Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-29 / 228. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. SZEPTEMBER 29., CSÜTÖRTÖK 5 \ Védelemre szorul az orbottyáni tó Horgászni lehet, fürödni nem Számos jel mutatja, a nyár napfényküllős kocsija átrobogott fölöttünk, s élénk színeit a lágyabb pasztellre váltja át a táj, ami a közelgő ősz előfutára. Lágyabb az égbolt kékje, a távoli dombhátak barnája, s a nemrég még palackzöld falevelek ma sárgán hullnak a tóra, mint megannyi aranypénz. A hangok is változtak. Eltűnt a fecskecsivitelés, s egyre ritkább a tücsökszó. A csőszkunyhóból elköltözött a csősz, nincs már dinnye, nincs mire vigyázni. Az őrbottyáni tó a 23. őszre készül. A sződi Virágzó Tsz. 1971-ben emeltette azt a gátat, mely útját állta a Sződ— Rákospataknak. A patak megtorpant, a laposban gyűlni kezdett a víz, s néhány hónap alatt a 2D hektáros legelő helyén megszületett a tó, vagy ahogy •szaknyelven mondják, a bottyáni víztározó. Az első két évben öntözésre használták, s csak 1973 őszén került bele hal: ponty, süllő, harcsa és kárász. Akkor alakult meg az őrbottyáni Barátság Horgászegyesület, már nem tudni hány taggal, ma viszont közel négyszáz főt számolnak. Több mint két évtized alatt rengeteg élményt nyújtott ez a húszhektáros víz. Kapitális halakat, hajnalba nyúló halvacsorákat, életre szóló barátságokat, sőt házasságokat, melyek itt kezdődtek a vízparton. De mért a kés és a villa is csörren, itt is történtek összezördülések. Néha egymás közt, máskor a kívülállókkal. Göröcs Zoltánt a májusi tisztújító közgyűlésen választották elnöknek, Vas Jánost pedig titkárnak. Az új vezetőség már akkor tudta — a víz színe jelezte .—, hogy valami nincs rendben a tóval. A szakhatóságnál megrendeltek egy mindenre kiterjedő vízminőség vizsgálatot, s a halakból is elküldték néhányat elemzésre. Az eredmények azt mutatták, hogy a szennyezettség kommunális eredetű, vagyis háztartási szennyvíz kerül bele a patakba, majd onnan a tóba. De honnan? A patak Mogyoród környékén ered, s míg Őrbottyánig ér, jó néhány község közigazgatási területén halad át és négy tavat táplál. A legtöbb szennyeződést Veresegyház térségében veszi fel, de ami még súlyosabb, az orbottyáni református rehabilitációs otthonnak nem tökéletes a szennyvíztisztító rendszere. A kommunális szennyvíznek csak a felét-harma- dát szűri meg, így jut bele a patakba. nan talpalja ki az önkormányzat a pénzalapot a víztisztítóhoz és a csatornaprogramhoz, melyek megvalósításához 300 millió forintra lesz szükség. Göröcsék mindenesetre nem ültek tétlenül, s jobb híján a patak befolyása előtti öt hektárnyi ősnádast hívták segítségül. Kis mederkorrekcióval ezen folyatják át a patakot, a sás és nád lelassítja a vízfolyást és közben megszűri. De túl ezen, rendszeresen klóroznak. Az ezt követő mérések azt bizonyították, hogy horgászat szempontjából a víz minősége kielégítő. Megszűnt a halpusztulás is, az azóta telepített halak jól érzik magukat, s a húsuk is alkalmas fogyasztásra. Mindez közel sem azt jelenti, hogy minden rendbejött, nyáron a für- dőzők közül többen is megbetegedtek, elsősorban kötőhártya-gyulladást kaptak. — Azt a pesti strandokon is könnyű megszerezni — véli Göröcs Zoltán. — Induljunk ki abból, hogy az ilyen jellegű tavakban eleve tilos a fürdés. Tiltja a Köjál és tiltja a vízügyi hatóság is. Ez utóbbi életvédelmi okokból. Az átlagmélyTürelmes horgászban soha nincs hiány Tulajdonképpen ez utóbbi miatt jöttem ki, lévén, hogy többen is jelezték, a tó kezelőinek gondja támadt a fürdőzőkkel, no meg a víz