Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-16 / 217. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP XXXVIII. ÉVFOLYAM, 217. SZÁM Ára: 13,50 forint 1994. SZEPTEMBER 16., PENTEK Demszky fenyeget, Kezdődik A kommunizmus Dunakeszi a színházi élet a régészt is nem hátrál Cegléden cenzúrázta (3. oldal) (7. oldal) (9. oldal) Családi napok Máriabesnyón Háromnapos fórum kezdő­dött tegnap a máriabesnyői lelkigyakorlatos házban a katolikus családsegítő szer­vezetek részére. A rendez­vényt a Magyar Katolikus Püspöki Kar szervezte, és mintegy százhúsz lelkipász­tort, hitoktatót, családsegí­tőt és szociális munkást várnak. A tanácskozásnak kettős célja van: először, hogy a területen dolgozó munká­sok új ismereteket sajátít­hassanak el, emellett pedig javuljon a szervezetek köz­ti együttműködés. A másik, nem kevésbé fontos célkitűzés, a társada­lom elé tárni a keresztény családok életvitelét, világ- szemléletét. Az utóbbi negyven évben, mint azt Harrach Péter, a fórum fő­szervezője kérdésünkre el­mondta, nem volt lehető­ség arra, hogy ezeknek a társadalmi munkásoknak és hivatásos segítőknek több információt adjanak, és az sem volt lehetséges, hogy ezeket a szervezete­ket összefogják. (Folytatás a 4. oldalon) Szerződéskötés szeptember végétől Olcsón vásárolhatók meg a bérlakások Gödöllőn \Í/ Alacsonyabb áron vásárolhatják meg a gödöllői­ek önkormányzati bérlakásukat. Erről Gémesi György polgármester előterjesztése alapján döntött szeda esti ülésén a képviselő-testület. A vételár a beköltözhető forgalmi érték 50 százaléka he­lyett 40 százalék lesz. A rendelet a továbbiakban válto­zatlanul kedvező lehetőségeket nyújt a részletfizetésre. A testület ezt megelőzően egyhangúlag elfogadta a vá­ros költségvetésének első félévi teljesítéséről készült be­számolót. Az önkormányzat gazdálkodása abszolút biz­tonságos, állapította meg Nánási Éva jegyző. Gödöllő idei egységes pénzalapjának — bevételei­nek — előirányzata kerekít­ve egymilliárd 795 millió fo­rint, aminek 65,3 százaléka megvalósult az első félév­ben. A saját bevételek között helyi adókból 200 millió fo­rintot terveztek, ebből 117 és fél milliót már elkönyvel­hettek. Az intézmények be­vételi terve 62,71 százalék­ban teljesült. Az ingatlanértékesítésből csak minden ötödik forint ke­rült a város perselyébe júni­us 30-ig. A 45 millió forin­tos bevétel elérésének feltéte­le a Kossuth Lajos utcai be­vásárlóközpont területének eladása. A testületi ülésen el­hangzott, hogy ha az eredeti szerződés a Tengelmannal meghiúsul és szeptember 30-ig nem fizetik ki a teljes vételárat, akkor a Spar Ma­gyarország Kereskedelmi Kft.-vei, a versenytárssal tár­gyalnak. Az egymilliárd 248 millió forintos bevétellel szemben 822 millió forint volt a ki­adás. Sok költségtétel csak a második félévben jelentke­zik, de mint Heltai György- né, a költségvetési iroda ve­zetője Nacsa János képvise­lő kérdésére elmondta, az ön- kormányzat valamennyi kö­telezettségvállalása csak az előirányzat mértékéig szól, magyarán addig nyújtózkod­nak, ameddig a takaró ér. A csaknem másfél ezer önkormányzati bérlakás­ban élő gödöllőit élénken foglalkoztatja a megvásár­lás folyamata. Az a hiede­lem is elterjedt — tolmá­csolta Csontos István kép­viselő —, hogy ha egy lép­csőházban nem kel el min­den lakás, a megmaradó bérlőket más lakásokba költöztetik. Semmiféle köl­töztetésről nincsen szó, s erre egyetlen városban sincs példa — cáfolta a ki- talációt Nánási Éva. A bér­lő csak a bérleményét vásá­rolhatja meg, s ha egy-egy házban ezzel a lehetőség­gel nem él mindenki, ak­kor vegyes tulajdonú tár­sasházak alakulnak ki. (Folytatás a 4. oldalon) Megszépült a Elkészült a ceglédi Szent György tér, amelynek egye­di hangulatot ad Varga Gábor alkotása, a felújított, itáliai hatású oroszlános szobor Vimola Károly felvétele Ami sok, az sokk Ami sok, az sok. De ha több a soknál, akkor már sokk az a hatás, ami az embert éri. Ilyen sokkoló hatással volt rám a tévé szeptember 11-ei yr4 Hét”című műso­ra. No, nem politikai mondanivalója, netán ilyen vagy olyan elfogultsága váltott ki bennem ennyire rossz hatást. Nem politikáról van szó, hanem színvo­nalról, mégpedig nyelvi színvonalról. Mert ugye egy magyar miniszteriül, egy magyar tévébemondótól és egy magyar színésznőtől el lehet várni, hogy hibátla­nul és szépen beszéljen azon a nyelven, amely az or­szág többségének anyanyelve. Amelyről sokan azt mondják, hogy édes anyanyelvűnk. Én is ezek közé tartozom, de megkeseredett a számban ez az édesség, mert 1. : szocialista hadügyminiszterünk ezt mondta: „nem csinálnák ebből ügyet’,’ de... Veres Péter nevű elődje, aki egy hatelemis parasztember volt, ilyen hi­bát bizony nem követett el. De ne legyünk ilyen igé­nyesek, hiszen az említett miniszter kiváló író volt, s is­kolázatlan fejében nagyobb tudás lakozott, mint tíz is­kolázott főben. Még a szocialista tantervi követelmé­nyek szerint azonban, aki az általános iskola nyolc osztályát elvégezte, annak hibátlanul kell beszélni ma­gyarul. 2. : iy4 Hét”bemondónóje a pápa zágrábi látogatásá­ról szólva ahelyett, hogy a katolikus egyházfő látogatá­sáról beszélt volna, ezt mondta: „a katolikus egyház főlátogatása...’’Vagyis brutálisan megsértette a hang- súlyozás elemi szabályát. 3. a Művész Színház túlköltekezésével kapcsolat­ban szót kapott az igazgatónő. Indokolásul fölhozta, hogy színészei — úgymond — „alulfinanszírozottak” Ezt ugye a magyar színháztörténet hőskorában még úgy mondták volna (magyarul), hogy rosszul fizetik a színészeket. Nem alul (mert ez félreérthető, tehát sértő lett volna — főleg — a színésznőkre nézve), és nem fi­nanszírozták, hanem fizették, ha volt miből. Ezért hív­ták őket a nemzet napszámosainak. (Vajon mennyi a fizetése egy ilyen „alulfinanszírozott”színésznek ma?) Hogy van ez? Ha valakiből miniszter, tévébemondó (netán szerkesztő) vagy színházigazgató lesz, akkor kö­telező elfelejteni magyarul? S rosszul hangsúlyozva, hibásan és valami bürokratikus bikkfanyelven kell szólni a közönséghez? Meg kell mondani, nemcsak ők hárman estek ebbe a hibába. A példák légióját lehetne felvonultatni, de ez a három eset így, egy műsorban egy kicsit sokk volt! Török Bálint KDNP-vendég Erdélyből A Kereszténydemokrata Nép­párt vendégeként hazánkba látogatott Csató Béla, maros­vásárhelyi plébános, aki rö­vid beszélgetésben vázolta az erdélyi magyar plébániák, különös tekintettel a saját egyházközségének a helyze­tét. A romániai diktátúra éve­iben az erőszakos iparosítás következtében a nagy váro­sokban nagyon összetömörő- dött a római katolikus hívek közössége. Ez azt jelenti, hogy az iparosított vidéke­ken nem volt szabad templo­mot építeni, s így Marosvá­sárhely katolikus hívei most, mintegy harmincötezren, a város egyetlen plébániájára vannak szorulva. Ezen a helyzeten változtatni kell, mondta el a plébános, mégpe­dig úgy, hogy ezt a nagyszá­mú közösséget lehetőség sze­rint több kisebb közösségre kell bontani. (Folytatás a 3. oldalon) Éjszakai őrjáraton — Együtt az idegenrendészettel Kiutasítva a külföldi táncosnők Már nem lehet illedelmesen hallgatni arról, hogy külföldi — főleg ukrán és román lá­nyok aktív részvételével az egész országban teljed a prostitúció, és az ahhoz kap­csolódó szervezett bűnözés. Érthetően nagy felháboro­dást keltett, hogy a közel­múltban fényes nappal a Szentendrei úton ukrán bűnö­zők lövöldöztek egymásra. A tettesek még nincsenek rendőrkézen, de annyi már bizonyos, hogy néhány pros­tituált, illetve a „munkájuk­ból” származó jövedelem mi­att folyt a véres hadakozás. Az efféle bűnözésből nem maradt ki az agglomeráció sem. Mindezeket figyelem­be véve rendezi ezekben a napokban a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság a terü­leti kapitányságokra alapoz­va őrjáratait az éjszakai szó­rakozóhelyeken. Szerdán, szeptember 14-én 24 órától másnap reggelig tartott az ak­ció Dunakeszin és környé­kén. Nagy Károly alezredessel, a Pest Megyei Rendőr-főka­pitányság közbiztonsági he­lyettesével röviddel éjfél előtt érkeztünk meg a Duna­keszi Rendőrkapitányságra. Útközben megtudtam, hogy vasárnap éjszaka a Szentendrén és környékén tartott ellenőrzésen tizenhét ukrán táncosnőt találtak a szórakozóhelyeken, akik kö­zül egyiknek sem volt mun­kavállalási engedélye. A leg­fiatalabb lány mindössze 14 esztendős, szinte még gyer­mek. Valamennyiüket azon­nal kiutasították az ország­ból. Dunakeszi, e rövid múlt­tal rendelkező város éjfél után csöndesnek látszott. Zámbó János, a helyi rendőr- kapitányság nyomozóalosz­tály-vezetője vezette a gép­kocsit, melyben útnak indul­tunk, először Főt felé. Az igazgatási osztály két munka­társa is velünk jött, számítva arra, hogy ezen az ellenőrzé­sen idegen rendészeti felada­tok is adódhatnak. A másik gépkocsiban a szervezett bű­nözés elleni osztály munka­társai járták a környéket. Utunk első állomása a fóti biliárdszalon volt, melynek kerthelyiségében a késői idő­pont ellenére is sokan üldö­géltek. Sör és kóla fogyott az asztaloknál. A rendőrök nem zavarták meg a békésen szórakozókat. A biliárdsza­lonban rend volt. A környékbeli panziók báljában nem volt éjszakai élet. A vendégkönyv tanúsá­ga szerint külföldi vendég nem tartózkodik ezeken a he­lyeken, és hazai sem sok. (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom