Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-28 / 227. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. SZEPTEMBER 28., SZERDA 7 Már a törött szárnyú madár is veszélyes? Nem lesz emlékmű Szabadkán Az elmúlt napokban nagy port kavart fel a szabadkai önkormányzat álláspontja, hogy emlékművet kellene emelni az 1944-es őszi vé­rengzés áldozatainak. Emlé­keztetőül elmondjuk, hogy a partizánok Bácskába való bevonulása után több tíz­ezer magyart végeztek ki bí­rósági ítélet nélkül azzal a váddal, hogy együttműköd­tek a fasiszta nyilas hata­lommal. Ezeket a vádakat azonban azóta sem bizonyí­totta be senki. A magyar— horvát többségű önkor­mányzat a Törött szárnyú madár munkanevű emlék­művel szándékozta leróni kegyeletét az ártatlan áldo­zatoknak. A kilátások sze­rint, azonban ebből a tartós kegyeletadásból nem lesz semmi. A vajdasági kor­mány alelnöke, aki egyben az emlékműbizottság elnö­ke is kijelentette, hogy Sza­badkán nem állíthatják fel az emlékművet. Egyébként készülőiéiben van a tör­vény, amely a megemléke- zési objektumok létrehozá­sának feltételeit fogja meg­szabni. Talán mondani sem kell, hogy amennyiben a kö­zeljövőben el is készül a tör­vény, az észak-bácskai vá­ros önkormányzatának, illet­ve a kezdeményező VMDK-nak aligha lesz esé­lye elképzelésének megva­lósítására. (b. m.) Könyvbetiltás A Hideg napok megírása után Cseres Tibor méltán és joggal foglalkozhatott a „foly­tatással”. így született meg a Vérbosszú Bácskában. Drá­gán Bozsinovic, a szerb kor­mány észak-bácskai körzeté­nek helytartója most azt java­solja, az ügyészség tiltsa be a könyvet. Éppen most. Ami­kor a vajdasági magyarság — ötven év eltelte után — megemlékezne ártatlan áldo­zatairól. Az indok: „Cseres szerb- és államellenes kifeje­zéseket használ, s hozzájárul az emocionális feszültség és a nemzeti megosztottság megteremtéséhez ebben a környezetben”. A lényeg per­sze: újabb tűrési próbatétel. Fanyarul tovább kérdezhet­nénk, Bozsinovic akkor már miért feledkezett el hasonló sorsa juttatni Matuska Már­ton újvidéki publicista azo­nos témát feldolgozó kötetét? A könyvek betilthatóak. A tények nem. (s.) Könyvespolc Másfajta ragyogás Ladik Katalin verseskötetéről Végül is egyenletes pálya az övé, mert a kitérői is ter­mészetesek. Ladik Katalin selyemoldó hangon kezdte a költészet kalandját, ké­sőbb aztán megváltozik a vers üteme, ritmusa — és tárháza is. A verstér bené­pesül hernyókkal és nagy szárnyú madarakkal, ezüst­biciklikkel, fekete, ormót­lan varrógépekkel, kések­kel és ollókkal, vérrel és ha­lállal, tengerekkel és szige­tekkel. Talán egy sámán kelléktárgyai ezek. Vala­hogy mégis szigorú és pél­dás rend uralkodik e tár­gyak között, versbeni meg­jelenésük soha nem vélet­lenszerű; öntörvényű logi­ka mozgatja őket s tartja egy különös, másfajta sza­bályoknak engedelmeske­dő egységben és egyensúly­ban. De akkor még más idők járták, s volt helye és értelme a vizuális és a foni- kus költészetnek is. Sorrendben a nyolcadik kötetével jelentkezik most Ladik Katalin, s a Jegyes­ség ismét egy újabb állo­más, ezúttal a nyugodtabb elrendezettség és egyfajta letisztultság jegyében. Hi­szen „győztes vagyok és vesztes / veled és nélkü­led", bár a megállapodott- ság még csak közelítőben, mert „még távolabb leszek, ha megérkezem", így aztán: Torkodban szaporodom, mint a hamu. A kifeszített JELZÉS sem bír már tovább tartani, és beomlik, mint a halánték. Közben, ne feledjük, volt és tart egy háború (Ladik Újvidéken élt), s volt egy át- település. Szigorúbbak az arányok, jelentéséhez köze­lebb a gondolat. E versek tö­rekvése, hogy egyszerre be­lülről és kívülről is lássák és láttassák a dolgok lénye­gét. Lény és lényeg vállalt itt jegyességet, s ha szándé­ka szerint, továbbra is jóvá­írja a tételt, miszerint „leg­főbb titka a művészetnek az álom”, valahol tudomásul kell vennünk, hogy „Vészes csönd. / Nincsenek tücs­kök”, és mindannyiunknak csak jelene van, „akár egy esőköpenynek ”. Didergés, üszők, vonítás. Ezek az idők „ letépik az ég­ről a selyemkötést”. Sinkovics Péter Az Arany János országos irodalmi vetélkedőről Generációk egymás mellett Körösfői-Kriesch Aladár: Zách Klára (1912). Illusztráció Arany János balladájához A közelmúltban rendezték meg az Arany János irodal­mi vetélkedő középdöntőjét Pilisvörösváron a Német Nemzetiségi Képzési Köz­pontban. Mint arról lapunk­ban hírt adtunk, a négy részt­vevő — Kaszaper, Kunba- racs, Nyékládháza, Pilisvö- rösvár — közül Nyékládhá­za csapata jutott a döntőbe, melynek Nagykőrös ad ott­hont október 22-én. Mögöt­tük mindössze három pont­tal lemaradva lett második helyezett megyénk képvise­lője, Vörösvár. Házigazda a Napos Oldal Szociális Központ, azon be­lül pedig az idősek klubja volt. Vezetőjükkel, Szauer Mártonnéval a verseny szü­netében beszélgettünk. — Nagykőrös polgármes­terének volt az ötlete — kezdte Szauemé —, hogy Arany János-vetélkedőt hir­dessen a nemzetközi család­év alkalmából. Az ötletet a nyugdíjasszövetség kivitelez­te és csapatonként három nyugdíjas és három unokako­rú fiatalból, tehát hat főből álló csapatok között szervez­ték a selejtezőket. A 82 éves­nek és a 16 évesnek ugyanaz volt a témája: Arany János élete és költészete. Közösen készült fel a nyugdíjasklub két csapata egy felkészítő ta­nárnővel, aki a szakmunká­soknak és a nyugdíjasoknak közösen tanított. Pilisvörös- várról egyébként két csapat is indult, de csak ai egyik ju­tott a középdöntőbe. Ezért is vállalta Vörösvár a rendez­vény lebonyolítását. Érzem, hogy a fiataloknak és az idő­seknek is fontos az összetar­tás... — Hány csapat indult ösz- szesen és milyen selejtező­kön kellett továbbjutniuk? — Harminc csapat indult a' négy selejtezőn az ország minden részéből, ebből tizen­kettő került a középdöntőbe. Nagykőrösre, a döntőbe há­rom csapat jut majd. A selej­tezőket Knoll István, a nyug­díjasszövetség elnöke vezet­te, ő volt minden rendez­vény irányítója. Rengeteg energiája fekszik benne, de ő is, mi is mindannyian azt mondjuk, hogy megérte, mert ez a kapcsolat, aho­gyan az idősek és „unokáik” együtt vannak, minden fárad­ságot megér. — Hogyan készültek fel a versenyre a csapatok? — kérdeztem Malomviziné Szí­jártó Juditot, a Muttnyán- szky Adám Szakmunkáskép­ző Iskola magyartanárát, aki a felkészülést vezette. — Amikor megkaptuk a tematikát, nekiláttam kidol­gozni a tételeket, aztán meg­beszéltük, hogy ki melyik té­makörből fog felkészülni. Volt, aki maga is kidolgozta az anyagot, vele közösen egyeztettük az általam írot- taldcal. Február óta folyamatosan tanulunk, de augusztusban hetente 3-4-szer is összejöt­tünk. A verseny előtt azon­ban három napot kihagy­tunk, hogy kipihenjük ma­gunkat. — Adódtak-e nehézségek a felkészülés folyamán? — Leginkább a verselem­zés. Az iskolásoknak nem okozott ez problémát, hiszen ők nap mint nap gyakorolják ezt, az időseknek ez nagyon nehéz volt. Hat elemivel, el lehet képzelni, mennyi ener­giát fektettek bele, hogy megtanuljanak olyan szava­kat, amiket ők soha nem használtak. Ez nem kis telje­sítmény! Érdekes, hogy a verseket könnyebben tanul­ták, bár a drukk nagy volt ná­luk. Jó példa erre Erzsi néni, aki a verseny előtti napon tö­kéletesen elmondta a Má­tyás anyja című verset, itt pe­dig ránézett a fiára, elérzéke- nyült és eltévesztette. — Hogyan álltak fel a csapatok? — A diákokat a tanárnő választotta ki, az időseket pe­dig én — veszi át a szót Sza­uer Mártonná. — A klubban rendszeresen tartunk irodal­mi délelőttöket, ezeken én már láttam, hogy ki az, aki­nek javasolnám a részvételt. Megkérdeztem a legilleté­kesebbeket, a csapat tagjait, hogy mit jelentett nekik ez a verseny, és hogyan készül­tek fel rá. Viola Józsefné, Bö­zsi néni, aki 73 