minőségével. A fürdőpártiak állítják, a tó vizének szennyezettsége a megengedettnél jóval nagyobb, bár ez közel sem a horgászok bűne. — De mennyire nem! — bólint rá Göröcs Zoltán, a horgászegyesület elnöke, s hasonló véleményen van Gede János is, Órbottyán jegyzője, most horgászi minőségben. ' — Veresegyházon már beindult a csatornázási program, s jövőre a szennyvíztisztító is elkészül. Ezzel tehát nem lesz gond. Viszont a rehabilitációs otthon problémája aligha oldódik meg belátható időn belül — mondja a horgászok elnöke. — Azt azért nem mondanám — szól közbe a jegyző. — Már elkészültek a községi tanulmány- tervek. Csupán azon múlik a kivitelezés elkezdése, hogy mikor és honség másfél méter, de van ahol hat méternél is több. 1991-ben kilencen vesztették életüket a tóban. Ahhoz, hogy fürödni lehessen, az önkormányzatnak ki kellene jelölnie egy erre alkalmas területet, amire úszómester vigyáz, beleértve a tisztaságot is. Mert a für- dőzők magatartása minősíthetetlen! Teleszórják a partot szeméttel, s a vizet sem kímélik. Egy- egy hétvége után kosárszám szedjük össze a műanyag palackokat, a napBakanek Andor halőr a pikkelyesek mellett a madárvilágot is szemmel tartja A szerző' felvételei olajflakonokat, az ételmaradékokat és az egyéb szemetet. Hol van az előírva, hogy mi, a tó bérlői lássuk el a szemetes szerepét, míg a fürdőzők egy fillért sem fizetnek?! — Konzultált már erről a polgármesterrel? — Próbáltam, de eddig nem jutottunk dűlőre. Az az igazság, hogy még az előbbi vezetőség meghívta egy gyűlésre, ami azzal végződött, hogy kizavarták onnan. Ezért részben megértem, hogy most nehéz vele szót érteni... A májusi tisztújítást követően a halőrszolgálat is szakértő kezekbe került. Bakanek Andor hivatásos vadász, a halak és környezetvédelem terén is kellő ismeretekkel bír. — A környék élővilága igen gazdag és szép. Beleesünk a hattyúk vonulásának útjába, ilyenkor hetekig itt tanyáznak, csoportosan úszkálnak a tóban. A vadkacsák is kedvelik a környéket, kivált az ősnádast. Közel félezer van belőlük. Jó volna megőrizni a tájat a mai állapotában, egyrészt az őrbottyániak- nak, másrészt a horgászoknak, akik Vácról, Szódról, Fótról s Pestről, főleg a XV., a XVI., és a XVII. kerületből járnak ki ide pihenni, szórakozni, kikapcsolódni — mondja a halőr. Eltekintve attól, hogy a víz fürdésre nem alkalmas, a táj valóban tündé- ri, olyan, mint egy víztükörre írt őszi kép. A fejünk felett zöld mellé- nyes vadrucák húznak el, s a túlparton, a közeli erdőből őzsuták óvakodnak a vízhez, inni és nádhajtást legelni. A tó tükre sima, akár egy üveglap. Csak néha törik meg, ha egy-egy hal feldobja magát, majd csobbanva elmerül. Matula Gy. Oszkár Testületi ülés Biatorbágyon Lezárult a vizsgálat Az idei első félév költségvetésének megtárgyalásával kezdték legutóbbi testületi ülésüket a biatorbágyi képviselők. Az erről szóló beszámolót különösebb vita nélkül fogadták el, amely megállapítja: minden a tervezettnek megfelelően történt. Ehhez kapcsolódott az Állami Számvevőszék munkatársainak a község gazdálkodásával kapcsolatos két hónapos vizsgálata is. A jelentés szerint csupán nem ismétlődő adminisztrációs hibákat és kisebb törvényértelmezésből adódó eltéréseket tártak fel. Az ÁSZ összességében kedvezően minősítette a hivatal tevékenységét. Hosszas előkészítő munka után a képviselők elé került a község egészségügyi fejlesztési tanulmányterve is. Ennek megvalósításával a testület az önkormányzati választásokig hátralévő idő rövidsége miatt foglalkozni már nem tud, de az utánuk következőknek javasolják