a beruházások támogatására tudtuk, méghozzá nagyon eredményesen kamatoztatni: enélkül nem tarthatnánk ott, ahol tartunk... — Mennyire népszerű iskolájuk? Az idő múlásával terjed-e jó híre? Nő-e a helybéli diákok aránya? — Ezzel semmi gond. Tavaly majd háromszoros volt a túljelentkezés, idén — ahogy országosan is — valamivel kevesebben jelentkeztek. Gödiek viszont többen vannak köztük, mint az első években. — Az építkezések igazodnak az oktatás változó igényeihez. Milyen tartalmi változások várhatók? — Az eredeti négy szakma (kőműves, kőfaragó, ács, lakatos) az asztalos szakmával bővült. Elsőseink már az új köz- és szak- oktatási törvényt figyelembe vevő tanrend szerint kezdenek tanulni. Az első két évben a 9. és a 10. osztálynak megfelelő közismereti tárgyakat oktatunk, de ezeket számítástechnikával, német nyelvvel, művészettörténettel, szabadkézi rajzzal és hittannal bővítettük. Diákjaink gyakorlati foglalkozásokon ismerkednek az öt szakmával. A második év után vizsgát tennének. Szakmát a harmadik és negyedik évben tanulnának. Az első két év alapján, a szakma megszerzése után, diákjaink tovább tanulhatnának (szintén nálunk) az érettségiért. Ez összesen hat év tanulást jelent, de a nagyon komoly elméleti és gyakorlati oktatás miatt bizonyítványunk reményeink szerint értékes lesz. Az egyre nehezebben elhelyezkedő, másutt értettségizettek számára is szeretnénk kétéves szakoktatást bevezetni. — Sok évre előre terveznek. Ennyire biztosnak látják ennek a nagyon költség- igényes iskolának a jövőjét? — A fejkvóta az egyetlen támogatás, amit kapunk. Ez működési költségeink kétharmadát fedezi. A többit „összekolduljuk”. — Nem sikerült az önkormányzattal közoktatási megállapodást kötniük? És a minisztériumi megállapodás? — Az önkormányzat nem vállalta a működéshez szükséges kiegészítő támogatás biztosítását. A minisztériummal a rend megkötötte a megállapodást, de eszerint csak jövőre kaphatunk támogatást. — Úgy hírlik, Fodor Gábor művelődési miniszter felül kívánja bírálni a törvényt, amely alapján e szerződések születtek, s így esetleg érvényüket vesztik... — Ugyanakkor azt is nyilatkozta, hogy támogatja az egyházi iskolákat... Nem tudom... — Ha valóban megfosztanák az iskolát az önkormányzati iskoláknak egyébként biztosított kiegészítő támogatástól, hogyan képzeli a jövő anyagi garanciáit? — Bízom a kis- és nagy- vállalkozó piarista öregdiákokban, akik ígéretesnek és jónak tartják iskolánkat, és akik már eddig is komoly támogatást nyújtottak. Elég tetemes bevételünk származik azoktól a vállalkozásoktól is, akik a szakképzési hozzájárulást közvetlenül nekünk fizetik. Nem hiszem, hogy segítség nélkül maradunk! — Végül engedjen meg egy személyes kérdést! Családja, kisgyerekei vannak. Idén a nyári szünetben tudott végre rájuk is időt szakítani? Jutott ideje kikapcsolódni? — Azért pihen az ember a lehetőségek szerint. — Ez mit jelent? Kéthetes nyaralást esetleg? — Nem, azért annyit nem! De hát a világban is azt látom, ha valaki valamit szívvel-lélekkel csinál, kevés ideje marad a pihenésre. D. Veszelszky Sára A zománcművészet számomra szerelem Beszélgetés Hévízi Éva képzőművésszel Hévízi Éva zománcművész különböző természetes anyagokkal, toliakkal, kagylókkal, faanyagokkal társítja a tűzzománcot. Ezzel valami teljesen újat, szembeötlőt alkot. Egyebek között e technika kialakulásáról beszélgettünk vele a Kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhelyben. Mindenekelőtt pályakezdéséről érdeklődtünk. — Képzőművészeti gimnáziumban kezdtem művészeti tanulmányaimat, majd 1970-ben az Iparművészeti Főiskola textil szakán végeztem. A főiskola elvégzése után, Kecskeméten kezdődött el művészeti „pályafutásom”, s ezért nagyon hálás vagyok a városnak. Igaz, textil szakon végeztem, de egy percig sem foglalkoztam textillel, ugyanis családi kívánság volt, hogy legyen valamilyen szakma a Hévízi Éva képzőművész, a Kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhelyben kezemben. A textillel való foglalkozás sok szempontból hasznos volt, mert az anyagokkal való közvetlen kapcsolat bátorságot, kreativitást igényelt. 