Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-16 / 217. szám
i PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. SZEPTEMBER 16., PÉNTEK J3 Élni kell! Gyönyörű nyári napsütéses hétvége volt. Jártam- ban-keltemben arra lettem figyelmes, hogy más világba érkeztem. Ez nem a főváros, és mintha nem is Magyarország lenne. A külsőségek: ragyogó rend és tisztaság, igen sok virág mindenütt. A szépen ápolt otthonokban, kertekben egyszerű, kedves emberek múlatták idejüket nyugalomban és vidámságban. Pedig arrafelé is nehéz az élet! Jó közérzetükhöz a vidám műsort, a bú- felejtőt a rádió szolgáltatta. De valami egészen más volt ez, mint amit megszoktam Budapesten. A sok zenei műsor mellett beszélgetések hangzottak el. Beszélt itt munkás, vállalkozó, parasztgazda egyaránt. Mindegyikük a gondjairól szólt, és mégis más volt minden, mint nálunk. Nem búbánat, jajveszékelés, borúlátás, panasz és a kilátástalan jövő áradt a dobozból. Csak beszélgetés! Emberszabású, olyan, ami az élet velejárója. Reklám is volt, de elviselhető mértékben. A stílus volt más és a cél: adott körülmények között szórakoztatni, lelket önteni az emberekbe! Legalább hétvégéken, az emberek szabadnapjain. A műsorban volt minden, ami Budapesten már csak elvétve vagy egyáltalán nem hallható. Gyönyörű dalokat küldött nekünk Máté Péter, a Korda házaspár, Kovács Kati, Koós János, az Omega és Demjén Sándor. És talán ettől is könnyű, .vidám, derűs a város. Ezen a két napon én sem gondoltam a világ számos bajára, nem kellett a várható tragikus jövőnkre gondolnom. Arra a hosszú „menetelésre”, amit ígérnek nekünk, mindaddig, amíg elviselhető körülmények közé juthat a magyar honpolgár. Lelkesedj csak nyugdíjas a szép jövő reményében! Pedig nem nálunk dúl véres háború, hanem abban a térségben, ahonnan még képesek szépet, kedveset, vidámat és igazi magyar nyelvű műsort sugározni. Volna hát okuk sok bánatot, borút közvetíteni. De nem teszik! Ők örülnek, hogy nótázhatnak és szolgálhatnak a hallgatóknak. Meg üzennek is nekünk: élni kell! Nem szabad feladni, mert egyszer minden rossznak, szörnyűségnek vége lesz! Addig legalább őrizzük meg életkedvünket, hogy holnap, holnapután tudjuk majd újrakezdeni. így gondolják ezt odaát, annál a magyar nyelvű rádiónál, amely Szabadka—Zombor—Újvidék térségéből sugározza műsorát. Ebben a határ menti városban másról is beszéltek aztán az emberek. A határkérdésről, az alapszerződésekről csak ennyit mondtak: Ugyan kérem, elterelő hadművelet erről szónokolni! Szegeden a vállalkozók, befektetők jelentős része úgynevezett „jugoszláv”, s ezen túl is igen sok a barátság, és hűségesen ápolják a családi kapcsolatokat is, a két ország lakói között. Együtt sírnak, nevetnek, ha a helyzet úgy hozza. Legnagyobb ünnepeiken is (karácsony, húsvét, szilveszter) együtt vannak. Ők mintha már megoldották volna a békés egymás mellett élést. S ez a fajta békéjük, rendjük alighanem meg is marad mindaddig, amíg hiHISTÓRIA Az útlevél hazai történetéből (VII.) Aki annak ellene cselekednék, átkozott légyen A III. rész 14. címének (Titulus Decimusquartus) 1. Articulusa a „Salvus Con- ductusokról" szól. Az előzmények ismertetésével kezdődik: „Néha ez hazának és legitimus fejedelminek sokszori veszedelmes álla- potjokban való forgásokból és károkkal tapasztalt experientiákból (tapasztalatokból) sok időktó'l fogva erős tilalmak végeztette- nek, hogy semminémű rendbeli emberek más idegen országokra, fejedelmek engedelme és salvus conductusok (oltalomlevelük) nélkül ki s be ne járjanak, hogy ez által is a gonosz igyekezető emberek refrenáltassanak és utána való több tisztek inkább vigyázhatnának, sőt még irogatások, küldözések, izen- getések is ne lennének. — Mindazáltal a hazának mostani csendességében és a szomszéd országokkal is békességes állapotjában, és hogy a hazának igaz tagjai s fejedelmeknek igaz hívei igazságos dolgokban és járásokban-kelésekben meg ne akadékoztassanak, s valaha történt vagy történhető valamely gonosz igyekezető emberekkel az igaz és becsületes emberek is egyenlő fontban ne mérsékeltessenek; nemesi szabadságokban bántódást ne szenvedjenek, az alább megírt módok alatt való írások, küldözések és járások, a becsületes és igaz haza tagjainak megengedni végeztetett. — 1. Ha kik idegen országokba deáki tudománynak, nyelveknek tanulásáért, peregrinálá- sért (utazásért), viszont a hazával nem ellenséges helyekre vitézi vagy egyéb tisztességes szolgálatért ki akarnának menni, avagy gyermekeket küldeni, elsőben is azon vármegyebéli, székbéli vagy városi főtiszteket requirálván (megkeresvén), azok szorgalmatoson megvizsgálják az elmenni igyekezőnek vagy küldendőnek minden állapotát, szándékánok méltó okát, és ha valakinek véle oly praetensioja (követelése) nincsen, melyet subter- fugiálni (amely elől elmenekülni) azzal akarna; sőt ha elégségesen nem cons- tálna (nem volna ismert) a tiszteknél, a vármegyének vagy széknek közönséges gyűlésére is rejiciálják (vigyék) és a dolognak ugyan fundamentumából menjenek végére; igazságos és méltó szándéka, a feltett dologra alkalmatos volta comperiáltatván (megállapíttatván), ha in publica congregatione (a közgyűlésben) forog, várgymegye pecséti alatt, ha csak a főtisztek előtt, azonoké alatt vegyenek testimoniálist (bizonyságlevelet), melyet a kancelláriára producálván (előmutatván) — (hogyha a fejedelmeknek is nem constál valami oly dolog azon exponens felől, kit netalán a tisztek nem tudhattak volna, mely vagy a fejedelmi személynek, vagy az országnak ártalmára való volna), tartozzanak az olyanoknak salvus conduc- tust adni, és ekképpen békével elmehessenek; mindazonáltal másutt való lakosokban is magokat úgy alkalmaztassák, hogy ha a fejedelmek és a haza ellen való ártalmas dolgokban elegyítik magokat, az olyanok de bonis citáltassanak az ország törvénye szerint... ” Sajnos a hat szakaszból álló, terjedelmes törvény szövegét nem idézhetjük itt szóról szóra; megkíséreljük azonban a lényeget tömöríteni: 2. §: Akik nem szolgák és nem tisztviselők, közelebbi útra a vármegye vagy a szék főtiszteinek, távolabbi útra a fejedelemnek az útlevelével mehetnek. A szolgák és tisztviselők, valamint távolabbi útra mindenki csak a fejedelem útlevelével mehet. 3. §: A szomszéd vármegyébe, az ország határán lévő helyekről az országon kívülre is útlevél nélkül elmehetnek, de a járt utakon és ne az ösvényeken menjenek. A kereskedő rendek a határos és békességes helyekre a helyi elöljáróktól kérjenek testimoniálist, hogy a harmincadokon azt praesentálni tudják. Távolabbi országokba a kereskedők is a fejedelem útlevelével menjenek, különben javaikat elkobozzák- A kolozsváriak mindazonáltal a tanács útlevelével is elmehetnek. 4. §: Akik a fentieket megszegik, a generális dia- eta (országgyűlés) elé idéztetnek, s ha nem tudják magukat tisztázni, javaikat elkobozzák. 5. §: Akik az útlevéllel visszaélve törvénytelen dologba keverednek, törvényszék vágy az országgyűlés előtt felelnek. 6. §: Akik fejedelmüket vagy hazájukat, akár útlevéllel, akár anélkül elárulják, oly leveleket írnak, vagy közvetítenek, melyek a haza közönséges java és megmaradása vagy a fejedelem méltósága ellen irányulnának, hűtlenség vétkében elítéltessenek és meg- büntettessenek. Ez az 1653-ban kodifikált útlevéltörvény a maga korában minden bizonnyal a legvilágosabb, legméltá- nyosabb szabályozások közé tartozott. Alig telt el azonban egy negyedszázad, máris újabb erdélyi törvénykönyv született; miután a jogi bizottság által összegyűjtött anyagot az 1669. január 25-én Gyula- fehérváron megnyílt országgyűlés jóváhagyta, I. Apafi Mihály fejedelem hozzájárulásával először 1669-ben jelent meg Kolozsvárott, majd 1670-ben és 1696-ban új kiadásban látott napvilágot. E nevezetes törvénykönyv címe: „Erdélyországnak és az ehez kapcsolt magyarországi részeknek az ezerhatszáz- ötvennegyedik évtől a jelen ezerhatszázhatvankilence- dik évig alkotott törvény- czikkelyeiből kiszemelt COMPILATA CONST1TU- TIOI. ” Az „ Öszegyőjtött Végzemények” több korábbi törvényt jelentősen módosítanak, köztük az útlevéltörvényt is. A III. részben a Titulus Nonus (Ki- lenczedik czím) 1. Articulusa olyan érdekes és váratlan, hogy érdemes teljes szövegét átböngészni: „Bányák colálásáról (műveléséről), s idegen országokra való szabados járás-kelésről. — Mindenféle szabados kereskedés, bányáknak magok határokon colálása, a haza fiainak keresztyén országokra igazságos dolgokban szabados járás-kelések, javoknak tartása -orvatásos politikusaink — nagy szakértelmükkel — el nem rontják azt. Vedres Józsefné Budapest Megmarad-e a Duna Tv? Egyre többet hallunk a Duna Televízióval kapcsolatos tervekről. Én nem értem, miért kellene hozzányúlni a Duna Televízió függetlenségéhez, esetleg úgy, hogy a Magyar Televízió elnöke alá rendelnék az intézményt. Sokat hallunk a pluralizmusról, a sokszínű tájékoz- > tatásról, amely a Magyar Köztársaság 1989-ben átalakított alkotmányának szellemiségéből is önként adódik. Egy magát szociáldemokratának hirdető pártnak kínosan kell ügyelnie az alkotmányosság és a jogállam követelményeire. Még inkább érvényes ez a Szabad Demokraták Szövetségére, amely alapelvként hirdeti a kirekesztés nélküli liberalizmust. Azzal is számolni kell, vajon milyen visszhangot váltana ki az, ha úgy döntenének, hogy Magyarországon nem lehet kétféle tévéadás. Nem ez lenne-e ama bizonyos banánhéj?... A gleichschaltolás — akár pénzügyi, akár adminisztratív eszközökkel történik — nem a legjobb ajánlólevél az egyesült Európába... Meg aztán előbb-utóbb választások is lesznek. A Ligetben meg a Vörösmarty téren rendezett hangulatjavító mulatságokat a több millió választópolgár nem érzékeli. Se olcsó kenyér, se pluralizmus, ez már kicsit sok, sőt köny- nyen sokk lehet... Ercsényi Ferenc Budapest szágokban, s egyéb szükséges dolgaikban való mulatósok simpliciter szabados légyen. Tanulásra, szolgálatra, lakásra, peregrina- lásra való mehetések is pedig nem hogy interdicálhat- nék (megtiltathatnék); sőt annak tilalma az hazában in perpetuum (örökre) emlékezetben se légyen. Mindazáltal salvus condustust tartozzanak impetrálni (útlevelet kérni), a fejedelmek is adni, melyet ha denegál- nának (megtagadnának) vagy procrastinálnának (halogatnának) is, szabadoson elmehessenek. Városi és kereskedő vagy míves legények állapotjokról az eddig való usus tartassék; mindazáltal a hazának és legitimus fejedelmeknek ártalmakkal ne merészeljenek lenni. E végzésünket pedig kívánjuk pro perpetuo et irrevocabili decreto tartani, hoc per expressum declara- to (örökös és visszavonhatatlan rendeletnek tartani, annak határozott kijelentésével), hogy ha ki akármely idő folytában, fejedelmek, statusok, constitutiok (államok, alkotmányok) változásiban, csak propositióban vagy postulatumban (javaslatban vagy kívánságban) adná vagy venné ennek ab- rogálását (eltörlését), meg- kisebbíttetését, annál inkább, aki voxolna, annuál- na (szavazna, engedne) vagy cselekedetivei annak ellene cselekednék, vagy contrario constitutiót (ellenkező törvényt) csináltatna, csinálna vagy acceptálna, a jövendő világon istentől átkozott légyen, e világon pedig becsületivesztett. ” (Folytatjuk) Dienes Éva Tanítói állások Cegléden Cegléd iskolaügyéről a 16. századtól kezdve rendelkezünk adatokkal, Szegedi Kis István, a reformáció nagy alakja volt 1545-től az iskolamester a városban. A város iskoláinak jó híre volt később is, a 19. század elején például olyan szülők is oda íratták gyermekeiket, akik nem tudtak jól magyarul. így került Ceglédre a kis Schedel Ferenc, budai német polgárok fia, 1813-tól a ceglédi gimnázium tanuló- • ja, aki — felnőttként és Toldy Ferenc néven — a magyar irodalomtörténet-írás megteremtője, „atyja” lett. Századunk elején, 1908-ban és 1909-ben több hír is megjelent az újságokban, melyek a város iskolaügyével foglalkoznak, ezeket Farkas Péter gyűjtötte egybe, abból idézzük. 1909. szeptember 16-án arról értesülhetünk, hogy a miniszter 1200 korona nyugdíjat utalt ki Alexy Lajos „czeglédi ág. ev. el. isk. tanítónak". 1908-ban a községi tanyai iskoláknál két tanítói állásra írtak ki pályázatot. Fizetésként évente 800 koronát ígért Cegléd, ehhez az összeghez járult a korpótlék. A tanterem takarít- tatásáért 50 korona illette meg a tanítót — nyilván ebből az összegből kellett gondoskodnia az iskola tisztaságáról. A kézimunka tanításának elvállalásáért külön pótlék, 24 korona járt. Lakást — a kor gyakorlatának megfelelően — természetben kapott a tanító, a szolgálati lakáshoz 1/4 hold kert tartozott. Megillette hét köbméter tűzifa is a pályázót, de ebből „a tanterem is fűtendó'”. Pogány György
