Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-28 / 227. szám
PEST MEGYE! HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1994. SZEPTEMBER 28.. SZERDA Törökbálinti fejlesztések Próbaüzem márciusban Törökbálint az utóbbi négy évben nagyobb fejlődésen ment keresztül, mint előtte negyven évig — mondta Elek Sándor, a község polgármestere. Az önkormányzati testület még 1991-ben határozta el a település teljes közművesítését és azóta a munkálatok lassan a befejezéshez közelednek. Az év végéig minden törökbálinti házba bevezetik a vezetékes vizet, -a gázt, megoldják a csatornabekötést, sőt ahol már a teljes közművesítés megtörtént ott aszfaltutat is építenek. Szintén év végéig készül el a telefonhálózat, így reményeik szerint az összes telefonigényt kielégítik majd. A közelmúltban készült el egy nagy középnyomású gázgerincvezeték, valamint jelenleg is folyamatban van az új szennyvíz- tisztító telep építése. Ennek műszaki átadását ugyancsak az év végére tervezik, a próbaüzem azonban majd csak jövő márciusban lesz. (fenyvessy) Lámpával védett kereszteződés Biztonságosabb lesz a csomópont jM Ha minden az elkép- Cjll; zeléseknek megfele- lően alakul, hamaro- ?§?&$/• san biztonságosabbá válik Vácott a város egyik legbaíesetveszélye- sebb közlekedési csomópontja: az önkormányzat a legutóbbi képviselő-testületi ülésen forgalomirányító lámpa felszereltetését határozta el a 2-es főközlekedési út Báthory és Szilasi utca közötti szakaszán. A városatyák döntése nagyon időszerű volt: a szóban forgó helyen számtalan ki- sebb-nagyobb baleset történt az elmúlt néhány évben, évtizedben, s lévén, hogy egy általános iskola is van a közelben, a veszély állandó. Ráadásul most fokozottabb mint korábban, hiszen a városi piac, a Március 15-e téri vásárterület jövő nyáron befejeződő rekonstrukciója idején a szintén a közelben lévő úgynevezett Vörös-házban működik. — A közlekedési lámpa pontos helye még nem dőlt el, de a felszerelés és a hozzá kapcsolódó esetleges pluszmunkák, például közműáthelyezés előzetes terve két héten belül elkészül — mondta lapunknak Kovács Tibor, a város jegyzője. — Ennek birtokában egyeztetés következik a Közúti Igazgatósággal, a rendőrséggel, illetve a Pest Megyei Közlekedésfelügyelettel. Ha ez eredményes lesz, a város megrendeli a konkrét kivitelezési tervet — tette hozzá, megemlítve: a majdani lámpa, melyet előreláthatólag automata működtet majd, ötmillió forintba kerül, amit az önkormányzat saját forrásból finanszíroz. (ribárv) Életmentés Ücsörgünk az érdi Thermál Hotel gyógyfürdőjének 36 fokos medencéjében. Kellemes a víz, csönd van, kevés a vendég, összesen öten áztatjuk magunkat. Négyen középkorúak vagyunk, az ötödik egy idősebb hölgy. Nem figyel géljük egymást, mindenki magába merül, érzi-e már a gyógyvíz jótékony hatását. Egyszer csak különös dolog történik. Észrevesszük, hogy az idős hölgy előrebukott, arca a vízben, csak a hátát látni. Már valamennyien őt nézzük, mi ez, mi történt vele. Tanácstalanul várakozunk, közben mindenki fejében száguldoznak a gondolatok. Eszünkbe jut a fürdő előterében olvasható tájékoztató, mely felhívja a figyelmet arra, hogy a víz hatása nagyon jó, de bizonyos betegségekben szenvedőknek ajánlatos kikérni az orvos tanácsát, fürödhetnek-e benne, mert rosszul lehetnek, né adj’ Isten, még meg is halhatnak. Óráknak tűnő másodpercek telnek el, a hölgy nem mozdul, továbbra is arcra bukva lebeg a vízen. Tenni kell valamit, nem vitás. Lassan elindulunk a mozdulatlan test felé. Nincs más hátra, kifogjuk menteni. Arcunkon aggodalom ver tanyát, vajon időben érkezünk-e, s bűntudatot érzünk, amiért túl sokáig tétováztunk. Már a közelében vagyunk, már majdnem megérintjük, amikor a hölgy kiemelkedik a vízből, nagyokat fújva törölgeti ki szeméből a vizet, s amikor már lát, döbbenten néz végig rajtunk, miért álljuk körül, mit akarunk tőle. A helyzet komikus fordulatot vett, szörnyű zavarban vagyunk, úgy teszünk, mintha