1970-től önálló kiállítóművészként szerepeltem —- folytatja beszélgetésünket a neves képzőművész, Hévízi Éva. — Első kiállításaimat Kecskemétnek köszönhetem. Akkor itt divatban volt a „mozitárlat”, s 1974-ben itt szervezték meg az első önálló kiállításomat. Azóta egyfolytában visszajárok Kecskemétre. — Mikor kapcsolódott be a zománcművészeti alkotótelep, illetve műhely munkájába? — Mint már említettem, rendszeresen visz- szajártam Kecskemétre, s eközben már működött az alkotótelep. Gyergyádesz László egy alkalommal megkérdezte tőlem, nincs-e kedvem zománcozni és én igent mondtam. Kátai Mihály és Túri Endre irányítása alatt kezdtem a zománcozást, és megismerkedtem a különböző technikákkal. — A zománcművészetben ön valami teljesen újat alkotott, s ez rögtön szembeötlő. Különböző természetes anyagok — toll, kagyló, fa — társítása a tűzzománccal... — Arra gondoltam, miért kezdjem el azt, amit már valaki más jól csinál. így kezdtem kialakítani a magam világát! És úgy látni, bejött! Persze, rengeteg a tanulnivaló; s ehhez talán egy élet sem elég. Tehát, rendszeresen bejártam a zománcművészeti műhelybe. Volt úgy, hogy egy évet kihagytam, de akkor zsűritagként jöttem le a műhelybe, és ez is nagyon tanulságos volt. 1992-ben voltam utoljára a szimpóziumon, majd 1993-ban zsűriztem az itt készült alkotásokat, s az idei, XX. szimpóziumra is eljöttem. — Tapasztalataim szerint, egyre több textilművész vált át a zománcművészetre. Vajon — ön szerint — mi lehet ennek az oka? Talán van valami rokon vonás a két műfaj között? — Külön műfaj mindkettő. Köztudott, hogy a zománc az ötvösség egyik kiegészítő eleme volt hosszú évszázadokon keresztül, és mára önálló műfaj lett a képzőművészetben! Én a mixer-technikát szeretem. Szerintem a textilesekhez azért áll közel ez a műfaj, mert a szövés időigényes műfaj, s a zománcban csak a kitalálás hosszadalmas, de a művet gyorsan talpra lehet állítani. Tehát a zománcban nincs meg az a technikai akadály, ami megvan a textilben. Persze, a tűzzománcozás sok lehetőséget ad a dilletanizmusra, mert anyagában annyira szép, hogy sokan azt hiszik, ha két pöttyöt odabiggyeszt a lemezre, az már elég... Tehát a zománcművészet merőben különbözik más műfajoktól, és nagyon át kell gondolni, mielőtt a megvalósításra sor kerül, s csak ezután kezdődhet az alkotás! A tűzben való piktúrálódás csodás dolog! Akkor kezdődik az alkotás öröme, amikor a művész rájön arra, mit kezdjen a zománcozás adta lehetőségekkel! Mert az ember mindig csak egy-egy szakaszt tud elsajátítani a zománctechnikából. Nem mindenkinek van módja, hogy évközben is foglalkozzon tűzzománccal (igaz, nekem van egy kis kemencém otthon). Én festészetből élek, de a zománcozás számomra a szerelem. Áldozok is rá időt és energiát, mert babonáz a szépsége. És itt nagyon fontos, hogy a művészetben legyen kontroll, szép-szép, de ez annyira a véletlen műve! S ha ezt a művész tudatosan tudja irányítani, akkor csodákra képes. Mert az alkotás millió véletlen dologtól is függ, s ha a művész megközelítőleg eléri a technika segítségével azt, amit eltervezett, az már a siker! — Az ön által használt kifejezőeszközök sajátosak! — Alkotásaim kissé kimozdulnak a térből, de ettől nem körplasztikák. Anyagában sem kétdimenziós, mert annyira lehet rá pakolni, például zománcflittereket, s ezáltal a kétdimen- zióból már kimozdul háromdimenzióba. Engem ezek a kísérletezések arra ösztönöznek, hogy a hordozóanyagokat „megmozgassam”. Egyértelmű a festészeti gondolkodásom! A hordozóanyagokat kimozdítom a síkból és arra „pakolok”... Az általam ábrázolt fejek sem köralakúak, hanem amennyire csak lehet kimozdulnak, és érdekes játék áll elő, mert az anyag önmagában is játszik. — Bizarr megoldásnak tűnik a zománc, a Totemkompozíció zománccal Sári Katalin felvétele tengeri kagylók, színes madártollak együttes alkalmazása! — Arra gondoltam, miért ne lehetne ezeket az anyagokat egymás mellé tenni?! Az első kísérletem az a nagy textilfaliképem volt, amit még az alkotótelepen készítettem, ahol a textilen zománcból készült állatfigurák vannak. A textil ugyanis remekül érvényesül a zománccal, és nagyon szép hatást lehet így elérni. — Mi az amit sikerült a zománcművészeti technikák közül elsajátítani, és mi az, aminek elsajátítása a közeljövő feladata? — A vas zománcozását szeretném megtanulni; szeretném kitapasztalni, hogyan működik maga az anyag. Ä hétszeri itttartózkodásom alatt megtanultam a rekeszelést, a domborítást, a festett zománcot. Szeretném ezeket szintézisbe hozni, és formát találni ehhez. Erre találtam az ön által említett idolokat is! Maszk, idol, totem! Szerintem, ezekhez illettek a csigabigák. Szép ásványgyűjteményem van, és rájöttem, hogy ezeket is fel lehet használni, mert megy a zománchoz. San Katalin
