Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-16 / 217. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP GAZDAKOROK 1994. SZEPTEMBER 16., PENTEK Megyeházi agrárfórum A felemelkedésre még várni kell Kollektív panaszáradat. így lehet jellemezni a hét elején megrendezett agrártanácskozás második felvonását, a Lakos László földművelésügyi miniszter előadását követó' hozzászólásokat. Mint arról már hírt adtunk, a megyeszintű fórumot a Pest Megyei Földművelésügyi Hivatal szervezte, s magát a minisztert hívta meg, hogy tájékoztassa az érdekelteket a Horn-kor- mány agrárpolitikájáról. Mint cseppben a tenger Lakos László ez alkalommal is elmondta, hogy több kérdésben is kifogásolja az előbbi kormány, valamint a tárca vezetőinek agrárpolitikával kapcsolatos döntéseit. Elégedetlen a szövetkezeti átalakulást irányzó törvénynyel, mert egy sor kérdésben kimunkálatlan, a joghézagok alkalmat adnak a visz- szaélésekre. A kárpótlás sem abban a formában megy végbe, ahogy a társadalom elvárná. Sok helyen elakadt, ma is tisztázatlanok a tulajdonosi viszonyok. Fenntartásokkal beszélt a Mezőgazdasági Fejlesztési Alap intézményéről. Véleménye szerint az ily módon folyósított támogatások nem mindig azokon segítettek, akik leginkább rá voltak utalva. Mint intézményt, a falugazdász-hálózat létjogosultságát is megkérdőjelezte, legalábbis abban a formában, ahogy jelenleg működik. Szavaiból következtetve, a gazdakörök is csak abban az esetben számíthatnak a tárca jó indulatára, ha politikamentesen, csakis a szakmai dolgokra szorítkozva működnek. A várható karcsúsításokkal kapcsolatban kifejtette, ez nem a támogatások mértékét érinti, hanem az FM működtetéseinek költségvetését. Az erre előirányzott összegből előreláthatóan 1 milliárd forintot fognak „lenyesni”. Úgy látszik, a megyei kár- rendezési hivatal találva érezte magát, mert Sztáray Mihály panasszal reagált. Próbálta érzékeltetni, menynyire nehezebb a kárpótlást Pest megyében lebonyolítani, mint máshol. Egyrészt, mert a fővárosi kárpótlásra jogosultakkal egyetemben milliós nagyságrendű a hivatalhoz beérkezett kárigény, másrészt az ország legtávolabbi részéből is érkeznek olyanok, akik az árverések során Pest megyében próbálják földre váltani a kárpótlási jegyüket. Mindez csak azt igazolja, amit Szauter Rudolf volt képviselő már két évvel előbb megjósolt, nevezetesen azt, hogy a fővároshoz közeli települések földjein az őslakosság kénytelen lesz "idegenekkel osztozni. A miniszter válaszában semmi lényegest nem mondott, viszont biztosította a hivatal dolgozóit, hogy a kárrendezések befejeztével nem kerülnek az'utcára, a földhivatalokban kívánják őket foglalkoztatni. Szarka Balázs némedi magángazdálkodó az importstopot sürgette. Elmondta, milyén károkat okoz a hazai zöldségtermelőknek a külföldről bezúdított termékek dömpingje. A miniszter ígéretet tett, hogy utánanéz a dolgoknak, lévén, hogy ez a kérdés az előbbi ciklusban nem az FM-hez, hanem a külkapcsolatok minisztériumához tartozott. Kifejtette, véleménye szerint is szükség van egy hatékonyabb piacszabályozásra, mely az exportot és importot egyaránt érinti. A hozzászólások során kiderült, hogy tizenkét téesz- nél nemhogy végbement, de el sem kezdődött az átalakulás. Hogy kinek a hibája ez — nyilván nem a tagságáé —, azon jó volna elmeditálni. Lakos László kilátásba helyezte, hogy az átalakulásokat törvényes keretek közt fogják felgyorsítani. Az állattartásban érdekeltek az állatállomány visszaesését jelezték. 1982-höz viszonyítva ma 50 százalékkal kevesebb a vágósertés. 