Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-23 / 223. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. SZEPTEMBER 23., PÉNTEK 7 s Szoboravató Erden Az érdi kulturális napok egyik rendezvényeként szoboravatásra került sor tegnap a polgármesteri hivatal előtti téren: a város két hírességét, a költő Csuka Zoltánt (Eöry Emil munkája) és a festőművész Szepes Gyulát ábrázoló bronzszobrot (Domonkos Béla alkotását) leplezték le. (Ez utóbbit ábrázolja a jobb oldali felvételünk.) Domonkos Béla egyúttal a város díszpolgári oklevelét is megkapta Vimola Károly felvételei Vetítővászon Ki gyilkol a végén? Aki eddig nem tudta volna, Claire Devers thrilleijéből megtudhatja, minél idősebb az ember, annál közelebb van a halálhoz, és egyáltalán nem mindegy, mibe hal bele. Ez elszámolás kérdése. A Mesterfogás címmel tegnap bemutatásra került francia film két főszerepét Philippe Noiret és Christophe Lambert játssza, és a két népszerű színész akkor is méltán hozná a közönséget, ha annak más oka nem volna moziba menni, mint e csodálatos komédiások közös játéka. Ami jót és rosszat egy szépen fotografált filmről (fényképezte: Bruno de Keyzer) el lehet mondani, elbírja ez is. Két kézzel szólja operatőre a meglátás izgató szépségeit, már-már ráfoghatnánk, hogy túlságosan jól csinálja egy csuromvér komédiához, de ettől a lelkesedésa minden kákán csomót kereső néző kifogásolhatja. Végül is miért ne? Két kolléga barátsága nem ritkaság. Hogy az öreg nyomában negyven éve lohol a bizonyítékok beszerzésének reménye nélkül a vele öregedő hekus, semmi újszerűt nem tartalmaz, sőt az sem, hogy ilyen esetekben össze-összetalálkozva mint régi sakkpartnerek fenyegetik egymást. Ez az öreguras évődés egészen szokatlan megvilágításba kerül, ha a magányos gyilkos éppen a legváratlanabb pillanatban adja fel módszerét, és a hajlott orrú rendőr ugyanúgy nem tud mit kezdeni a buzgó ifjúval, mint a konkurensek által listára tett koros elkövető. Lévén az utolsó kockákig fordulatos és tűzzel-golyóval-rob- banószerrel bőkezűen bánó alkotás, a dekoratív képei közheA film két főszereplője tői szerencsére megkímélnek a kék-vörös és a hasonló színpárokra épült banalitások, amelyek jobbára csak a filmanyag minőségének reklámjaként értelmezhetők, dramaturgiai funkciójuk inkább a kábítás, mint a cselekmény szolgálata. Jó ritmusú snittjei nem engedik lankadni a figyelmet, nemegyszer magasabb minőségű látványt teremtve, mint egyes művészfilmek. E tekintetben itt együtt él a mesterség és a művészet. Ami a sztori alapját illeti, a tisztességben megőszült, nyugdíjas bérgyilkos és tehetségtelen kezdő merénylőjének barátsággá nemesülő szimpátiáját csakis lyein kívül egyetlen központi értékét, a barátságot kell kiemelnem, ami önmagában talán mégsem lehet minden dolgok mozgatója. Legalábbis nem akkor, amikor az öregedő Almeida szerepében Jean-Pierre Marielle játszotta nyomozó kisebb ellenség, mint az egymást pusztíttató gengszterfőnökök. Akik persze mind öregek, ádázak és nem elég jól védettek — mint az kiderül. A 115 perces filmben akkor sincs üresjárat, amikor — talán pénzügyi okokból — tűzszünet van. (Max és Jérémie történetét Magyarországon a Flamex forgalmazza.) Szitányi György A megújuló Egyetemi Könyvtárról A telekért húsz évig pereskedtek A Ferenciek terén álló Egyetemi Könyvtár aulájában Than Mór szépen restaurált graffitói alatt még katalógusszekrények sorjáznak felfrissítésre várva, az egyik termet most burkolják új mozaiklapokkal. Festékillat és por keveredik a levegőben. Marót Miklós igazgatóhelyettestől, a rekonstrukció irányítójától érdeklődöm, hogy tizenkét évi munka után hol tartanak a felújítással és mikorra várható a befejezés. Az épület kis históriája A könyvtár igazgatóhelyettese, aki egyben Budapest történetének kiváló ismerője, beszélgetésünk elején röviden felvázolja az intézmény „múltját”. — Talán kevesen tudják, hogy az egykori Pázmány Egyetem könyvtárának épülete eredetileg is erre a célra készült. A nagyszombati egyetemet ugyanis a könyvekkel együtt 1777-ben Mária Terézia a budai királyi palotába költöztette, ahonnan 1784-ben II. József akaratából Pestre, a ferencesek rendházába telepítették. Ekkor már tekintélyes gyűjtemény volt, hiszen a feloszlatott szerzetesrendek könyveivel is gazdagodott és nemsokára kinőtte a kolostor falait (mely a mai Kárpátia étterem épülete volt). A reformkorban Toldy Ferenc, a könyvtár akkori igazgatója kezdte el a küzdelmet egy új, külön épületért, melyet csak a kiegyezés után, Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszternek sikerült kiharcolni. Ez korántsem volt egyszerű, hiszen a telek megszerzése 20 évi pereskedésbe / került, mert a ferences barátok szintén szerették volna épületüket bővíteni. Végül a rendelkezésre álló telket kettéosztották, így kapta meg az egyetem azt a 300 négyszögöl részt, amelyre építhetett. Az építkezés 1873—76 között, azaz 3 év alatt be is fejeződött. A két tervező, Szkal- niczky Antal és ifj. Koch Henrik osztrák és német főúri, ill. főpapi könyvtárak mintájára alkotta meg a reprezentatív palotát, inkább a monumentalitásra, mint a praktikumra törekedve, a kor ízlése szerint. A könyvtár Budapest egyik legszebb épülete. Az épület kí- vül-belül valóban gyönyörű volt, de sajnos alig bővíthető. Elkészülte után százharmincezer kötettel költöztek ide, s négyszázezer könyv befogadására tervezték. Könyvtárunk állománya ma meghaladja a másfél milliót, melynek itt kb. a felét tudjuk elhelyezni, a többit két külső raktárban tároljuk. Süllyesztett olvasóterem — Az 1982-ben kezdődött rekonstrukció előtt foly- tak-e az épületben hasonló jellegű felújítási illetve bővítési munkák? — Természetesen ez szükséges lett volna — hangzott a válasz —, és két nagyszabású terv is született, de egyik sem valósult meg, így áthidaló megoldásokkal kellett beérni. Az első épületbővítési terv már a századfordulón elkészült. Ennek alapján a Reáltanoda utcán át egészen a Szép utcáig teijedt volna a könyvtár. Sajnos erre nem volt elég pénz, így elvetették. Másodszor az 1930-as években, a belső udvaron egy süllyesztett nagy olvasótermet képzeltek el, de ez a terv is kútba esett. A könyvtár vezetői anyagi fedezet nélkül úgy segítettek a helyhiányon, hogy a 10 méter magas raktárakat három szintre osztották, ezáltal elérték, hogy 28 000 m hosz- szúságú polcrendszer állt rendelkezésre. A mai rekonstrukciót tulajdonképpen a metró építése tette halaszthatatlanná. Ekkor vált láthatóvá, hogy az 1770-es nagy gazdasági válság idején a külső díszítésre nem csupán nemes anyagot használtak. A kőoszlopok például nem faragónak, hanem habarcsdíszesek, s ezek a gipszomamentikával együtt a nagy rezgés hatására könnyen leválnak. Megszületett tehát a teljes felújítás terve, mely már a lehetséges épületbővítést is magában foglalta és 1982-ben elkezdődött a munka. Befejezés 1996-ban — A külső homlokzat már valóban gyönyörű, de mikorra lesznek készen a belső helyiségek, mennyibe kerül mindez és hogyan oldották meg a könyvtár nyitva tartását ilyen körülmények között? — Ez egy ilyen nagy könyvtárban nem könnyű feladat. A belső raktárakon kívül minden osztályt egyik helyiségből a másikba költöztettünk, ahogy a munka haladt. Időnként sajnos szüneteltetni kellett szolgáltatásainkat, így két évig nem volt nyitva az olvasóterem és néhány hónapja nincs kölcsönzés sem. Örömmel mondhatom, hogy a legnagyobb munkákat már magunk mögött tudjuk; az épület külseje megszépült, az aulát és a 120 férőhelyes olvasótermet is újjávarázsolták. Két ütem van még hátra; a földszinti helyiségek és a belső homlokzat, valamint a raktár felújítása. Legjobb esetben 1996-ra ezek is elkészülnek, s már csak a belső udvart kell szépítenünk. Ami a költségeket illeti, közeledünk a 100 millió forint felé. — Terveink szerint már októbertől szeretnénk fogadni az olvasókat, akik a reprezentatív nagyteremben külön asztalkák mellett kényelmesen tanulhatnak, kutathatnak, s közben megcsodálhatják Lotz Károly múzsáit eredeti szépségükben. Legfőbb törekvésünk volt, hogy az egyetemistáknak és a kutatóknak, akik törzstagjainkat alkotják, végre a könyvtár színvonalához méltó környezetet tudjunk biztosítani. Muth Ágota A Budapesti Őszi Fesztivál eseményeiből A Budapesti Őszi - Fesztivál rendezvénysorozatában számos rangos képzőművészeti bemutató is helyet kapott. Baász Imre romániai grafikusművész- retrospektív tárlatának a Budapest Galéria Kiállítóterme ad otthont. Baász 1972-ben végzett grafika szakon, Kolozsvárott. Diplomamunkája a Kalevalához készített illusztrációsorozata volt, amellyel elnyerte a Nemzetközi Könyvszalon ezüstérmét. Foglalkozott alkalmazott grafikával is, készített díszletet,, képeslapokat, valamint naptárakat. Az ötvenéves korában, három esztendeje elhunyt alkotó munkásságát reprezentáló első magyarországi kiállítás ma délután 5 órakor nyílik az V. kerületi Szabadsajtó u. 5. szám alatt — megnyitja Szőcs Géza költő és Chikán Bálint művészettörténész. A ’80-as évek hazai képzőművészetének sokféleségét, az akkor induló új Baász Imre (1941—1991) grafikája irányzatokat villantja fel az Emst Múzeumban ugyancsak pénteken nyíló tárlat. így láthatók például avantgárd, újkonstruktivista, konceptualista, performer művészek, illetőleg alkotói csoportok munkái. Kassák Lajos 1955—1966 között készült kollázsait állítják ki a művész nevét viselő óbudai gyűjteményben. A tárlaton hazai múzeumoktól, magángyűjtőktől kölcsönzött több mint félszáz Kassák-művet mutatnak be. A kollázsok vasárnaptól láthatók. A Sepsiszentgyörgyi Műhely mutatkozik be az erdélyi művészek munkáinak otthont adó Vármegyei Galériában. Albert Levente, Balázs István, Deák M. Ria, Deák Barna, Hervai Katalin, Hervai Zoltán, Kiss Béla, Kovács Géza, Miklóssy Mária, Petrovits István, Plugor Sándor, M. Péter János, Szilágyi Géza, Toró Attila, Vargha Mihály, Ütő Gusztáv és Vinczejfy László munkái hétfőtől (délután 5 órától) tekinthetők meg. A Vármegye utcai tárlatot Szőcs Géza nyitja meg; díszvendég dr. Éva Maria Bárki. (b) Az Egyetemi Könyvtár épülete (A szerző felvétele)