az elképzelésben szereplő egységes egészségügyi intézmény további fejlesztését. N. T. Szorult helyzetben a sörözök vendégei Ha lenne úgy százharmincmillió forintom, lehet, hogy építenék belőle egy piacot. Csinosát, TW szökőkúttal, díszköves térrel, hasonlót ahhoz, ▼ amit Százhalombattán építettek. Persze egy-két dolgot nem úgy csinálnék, mint a battaiak. Apró kis különbségekre gondolok, mert összességében az a piac nagyon szép, nagyon jó, csak éppen van néhány alapvető' hibája. Az építtetők gondoltak arra, hogy egy ekkora forgalmú helyen az emberek szeretnének néha leülni, ezért nemcsak padokat helyeztek el a térségen, hanem vendéglőknek is biztosítottak helyet. Nem egynek, hanem háromnak, s mert a három vendéglő a piac három különböző pontján található, nem fordult elő, hogy a polgár a piac bármely részén szomjazna is meg, ne juthasson másodperceken belül egy pohár italhoz. Eddig rendben is van, a bajok csak akkor kezdődnek, ha a vendég szomját egy pohár ital nem képes csillapítani, újabbakat rendel, s mert az ember nem áll rokonságban a tevével, ezért nem képes több vödör- nyi folyadékot elraktározni, érvénybe lép az anyagmegmaradás törvénye, s a vendég késztetést érez, hogy mielőbb megszabaduljon a magához vett, s immár kellően átdolgozott folyadéktól. A piac új vendéglőiben azonban hiába is keres olyan helyiséget, ahol ezt megtehetné, ugyanis nincs. Ha kellemetlenkedni kezd, és azzal a kérdéssel zaklatja a tulajdonost, hogy miért nincs, megtudhatja, hogy azért, mert nem terveztek, nem építettek, de nincs is rá szükség, mert a piaci épület- komplexum túloldalán van egy nyilvános illemhely, mindenkinek azt kell használnia, tizenöt forintos beugró ellenében. Az ÁNTSZ városi tiszti főorvosa tud róla, hogy nincs a sörözőkben nyilvános illemhely, de azt mondja, a rendelet csak azt írja elő, hogy legyen, de azt már nem, hogy ennek nyilvánosnak kell lennie. Mindenütt van személyzeti vécé, ezenfelül pedig ott a nyilvános illemhely, amely — mint mondja — a legkényesebb igényeket is kielégíti. Hogy van, aki merő zsugoriságból nem veszi ezt igénybe, hanem előnyben részesíti a közeli bokrokat? No igen — mondja —, vannak ilyen emberek, de ezek akkor sem mennének a söröző illemhelyére, ha lenne neki olyan, mert nincs bennük annyi jóérzés. Ez olyan érv, hogy meg kell hajolnunk előtte. Mert akiben nincs jóérzés, attól kár lenne bármit is elvárni, viszont akiben van, az akkor is tudja a kötelességét, ha a fene fenét eszik. Például ha este nyolc után vendégeskedik a sörözőben, amikor a nyilvános illemhely már bezárt, akkor sem fog a parkba odarondítani, hanem hazafut, vagy átmegy egy másik ivóba, amelynek természetesen van saját illemhelye. Á környék régebbi vendéglői nem is működhettek volna WC nélkül, ez a kis helyiség ugyanis majdnem annyira fontos egy sörözőben, mint az, hogy legyen pohár. A megyei ÁNTSZ illetékeseit nem tudtuk megkérdezni, de a fővárosiak úgy nyilatkoztak, hogy az előírás valóban úgy szól, ahogyan azt a százhalombattai tiszti főorvos idézte, ennek ellenére elképzelhetetlen, hogy engedélyeznék egy olyan söröző megnyitását, ahol nincs illemhely. Az ember csak azt nem érti, hogy ha van cirka százharmincmillió valaminek a létrehozására, akkor miért nincs még egypár százezer arra, hogy valóban hibátlan legyen. Feltételezhető, hogy ezt a gondot előbb- utóbb megoldják. De addig is azt tanácsoljuk a piaci sÖ\ rözők vendégeinek, hogyK mindig maradjon tizenöt forintjuk, mert ha nincs, szorult helyzetükből csak illetlen módon, közszemérem- sértően tudnak szabadulni. P. M.