49 százalékkal az anyakoca, s 50 százalékkal kisebb a tehénállomány. Ezt a felszólaló a termelők érdektelenségével és a szűkös állami támogatással magyarázta. A miniszter az érdektelenséggel egyetértett, ám mint mondotta, ennek orvoslása nem várható csak az államtól. Véleménye szerint elsősorban a fogyasztási árban legyen megfizetve a termelő költsége. A termelői és fogyasztói ár közé beépült árrést kellene csökkenteni, de úgy tűnik, ezt a kormány nem kívánja felvállalni, mert ezzel korlátozná a szabadpiaci versenyt. A nyugati piacok felé nyitással kapcsolatban megtudtuk, hogy ennek első lényeges fázisa egy közös export-import technika kidolgozása Ausztriával. Ez az áttételes mód segíthet bennünket abban, hogy bejuthassunk az Európai Unióba. Lakos László, bár tartózkodott a minősítéstől, a mező- gazdaság jelenlegi helyzetét az előbbi kormány agrárpolitikájának tulajdonítja. Az új kormány új programja számtalan reformintézkedést tartalmaz, de hogy ez mikor eredményez konkrét javulást, azt a fórumon elhangzottakból aligha lehetett megtudni. Aki nyolcévesen markot szed, s tízéves korában beállítják a rendbe kaszálni, attól nem várható el, hogy túl az ötvenen a földdel való viaskodást tekintse a vágyak netovábbjának. A földet lehet szeretni, de meg is lehet unni, ki lehet belőle ábrán- dulni. Pláne, ha csalódik benne az ember. A Szaller Pista kaszált is, kapált is, mint mondani szokás, az orrával túrta a földet, s tette ezt akkor is, amikor kitanulta a so- főrséget. Délután kiszállt a buszból, de nem a karosszékben ülte végig a nap hátralévő részét. Mert a sofőrségből meg lehet ugyan élni, de gyarapodni már kevésbé. Kivált, ha két gyereket nevel az ember. A gyerekek kiröppentek, ki-ki a saját telkén él, lehetett volna lazítani egy keveset. De akkor meg a főállással támadt baj, sok lett a két sofőr egy buszra. Dicsérte is váltig az eszét, amiért sem a fóliasátrakat, sem a földet nem adta fel. Most van egy négyórás félállása, amit pótol a gazdaság. Kukoricát, burgonyát termel, de az igazi kincsesbánya a zöldségféle, abból is az uborka. Újhartyán híres az uborkájáról, de amilyen Szaller Pistáé, az még errefelé is ritkaság. Pedig nem nagy tábla, mindössze 250 négyszögöl. A kordonok összhosz- sza 650 folyóméter. De sokszor végiggyalogolt a fél kilométernél alig több sorok között! Leste a mag csírázását, mert bármilyen jól is van elvetve, néha nem kel ki, s kezdődhet minden elölről. Később, ha már a kacs megkapaszkodott a drótban, az esőt kell lesni. Az uborka vízigényes, nem éri be a reggeli harmattal. Szerencsére van kút, különben az idei aszály végez az indákkal, virágjában megölte volna a termést. ■ Pista hajnalban kelt, éjfélkor feküdt, hol az uborkaföldeket áztatta, hol pedig a paradicsomot. Mert az is van, 1600 tő. Olyan magas, sűrű, hogy elvész benne az ember. Az uborka méregzöld, Minerva fajta, szúr, mint a kaktuszhajtás. A paradicsomok nagyok, élénkpirosak. Pista szerint, a Krisztinában, ha megadják a módját, nem lehet csalódni. Meghálálja a munkát. Az uborkából — eddig — 5,5 tonnát vittek a piacra, az apraját 50-ért, a nagyját 25 forintért adták. Nem kellett méricskélni, egyben felvásárolták a viszonteladók. A paradicsomot úgyszintén, az átlag 40-ért ment kilónként. Már amit Pista és Teréz szedett le, lévén, hogy akadtak kéretlen szü- retelők is. Egyetlen éjszaka 15-20 ezer forint értékű termést loptak el, amikor még primőrnek számított a szabadföldi paradicsom és uborka. — Ha már elvitték, átvállalhattak volna a kapálásból, meg a hajlongásból is — mondja Pista, s még mond mást is, amit nem tűr el a nyomdafesték. Sajnos nem csak Hartyán- ban, de az egész megyében elszaporodtak a szántóföldi és kerti tolvajok. A szezon végén a nagyját szüretelik, ebből készül a sós, hordós uborka. Pista szerint, sohase legyen rosszabb évünk Míg beszélgetünk, telnek a rekeszek. Pista és Teréz mellett a rokonok is besegítenek kalákaalapon. Mikor kezd melegedni, félreülnek az árnyékba. Előkerül a kenyér, szalonna, s mellé a friss, harmatos uborka. No meg a bor, a sógor kadarkája. — Kisbirtok, kisjövede- lem. De tisztességes pénz, amiért megdolgozunk — mondja Pista, s kedvtelve legelteti szemét a katonás sorokon. Valóban kicsi, öt hold, az is a határ három sarkában. De van benne minden, ami nekik kell, és a piacra is jut belőle. Olyan ez a kiskbirtok, mint csepp a tengerben. Ám a cseppen épp úgy látni a fényt, az égboltot, mint a végtelen víztükrön. A Szallerék öt holdjában is ott van, ami a magyar parasztra jellemző: a hozzáértés, az ötlet, a szorgalom és a szívós kitartás. Emberség Burgonyabetakarításhoz voltam hivatalos, reggel, hatra beszéltünk meg találkozót egy ménteleki gazdával. Pontosan elmagyarázta, még le is rajzolta, hol térjek le a kövesútról, aztán az Átok-csatorna partján hol érem el a zsilipet, ahol a földjei kezdődnek. Utólag rájöttem, ketten kétfelé beszéltünk, így aztán az Átok helyett — ami a térképen 30-as csatornaként szerepel — én a 29-es csatornánál kötöttem ki, ami Apaj felé tart. Bokros ligetek és nádfal közt kanyarog ez a víz, közvetlen mellette, vele párhuzamosan egy rossz düló'út. A nyomokból következtetve csak traktor jár errefelé, az is csak száraz időben. A gödrökben megáll a víz, kivált eső után. És abból most volt bőven. Az egyik hajlatban már nem is tócsa, hanem egy kisebb tó kerül az utamba, melyben két nyurga lábú gólya zar- gatja a békákat. A motor zajára lustán fellibbennek, utánuk bámulok, bár jobban tenném, ha az utat figyelném. Mire észbe kapok, már túl késő, a dagonya közepén leáll a kocsi. A motor küszködik, a kerekek forognak, de se előre, se hátra. Csak a hűtőfolyadék jelzője indul be a száz fok felé. Feladom, „partra szállók”. A cipőm elmerül az iszapos lében. Közel és távol sehol egy lélek, leszámítva két kormoránt, akik a nádasból lesik a zátonyra futott járgányt. Irány a kövesút. Majd csak jön egy traktor. Az út messzi van, legalább három kilométerre. S kereken egy órát szobrozok, míg végre feltűnik egy MTZ traktor. A zömök, középkorú gazda kevés szóból ért. Beinvitál a kabinba, majd megcélozza a rétet. Figyelem az órámat, s közben azt kalkulálom, mennyi az üzemanyagköltség, az időkiesés, mennyit illik adni a „szolgáltatásért”. Minimum háromszáz forint — döntöttem el magamban. Maga a kivontatás egy percig tart. Kiakasztom a horgot, s nyúlok a tárcámért. — Mennyivel tartozom? — kérdezem a gazdától, mire az visszakérdez. — Ha maga kellene kihúzzon valakit, mennyit számolna? — Az más ... — Már miért volna más? — vág közbe. -— Emberek vagyunk, ahol tudunk, segítünk egymáson. Hanem visz- szafelé ne erre jöjjön. A villám sújtotta jegenyénél talál egy ösvényt, az elvezeti az úthoz. No, Isten megáldja! Parolázunk, mondja a nevét: Lájó János Dabasról. Nézek utána, s közben azon töprengek, az embernek el kell tévednie, sárba kell süppednie a világ egy eldugott zugában azért, hogy találkozzon az emberséggel. Az oldalt írta Matula Gy. Oszkár Pest Megyei Gazdakörök Szövetsége 2100 Gödöllő, Ganz Ábrahám u. 2. sz. Telefon- és faxszám: (06-28)-310-288 Fáy András Alapítvány 219-98007 OTP Rt. Pest Megyei Igazgatósága, 760-000960 Hírek a szövetség életéből A Pest Megyei Gazdakörök Szövetsége szeptember 12-én elnökségi ülést tartott, az elsőt a gödöllői új székhelyen. Mint Podmaniczky Béla elnök jelezte, az öt napirendi pont öt kardinális, kérdést érint, előkészületeket az őszi-téli szezonra. Elsőként azokat az árajánlatokat vitatták meg, amit a vetőmag, műtrágya és növény- védőszer-nagykereskedők küldtek meg a szövetségnek. Mindháromra rövidesen szükség lesz az őszi talajelőkészítő és vetési munkák során. A beszerzési lehetőségekről külön-külön értesítést kapnak a gazdakörelnökök. Ezt követően megtárgyalták az őszi-téli továbbképzési tanfolyamok témakörét s rögzítették az előadások helyszínét. Podmaniczky Béla többször is kihangsúlyozta, hogy a jövő év eredményei sokban függnek attól, miként készülnek fel a gazdák elméletileg. Az előadásokra neves szakembereket kémek fel, többek közt a GATE Mezőgazdasági Szaktanácsadási és Kutatás- szervezési Intézet munkatársait. A továbbiakban az elnök ismertette az agrárkamara felállításához szükséges helyi, településenkénti mezőgazdasági bizottságok létrehozását, melyet törvény ír elő. Utolsó napirendi pontként a gazdaköri tagsági könyvek érvényesítését, illetve azok kiosztásának módját beszélték meg. Erre előreláthatóan még szeptemberben sor kerül. Misi, a sógor kalákában szedi a Minervát. ^Állítja, az ő kertjében nem termett ilyen szép paradicsom (A szerző felvételei)
