Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-20 / 220. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP GAZDASAG 1994. SZEPTEMBER 20., KEDD Expóügyben is melléfogott a Horn-kabinet Sírni csak a győztesnek szabad? A jövő év végén, december 31-én éjfélkor lesz száz éve annak, hogy hazánk valamennyi harangja egyszerre megszólalt, s köszöntötte a magyarság kárpát-medencei létének ezredik esztendejét. A millennium ünnepségeinek igazi fényét és rangját azonban a nagyszabású városligeti millenáris kiállítás, a teljes hosszában — a Margit hídtól a Boráros térig — megépített Nagykörút, a Ferenc József híd, a kikövezett rakpart, az újjáépülő királyi vár, de mindenekelőtt a világraszóló látványosság: az európai kontinens első földalatti villamosa adta. Örökké büszkék leszünk arra, amit az az esztendő — és a szomszédos többi — létrehozott, s büszkék lehetnénk arra is, amit az 1100. évforduló nyújthatna or- szágnak-világnak. „A világkiállítás lemondása iskolapéldája annak, hogy milyen veszélyekkel jár, ha valaki a kultúrát és a történelmet szűk pénzügyi szempontoknak rendeli alá. Egyetlen ország kultúrája sem fejlődhetik kizárólagos Számos jel utal arra, hogy a Horn-kormánynak az 1996-os magyarországi expó lemondását szorgalmazó, sebtében hozott állásfoglalását a Szabad Demokraták Szövetségének expóelle- nessége váltotta ki. Ilyen A millenniumi földalatti építése a Gizella téren pénzügyi és adóbevételi alapon.” — vallja Nemeskürty István író, történész. De vajon kizárólag pénzügyi és adóbevételi szempontok alapján kívánja-e megfúrni az expót a jelenlegi koalíció? roly Attila) bízták az expó ügyét, aki a legfőbb ellenzők egyike. E nagy horderejű kérdésben az új kormányzat a parlamenti pártokkal semmiféle egyeztetést nem tartott szükségesnek, holott a magyar Országgyűlés 1991-ben törvénybe foglalta az „Expo 1996 Budapest” megrendezését. De nem vette figyelembe saját hattagú ad hoc bizottságának véleményét sem — ez 5:1 arányban az expó megtartása mellett szavazott —, és ezek után szinte természetes, hogy széles ívben kikerülte a világkiállítást előkészítő, azzal foglalkozó intézményeket és szakembereket. A Kiállítások Nemzetköjelnek tekinthető az SZDSZ-nek a koalíciós tárgyalások alatt ez ügyben tanúsított elutasító magatartása, illetve az a sokatmondó tény, hogy a koalíciós pártok arra az SZDSZ-es politikai államtitkárra (Soós KáAz 1896-os millenáris kiállítás plakátja zi Irodája (BIE) Párizsban 1992. szeptemberében jóváhagyta a budapesti expóval kapcsolatos részvételi szerződést. December elején a BIE közgyűlése elfogadta a ’96-os világkiállítás szervezeti és pénzügyi modelljét, s Magyarországon elkezdődtek azok az építkezések, amelyekről idén augusztusban a Bechel International Company — a beruházások és az üzemeltetés tanulmányát készítő cég — illetékese ekként nyilatkozott: „Budapesten rendelkezésre álltak a megfelelő feltételek egy világszínvonalú kiállítás megrendezéséhez”. Ma úgy tűnik, kárba vesznek a biztató szavak, amelyeket hónapokkal e múlt időben megfogalmazott kijelentés előtt hallhattunk az expó jegyében rendezett első nemzetközi találkozó résztvevőitől. Engelbert Wenckheim úr, az expó osztrák kormánybiztosa többek között arról beszélt, hogy a Magyarországhoz közeli osztrák tartományok részt vesznek az expón, s hogy a magyar—osztrák kapcsolatoknak, a két ország együttműködésének legjobb eszköze lehet a világkiállítás. Dr. Claus H. Boemer úr, a Német Szövetségi Köztársaság Gazdasági Minisztériumának expóügyekben illetékes államtitkára kijelentette: „...az 1996-os világkiállítás a legjobb úton halad... Csak gratulálni tudok az expó rendezőinek, hogy ilyen jól állnak, ilyen jól haladnak... nemcsak turisták jönnek majd, hanem sok politikus és üzletember is. Özönleni fognak ide a németek. Majd meglátják!” Amit megláttunk, az több mint lehangoló. A Horn-kabinet sietve tájékoztatta a BIE-t a negatív állás- foglalásról. A lemondás, vagyis a világkiállításra vonatkozó törvény semmibevételének kormányzati szintre emelése itthon és külföldön jókora megrökönyödést váltott ki. Nem nehéz kitalálni, mi járhat a mérvadó nyugati pénzügyé- reknek és politikusoknak fejében, akik azt tapasztalják, hogy a magyar törvényesség folytonossága négy- évenként sérül, hogy a magyarok kiszámíthatóságának, megbízhatóságának nehezen megszerzett nimbuszát saját kormányuk tépázza meg. Horn Gyula miniszterelnök, aki nem szokott tiltakozni, ha a nevét a német újraegyesítés előkészítésével kapcsolatba hozzák, akit sokan a külügyek, a külkapcsolatok 'szakembereként tartanak számon, s aki a tíz és fél millió magyarról szóló kijelentésével is baráti szálakat kívánt szövögetni, ezúttal engedett az SZDSZ-es nyomásnak (sajnos nem először). Vajon gondolt-e arra, hogy a magyar diplomatáknak mekkora erőfeszítésébe kerül visz- szamenteni valamit Magyar- ország lerontott tekintélyéből? Mert lesz mit tenniük S2ÍHHAZ SQUASH - ÉTTEREM Exeo ■«* Színház és étterem terve 1996-ra ban, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban, az USA-ban, Brazíliában, Dániában, Portugáliában, Nagy-Britanniában, Svédországban, Kanadában, Ausztráliában, a Dél-afrikai Köztársaságban és másutt, ahonnan pozitív válaszokat kaptunk, illetve végleges elvi döntésekről értesültünk. Ki tudja miért, a kormány előterjesztésében nem szerepelnek a bevételek. Köztudott, hogy a költségek egy részét a magán- gazdaság állná, ám a „szakemberek” ennek ellenére úgy számoltak, mintha minden költség az államkasszát terhelné. Ezzel is magyarázható, hogy az expó megvalósításának költségeiről a Világkiállítási Programiroda számításaitól teljesen eltérő — jóval magasabb — költségeket jelöltek meg: a 93,7 milliárd forinttal szemben 156 milliárd forintöt. Gyűlnek az aláírások. Szinte sehol nem hallani a kormányzati állásfoglalással egyetértő véleményt. Kis- és nagyvállalkozók, munkavállalók és munka- nélküliek bírálják a koalíciót. Még Pest megye közgyűlése is kiállt az expó megtartása mellett, s e kiállás jelez ügyben Ausztriában, Németországban, Hollandiában, a Vatikánban, Görögországban, Indiában, Francia- országban, Kínában, Svájcban, Finnországban, Észtországban, a Fülöp-szigete- ken, Thaiföldön, a Koreai Köztársaságban, Szlovákiában, Ukrajnában, Japánban, Argentínában, Lengyel- országban, Pakisztánban, Peruban, Horvátországban, Chilében, Marokkóban, Sri Lankán, Szlovéniában, Kazahsztánban, Üzbegisztánzi, hogy a vidéki lakosságnak több a veszíteni valója, mint a fővárosiaknak. Igaz, ez utóbbiakat irritálhatja, hogy kecskére bízták az expókáposzta jókora darabját, nevezetesen Demszky Gáborra, aki aláírásával hitelesítette, hogy expóügyben nem lesz további követelése. Főpolgármesterünk e pénzek egy részét természetesen másra költötte, a vállalt feladatokra pedig fütyült. Mindezt megtetézte azzal, hogy az új kormánynak benyújtott egy 50 milliárdos követelést, ami feltehetően része volt az expóellenes stratégiának. Fentiekhez hozzátehetjük, hogy számos ország verseng az expók megrendezéséért — Japán már most igyekszik biztosítani magának az 2005-ös világkiállítást —, s egyik sem kíván ráfizetni. A magyarországi expó pénzügyi terve is nyereséggel számol. 1996-ig közel 160 milliárd, 2000-ig összesen 380 milliárd forinttal. Amivel a világkiállítás megálmodói sem számoltak, az az MSZP—SZDSZ koalíció brutális expóelle- nessége. Az új kormányzat e kérdésben is az erő helyzetéből tárgyal és cselekszik. A hatalom mai birtokosai ellenzéki pozícióból egykor többek között azt vetették az előző kormány szemére, hogy az nem vállalkozásbarát, és szociálisan érzéketlen. A feledékeny Hom-kor- mány pillanatok alatt hátat fordított a már kialakult demokratikus játékszabályoknak, s olykor a törvényességnek is. Nem érdekelte a nyugdíjemelésekkel kapcsolatos kötelezettség, árakat emelt, példátlan mértékben leértékelte a forintot és neÚj technológiával épült mintapavilon az expó területén met mondott az expóra. A médián belüli tisztogatás pedig oly sikeres volt, hogy a hálás orgánumok között ma alig akad olyan, amely mindezekért komolyan oda akarna mondogatni. A kormány állásfoglalása után a leköszönő Barsiné Pataky Etelka főbiztos sírva fakadt. A kormánypárti honatyák ezzel szemben egyre derűsebbek. Pedig fordítva tán szebb lenne. S főként hasznosabb. Bánó Attila
