Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-02 / 205. szám

1 PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. SZEPTEMBER 2., PÉNTEK J3 Nem a nép akarta így... Most, a második szabad vá­lasztás után négy hónappal világosan látszik, hogy az első és a második kormány kezdeti lépései között sok hasonlóság van. Annak elle­nére, hogy a győztes párt akkor és most ellenkező ol­dalról került ki. Nézzük meg, mi a hason­lóság e két választást köve­tő néhány hét alatt. Akkor, négy éve az MDF titkos paktumot kötött az SZDSZ- szel, és ebben átadta neki a legfőbb közjogi méltóságot, a köztársasági elnöki szé­ket, továbbá a tv és a rádió elnöki posztját. S biztosítot­ta a nemzetközi külföldi pénzkölcsönző bankosokat, hogy a magyar kormány fi­zeti a kamatokat, és vállalja az adósságtörlesztést. Négy évvel később a győztes MSZP beveszi a kormányba a vesztes, sőt egyre zsugorodó SZDSZ-t, átad neki három fontos mi­nisztériumot, s megígéri, -hogy a köztársasági elnök a következő periódusban is a helyén marad. A kamatokat és az adósságot ez a kor­mány is tovább fizeti. Ho­lott ez az összeg az ország gazdasági életében igen je­lentős. Egyes becslések sze­rint az éves költségvetésben minden negyedik forint az adósság törlesztésére megy. A magyar gazdaság nem tud lélegzethez jutni, mert erejét elszívja a külföldi fi­zetési kötelezettség. Ez okozta az előző kormány népszerűtlenségét. Ez a kor­mány nem tudott mást ten­ni, mint gyorsan- eladta a ha­zai cégeket külföldieknek, hogy pénzhez jusson. A mostani kormány minden gondolatát a takarékosság foglalja el. Nem adják meg a nyugdíjemelést, amit janu­ártól törvény ír elő. Emelik ugyan a nyugdíjakat 8 szá­zalékkal szeptembertől, de előtte leértékelik a forintot 8 százalékkal. Ennek inflá­ciógerjesztő hatása előre sejthető. Mi az a titokzatos erő, amely ma már a második többségi pártot ilyen szé­gyenletes visszakozásra kényszeríti? Nyilvánvaló, hogy az SZDSZ mögött van ez a különös erő, amely Véleményét a katolikus el­lenpont, Pázmány Péter is csaknem szó szerint leírta: „Atkozott ember volna, ki Titeket arra kísztetne, hogy töröktől elszakadjatok, elle­ne rugoldozzatok, míg Isten kereszténységen másképpen nem könyörül, mert Ti azok­nak torkokban laktok...” Máskor meg így vélekedett: „Elég példánk vagyon arrul, hogy Erdélyt a Német segít­ség meg nem oltalmazhatja a Török ellen”. Bethlen tisztában volt a török protektorátus ellent­mondásaival. Hiszen előtte sem volt vitás, hogy császá­ri segítséggel sikerült a tö­rök közép:európai hódítása­it megállítani, mely a maga elmaradottabb, despotikus, mohamedán rendszerével, ingatag hatalmi viszonyai­val a keresztyén Nyugat, a polgárosodó Európa maga­sabb kultúráját halálos ve­szedelemmel fenyegette. Mégis úgy vélte, hogy a mi- litáns imperium-eszmével fenyegető Habsburg abszo­lutizmus és a hömpölygő el- lenreformációs hullám, a bi­rodalmi és török politikájá­ban egyaránt koncepció nél­küli Bécs ellen az erdélyi ál­lam részére nagyobb belső önállóságot és vallásszabad­ságot, bizonyos külpolitikai lehetőségeket biztosító Por­tában kell menedéket keres­nie és hatalmát Erdély javá­ra felhasználnia. Bethlen szemében a török protektorá­tus nem a feltétlen behódo- lást jelentette, hanem a mesz- sze fekvő Sztambul szultán­jának látszólagos fennható­ságával szemben a jelentős cselekvési szabadság, biztosí­tását az erdélyi fejedelem kezében. Függetlenebb és nyitot­tabb külpolitikáját a Porta válságos helyzete segítette. Bethlen Gábor uralkodásá­nak 16 esztendeje alatt a szul­táni trón ötször cserélt gaz­dát és 18 nagyvezér követte egymást. Ebbe tökéletesen beleillett külpolitikai irány­vonalának távlati célja: mint másfél évszázaddal azelőtt Mátyás király, Bethlen is nyugati helyzete megszilár­dulása, területi hódításai, ma­gyarországi gubemátorsága, kormányzósága, egyesítési politikája révén erős hatalom birtokában akart a „termé­szet szerint való ellenség”, a török közép-európai kiűzésé­be belevágni. Bethlen külpo­litikai koncepciójának erre az alapvető vonására különö­sen M. Depner mutatott rá. Az író kimutatja, hogy a feje­delem már uralma kezdetén igyekezett a Portát saját érde­kében felhasználni, mikor 1614-ben nagyvonalú tervé­ben felmerül Magyar-, Cseh- és Morvaország, valamint Szilézia hódoltatása. Bethlen Gábor ebben nem annyira Zápolya, a törökbarát külpo­litika kezdeményezőjének követője, hanem sokkal in­kább Mátyás király állam- szervezői megvalósításainak örököse, csakhogy az alko­tandó államban a kezdemé­nyezés és vezető szerep Er­délyt illette volna meg. Mindenesetre: 1619-ben kezdődő hadjáratával nagy­arányú tervei első vonulatát érvényesítve, a török bizal­ma és segítsége birtokában az ellene folyton áskálódó Bécs pozícióit támadta az létrehozta a szervezetet. E párt „kemény magjának” pe­dig azt a feladatot tűzte ki, hogy kormányozzon. Ha ezt szabad választáson nem tudja elérni, étje el titkos paktumokkal vagy más­képp, de minden eszközzel biztosítsa, hogy az egymást követő kormányok folytas­sák az adósság törlesztését. Ez a háttérben működő erő négy év után már senkinek sem titokzatos. Ez a pénz­kölcsönzők ereje. Már a ’80-as években fel­építették a „demokratikus ellenzéket”, hogy szükség esetén kormányra juttassák őket. Ezért utaztattak és ta­nítottak a Soros-alapítvány- nyal sok magyar értelmisé­git, hogy az ő emberük le­gyen. Természetesen az ösz­töndíjasok nem is gondol­ták, hogy milyen nemzetkö­zi játszma elkötelezettjei lesznek. Sőt sokan még ma sem értik. S az ösztöndíj után csak kevesen mernek szembehelyezkedni az SZDSZ vonalával. A SZDSZ vezetői azt ál­lítják, hogy a nép akarta ezt a koalíciót. Ez nem így van. Akkor az SZDSZ szavazótá­bora miért csökkent 23 szá­zalékról 18 százalékra az el­múlt négy év alatt? Miért nem szavaztak többen rá­juk? Azért, mert a legtöbb szavazó érzi és sejti, hogy az SZDSZ mögött milyen különös erők állnak. A szocializmus után ránk nem a szabadság, hanem az „adósrabszolgaság” ideje következett. Javaslom, ne is nevezzük ezt a korszakot, amely 1990 óta indult, szo­cialista piacgazdaságnak. Nevezzük inkább adósrab­szolgaságnak. Barsi János Budapest Változó bélyegek Olvasom az Új Demokrata című új hetilapban, hogy Szabó Iván, az MDF parla­menti frakcióvezetője min­denképpen összefogást akar a polgári jobbközép tá­borában. A MIEP-et azon­ban nem sorolja ehhez a vo­nulathoz, mert szerinte az „tulajdonképpen a szélső­balt képviseli, rendkívül ke­HISTÓRIA Bethlen Gábor életútja (III.) Várta az alkalmat, hogy megfizessen egészen megváltozott nem­zetközi helyzetben. Európa egén a harmincéves háború viharfelhői gyülekeztek. A világos ítélőképességű és szé­lesedő diplomáciai hatósuga­rú fejedelem már a kezdet kezdetén felismerte az 1618. május 23-án kitört prágai fel­kelés nemzetközi jelentősé­gét: „az csehországi mostani motus ... az Siska támadásá­nál ... százszorta nagyobb dolog” — írta Gyulafehérvár­ról 1618. július 9-én Rhédei Ferencnek. Azonnal rájött, hogy a cseh felkelés kiterje­dése európai üggyé szélesít­heti a prágai defenestratiót. Bethlen előtt világossá vált, hogy a nemzetközi ellenté­tek, a készülő európai hábo­rú középpontjába a Habs­burg Birodalom kerül, s a fel­vonuló táborok egyike ép­pen köréje épül ki, a másik meg ellene vonul fel. Tisztán látta, hogy miként korábban, Edély ezúttal sem kerülheti el a készülő nemzetközi ese­mények viharát. Az ingols- tadti jezsuita egyetemen ta­nult és 1619-ben trónra lé­pett II. Ferdinánd az ellenre­formáció, a türelmetlen kato­likus ecclesia militans és a bi­rodalmi centralizáció szolgá­latában állott. Mostani táma­dása a cseh rendek ellen megérlelte Bethlenben a cse­lekvés, a preventívnek tekin­tett háború gondolatát. Annál inkább, mert Beth­len régóta várta az alkalmat, hogy az őt ért méltánytalan­ságokért megfizessen. Hi­szen Erdély biztonsága, a magyar rendeket és protes­tánsokat Ferdinánd részéről fenyegető veszély, a kecseg­tető remények és az őt ért egyéni sérelmek egyaránt erre sarkallták. Most követ­kezett be az a helyzet, ame­lyet Bethlen azelőtt öt évvel kísérteties sorokban megjó­solt. Hogy tudniillik ki fog tömi az európai háború, melyben Erdély a Habsburg- országok rendjeivel és a tö­rökkel szövetkezik az Auszt­riai-ház ellen. Szapolyait em­legette, de Mátyás királyra gondolt, az ő dunai birodal­mát akaija feltámasztani, s véleménye szerint ennek a folyamatnak nem Nyugatról, hanem Erdélyből kell kiin­dulnia. Az európai háború vallási ellentéteket idézett, de lénye­gében hatalmi szembenállás húzódott meg mögötte: a Habsburgok és a törökök, a Habsburgok s a még egymás­sal szövetséges hollandok és angolok. A Habsburgok oszt­rák és spanyol ágával szem­ben a protestáns érdekekben egyetértő, de egymással is torzsalkodó német fejedel­mek vonultak fel. A Német Birodalomban a francia tájé- kozódású Protestáns Unió (1608) és a Habsburgokra tá­maszkodó Katolikus Liga (1609) zászlói alá sorakoz­tak a központi hatalomra és egymásra egyaránt féltékeny fejedelmek. A harmincéves háború ún. cseh szakasza Közép- és Kelet-Európa fegyveres küzdelme volt, melyhez Bethlennek közvetlen érde­kei fűződtek. A nemzetközi bonyodalmak, események jelezték, hogy Ferdinánd ne­héz helyzetbe került. 1619. június 7-én a pozsonyi or­szággyűlésen a magyar ren­dek visszautasították a ki­mény szocialista gondolko­dásmódot testesít meg”. Hogy is van ez? A tava­szi választások idején még azzal utasították vissza Csurka István nemzeti egy­ségre hívó szavait, hogy egy szélsőségesen jobbolda­li párttal nem kívánnak ösz- szefogni. (De a második fordulóban a szavazataink­ra azért szükségük volt, azok nélkül ma még tör­pébb lenne parlamenti frak­ciójuk.) Nem tudom, hé­hány hónap alatt hogyan lett Szabó Iván szemében a MIÉP „szélsőjobboldali”- ból „szélsőbalossá”. Talán Szabó Iván nézőpontja vál­tozott meg, mivel más pozí­cióban van most, mint ak­kor volt? Vagy talán azért változott meg ennyire a vé­leménye, mert hol innen nézi a dolgot, hol onnan? És ezért hol ilyen, hol olyan címkéket ragaszt má­sokra, miközben ő mindig szálfa egyenesen az igaz­ság bajnoka marad... Szabó Ivánnak, úgy lát­szik, csak az a fontos, hogy bármilyen valótlan , indok­kal, de elutasítsa a valódi nemzeti összefogás gondo­latát, és fenntartsa a nemze­rály javaslatát, hogy a cseh felkelés ellen lépjenek fel. Miközben Ferdinánd és a cseh felkelők közti közvetí­tésre vállalkoztak, a ma­gyar rendek a Bécset ost­romló Thum Mátyás gróf­fal a magyarok esetleges csatlakozásáról tárgyaltak. Bethlen módszeresen tájé­kozódik és készül a hadjára­tára. Már a csehországi ese­ményeket érintő levelében, 1618. július 9-én megírta a sógorának, Rhédei Ferenc­nek: „Vadnak embereim oda fel nekem is, kiket csak az állapotoknak bizonyoson való megtudására bocsátot­tam s bocsátók ez után is”. ti erők feldarabolását. Ki­nek az érdeke ez, tisztelt Szabó Iván? Kinek az érde­kében tesz ön ilyen nyilat­kozatokat? És kinek a felha­talmazásából? Az ön által vezetett frakció felhatalma­zásából? Aligha hiszem. Ráadásul ön összetéveszti a szocialista gondolkodást a szociális gondoskodással. (...) Önnek, úgy látszik, mindegy, melyik oldalhoz sorolja a másikat, csak fel­tétlen fűzze mellé a „szélső­séges” jelzőt. Merthogy nyilván ön hivatott eldönte­ni, hogy ki a szélsőséges és ki nem az. Kilóg a lóláb, tisztelt Szabó Iván. Ön úgy visel­kedik, mint a róka a nyu­szival — akkor is pofozza, ha van rajta sapka, és ak­kor is, ha nincs. Fő, hogy üsse. Erősen kérdéses azonban, hogy a választók mennyire díjazzák ezt. És persze azt is megkérdez­ném, hogy Szabó Iván mi­kor lesz végre hajlandó tü­körbe nézni és a saját sze­mében is meglátni a geren­dát. Dr. Fenyvessy Zoltán Budapest A kapott értesülések nyo­mán Bethlen észrevette, hogy noha az ország főmél­tóságai ellene sorakoznak fel, Magyarországon a helyzet megérett a felkelés­re. Ellenfelei között volt Pázmány érsek, az 1618-ban nádorrá válasz­tott Forgách Zsigmond, Dóczy András kassai főka­pitány, Homonnai György országbíró és Esterházy Miklós főudvarmester, az új katolikus arisztokrácia legtipikusabb képviselője, a fejedelem legádázabb el­lensége. (Folytatjuk) Csetri Elek Olvasókerék a váci püspöki könyvtárban A vád egyházmegyei könyvtár mai épülete a múlt szá­zadban, 1875-ben épült Peitler József püspök kezde­ményezte az építkezést és ő egyesítette Vác három egy­házi gyűjteményét — a püspöki magánkönyvtárat a káptalani bibliotékát és a papnevelő intézet könyveit — egyházmegyei könyvtárrá. A mintegy 100 ezer kö­tetes állomány több becses ritkaságot tartalmaz, a könyvtár nevezetessége mégsem könyv, hanem az ol­vasókerék. Az olvasókerék a nagyméretű kötetek ké­nyelmes olvasását lehetővé tevő elmés szerkezet volt a 16. században alakult ki, mikor egy-egy kötet súlya el­érhette akár a 8-10 kg-ot is. Tulajdonképpen forgatha­tó kerékre felfüggesztett 6-8-10 polcból állt az olvasó­kerék, a polcokon lehetett tárolni a könyveket és egy kézmozdulattal az éppen szükséges kötetet az olvasó maga elé lendíthette. Néha igazi óriáskereket is konst­ruáltak, Németországban olyat is gyártottak, ahol a kerék átmérője 1,75 méter. Magyarországon mindösz- sze két olvasókerék maradt fenn, az egyik a váci egy­házmegyei könyvtárban. A szerkezet viszonylag fiatal, a múlt században készült A kisebbek közé tartozik: magassága az állvánnyal együtt 1,40 méter, a kerék át­mérője 90 cm, a kerékre 6 db 90 cm széles polcot sze­reltek. lábnyomással lehet rögzíteni a kívánt helyzet­ben a könyvet Az olvasókerék persze ma már csak múzeumi kiállítási tárgy, a 19. század közepe óta se­hol sem használják ezeket a szerkezeteket Pogány György

Next

/
Oldalképek
Tartalom