csak úgy sétálnánk éppen, a medence egyik feléből a másikba. Ismét elhelyezkedünk a falak mellett, ügyelve, hogy össze ne nézzünk, mert menten kitörne belőlünk a nevetés. Az életmentés ezúttal elmaradt. A hölgy tovább bravú- rozik a vízben, most már érdeklődéssel figyeljük, kész gyöngyhalász. De ha egyszer valóban rosszul lesz, senki sem indul majd a megmentésére. P. M. Kiss János polgármester: A városnak joga van a kórházhoz Nagykörösnek hátrányos a kormány expódöntése (Folytatás az I. oldalról) — Milyen expótervei vannak — voltak— Nagykőrösnek? — Az önkormányzat háromesztendei lelkes munkájának köszönhetően pályázatainkra a Világkiállítási Tanács igent mondott. Fő programunk így hangzik: az 1848-as honvéd huszárok városa, Nagykőrös. E nemes történelmi emlék, e gondolatkör köré tervezzük az eseményeket, nemcsak Nagykőrösre, hanem a szélesebb környék településeire, azokkal összefogva. Egy másik nagyszabású, a régióra kiterjedő program a Kárpát-medence és Nyugat-Európa népművészetét, folklórját öleli fel, mutatja be, és fő helyszínei Nagykőrös és Kecskemét. Az eseménysor keretében Nagykőrös és testvértelepülései mutatnák fel értékeiket. Nem túlzók, ha azt mondom, Európa jönne el ide, az Alföld közepébe: ikervárosunk Nagyszalonta és Zágon, Csíkszereda, Szászrégen, Gyergyószent- miklós, Székelyudvarhely, Beregszász, Tornaalja, Du- naszerdahely, Rimaszombat, Eszék, Szabadka, Felsőőr, innen a közelből, s gazdag kultúrájukkal képviselnék magukat olaszországi, svájci, hollandiai és németországi testvérvárosaink. S ehhez jönne még Kecskemét a maga ugyancsak gazdag kapcsolataival. Egy harmadik fesztivál keretében ifjúsági fúvós- zenekarok látogatnak hozzánk, ugyancsak Európa legkülönbözőbb országaiból. Természetesen nemcsak a kultúrára alapozzuk expóprogramjainkat. Megrendezzük például a nemzetközi mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi bemutatónkat is. Ennek már hagyománya is van, éppen a hét végén került sorra immáron a harmadik országos vállalkozói kiállítás és vásár. Kecskemét még külön nyolc vagy tíz más programmal készül az 1996-os világkiállításra. Megismerte volna a nagyvilág — Az expót a kormány gazdasági okokra hivatkozva fújta le. Netán Nagykőrös is az állam pénztárcájára számítva ten’ezett „hétországra szóló vigadalmat”? — Szó nincs erről. A mi terveink megvalósításához mintegy harmincmillió forintra van szükség. Ehhez az önkormányzat hatmillió forintot ad, a többi vállalkozói, szponzori forrásokból jön össze. Számíthatunk a civil szervezetek, az alapítványok támogatására is. Azzal, hogy a Világkiállítási Tanács elfogadta páKiss János: Bizonyos erők támadásba lendültek lyázatainkat, pénz nem jár. Az lett volna a nemcsak erkölcsiekben, Hanem anyagiakban is megnyilvánuló haszon, hogy a körösi — és a kecskeméti — rendezvények bekerültek volna a külföldön terjesztett expóprogramfüzetekbe, megtudhatta és megláthatta volna a világ, hogy mire képes ez a kicsi ország, s benne egy szép alföldi városka: Nagykőrös. A millecente- nárium tiszteletére a tervekből természetesen sok mindent megvalósítunk, egy ország saját ünnepe azonban — legyünk őszinték — a világ szemében nem azonos egy expóval. Hosszú távra alapozva — Némely településen, bármilyen hihetetlen, hallatszottak olyan hangok, demagóg módon, hogy inkább csatornát építene az önkormányzat; ahelyett, hogy expózik. Mi a tapasztalat Nagykőrösön? — Demagóg hangot mindig, mindenhol lehet hallani, nálunk azonban szerencsére ezzel nem szerezhet senki túlzott népszerűséget, ugyanis mindenki által jól érzékelhetően fejlődött a város infrastruktúrája. Hihetetlenül elült ez a város 1990-ig, így az önkormányzatnak rengeteg bepótolni- valója volt. A fejlesztésekre olyan terveket dolgoz? tunk ki, amelyek révén nemcsak a mai igényeket igyekeztünk kielégíteni; távlatokban is gondolkodott a képviselő-testület. Tennivalóinkat talán jól jelzi, hogy 1989-ben nem volt fogyasztható víz Nagykőrösön. Kutakat tehát kellett fúratni, a vízműrendszert automatizálni, megfelelő mennyiségű, jó vizet előteremteni. Arra törekedtünk, hogy a legnagyobb aszály idején is az épületek legfelső szintjén is legyen mindig ivóvíz. Elmondhatjuk: ma mindezen követelményeknek teljes egészében eleget tudunk tenni, itt volt például a hónapokig tartó kánikulai nyár, vízhiány nélkül. Sikerült olyan vízműrendszert létrehozni, hogy nemcsak a jelenlegi igényeket elégíti ki, hanem még napi kétezer köbméter tartalékkapacitás is rendelkezésre áll. Hasonló a helyzet a gázellátással is. Az elkövetkező hetekben újabb lakásokat kötnek be a hálózatba, s itt is elmondható, hogy az igények kielégítésén túl mintegy öt és fél ezer köbméter óránkénti tartalékkal rendelkezünk. A rendelkezésre álló víz- és gázmennyiség tehát lehetővé tesz érdemleges lakossági és ipari fejlesztéseket is. A telefon vonatkozásában a város két év alatt negyven évet fejlődött; kiépült az egész városi hálózat, korszerű központok álltak munkába. A tervek szerint 1996-ban belép még egy Siemens-telefonközpont, ami azt jelenti, hogy annak az évnek a végére gyakorlatilag mindenki telefonhoz juthat, aki igényli azt. A szennyvízcsatornázás kapcsán említem meg, hogy megalkottuk a Nagykőrösi Vízi Közművet, amely a múlt év elejétől üzemelteti a víz- és csatornahálózatot. A csatornahasználati díjak immáron a városban maradnak, nem viszi el valamilyen megyei vállalat, ez tízmilliókat jelent, amiből fejleszteni tudunk. Nincs szégyenkeznivalónk az útépítésben sem, az utóbbi néhány évben tizenhét kilométer hajdan volt sáros út vált szilárd burkolatúvá. 1990-ben 65 kilométer sáros út volt található Nagykőrösön, ez a szám mára 48 kilométerre mérséklődött, ami azt is jelzi, hogy tennivaló még van itt bőMagasodnak a kórház falai séggel. Egészében véve az infrastruktúra fejlesztése érdekében az utóbbi négy évben a városban mintegy 350 millió forintot temettünk be a földbe. Ez a hatalmas összeg természetesen nem, vagy alig látható. Érték viszont, megfeledkezni róla nem szabad. — Tájékozott-e mindezekről a város lakossága? — Nagyjából-egészéből igen, mindezt természetesnek veszi, és tulajdonképpen igaza is van. Látva a nagyvilágot, minden eredmény ellenére türelmetlen, s ebben is igaza van. Figyelemmel azonban a rendelkezésre álló pénzre, még hosszú évek kellenek ahhoz, hogy a nyugat-európai színvonalat elérjük. Hogy hol tartottunk még néhány éve is, azt többnyire mindenki tudja, azt pedig hogy hol tartunk most, egy példával érzékeltetném. A csatornázottság Hollandiában 98, Svájcban 97, Németországban 96 százalékos, Nagykőrösön pedig majdnem eléri a 30 százalékot. Ezt a nagyfokú elmaradást azonban egyetlen józan gondolkodású körösi polgár sem írja a rövid négy esztendő, az önkormányzat számlájára. Mindemellett sok olyan értékkef is gazdagodott a város, ami szemmel is jól látható. Kampányrajt botrányokkal — Kérem, ezt most ne soroljuk fel. Egyvalamiről azonban, ha röviden is, szólni illenék, s ez a kórházrekonstrukció. Mi erről a véleménye?- —Nagykőrös Trianonja 1982-ben volt, amikor pártállami, hatalmi szóval megszüntették a kórházat. A lakosság évtizedes sérelmét orvosolta tehát — jelképesen szólva — a testület, amikor az egészében másfél milliárdos rekonstrukció megkezdése mellett döntött. Az építkezés megkezdődött, s a program szerint be is fejeződik, ha mindenki segít és összefog. Közeledik azonban az önkormányzati választások ideVimola Károly felvételei je, s a jelek szerint vannak olyan erők, amelyeknek nem tetszik, hogy a jelenlegi képviselő-testület, nyilván nem hibátlanul, de eredményesen működött, működik. A helyi választási kampány azonban még korábban elkezdődött. Bizonyos erők a nyáron a református gyakorló iskola körül kevertek botrányt, méghozzá országraszólót. Vajon mindez kinek használ? A városnak, Nagykőrös hírének s lakóinak bizonyosan nem. Deregán Gábor ni.’"-— fii III Ul H* • . . ii ni in ■!1 1
