Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-20 / 220. szám

J PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1994. SZEPTEMBER 20., KEDD 3 Hol a szakértelem? A Horn-kormány hivatalba lépése óta a tévé és rádió külpolitikai osztályain is jelentős tisztogatásra került sor. A még mindig zajló folyamat hatása máris érez­hető' a külpolitikai hírek színvonala és hitelessége te­rén. A „szakértők” országlásának kezdetétől fogva egyre több, számunkra eddig teljesen ismeretlen poli­tikai és földrajzi fogalommal gazdagíthatjuk az isme­reteinket. Az újdonsült tévéscsillagok rádöbbentettek bennünket arra, hogy Irán tulajdonképpen olyan „arab ország”, amely támogatja az izraeli és a zsidó célpontok ellen irányuló nemzetközi terrort. De ez még mind semmi. A vasárnap esti tévéhír­adó megtekintése után megint csak meg kellett bizo­nyosodnunk arról, hogy földrajzi téren teljesen anal­fabéták vagyunk. Izraelről, az általa megszállt terüle­tekről, illetve a nemrég létrehozott palesztin autonó­miákról volt szó. A narrátor mondja a magáét, már­mint azt, hogy a palesztinok egymás közti összecsapá­sában életét vesztette egy palesztin rendőrtiszt. Eköz­ben peregnek a halálos összecsapás helyszínének megnevezett képsorok, amivel a „száraz”mondandót lefedték. A „Ciszjordánia”fölirattal is ellátták a tudó­sítás képsorait. Csakhogy a képsor végén mutatott, a „szakértők” által palesztin alezredesnek előléptetett, hordágyon tolt áldozatnak semmi köze sem volt a tu­dósítás szövegéhez. A tévében egy másik, valóban Ciszjordániában, de az izraeli katonák által szintén aznap agyonlőtt palesztin áldozatot láttunk. Ezen utóbbi polgár haláláról a tudósítás készítői azonban diszkréten hallgattak. A palesztin alezredes halála sem Ciszjordániában, hanem a Gáza-övezet déli ré­szén fekvő' Rafah (héberül: Rafiah) városában tör­tént. Elgondolkodtató ez a Közel-Kelettel (is) kapcsola­tos, mindennapos tévedések szomorújátéka. Már csak azért is, mert a Magyar Rádió és Televízió elnö­kei körülbástyázták magukat olyanokkal, akiknek igazán illene ismerni a világ ezen térségének a dolga­it. Vagy pedig — uram bocsá’’ — nem kellett volna útilaput kötni azoknak a talpa alá, akik még azt is tudják, hogy Teheránban nem arabul, hanem perzsá­ul beszélnek. Hering József Határon túli magyar újságírók találkozója A kormány új módszerei A Magyarok Világszövetsége redezésében megkez­dődött a II. külhoni magyar sajtótalálkozó, amelyre a határon túli magyar újságírókat hívták meg. A ta­nácskozás megnyitójaként tegnap az Országház de- legációs termében Gál Zoltán, a parlament elnöke és Tabajdi Csaba politikai államtitkár fogadta a résztvevőket. Tabajdi Csaba államtitkár, Gál Zoltán, az Országgyű­lés elnöke és Fónay Jenő, a Pofosz elnöke MTI-felvétel Gál Zoltán bevezetőjé­ben ismertette az ország jelenlegi állapotát. El­mondta: örvendetes körül­mény, hogy a választások után a kormányváltás nem okozott fennakadást az ország működésében. A mostanra kialakult hely­zet megfelel az európai normáknak, azonban a parlamenti többséget szer­zett pártoknak tudniuk kell, hogy mandátumaik aránya nem felel meg a társadalmi támogatottsá­guknak. Az új kormány a folyamatosság és a válto­zás harmóniáját kívánja megteremteni. Az ország nemzetközi megítélésé­ben is pozitív előremozdu- lás volt tapasztalható azok után, hogy a válasz­tások eredménye aggályo­kat támasztott a külföld előtt. Az új kormány azt a változtatást tervezi a hatá­ron túli magyarság ügyé­ben, hogy az európai in­tegrációt, a szomszédos országokkal való meg­egyezést és a nemzetiségi sorban élő magyarok hely­zetének javítását egyide­jűleg kívánja kezelni. Eh­hez azonban teljes nemze­ti megbékélés és a népek közti kiegyezés szüksé­ges — hangsúlyozta Gál Zoltán. A gazdasági hely­zetet elemezve elmondta, az elmúlt négy évben vol­tak pozitív irányú elmoz­dulások, a szakértők közt azonban vita folyik arról, hogy a gazdaság további útját az eddigi politika, vagy a válságkezelés jelle­mezze. A kormány úgy döntött, hogy ez utóbbit tartja megfelelőnek az or­szág Jelenlegi helyzeté­ben. így tehát elkerülhe­tetlenül szükséges a jövő évben bizonyos megszorí­tó intézkedések bevezeté­se. Tabajdi Csaba, a Mi­niszterelnöki Hivatal poli­tikai államtitkára kérdés­re válaszolva kifejtette, készülőben van a média- törvény, amely rendelke­zik a közszolgálati televí­zió- és a rádiócsatornák­ról. Ehhez kapcsolódva hozzátette, a Duna Tv a továbbiakban is önálló marad, és a törvény értel­mében közszolgálati médi­umnak fog számítani. Eh­hez azonban az kell, hogy az MTV és a Duna Tv közti együttműködés ja­vuljon, és fejlesszék a kül­földi tudósítói hálózatot. Arra a kérdésre, ho­gyan képzelik el a jövő­ben a határon túli magyar­ság anyagi-szellemi támo­gatását, a házelnök kifej­tette, a négy év ilyen irá­nyú politikája egyértelmű­en pozitív volt, a kérdés azonban az, vajon a mód­szerek, a szemlélet helyes volt-e. A kormányzatnak új módszereket kell talál­nia a támogatási rendszer fejlesztésére, mindemel­lett pedig nem szabad kü­lönbséget tenni a határon túli szervezetek között, ezzel is megosztva azokat. Tabajdi Csaba reagálá­sában elmondta, óriási problémája a határon túli szervezeteknek az infor­máció hiánya. Az új kor­mányzat alapelve az, hogy a támogatásokat pár­tatlanul kell odaítélni a rá­szorulóknak. A tanácskozás a Zala megyei Zalakaroson foly­tatódik tovább, ahol az elektronikus sajtóban dol­gozó szakemberek több­fajta szakmai előadás kö­zött választhatnak. (w. b.) A mezőgazdaság a vidék motorja Elutasított pótköltségvetés (Folytatás az 1■ oldalról) Az első nap felszólalt Horn Gyula miniszterel­nök, valamint Lakos Lász­ló földművelési miniszter. Maurice Droulin, a CEA el­nöke, mindkettőjük beszé­dét igen pozitívan méltatta, a köztársasági elnök üdvöz­letét pedig úgy tekintette, mint a barátság és bizalom jelét az Európai Mezőgaz­dasági Szövetség iránt. A délben megtartott nem­zetközi sajtótájékoztató so­rán Maurice Droulin kifej­tette, a CEA feltétlen együtt kíván működni a ke­let-európai országok mező- gazdasági termelőivel. — Valemennyien a földből élünk, ezért meg kell talál­nunk a közös hangot — hangoztatta a CEA elnöke. Saját súlyukat tekintve el­mondta, az európai mező- gazdaság ma már egy olyan erős faktor, amivel az egész világnak számol­nia kell. S ebbe a keleti ter­melők is beletartoznak, a jövőt illetően velük is szá­molnak. — Partnerei és nem ellenségei vagyunk egymásnak — hangzott a felhívás. A fentieket Nagy Tamás, a MOSZ társelnöke azzal egészítette ki: egyes kérdé­sekben van némi árnyalat Kelet és Nyugat közt, ám ezek nem áthidalhatatla- nok. Ezt bizonyították a ha­zai és vendég hozzászólá­sok is — A falusi világ ér­tékelésében kell lépjünk, a XXI. századot egy jóval életképesebb falumodellel kell elkezdjük. Tudomásul kell venni, hogy Magyaror­szágon csakis a mezőgazda­ság lehet a vidék motorja, s ehhez kell mérni a vidéki ember szerepét a társada­lomban. Remélhetőleg az új kormány erre nagyobb fi­gyelmet fog fordítani — tette hozzá Nagy Tamás. A német, francia és ro­mán delegáció sajtosai La­kos Lászlónak is több kér­dést tettek fel, melyek a magángazdálkodók szá­mát, az állami támogatások mértékét, és a mezőgazda- sági termékek idei árait érintették. A miniszter vála­szában elmondta, tudomá­sa szerint a hazai termőföl­dek mintegy 90 százaléka került magántulajdonba. (Nyilván csak a szövetkeze­ti földekről van szó, hisz még jelentős földterületek vannak az állami gazdasá­gok tulajdonában, illetve kezelésében.) Lakos László ez alkalom­mal is kifejtette, a kor­mány mezőgazdasági politi­kája a keleti piacok vissza­szerzését tekinti elsődleges feladatának, valamint azt, hogy a termelő, a feldolgo­zó és a forgalmazó közt normális áregyensúlyt te­remtsen, mindenki egyfor­mán részesüljön a haszon­ból. A biotermékeket illető­en — ez is központi kérdé­se a tanácskozásnak — a miniszter leszögezte: a mai elvárások ismeretében Ma­gyarország nem a tömegter­mékek által kívánja siker­ágazattá tenni a mezőgazda­ságot. Épp ezért a bioterme­lők a jövőben kiemelt támo­gatásra tarthatnak számot. (matula) Parlamenti napló Kárpótlás körüli