éves, így vá­laszol: — Éjjel-nappal tanul­tam, egyik reggel az uno­kám meg is kérdezte: Ma­ma, te verset mondtál éjjel? Nem én! — feleltem, pedig az úgy volt. Nagyon fárasztó ez az én koromban, mert nem fog úgy az agyam, mint a fiataloknak. Mihályfi Béláné, Erzsi néni 77 éves: — A koncent­rálástól időnként megfájdult a fejem. Nekem álmom nem volt már legalább egy hónap­ja. Jó, jó, éjszaka felébredek, ott vannak az ágyam mellett a papírok, tanulok. Igen ám, csakhogy nappal is van, ak­kor is helyt kell állnom, de az ilyen éjszakák után nem megy. Hiába, nem vagyunk már fiatalok, és egy ilyen idős agy már nem olyan fo­gékony. De mondok magá­nak valamit: az agyat tornáz­tatni kell. Ezért amikor a ta­nulásban elfáradtam, fogtam a keresztrejtvényt, és fél órán át lazítottam vele. En­gem ez pihentet. De a közös felkészülés és az együtt töl­tött órák akkor is sok örömet szereznek nekem is. Azt hi­szem, mindnyájunknak. Ebben Botzheim György- né, Mariska néni, a csapat legidősebb tagja — 82 éves — is egyetért: — Bizony na­gyon sokat segített a tanár­nő. Én eddig is szerettem Arany Jánost, sok versét is­mertem is, de most még in­kább megszerettem. — Mi is sokat készültünk — mondja Solt Éva, aki 18 éves bőrdíszműves-tanuló. — Nyáron a csoporttal együtt és otthon külön-külön is, de most, hogy elkezdő­dött az iskola, volt olyan ta­nítási óra, amikor a pad alatt Arany Jánost tanultuk. Végül Csorbainé Weigert Tündével, a szociális köz­pont vezetőjével beszélget­tünk. Tőle kérdeztem, kik voltak a zsűri tagjai? — Elnöke Forgács Anna, a Fővárosi Pedagógiai Inté­zet munkatársa, tagjai pedig Pest megyei magyar szakos tanárok voltak, köztük egy drámapedagógus. A résztve­vők értékes irodalmi műve­ket, például Nemeskürty Ist­ván A magyar irodalom tör­ténete című könyvét kapták díjként, a Magyar irodalmi lexikont, Arany János és Pe­tőfi Sándor összes verseit, il­letve fotóalbumokat, vásárlá­si utalványokat. Beszélgetésünk alatt folyt a zsűri értékelése, s hogy a feszültséget levezes­sék, a versenyzők énekelni kezdtek: Kis lak áll a..., majd a nyugdíjas indulót és a többit. A közönség bekap­csolódott, mindenki dalolt. Aztán az eredményhirde­tés izgalmas pillanatai kö­vetkeztek: az eredmény győztese Nyékládháza, má­sodik helyezett Pilisvörös- vár és Kunbaracs, harmadik Kaszaper csapata. Simon Andrea János király Békéscsabán Gyöngyszemek Friedrich Dürrenmatt Já­nos király című drámájá­nak szeptember 30-i be­mutatásával megkezdő­dik a Békés Megyei Jó­kai Színház negyvene­dik évada. A svájci író Shakespeare-átdolgozá- sát Szőke István Jászai- díjas rendező viszi szín­re, a díszletet Székely László Jászai-díjas érde­mes művész, a jelmezt Fekete Mária tervezte. A Békési János király címszerepében Bregyán Péter játszik, a további szerepekben egyebek kö­zött Felkai Eszter Já­szai-díjas, Gáspár Erzsé­bet, Kovács Edit, Musz- te Anna, Árdeleán Lász­ló és Bartos Gyula lép színre. A viharsarki színház budapesti vendégszerep­lésre is készül: a József Attila Színházban októ­ber 4-én Ariano Suassu- na A kutya testamentu­ma című zenés darabját adják elő. Kalocsa vidéki, tyúkodi kalotaszegi, sárközi, rábaközi, he­vesi, matyó, méhkeréki, hortobágyi, zempléni táncokból ál­lította össze Gyöngyszemek című műsorát a Magyar Álla­mi Népi Együttes, amit ma este 7 órakor a gödöllői műve­lődési központ színpadán mutat be. Literátor-est Vácott Fábián Zoltánra, a jeles íróra emlékeznek pénteken, szep­tember 30-án a váci könyvtárban. Székelyhídi Ferenc, Mol­nár Zoltán, Havas Judit megemlékezése után Pósa Zoltán, a Literátor című fiatal irodalmi folyóirat új főszerkesztő- helyettese mutatja be a lapot, különös tekintettel a 8. szám­ra, amelyben Fábián Zoltánról szóló Székelyhídi Ferenc-ta- nulmány, egy interjúrészlet és egy Fábián-esszé olvasható.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom