Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-02 / 205. szám
É PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1994. SZEPTEMBER 2., PÉNTEK Akik népszavazást szeretnének Mégsem lett Dabas-Sári kettő'! Vélemények az expóról Elcsitultak a hullámok A kormány expóval kapcsolatos elutasító döntése felkavarta az ország közvéleményét. A lakosság jelentős része helytelennek tartja e döntést, s mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy több tízezren írták alá azt az ívet, mely népszavazásra szólít a világkiállításért. Lapunk hasábjain az aláírókat kérdezzük, hogyan vélekednek az eseményekről, a népszavazás kezdeményezéséről. A Dunakeszin élő Adám László és Ádám Lászlóné támogatja az expót sürgető népszavazást. — Szerintem a világkiállítás megrendezése a legkézenfekvőbb út az ország gazdasági életének fellendítéséhez — mondta Ádám Lászlóné. — Az sem utolsó szempont, hogy nagyot nőne Magyarország Nyu- gat-Európa és a világ szemében, s végre odafigyelnének ránk, arra, hogy létezünk. — Meggondolatlanság lenne lemondani — vette át a szót Ádám László —, hiszen rengeteg ember már jelentős összegeket áldozott az expóra, s ezek a befektetések kárba vesznének. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy rengeteg új munkahelyet teremtene a rendezvény, amire most nagy szükség lenne. Véleményem szerint, a parlament ugyanazt a döntést hozza, mint a kormány, s nagyon félek attól, hogy elsöprik az expót. Mi kitartunk a véleményünk mellett, de korántsem biztos, hogy ez elég — mondta pesszimistán. Székács Sándor érdi ács-kő- művés mester sem látta túl bizakodóan a helyzetet: Én nagyon szeretném, ha népszavazás lenne, de úgy látom, az ország lakosságának véleménye megosztott — mondta. — Békés megyei származású vagyok, s arrafelé például nem lelkesednek annyira a világkiállításért, legalábbis azok az emberek, akikkel beszéltem. A másik fele a dolognak, hogy a többség unja a szavazást, csalódott és sokan nem is mennének el — vélekedett. Nálunk Érden kitart az expó mellett a közvélemény, hiszen alig pár kilométerre vagyunk a fővárostól, s itt mindenképpen hasznot hozna a rendezvény. Székács úr elmondta, hogy ő maga is bekapcsolódott volna valamilyen módon az előkészületekbe és a lebonyolításba. Véleménye szerint az expó alkalmat adott volna az országnak arra, hogy végre megmutassa magát a világnak. — Szerintem az ügy a kormányon múlik, pontosabban Békési úron, mondta. — Ezt nem mi fogjuk eldönteni. V. Cs. A doktornőnek nincs gyereke? Megbetegedett a kislányom. Egész hét végén a fülét fájlalta, de hétfőn hajnalra a fájdalma elviselhetetlenné vált. Hétfőn reggel felkelés után siettünk a XVIII. kerületi Jahn Ferenc Rendelőintézet — hétköznapi nevén kék SZTK — fülészetére, ahol még csak hárman ültek az ötödik emeleti váróteremben. Bement egy hölgy, majd kijött, hamarosan egy másik került sorra, majd ő is kijött. Már csak egy úr ült kint és mi ketten a lányommal. Hamar túl lesz szegénykém a vizsgálaton, a fájdalma is mindjárt szűnik — gondoltam én, a naiv. Am az ajtó nem nyílt, a tábla pedig ott virított, figyelmeztetve: kopogással ne zavarja a rendelést. Eltelt öt perc, majd tíz, húsz és harminc is. Eközben a váróterem zsúfolásig megtelt, köztük síró-rívó kisdedek is akadtak szép számmal. Mert ugye nincs külön gyermek és felnőtt fülészet. Mire negyven perc is eltelt, csodák csodája nyílt az ajtó és az előttünk várakozó urat és minket hívtak be. Már-már megbocsátottam magamban a fiatal szőke doktornőnek a hosszú semmittevésért, amikor gunyoros hangon közölte: — Ha nincs beutalójuk, ki kell fizetni a vizsgálatot. Meglepett arcom láttán hozzátette: — Ez a szabály, nem én találtam ki. — De hát itt van a gyerek TB-kártyája, a vizsgálatot a társadalombiztosító fizeti — feleltem. Mire nagylelkűen csak ennyit mondott: — Na jó, akkor felírok egy orrcseppet — közben szinte csak távolról ránézett a kislány fülére. Mert az, hogy megvizsgálta, alapos túlzás lenne ez esetben. Nem először jártunk itt, sajnos valószínűleg nem is utoljára. De kérdezem, a többi felháborodott és fájdalma miatt türelmetlenül váró betegtárs nevében is: meddig uralkodik még ez a helyzet a Thököli úti fülészeten? Mikor kapunk a fizetésünkből levont „TB-járulékért” olyan orvosi ellátást, amilyet bármely magánrendelőben megkaphatunk? És még valami, ami akkor ott jutott eszembe: a doktornőnek nincs gyereke? (simon) az Arany-iskola ügyében Ö A nagykőrösi Arany János Gyakorló Általános Iskola körül kialakult helyzetről már több ízben is írtunk. A keddi számunk hasábjain megjelent cikkünk nyomán most a város polgármesterét és az újonnan kinevezett iskolaigazgatót szólaltattuk meg, előbbitől az önkormányzat feladatairól, utóbbitól az iskola jövőbeni célkitűzéseiről érdeklődtünk. Kiss János polgármester hangsúlyozta, mikor az ügy elindult, az önkormányzat olybá vette, hogy ez az egyház belügye. Mindaddig az, amíg a helyzet nem alakul úgy, hogy ezzel megsérül az a törvény, amely kimondja, az alapfokú oktatás biztosítása alapfeladata az önkormányzatnak. Ha ez így alakult volna, a hivatalnak azonnal intézkednie kellett volna. Az egyház a velük kötött közoktatási megái lar podást lényegében minden pontjában betartotta. Az ön- kormányzati iskolák igazgatóinak július közepén küldtek egy levelet, amelyben kérték az igazgatókat, hogy augusztus 22-ig írásban jelezzék az iskolájukba átiratkozott gyermekek számát. A felméréseink szerint ugyanis csak a törvény előírta száz főt tudja elhelyezni a hivatal önkormányzati iskolákban. Ha a létszám meghaladta volna a száz főt, akkor kellett volna a polgármesteri hivatalnak belépnie az ügybe. Tulajdonképpen ez volt az ok, hogy az önkormányzat nem foglalkozott az iskolával. Végül is elérkezett az idő, amikor az Ideiglenes Intéző Bizottság különböző szervezetekhez fordulva egészen a köztársasági megbízottig jutott el. Ekkor próbálta meg először és utoljára a polgármester a közvetítést a két érdekelt fél között. A köztársasági megbízott megbízottja, Luczai Zsuzsa elmondta a polgármesternek, hogy a hivatal nem követett el törvénysértést, a megfelelő lépéseket betartva járt el és játékoztat- ta az IIB-t, hogy ez a helyzet nem önkormányzati feloldásra váró szituáció. A hivatal kérte az IIB-t, hogy a megbízóleveleket juttassák el az önkormányzathoz, hogy a hitelesítés megtörténhessen. A polgármester személyesen is kérte őket, hogy vagy megbízóleveleiket vagy a 340 aláírást tartalmazó ívet juttassák el hozzá, ezt azonban a bizottság megtagadta. Az augusztus 23-i szülői értekezleten kiderült, hogy a 340 aláíró közül csak 130 jött el, közülük is csak 83 szülő szeretné másik iskolába járatni a gyermekét. A helyzet jelenlegi állása szerint, mondta Kiss János, a Kossuth-iskola nem tud minden gyereket fogadni, ezért néhány gyerek visszakerül a református iskolába. Tehát az átíratások száma száz alatt maradt, ami azt jelenti, hogy az önkormányzatnak nem kell új iskolát alapítania. A polgármester reméli, hogy a szeptember elsejei szülői értekezleten el tudja mondani: az ügy lezárult, a két fél megegyezett egymással. Az Arany-iskola jövőjéről és terveiről, elképzeléseiről Soós Ferenccel, az iskola új igazgatójával beszélgettünk és megtudtuk, az iskola szellemisége töretlenül református, és talán ez volt az ok, amiért sok szülő megijedt vagy inkább megijesztették őket. Annak ellenére ez történt, hogy a szellemiség elsősorban a tanárokra, nevelőkre ró óriási felelősséget. A követelmények, amelyeket a szülőkkel szemben támasztanak, semmivel sem magasabbak az átlagos önkormányzati iskolákénál. A hittanoktatás sem kényszer, hiszen aki katolikus felekezet tagja, annak lehetősége van katolikus hittanra járatnia a gyerekét, aki pedig egyiket sem szeremé, azok számára ott van a polgári etika. A háromból valamelyik azonban kötelező. Az iskola nagy. hangsúlyt kíván fektetni a jövőben a német és az angol nyelv tanítására, s ehhez külföldről is várnak lektorokat és tanárokat. Az oktatás három célt tűz ki maga elé: az ismeretcentrikus, a praktikus és az etikus nevelést. Szervezetileg egy teljesen új vezetési stílus kialakítását tervezi az új igazgató, hiszen mindenképpen változtatni kell az elmúlt évtizedekben kialakult autokratikus vezetési szellemen. Ez a változás eddig is nagyon hiányzott az iskolából, és ez képezi alapját az iskola űj pedagógiai programjának is. A későbbiek során terveznek egy videobankot is, amely arra szolgálna, hogy a gyerekek az iskolában használt filmeket kikölcsönözhetnék és használhatnák. Szeretnének továbbá még egy olyan református központot is, amely elkészülte után teljesen kiszolgálná az ide érkező diákokat.'Lenne benne óvoda, általános iskola, gimnázium, szakközépiskola, főiskola, illetve egyetemi fakultás is. Az óvoda tervezete már készen áll, csak a megvalósítás van hátra. Igen sajnálatos, mondta az iskolaigazgató, hogy ebből az egyszerű igazgatóváltásból ilyen nagyra felfújt ügyet csináltak. Az egész igen hasonlatos egy mesterségesen geijesztett hecckampányhoz, ami mögött egy igen kis érdekcsoport húzódik meg, amelynek nem állt érdekében az egyház azon törekvése, hogy itt keresztyén szellemben neveljenek gyerekeket. „Azt kell mondanom — húzta alá Soós Ferenc —, hogy ez az ügy, hála Istennek, megoldódott és az idő úgy is igazolni fog bennünket minden szempontból.” Weinwurm Bence Elvihetik az egyik fiamat! (Folytatás az 1. oldalról) Az asszony most már dolgozik, négyórás állást kapott. Takarít egy iskolában. A lakásban semmi olyan érték nem volt, amit le lehetett foglalni. Kopott bútorok, foszlott szőnyegek és egy feketefehér televízió. — Az ilyen helyekre szoktuk mondani, hogy ide csak hozni lehet, de innen elvinni semmit — jegyezte meg K., amikor már újabb címre indultunk. A lakótelepi ház harmadik emeleti lakásában, ahol több mint 40 ezer forintos közüzemdíj-tartozást kellett volna behajtani, senki sem volt otthon. Három nagy összegű tartozás behajtása is szerepelt a napi listán. Az egyik egy félmillió forintos szerződéssel igazolt magánadósság. Az adós egy cég ügyvezető igazgatója. Csöngetésünkre fiatalasszony nyitott ajtót, nyomában két aprócska gyerekkel. Amikor megtudta, hogy miről van szó, el akart zavarni minket. Kijelentette, hogy semmi köze volt férje tartozásaihoz, akiről azt sem tudja, hogy merre jár. Különvál- tan élnek, hallani sem akar róla. Egyébként sincs mit lefoglalni a lakásban... — Elvihetik, ha akarják, az egyik gyerekemet — jelentette ki, majd az udvarias szavaktól jobb belátásra bírva mégis betessékelt a konyhába. A szobákba ugyanis utcai cipővel nem lehet belépni. A végrehajtó lefoglalta a színes televíziót és a videót, melyek a fiatalasz- szony szerint már házasságkötés előtt az ő tulajdonában voltak. A szép, többszobás öröklakás egyébként nem a házaspár nevén van. A félmilliós adóssághoz képest, úgy tűnik, itt nem sokat lehet majd behajtani... Nem jártunk több sikerrel a következő címen sem, ahol hárommillió forint az üzleti adósság. Az egykor bizonyára szép, de lepusztult ház kerítésén ott volt a tábla: Ez a ház eladó. Akadály nélkül futottunk be a nyitott kapun, és az épületből zene hallatszott. Rádió _ vagy magnetofon szólt. Ám a kopogtatásra és a kiabálásra senki sem válaszolt. A félig nyitott ablakon betekintve szép bőrgarnitúrát láttunk a szobában. Bizony lenne mit lefoglalni. S a jelekből ítélve a ház tulajdonosa nem lehetett messze. — Itt ma érdemes lesz még egyszer próbálkozni — mondta K., miközben továbbindultunk Szentendre belvárosába. Egy kisz- szövetkezet több mint 3 millió forintos bérrel tartozik a helyi önkormányzatnak. A patinás város központjában az élelmes kereskedők minden talpalatnyi helyet kihasználnak. Két-három négyzetméteres területen népművészeti cikkek, bizsuk és egyéb áruk tömege kínálkozik a turisták számára. Ám ezzel éles ellentétben van az a sokszobás ház, ahová végrehajtani mentünk. Minden lepusztult, elhanyagolt. Egy alkalmazott őrzi a helyiséget, mint mondta, a szövetkezet vezetője éppen most ment el. Az alkalmazott nem sokat tud az üzleti ügyekről, szerinte tönkrementek, de ez sem biztos. Mindenesetre foglálnivaló nem sok van. Egy régi típusú számítógép, egy fénymásoló és néhány kopott íróasztal. Legfeljebb 50 ezer forintos érték, a több mint 3 milliós bértartozással szemben. Szinte érthetetlen, hogy az önkormányzat miért várt ilyen sokáig. Az aznapra előirányzott címek felét látogattuk meg délig. K. úrnak ekkor be kellett mennie a polgár- mesteri hivatalba, hogy az utcanevek és házszámok alapján megtalálhatatlan adósok felkutatásához segítséget kérjen. — Ez nem a mi napunk volt eddig — jegyezte meg —, de talán a délután jobban alakul. Utjának további részében már nem kísértem el a végrehajtót, akinek nem irigylem a foglalkozását. Vajon milyen változás várható, ha vállalkozók lesznek a tisztviselők? Erről a következő cikkünkben lesz szó. Gál Judit