vihar Az Országgyűlés tegnapi ple­náris ülésén a napirend előtti felszólalók sorát megnyitva Torgyán József (FKgP) arra kérte az MSZP képviselőit: akkor is tanúsítsanak olyan magatartást, mint a Keleti­ügyben, amikor az FKgP-t vagy annak egy politikusát érik alattomos támadások. Szekeres Imre, az MSZP frakcióvezetője a kárpótoltak és a kárpótlási jegyek kap­csán szólalt fel. Mint mond­ta: az MSZP soha nem vonta kétségbe a kárpótlás jogossá­gát. Ám a KDNP, az MDF és az FKgP szerinte rossz kárpótlási törvényeket szava­zott meg. Szabó Iván, az MDF képvi­selőcsoportjának vezetője Szekeres felszólalására rea­gálva elmondta: az MSZP is megszavazott több kárpótlási törvényt. Szabó Iván hangsú­lyozta, hogy a kárpótoltak veszteségét nem elsősorban a rossz törvények okozták, hanem azok, akik tulajdonuk­tól egykor megfosztották őket. A Kereszténydemokrata Néppárt és a Budapesti Koor­dinációs szervezet rendezésé­ben Demokrácia, vagy ön­kény címmel vitaestet és sza­badfórumot tartottak tegnap este a KDNP központjában. Varga László, a párt alel- nöke előadásában elmondta: a magyar nép történelme fo­lyamán mindig tiltakozott az önkény ellen. Az önkény je­lei már most mutatkoznak az alig két hónapos kormány te­vékenységében. Ilyen intéz­kedések például a most beter­jesztett önkormányzati tör­vénytervezet, az expó lemon­dása és a médiatörvény-ter­vezet is. Az előadó kemé­nyen bírálta a csoportérdeke­ket kiszolgáló mai kormány- koalíciót, amely az elmúlt négy évben önös érdekeit he­lyezte a sajtó tájékoztatásá­nak előterébe. A KDNP véle­ménye szerint egy demokrá­ciának nincsen szüksége sem ellenzéki, sem pedig kormánypárti sajtóra. A vita­est lapzártánkkor még tar­tott. Holnapi számunkban részletesen tudósítunk róla. W. B. Elutasítja, és jelenlegi for­májában általános vitára is alkalmatlannak tartja a pót­költségvetés tervezetét a Fi­desz parlamenti frakciója — nyilatkozta tegnap Po- komi Zoltán frakcióveze­tő-helyettes. A Fidesz sze­rint szükség van gazdaság­javító, a hibákat korrigáló pótköltségvetésre, ám mint Pokomi hangsúlyozta: a kormány tervezete nem ilyen, s némely ponton a kormány meghirdetett programjával is ütközik. Ugyrendileg szintén hibás­nak ítélik a fiatal demokra­ták a tervezetet, mert példá­ul a Világkiállítási Alaptól úgy vonja el az összes pénzt, hogy a parlament még nem is döntött az expó sorsáról. Horn Gyula imádása Szegény boldogult édesanyám és közvetlen környezeté­ből Irma néni, Margit néni és Nusi néni, valamennyien ott a nyolcvanadik évük körül, nagyon szerették Antall Józsefet. Elismerték azt a munkát, amit a megboldo­gult miniszterelnök végzett, s minden alkalommal, ami­kor csak megjelent a képernyőn, itták szavait, mert be­csületes, jó magyar embernek tartották. Ennek ellené­re, mily érdekes, sosem jutott eszükbe, hogy fölemeljék a telefont, s a televízióval közöljék: ók még politikust sosem szerettek annyira, mint Antall Józsefet. Egysze­rűen nem volt a stílusuk, hogy ily módon fejezzék ki ér­zelmeiket, nyilván illetlennek is tartották volna. Nem így gondolkodik az a hölgy, aki a vasárnapi, Duna Tv közvetítette Horn-interjú közepette betelefonált a stú­dióba. Neki kérdése nem volt, csak közölni kívánta a miniszterelnökkel szemben táplált érzelmeit. A ripor­ter, manapság szinte természetes, azonnal tudatta or­szág-világgal, hogy a kedves néző mennyire szereti a ri­portalanyt. De gondoljunk csak bele, hasonló szeretet- kitörés Antall Józseffel vagy Boross Péterrel szemben elhangozhatott volna-e a képernyőn? Biztos vagyok benne, hogy nem, pedig Antall József sosem írt alá hat­párti megegyezés előtt, nem jelentett be olyan adóztatá­si lehetőségeket, amelyek pillanatokon belül foszlottak szerte, azaz minthogyha komolyabban vette volna fel­adatát még akkor is, ha természetszerűleg, mint min­den miniszterelnöknek, neki is voltak hibái. Viszont az feltétlen erényei közé tartozott, hogy az üyenfajta, Duna Tv-ben hallott nyáladzásoktól minden bizonnyal undorodott. (Vödrös) Demokrácia, vagy önkény

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom