Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-27 / 226. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. SZEPTEMBER 27.. KEDD Kohl kancellár megkönnyebbült Biztos kereszténydemokrata győzelem Bajorországban Innsbruckban a szórványmagyarságról Nincs kellő együttműködés a külföldi szervezetek között A CSU biztos győzelmével végződött bajorországi tartományi választások másnapján a német lapok többsége azt elemezte, hogy a vasárnapi szavazásnak milyen hatása lehet a három hét múlva esedékes szövetségi választásra. Bár a politikai elemzők egyetértenek abban, hogy a tartományi választások sokban különböznek a szövetségi voksolástól, és a bajorországi helyzet egyáltalán nem tipikus, a vasárnapi eredmény nagy vonásaiban mégis tükrözheti a közhangulat alakulását. A müncheni Süddeutsche Zeitung szerint, csakúgy mint két héttel ezelőtt a brandenburgi és szászországi választáson, ezúttal is sokat nyomott a latba a pártok miniszterelnök-jelöltjeinek népszerűsége. Renate Schmidt- nek, az NSZK történetében első női tartományi miniszterelnök-jelöltnek nagy szerepe volt az SPD több mint négyszázalékos javulásában. Az elmúlt tartományi választásokon egyre erősödő irányzat, hogy míg a két nagy párt — kereszténydemokraták és a szociáldemokraták — biztosan tartják helyüket vagy megerősödtek, a kis pártok egyre inkább perifériára szorulnak. A General Anzeiger című újság Kohl kancellár számára megnyugtatónak tartja, hogy a CDU bajor testvérpártja megőrizte abszolút többségét, és harminckét év után is egyedül kormányoz a déli tartományban. A sorozatban immár hatodik tartományi szavazáson vereséget szenvedő FDP kudarca azonban nyilvánvalóan aggasztja a kancellárt, hiszen a CDU/ CSU győzelme esetén kivel alakít kormányt, ha a szabaddemokraták október 16-án sem érik el az ötszázalékos küszöböt, és nem jutnak be a Bundestagba sem — írja a bonni lap, hozzátéve: a közvélemény-kutatások szerint 42 százalékos eredményre számító CDU/ CSU az FDP kiesése esetén Bonnban vagy nagykoalícióra kényszerül a szociáldemokratákkal, vagy kénytelen lesz ellenzékbe vonulni. Több kommentár is erősen kétségesnek tartja az FDP vezetőinek azon nyilatkozatát, hogy a Bundestag- választáson a polgárok más szempontok szerint döntenek, s a szabaddemokraták így biztosan bejutnak a szövetségi parlamentbe. Az európai parlamenti választásokat is beleszámítva egymás után hét alkalommal bizonyosodott be, hogy az FDP-re adott szavazat elveszett voks maradt, s ez bizonyára elgondolkoztatja a választókat — állapítja meg a hannoveri Neue Presse. A bajor tartományi választás tegnap közzétett nem hivatalos végeredménye szinte alig különbözik a vasárnap esti' előzetes adatoktól. A Német Keresztényszociális Unió (CSU) a négy évvel ezelőttihez képest 2,1 százalékot veszítve a szavazatok 52,8 százalékát kapta, míg fő riválisa, az SPD 4,1-del javítva eredményét 30,1 százalékhoz jutott. A Szövetség, 90/Zöl- dek némileg gyengülve 6,1 százalékot kaptak. Az FDP az 1990-es 5,2 százalék helyett most csak 2,8-es eredményt ért el, míg a szélső- jobboldali Republikánusok a négy évvel ezelőtti 4,9 helyett most a szavazatok 3,9 százalékát nyerték el. A választási részvétel 67,9 százalék volt. A 209 tagú müncheni tartományi parlamentbe a CSU 120, az SPD 70, míg a Szövetség,90/Zöldek pártja 14 képviselőt küldhet. „Szórványmagyarság szervezettsége és kapcsolatrendszere” címmel tartottak tanácskozást szombaton és vasárnap Innsbruckban a Nyugat-Euró- pában, a tengerentúlon és a Kárpát-medencében élő magyarság képviselői. Cserháti Ferenc, a müncheni magyar katolikus misszió vezetője egyebek közt az egyházaknak a szórványban élők közösségformálásában betöltött szerepére hívta fel a figyelmet. Szentkeresztí György az Innsbrucki Magyar Diákotthon múltjáról, jelenéről és jövőjéről beszélt. Elmondta, hogy az egykor emigráns fiatalok számára létesült intézmény ma olyan magyarországi fiataloknak szeretné megkönnyíteni a Nyugaton tanulást, akik hazatérnek és otthon kamatoztatják tudásukat. Omuk András, a tanácskozás egyik fő szervezője „Magyarok Ausztriában — ausztriai magyarok” címmel elCigánykérdés Európában Történelmi jelentőségű esemény színhelye volt a múlt héten Varsó — itt tartották az első nemzetközi konferenciát, amelyet kifejezetten a cigányság problémáinak szenteltek. A konferencián felszólaló nyugati képviselők egyértelműen Ke- let-Közép-Európa térségét bírálták. Különösen éles bírálatok hangzottak el Cseh- országnak és Romániának címezve, de meglehetősen egyöntetű volt az a szemlélet, hogy más a cigánykérdés Nyugaton, és más Keleten. Nemcsak a magyar delegáció nem értett egyet ezzel, de számos nyugati cigányszervezet képviselői sem. hangzott előadásában egyebek közt elmondta: az innsbrucki rendezvény egyik fő célja, hogy kapcsolatrendszer alakuljon ki a szórványban élő magyarok egyes csoportjai között. A ma mintegy 20 ezer csehországi magyar egy része a II. világháborút követő erőszakos telepítés révén került mostani hazájába, többségük viszont a csehszlovákiai munkaerő-vándorlás, illetve házasságkötés útján — mondta el Csémy Tamás egy körükben végzett felmérést ismertetve. Jakabffy Ernő, a Magyarok Világszövetségének alelnöke az észak-amerikai magyarság körében tapasztaltakról szólva elmondta, hogy csupán ez- reléknyi töredékük vesz részt aktívan magyar egyesületi munkában. Az alelnök feltétlenül szükségesnek tartotta, hogy az egyes térségekben demokratikusan megválasztott országos tanácsok fogják ösz- sze a szórványban élőket. Ján Carnogursky, a szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) elnöke a pozsonyi Pravda tegnapi számában azt nyilatkozta, hogy a szlovákiai magyarok hármas koalíciója a továbbiakban is ragaszkodni kíván a révkomáromi dokumentumokhoz, akkor az új szlovák kormány nem kér a magyarok parlamenti támogatásából. Carnogursky annak lehetőségét is elvetette, hogy e dokumentumokat egyfajta kiútkereső tárgyalások alapjának tekintsék. Legfőbb kifogásként a szlovák területi közigazgatási rendszer átszervezésével kapcsolatos nézetkülönbségeket emelte ki, mondván, hogy a mozgalma a tizenhat részre oszKardos Béla, az ausztráliai és új-zélandi magyarság képviseletében egyebek közt abban látta a Nyugaton élők jelenlegi feladatát, hogy a Kárpát-medencében élő magyarok érdekében, kritikusan együttműködve figyeljék a mindenkori magyar kormányzat működését Jeszenszky Géza országgyűlési képviselő, akit tudományos munkássága is köt a témához, fontosnak tartotta, hogy a külföldön élő magyarok gyakoroljanak nyomást befogadó országuk kormányára a magyar kisebbség ügyének érdekében, illetve figyelve, őrizve és tiltakozva kövessék nyomon az ezzel kapcsolatos magyarországi és külföldi politikát A tanácskozás végén elfogadott zárónyilatkozat szerint a nyugati magyarság számára elsőrendű kérdés saját identitásának fenntartása, intézményeinek, szervezeteinek, iskoláinak és lapjainak megőrzése. tódó megyerendszert szorgalmazza, így csakis az ezt támogató álláspontokról hajlandó tárgyalni. A szlovák kereszténydemokrata vezető a hét végén esedékes választások után kialakuló — lehetséges — politikai erőviszonyokról úgy véli, hogyha a jelenlegi szlovák kormánykoalíció a választások után is abszolút parlamenti többséget élvezhet, akkor a magyar pártok támogatása nélkül is köny- nyű lesz kormányt alakítani. Ha mégsem, akkor „két irányban” próbál tárgyalni: vagy a magyar koalíció, vagy a Meciar vezette Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) felé közelítve keresi a megegyezés módját. A nagyvilág hírei í Izrael és Jordánia akár már a jövő héten bejelentheti a békemegállapodás aláírásának dátumát — közölte hétfőn az izraeli hadsereg rádiója washingtoni forrásokra hivatkozva. A bejelentést Simon Pe- resz izraeli külügyminiszter és Hasszán jor- dániai trónörökös washingtoni találkozóján Bili Clinton elnök jelenlétében tehetik meg. k Ukrajna nyugati felén is felbukkant a kolera: két megbetegedést észleltek Lvov térségében, de a fertőzést már más nyugat-ukrajnai körzetekből is jelezték. A jelenlegi adagok felére csökkenti az iraki kormány a nemzetközi embargó miatt már amúgy is szűkös ellátmányt a támogatott árú élelmiszerekből, elsősorban lisztből, rizsből és étolajból, jelentette a Dzsumhurija című bagdadi kormánylap. Képviselőként folytatja politikusi pályafutását Leonyid Kravcsuk volt ukrán államfő. Kravcsu- kot egy haláleset miatt kiírt hétvégi pótválasztáson elsöprő többséggel juttatták a parlamentbe. A hősi erőmű magyar—szlovák jogvitájában a Hágai Nemzetközi Bíróság előtt Szlovákia érdekeinek képviselőjévé Krzystof Skubi- szewski professzort, Lengyelország volt külügyminiszterét nevezte ki tegnap a szlovák kormány. Japán—orosz szakértői megbeszélések kezdődtek tegnap Tokióban a tömegpusztító fegyverek és az azok gyártásánál felhasznált különféle anyagok elterjedésének megakadályozásáról. Carnogursky engedményeket vár Eltörölni a vádló múltat * Ú gy tűnik, a határokon túli magyarság mindegyik csoportja kénytelen szembenézni a saját Funaijával, aki — mint tudjuk — nem ismeri el az erdélyi magyarságot, hanem románoknak nevezi őket. Nos, olykor a Délvidéken is akadnak ilyen Funarok. Legutóbb, éppen a napokban, az újvidéki Dnevnik (Napló) szerb nyelvű napilap kanizsai tudósítója terjedelmes írásban foglalkozik a szabadkai, kanizsai és zentai helyi önkormányzat azon kezdeményezésével, hogy ezentúl ne a partizánok 1944 októberében való bevonulása és a fasizmus alól való felszabadulás legyen az ünnep, hanem igyekeznek lehetőleg olyan semleges dátumot találni, amelynek megünneplése egyik nemzetet sem sérti. A zentaiak például szeptember 11-ét, az osztrák—magyar csapatok törökök feletti győzelmének napját választották, hiszen ez mindenképpen világraszóló esemény volt csaknem háromszáz esztendővel ezelőtt, és megállította az oszmán birodalom seregének Közép-Európa felé való előretörését. A zentai csata tényét a tudósító nem von(hat)ja kétségbe, de rendkívül cinikus hangnemben felrója a városatyáknak, hogy számukra fontosabbak voltak a törökverők, mint a fasiszta megszállókat elüldözök. Hasonló „érvekkel” hozakodik elő Szabadka és Kanizsa esetében is, azzal, hogy a két város (túlnyomó többségben magyar nemzetiségű) vezetésének ilyen vonatkozású döntése nagyobb támadási felületet biztosít az ortodox kommunista beállítottságú és feltétel nélküli rezsimhű újságíró számára. Szabadkán is törölni szándékozzák október 10-ét, a felszabadulás napját, és helyére szeptember 1-jét szándékozzák iktatni, mivel 1779-ben ezen a napon adományozta Mária Terézia a szabad királyi városi oklevelet az észak-bácskai városnak. Kanizsán csak elvi döntés született, de az önkormányzat — úgy tűnik — meghátrált a hatalmi párt és emberei fenyegetőzései előtt. A két utóbbi város temetőjében egyébként emlékművet szeretnének emelni azoknak a polgároknak az emlékére, akiket az 1944 őszén bevonuló „felszabadító” partizán alakulatok minden ok nélkül kivégeztek. Hasonló kezdeményezés született Zentán, sőt Adán is. Talán mondani sem kell, hogy a rezsim emberei igyekeznek minden követ megmozgatni annak érdekében, hogy ne kerüljön sor ezeknek az errílékműveknek a felállítására. A körzeti helytartó még" az alkotmánybíróság segítségét is kérte, de ettől a rangos intézménytől több hónap után sem érkezett válasz. Ezzel tulajdonképpen elérkeztünk ahhoz a Vajdaság történelmében a közelmúltig tabunak számító témához, amely leginkább borzolja a nacionalizmussal megfertőzött politikusok és újságírók idegeit. S ez pedig a negyvennégyes bácskai megtorlás ténye. Eleddig senki sem vitatta el, hogy a magyar fasiszták (de nem a magyar nép!) negyven- kettő januárjában semmivel sem igazolható vérengzést hajtottak végre Újvidéken és a Sajkás-vidéken (a Tisza mentén) élő szerbek között. Majd három évig forrt a bosszú, s végrehajtásának ideje negyvennégy őszén, illetve negyvenöt tavaszán érkezett el. A mindössze tíz napig tartó katonai igazgatás alatt Zentán például csaknem hetven ártatlan magyart „úsztattak le” a Tiszán, de Szabadkán, Adán, Kanizsán sem volt másképpen. Ma már aligha lehetséges megállapítani az áldozatok pontos számát, de mindez nem változtat a tényen, hogy a kommunista hatalom élre törésének ez egy sötét szégyenfoltja. E bben a megvilágításban talán érthetőbb, hogy miért hő- börögnek egyes (szerb) lapok és politikusok, amiért Közép- és Eszak-Bácskában emléket óhajtanak állítani a legyilkolt magyaroknak. A Szerbiában még mindig tomboló nacionalizmus feltétlen hívei érthetően nem vallják be, de kétségtelen, hogy tudat alatt rettenetesen szégyellik az akkori eseményeket. Ezért igyekeznek tűzzel-vassal megakadályozni, hogy fény derüljön a teljes igazságra. Valamiképpen örökös fátylat kellene bontani a kellemetlen múltra, s ennek az a legjobb megoldása, ha szeparatizmussal, nemzetieskedéssel (sic!) vádolják a délvidéki kisebbségeket, elsősorban a magyarokat. Pedig ők csak a halottaik- nak szeretnék, öt évtized után, végre megadni a tisztességet. Vajon megadhatják? Both Mihály
