Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-20 / 220. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. SZEPTEMBER 20., KEDD Megyei pedagógiai fórum A hangzavarban elfelejtődik a gyerek! (Folytatás az 1. oldalról) — Az iskolák milyen rendszerességgel vesznek részt a versenyeken? — Nagyon érdekes ta­pasztalataim vannak e té­ren. A megye 285 általános iskolája közül 100-120 egyik versenyen sem vesz részt. Az indulók között vi­szont sok a kiváló iskola, amelyek évek óta rendre je­lentkeznek, és persze min­dig vannak újak és lemor­zsolódók. — Mi lehet az oka, hogy egyes iskolák soha nem él­nek diákjaik versenyre felké­szítésének és indításának le­hetőségével? — Az okot az ellenőrzés megszűnésében látom. Kü­lönbözőek az oktatási in­tézmények, az igazgatók, a kollégák. Vannak, akik csak ülnek „a szabadságot kaptam” langyos vízben, attól még zajlik az élet. Míg mások, szemléletük­től, lelkiismeretüktől hajt­va mindent megtesznek a minőségi oktatásért: pluszórákat, pluszenergiá­kat szentelnek a versenyre való felkészítésre, a fel­adatlapok sokszorosításá­ra, megoldatására, vissza­küldésére. És mindannyian azonos elbírálás alá esnek. Hiszen a közoktatás irányí­tásában nincs egy olyan szint, amely a pluszmun­kát észrevegye és értékelje. — Mi lenne akkor a meg­oldás? Hiszen ily módon sú­lyosan sérülnek azoknak a gyerekeknek az érdekei, akiknek tehetséggondozásá­val nem foglalkoznak. — Mindenképpen bele­szólási joggal felruházott szakértőkre lenne szükség, akik a jól dolgozókat meg­erősíthetik törekvéseikben, a többieket pedig ösztökél­hetik, vagy éppen tanácsok­kal javíthatnak hibáikon. Vagy — horribile dictu — arra is felhívják az igazgató figyelmét, ha egy pedagó­gus nem alkalmas a tanítás­ra. Mert az iskolák körüli hangzavarban pont arról fe­ledkeznek meg, hogy min­dennek a gyerekért kellene történnie. — Önök közben teszik a dolgukat, sőt németből idén vágtak bele egy új verseny szervezésébe. Csak az a kér­dés: van-e, lesz-e miből szervezni a versenyeket. — Nemcsak a német nyelv esetében, de a Bar- tók-centenárium alkalmával a hagyomános zenei verse­nyek sorát Bartók műveltsé­gi vetélkedővel bővítettük. Zenei értékeink megőrzését kötelességünknek érezzük, ahogy a többi vetélkedő bo­nyolítását is, noha súlyos pénzhiányban szenvedünk mi is. Nagyon fájdalmas számunkra, hogy a pénzhi­ány miatt szeptembertől 200—400 Ft-os önköltségi árat kell kémünk tanulón­ként egy-egy versenyen való részvételért, hiszen fenntartónk tavalyi (keser­vesen összegyűjtött) bevéte­leink megduplázását kéri tő­lünk. Akkor, amikor körü­löttünk mindenki szegény! Bízom azonban a velünk évek óta együttműködő pe­dagógusokban, hogy nem adják fel! A versenyek je­lentkezési határideje szep­tember 30. Akkorra minden kiderül! — De a szegény települé­seken működő iskolák így esetleg még az önök tehet­séggondozási segítségétől is elesnek, és még hátrányo­sabb helyzetbe kerülhetnek. Az új kulturális minisztéri­um vezetői pedig éppen az esélyegyenlőség megterem­tését emlegetik egyik fő cél­jukként. — Nem látszanak a vona­lai! Jó néhány tanév-előké­szítő tanácskozáson vettünk részt, legutóbb Báthory Zol­tán államtitkár-helyettes is­mertette gondolatait, de álta­lánosságokon kívül semmi konkrétumot nem hallot­tunk arról, hogy a gyakorlat­ban mit tesznek a megyei pedagógiai szolgáltató intéz­mények megerősítéséért, és hogyan képzelik működésü­ket. Tudni szerettük volna például, hogy végre kapunk-e az iskolai munkát hatékonyan befolyásolni tudó szakértőket és a foglal­koztatásukhoz anyagi alapo­kat. A megyei pedagógiai irodák munkaközösségét felkérték ugyan vélemé­nyük elmondására. Talán rajtuk keresztül eljutnak a problémák Báthory Zoltán­hoz is. D. Veszelszky Sára s Óvodáskortól a felnőttkorig Zeneiskola nyílik Törökbálinton Évek óta nagy gondot és jelentős anyagi terhet jelentett a törökbálintiaknak, hogy a zenét tanuló gyermekek­nek a szomszédos városokba kellett utazniuk a tanórák­ra, mivel helyben nem működött zeneiskola. Egy régi álom valósul meg szeptember 24-én este hatkor, ami­kor a bemutatkozó, névadó és tanévnyitó hangverseny alkalmával megkezdődik az oktatás a törökbálinti Sző- nyi Erzsébet Zeneiskolában. Feleki László zongora és karvezetés szakos pedagó­gus, az iskola igazgatója az intézmény létrehozásának körülményeiről, annak szük­ségességéről és jövőbeli ter­veikről adott felvilágosítást. Mint mondotta, azoknak, akik régebben zenét kíván­tak tanulni, Budapestre vagy Érdre kellett járniuk. Különösen a kicsinyek eseté­ben jelentett gondot az utaz­tatás, mivel a szülők nem minden alkalommal tudták elkísérni csemetéjüket. A nagy távolságon kívül a helyhiány is tetézte a problé­mákat. Azzal, hogy immá­ron helyben is lehetőség van a zenetanulásra, megol­dottá vált az oktatás az óvo­dáskorúak számára is. Külön zeneiskola nem lé­vén, a helyi Zimándy Ignác Általános Iskolában, vala­mint az ELTE kísérleti isko­lájában történik az oktatás a délutáni órákban. Az iskola állami, tandíj nincs, sőt az önkormányzat felajánlásá­nak köszönhetően még a hangszerekért sem kell fizet­ni. A mintegy 200 jelentke­ző közül felvételi alkalmas- sági vizsgával választották ki azt a 100 tanulót, akik szeptember végén az igazán neves pedagógusok segédle­tével elsajátíthatják az alap­fokú zenei ismereteket. Az óvodáskorúak szol- fézselőképzőn vehetnek részt, a 6 és 18 év közöttiek pedig a gitár, hegedű, gor­donka, ének, fuvola, zongo­ra, klarinét, furulya és a réz­fúvós tanszakok közül vá­laszthatnak. Csupán néhány nevet említve a tanári kar­ból: Tátrai Vilmos Kossuth- és Liszt-díjas művész hege­dűt tanít, Dévai Nagy Ka­milla gitárjátékot oktat, Fe­leki László igazgató pedig zongorát. Bár az iskola új, és így a diákok továbbtanu­lásával kapcsolatban nincse­nek tapasztalatok, annyi bi­zonyos, hogy tehetségtől függően minden arra érde­mes tanuló továbbképzése biztosítva lesz. Az iskola névadója, Sző- nyi Erzsébet, nemzetközi­leg elismert zeneszerző, pe­dagógus, Kodály Zoltán ta­nítványa, a Kodály-mód- szer továbbvivője és neves oktatója is jelen lesz a 24-i nyitókoncerten, amelyre minden érdeklődőt sok sze­retettel várnak. A rendez­vény a helyi Zimándy Ig­nác Általános Iskola díszter­mében este hatkor kezdődik. (szűcs) Honfoglalás kori lelet Egy honfoglalás kori pogány asszony lovas sírját is föltárta a békéscsabai Munkácsy Mi­hály Múzeum régésze az Új­kígyós határában most befeje­ződött ásatás során. A kutató a valószínűleg több száz sír­ból 39-et ismert meg. Med- gyesi Pál régész elmondta: a legérdekesebb leletanyagot egy lovas női sírban találták. Az akkori szokás szerint a le­nyúzott lóbőrbe göngyölték a ló végtagcsontjait, s az egé­szet az Slat gazdájának a lá­bára tették. A csontok mellett előkerültek még a lószerszá­mok is. A békéscsabai múze­um, készülve a honfoglalás 1100. évfordulóját ünneplő kiállításra, a nyáron kezdte meg a kígyósi lelőhely föltá­rását. A falu mellett az 1970-es évek elején fedezték föl — homokbányászás köz­ben — a honfoglalás kori te­metőt, amelybe a mostani ása­tás tanúsága szerint a X. szá­zad közepétől a XI. századig temetkeztek őseink. Templo­mot nem találtak, a falu lakói pogányok lehettek. SZÍNPAD Nagyon víg tragédia A Karinthy Színház szeptember 9-én mutatta be Neil Simon komédiáját, amelynek címe A nagymama soha. A fordító — Ungvári Tamás — nem tette bohózattá a darabot, híven annak esztétikai értékeihez és szociológiai értékvilágához. Lehetővé tette, hogy Karinthy Márton mint rendező a maga olvasói értelmezéséhez híven súlyos sorsokat mutasson be. Hiszen a darab mélystruktúrájában nem könnyebb dologról van szó, mint egy idős, németnek született zsidó asszony­nak és családjának tragikus világáról. Az idős hölgyben (Muráti Lili) nemcsak az évezredes tradíciók hatnak, ha­nem sajátosan szervült poroszos neveléseszménye is. Az ő tragédiája nem csupán a magával hozott eszmé­nyek devalválódása, sőt előjelváltása, hanem az is, hogy amerikai polgárrá válva hazájával szemben vívott harcban érdekelt, mint amerikai. Mint zsidó pedig a humanizmus csődjét kénytelen megélni: szülőföldjének embertelenné vá­lását. Ugyanakkor családja ,,nem normális”: az ő poroszos drilljének terhét neurotikussá lett családtagjai viselik. Eb­ben a sokféle elfojtásban természetes reakció a lelki kórság, de természetes, mert elkerülhetetlen a lázadás (értelemszerű­en többféleképpen gátlásos) kitörése is. Ebbe az identitászavarba, hogy ne kisebb jelentőségű sze­mélyt említsünk, a német anyanyelvű prágai zsidó Franz Kafka is belerokkant. A család helyzete reménytelenül reá­lis tehát, és ezt csak súlyosbítja, hogy képességek dolgában a középszer alattiak tagjai. Talán a két unoka (kettős szerep- osztás, én Kolovratnik Krisztiánt és Elek Ányost láttam, az amatőrség nyomai nélkül, kiválóan játszani) mozog az át­lag körül. De ők már amerikaiak: Jay nem akar Jakob, Arty nem hajlandó Arthur lenni. Amennyiben a nagymama darabja, annyiban a család széthullásának tragédiája, amennyiben gyermekeié, más­más személyeké; hiszen Simon valamennyi szereplője tel­jes világú, sokdimenziós ember — talán csak a fiúk apja (Bata János) nem az. Karinthy rendezőként nemcsak felfogásával, szereposztá­sával is nagyot alkotott: Margitai Ági (Bella) és Vallai Pé­ter (Louie) úgy komédiázik ellenállhatatlanul, hogy játékuk égy-egy pillanatában feltáruló tragédiájuk mélységébe bele­retten a néző, és amint lélegzetet venni képes, kitör a nyílt színi taps. Máhr Ági (Gert) kifogástalanul illeszkedik a re­mek játékba. Muráti Lili — tiszteletre méltó mértéktartással — nem nagyasszonyt vagy nagyhangú, erőszakos családanyát ját­szik, hanem családfái, akinek elsősorban azért van tekinté­lye, mert tiszteletben tartják. Partnerei ellenállhatatlan játé­ka kockáztatja bár az ő közönségsikerét, színészi hitelessé­gét nem ingatja meg semmi. Visszatérése nyereség. Szitányi György Tanévnyitó a piliscsabai Pázmány-egy etemen Bemutatkoztak a határon túliak is Magyar könyvvásár Pécsett Nyolcvannégy hazai könyvkiadó és -kereskedő újdonságait mutatja be a magyar könyvvásár, ame­lyet nemrég nyitottak meg Pécsett. A mecsekal- jai városban immár har­madízben megrendezett rangos kulturális esemény résztvevőit Krippl Zoltán polgármester köszöntötte, hangsúlyozva, hogy a vá­sár örvendetes alkalmat ad a kétezer éves Pécs kul­turális és szellemi értékei­nek felmutatására is. Bart István, a Könyvkiadók és Könyvkereskedők Egyesü­letének elnöke megnyitó­jában kifejtette: a magyar könyvvásár a hazai könyv­piac fontos szervező fóru­mává vált, és számottevő­en hozzájárult a kiadók terveinek megalkotásá­hoz. A magyar könyvvá­sár szakmai programja há­rom téma köré szervező­dött. Először a könyvki­adók és -kereskedők ha­gyományos konferenciájá­ra került sor, amelyen a könyves szakmák kama­rai képviseletének szerve­ződését tekintették át, s e napon mutatták be újdon­ságaikat a határon túli ma­gyar nyelvű kiadók. Má­sodnap tárgyalják a máso­dik témát, az írók, a könyvkiadás és a kereske­delem kapcsolatát. Zsin Judit: A tudás kútjánái (kisplasztika) A Pázmány Péter Katoli­kus Egyetem campusá- nak ünnepélyes megnyitó­ját, valamint a tanévnyitó ünnepséget szeptember 22-én fél tizenegykor tart­ják Piliscsaba-Klotildlige­ten, az Egyetem u. 1. alatt. A püspöki szentmi­se után Angelo Acerbi pá­pai nuncius megáldja a campust. Ezután kerül sor az ünnepélyes tanév­nyitóra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom