Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-21 / 221. szám
$ PEST MEGYEI HÍRLAP VÉLEMÉNY 1994. SZEPTEMBER 21., SZERDA 7 Hippokratész félrenéz Tisztelettel ajánlom dr. Szolnoki Andrea, Budapest főorvosa, SZDSZ-es országgyűlési képviselő, valamint az orvos kollégák figyelmébe. A Magyar Nemzet 1994. szeptember 3-i számában egy önnel is foglalkozó beszélgetéssorozatot közöltek, melyet Boros István szerkesztő úr kezdeményezett, és amely Konrád György rendkívül provokatív jellegű emberjogi kérdésfelvetésével, azaz a „marihuá- naüggyel” foglalkozott. (Konrád: Kérés a parlamenthez, Népszabadság, 1994. augusztus 1. szám, 10. old.) A cikk megjelenése óta eltelt idő alatt számos közlemény jelent meg — sőt újabban már nagyágyúk is megszólalnak, mint Kiss Gyula vagy Veér András. Ennek ellenére engedje meg, hogy az ön és a riporter közötti eszmecserével kapcsolatban néhány orvosetikai jellegű megjegyzést tegyek. Teszem ezt annál is inkább, hiszen ön „az SZDSZ-frakció egészségügyi szakértője, a koalíciós tárgyalásokon az SZDSZ képviselője, jelenleg az Országgyűlés egészségügyi és szociális bizottságának alelnöke, aki kijelentette, hogy nem tud egyetérteni a (drog) merev tilalmazással”. Csak fájdalomcsillapításra! A Magyar Nemzetben megjelent cikkel egy időben jelent meg a Pest Megyei Hírlapban egy általam írt „Ellenjavaslat” ugyancsak a parlamentnek címezve. Ez a cikk Konrád azon javaslatára reagál, mely szerint a marihuánával kapcsolatos büntető törvénykönyvi szankcionálást („a kender kriminalizálását”) meg kell szüntetni, és igaz demokratákhoz híven „Egy fiatal demokrácia... kezdeményezően ne költsön több pénzt és áldozzon emberi sorsokat egy képmutató babona fenntartására”. Kiss Gyula parlamenti beszédéből egyértelműen kiderül, hogy Magyarországon a „kriminalizálás” mértéke lényegesen alulmúlja azon orszá- gok „kriminalizálását”, melyeket Konrád példaként tár elénk. (Országgyűlési beszéd, 1994. szeptember 14.) Én ugyan megkíséreltem megcáfolni Konrád önkényesen összeszedett és így a tévtan ismérveit is kimerítő szakmai érveit — reflexió Konrád részéről azonban nem érkezett, jóllehet, első közlése óta már megszólalt. Az ellenérvekkel — mint parergával — azonban nem tartotta méltónak hogy foglalkozzék. Hogy miért nem, az alkat kérdése is lehet, meg politikai indíttatású is lehet. Az utóbbit támaszthatja alá az a tény, hogy úgymond „vita indítása volt a célja”. Ugye megérti ezek után, hogy nagy érdeklődéssel olvasom az összes, főleg a drogozással kapcsolatos véleményt. így az önét is nagy örömmel fedeztem fel, hiszen egy vezető állásban levő felelős beosztású kolléga — Budapest székesfőváros főorvosa — szava mindig is nyomott a latban, főleg, ha véleménye az orvosetikát és az azzal kapcsolatban elfogadott normákat is érintette, és ezen felül személye hatalmas politikai súlyt is képvisel. Ön kifejtette, hogy az SZDSZ-nek még nincs hivatalos álláspontja, így ön sem tudja ezt elmondani. Azt is kifejtette, hogy azért nincs hivatalos álláspont, mert „eddig nem volt aktualitása az ügynek”. (?!) Nyilatkozatának politikai árnyoldalát már másutt részletesebben kifejtettem. Itt csak annyit akarok megkérdezni, hogy vajon egy orvosnak a párttagság, a pártvezérek, azaz filoszok, jogászok, közgazdák, olaj- és gyógyszeripari mágnások, esetleg teológusok, nagybankok guru- jai, mérnökök, szakmérnökök és egyéb mesterségbeliek, azaz — orvosilag alfabéták és analfabéták mondják meg, hogy mi lehet a véleménye? Nyugtasson meg, nagyon kérem — ez nincs, nem is lehet így. Mert ha — feltéve, de meg nem engedve — így lenne, akkor... hogyan is áll a fővárosi egészségügy intézésénél a helyzet? És ezzel már át is tértünk az orvos- etika-területre. Orvosi véleménye: „A vita... elméleti... alapja: jobb, ha a narkósok az enyhe drogokat fogyasztják, mint a keményeket.”... (Ezeket Konrád alapján, vele összhangban hangoztatja. Azt hiszem, ez egyben egyetértünk.) „Ezzel együtt én nem vagyok a teljes tiltás híve”, folytatja. Ön tehát nem ellenzi a marihuána használatát. Én sem, de csak alapos orvosi indok alapján — gyógyszerként. így mint a leg- drogellenesebb országban az USA- ban, a sír szélén álló (infauszt) rákos betegeknél a fájdalom csillapítására és a halál előtti depresszió ellensúlyozására, azaz emberi méltóság megőrzésére, vagy a méltóságteljes halál biztosítására adhatnak, de kizárólag gyógyszergyárban előállított és standardizált, a Food and Drug Administration (a világ legszigorúbb gyógyszer- és élelmiszer-ellenőrző intézete, melynek még a Tőke sem parancsol és minden lobbyn felül áll) által engedélyezett és ellenőrzött marihuánakészítményt. Erről azonban a beszélgetés során valahogy nem ejtett szót. A növényi alkaloidák, mint drogok, így a marihuána és a belőle gyártott készítmények — ahogyan azt kolléganő is tanulhatta talán még az Issekutzból — mérgek. Adagtól függően lehetnek gyógyszerek, de mégis halálos mérgek. Nem tudom, hogy amikor kolléganőt avatták és az orvosi esküt letette, kiherélték-e már a klasszikus esküből azt a nevezetes mondatot, mely ugyan Aeskulapius isten sugallatára, de Hippokratésztől származik, és amit mi még a negyvenes évek végén Istenre esküdve, emlékezetem szerint így mondtuk: „...betegnek még saját kérésére sem adok mérget...” Konrád nem autentikus Tehát ha én mondtam volna azt, amit kolléganő mondott, akkor most én esküszegő lennék. Lehet, hogy ön már nem esküdött meg erre. így bocsánat, hogy felemlegettem. Mint orvos, a prevenció pártján áll. Nekem, aki a fertőző betegségek megelőzésével foglalkoztam — nem is akármilyen eredménnyel —, kü- lön(ös) véleményem van a prevencióról. Megelőzni csak azt lehet, aminek specifikus profilaxisa létezik. Ez lehet orvosi, vagy szociális. A pszichológiai prevenció, véleményem szerint kétesélyes: vagy sikerül, vagy nem. így hát szeretném tudni, hogy honnan tudja, hogy potenciális drogossal találkozott. Cukorkát ajánl fel neki, vagy kiselőadást tart, ne adj’ isten ejnye- bejnyézik is, ha az illető nem tartja be ígéretét? Vagy megpróbálja munkára tanítani, vagy megoldja szociális, családi és egyéb problémáit? Miből és hogyan? (Ne tudná, hogy az alkoholizmus prevenciójával felsültek?) Elküldi a plébánoshoz, a nagytiszteletű úrhoz vagy a rabbihoz? Befizet neki egy pszichológusra is, hogy az is beszéljen a fejével? — Vagy inkább elzárja a csapot, azaz azt a forrást, ahonnan a drog jő. Igaz — ez Konrád felfogása szerint ellenkezik a legalapvetőbb emberi jogokkal: De hát Konrád nem autentikus drogszakértő, „könyörgök”, vegyék már végre észre. Drogügyben pedig még a társadalomtudósítási autenticitását is megkérdőjelezem. Nem tudom, miért mondja azt, mint orvos: „eddig nem volt aktualitása az ügynek” (a drognak — beszúrás tőlem). Korábban nem találkozott a kérdéssel? Nem látott szipóst se? Vagy kolléganő se szerette, akárcsak a Kádár-korszak egészségügyi korifeusai, ha ezt a kérdést „aktuálissá” tették. Kínos lehetett, kínos volt? Az most nem lenne kínos, hogy ha esetleg mindenkinek megengednénk, hogy annyi marihuánát termeljen, tartson, áruljon, főleg pedig fogyasszon, amennyit csak akar? Esetleg a közgyógyszerellátás terhére ingyen marihuánát is adhatnánk az elesettebbeknek, míg a többiek csak enyhe térítést fizetnének. (Adoma: Üdvhadsereg katonanője a földön fetrengőhöz: ...ELESDÉ? — El, az istenit! — hangzik a válasz.) Ez lesz majd a megelőzés? Vagy a szakértőknek van már elképzelése arra, hogy hogyan fogják leszoktatni a drogosokat, hogyan terelik vissza őket a társadalomba, hogyan állítják vissza elpusztult egyéniségüket, esetleg hogyan emelik a drogozás miatt csökkent várható élettartamukat. Meggyógyítják daganataikat, súlyos fertőzé- ses eredetű betegségeiket, amiket im- munoszuppresszált állapotban, boldog mosollyal és jó humorérzékkel tartott promiszkuitásos szeánszaikon szedtek össze. Inkább az igazságszérum Kedves doktornő, gondolja át még egyszer a dolgot politikailag is, főleg azonban orvósetikailag, mint esküt tett orvos. E tekintetben csak egy választása van: esküje szerint kell cselekednie. Aki az orvosi eskü ellen vét, az a Rector Magnificus kezéből átvett privilégium ellen is vét. Itt lehet igazán elmélyedni annak a tételnek az elemzésében, hogy mi is határozza meg a tudatot?! Még a marxista magyarázatot is jónak, helyesnek és elfogadhatónak tartom. Apropó, javaslom, hogy amennyiben az enyhe hatású drogok használatát továbbra sem ellenzi, úgy politikusi berkekben a meskalbutton alkaloidáját, a meskalint terjessze. Köztudott, hogy ez az „igazságszérum”. Ha ennek a huzamos használata függőséget okozna, azzal csak a nép, a nemzet, a hazá nyer. Vagy ez kényelmetlen lenne, mert ennek a használhatóságát a GPU, NKVD és az ÁVH is bizonyította? Igaz, hogy javaslatom etikaellenes, de belefér az ön által megjelölt azon körbe, ahol még —drog vonatkozásban — az orvosi etika keretei között érzi magát. Hiszen kijelentette, hogy „nem vagyok a teljes tiltás híve”. Persze, ha a meskalint kompromittálónak érzi, megteszi a jól bevált NICOC-módszer is, azaz a „hangyabolyra való kötés” is. (PMH 1994. aug. 14. 2. old.) Urbánusok kontra népiek? Ne vegye perfid beavatkozásnak, de okkal javaslom az aktuális orvosi, orvos-szociológiai irodalom alapos és sürgős áttanulmányozását. Ez jól jön majd akkor, amikor is az SZDSZ kialakítja hivatalos politikai álláspontját a drogokkal kapcsolatban. Ekkor majd adjon jó tanácsai mellé meskalint is a guruknak. Meglátja, tanulságos lesz. Bocsánat, hogy megszólaltam és megszólítottam. Nem vitt rá a lelkiismeret, hogy ezt ne tegyem meg. Végül egy elvi kérdés. No, nem személyre szabva, és nem a jelen konkrét ügyre vonatkoztatva. Csak úgy eltűnődtem azon, hogy hogyan lehet egy orvos egyidejűleg drogpárti és ugyanakkor hogyan tölthet be vezető, irányító orvosi és politikusi posztok sokaságát, melynek egyik feladata a drogok elleni küzdelem. Nem okoz ez tudathasadást? Egyben egyetértek önnel: „Kérem szépen, ez nem liberális állásfoglalás. A liberalizmus mást jelent. (Dr. Szolnoki Andrea közbeszól).” Igen, ez az ügy távol áll a liberalizmus klasszikus elemétől. Ami most itt folyik, ahogy azt másutt már megfogalmaztam, nem más, mint hatalmi harc. Ennek semmi köze a liberális ideológiához, de egyikhez sem. Ha komolyan veszem Konrád kijelentését, hogy csak vitát akart provokálni, akkor azt mondanám, „műhancúr”. Sajnos nem az! Ezt igazolja Kiss Gyula parlamenti felszólalása is (1994. szeptember 14.), mely szerint ő ugyan nem kíván politikai kérdést csinálni az ügyből, „noha óhatatlanul politikaivá teszi azt mind a kezdeményező, mind a címzett, az Országgyűlés” (kiemelések tőlem). Majd így folytatja: „ de ez nem baj, a politikai kérdések éppen azt jelentik, hogy a társadalom életével foglalkozó kérdések. A baj csak az, ha ideológiai kérdést kreálunk egy ügyből (kiemelés tőlem). ...Ideológiai kérdés akkor válik ebből, ha ezt a liberalizmus, vagy a konzervativizmus vitájává próbáljuk tenni.” Ekkor szólt közbe Szolnoki doktornő a már ismertetett módon. Azt, hogy itt nem „műhancúr”-ról van szó, hanem jól megkonstruált és előre, lépésről lépésre kiszámított politikai akcióról, mely példaértékűen hatalmi kérdést takar/leplez, azt már korábban, Nagy Attila is megkísérelte bizonyítani, amikor az egész ügyet az urbánus kontra népi-nemzeti párbaj egyik menetének minősítette. Hátha a mucsai ráharap Most, amikor az ország komoly gazdasági és politikai nehézségekkel néz szembe, amikor a parlament rohammunkával dolgozik azon, hogy a kormányzó pártok reményei és elképzelései szerint talpraállítsa az országot, akkor jön Konrád — a kormányzó koalíció egyik pártjának vezető ideológusa — és bedobja az Erisz almáját a parlamentbe. Hátha néhány mucsai ráharap, és így majd rájuk lehet bizonyítani, hogy ők szabotálják a parlament építőmunkáját. Aztán, mint már a múltkor is jósolgattam, jön az USA parlamenti bizottsága előtti denunciá- lás, a nyugatnémet liberális lapok jam- merolása, hogy már megint „bántják a legnagyobb magyar költőt”. Az igazság tehát valahol itt keresendő, és nem az emberi jogok területén. Üdvözli idősebb, de lehet, hogy tapasztalatlanabb kollégája, aki mint volt patológus és még jelenleg is immunológus — szívből sajnálja azokat, akik a marihuána szívásától -— feljavult humorérzékkel — „oat-cell” („zabszemsejtes”, rohamos lefolyású) tüdőrákban, rabdomioszarkómában, esetleg, kellemesebb előzmények után, AIDS-ben pusztulnak majd el. Még egyszer elnézést kérek, hogy egy általánosnak, objektívnek indult értekezés megírásakor az indulat a személyes hangra hangolta masinám klaviatúráját. Dr. Réthy Lajos, az orvosi tudományok akadémiai doktora
