Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-14 / 215. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. SZEPTEMBER 14.. SZERDA Hazánk és az Európai Unió Biztatás Brandenburgból Németország változatlanul tá­mogatja az Európai Unió bőví» tését, nincs módosulás állás­pontjában, a németek tovább­ra is készek Magyarország fel­vételét támogatni — jelentette ki Kovács László külügymi­niszter az MTI-nek, miután hazautazása előtt tárgyalt Manfred Stolpéval, Branden­burg tartomány miniszterelnö­kével, akinek pártja, az SPD a vasárnapi tartományi választá­sokon abszolút többséget szer­zett. Kovács László, mint mon­dotta, megnyugtató szavakat hallott Stolpétól, azt követően, hogy' a német keresztény pár­tok (CDU/CSU) Bundestag- frakciója csaknem két héttel ezelőtt 14 oldalas elaborátum- ban vetette fel: az EU-n belül alakítsák ki „az integrációori­entált és együttműködést aka­ró országok (Németországból, Franciaországból és a Bene- lux-államokból álló) szilárd magvát”, átmenetileg mintegy lerázván magukról a fékezőket. Atlanti főparancsnokjelölt Megjárta Vietnamot is Clinton amerikai elnök John J. Sheehant, az amerikai haditen­gerészet tábornokát jelölte az Egyesült Államok Atlanti-óce­áni Erőinek főparancsnokává és a Szövetséges Hatalmak At­lanti-óceáni Parancsnokságá­nak élére. Ha a jelölést az amerikai szenátus is megerősíti, akkor Sheehan lesz az első tábornok ezen a poszton, amelyet koráb­ban Paul Miller tengernagy töl­tött be. Sheehan ez idáig a vezérka­ri főnökök egyesített bizottsá­gának hadműveleteit, illetve a Haitin. Ruandában és a kubai Guantánamo támaszponton végrehajtott katonai akciókat irányította. Áz 54 éves tábornok az At­lanti-óceáni Erőknél és a védel­mi minisztériumban is dolgo­zott. Részt vett a vietnami há­borúban és a Sivatagi Vihar nevű hadműveletben — jelen­tette az AP. A korábbi koalíciós kormány az előző reformkommunista kor­mánytól üres államkasszát örö­költ. A devizatartalékokat azok a sógor-koma kapcsolatú hitelező bankok, amelyek annak a kor­mánynak voltak partnerei, a vá­lasztások másnapján kivonták az országból. A megszálló csapatok teljes hadi vértezetben itt állomá­soztak hazánkban. Töretlenül élt még a Varsói' Szerződés és a KGST. A szovjet birodalom össze­omlása már nyilvánvaló tény volt, de a teljes magyar gazdaság még a régi járszalagon futott: a keleti piacok még mindig a külkereskedelmi forgalom­nak csaknem a felét tették ki. A sajtó, amely hangosan hir­dette az idők eljövetelét, s a kommunista valóság (létező szocializmus) eltörlését, a választások ismeretében pánik­ba esett. Korábban azt hitte ugyanis, hogy a régi rendet a li­berális világ fogja felváltani, s ennek a csoportnak a kap­csolata a régi párttal nemcsak a maosita, anarchista törek­vések emléke alapján állt fenn, hanem személyes apa-gyer­mek, após-vő, vagy éppen unoka-benősült férj és egyéb ro­koni adottság révén is. Az a bizonyos antagonisztikus (fel­oldhatatlan) ellentét tehát új hatalom és régi sajtó között magától értetődően adva volt. Az első szabadon választott kormány elérte a Varsói Szerződés és a KGST feloszlatását. Regnálása alatt meg­szűnt a szovjet (orosz) megszállás. A nemzetközi politiká­ban vitathatatlan tekintélyt szerzett nemcsak magának, ha­nem az országnak is. Az induláskor üres és riasztó bukta­tókkal ijesztgető devizakassza feltöltődött: az ez évi válasz­tások előtt az ország devizatartalékai 7 milliárd dollárt tet­tek ki. Az elődkormány 1986 és ’89 között évi 3-4 milliár­dos külföldi kölcsönfelvétellel elérte, hogy a talán még ke­zelhető 10 milliárdos külföldi adósságállomány a ciklus vé­gére 22 milliárdra nőtt. A nemzeti-keresztény kormány e roppant adósságtömeg évi 1,5-2 milliárd dollárt kitevő ka­matát évről évre — fogcsikorgatva bár — rendben fizette, az adósságot a rövid lejáratú — és mindig aggasztó, ráadá­sul előnytelen — kölcsönökből közép- és hosszú távúvá alakította át. Ezenközben az adósságállomány néhány milli­árd dollárral nőtt, körülbelül a felével-harmadával, mint amennyit ugyanezen idő alatt az ország a kommunista adósságok után kamatként kifizetett. A keleti piacok to­vábbra is kértek árut, csupán fizetni nem tudtak. Ezért áll­tak le vagy zsugorodtak össze százával az ipari üzemek, s az őket ellátó bányák, gyárak. A munkanélküliség százezre­ket sújtott. A ciklus végére azonban a tendencia megállt, a hivatalos munkanélküliek száma csökkent, s mindenki tud­ja, hogy a feketemunka révén a statisztika szerinti tömeg­ből jó néhányan esetenként jobban is élnek. Az ipari struk­túra átalakítása megindult, a választások előtti fél-háromne­Az izraeli rendőrség módszerei Hangyabolyra kötözött gyanúsítottak A magyar—izraeli kapcsolatok újrafölvétele óta egyre többet hallunk arról, hogy hazánk biztonsági téren is sokat tanulhat Izrael gazdag tapasztalataiból. A két or­szág közti rendőrségi-biztonsági kapcsolatok David Krausz nagykövet, volt izraeli országos rendőrkapi­tány budapesti éveiben kezdődtek. A terrorista szervez­kedéssel gyanúsított izraeli jobboldali személyek család­tagjai az elmúlt napokban azt állították, hogy a letar­tóztatottakat kegyetlenül kínozzák a vizsgálati fogság­ban. Izraelben tegnap nagy megdöbbenést kiváltó föltá­rás hangzott el az ottani rendőrség brutalitásáról. Az állami rádióban álnéven és eltorzított hangon megrendí­tő vallomás hangzott el élő adásban. A Dávidként bemu­tatkozó személy néhány év­vel ezelőtt még magas rangú rendőrtiszt volt, s így szem­tanúja és közreműködője le­hetett az izraeli rendőrség vallatási módszereinek. A fő­tiszt elbeszélése szerint szol­gálati időszakában a vallo­másokat, többek között úgy csikarták ki a gyanúsított személyekből, hogy meztele­nül hangyabolyra kötözték őket. Más esetben pedig tes­tük minden részét emberi ürülékkel kenték be. Ar- mond Lévi rendőrtábornok, a vizsgálati osztály parancs­noka és más magas rangú tisztek közölték a vizsgála­tot levezető rendőrökkel, hogy a kormánykörök bizal­mát is élvezik. A rádióban nyilatkozó volt főtiszt el­mondta még azt is, hogy a kínzások után a vallomások szövegét a nyomozók diktál­ták a gyanúsítottaknak, majd a vizsgálatot levezető rendőrök a bírósági tárgyalá­son hamis tanúvallomást is tettek. A főtiszt leleplező nyilat­kozata után a jeruzsálemi rá­dióban tegnap megszólalt Hadasz Lahav is, a baloldali Nicoc csoport egyik közpon­ti figurája. A Nicoc csoport tagjai az intifáda idején támo­gatták őket. Hadasz Lahav a rádióban elmondta, hogy egy hónapon át magánzárkában tartották a titkosszolgálat (Sá­bák) Petah-Tikvában lévő börtönében. A két négyzet- méter alapterületű magánzár­kában éjjel-nappal égett a vil­lany, s a levegőt pedig a szükségletek elvégzésére szolgáló kisméretű lyukon keresztül kapta. A jobboldali telepeseket ért mostani rendőrségi túlka­pás kellett ahhoz, hogy Izra­elben fölfigyeljenek a rendőr­ség szadista módszereire. A jeruzsálemi parlament teg­nap rendkívüli ülésen foglal­kozott az üggyel, ahol az érintett miniszterek természe­tesen visszautasították a rend­őrséget ért vádakat. A Ma­gyar Televízióban és Rádió­ban az utóbbi időkben elnöki tanácsadóként, s műsorkészí­tőként is színre léptek azok a „szakemberek”, akik koráb­ban Izraelben fejlesztették tö­kélyre szakmai tudásukat. Ezek után félve reméljük, hogy a budapesti Gyorskocsi utcát nem fogják benépesíte­ni az izraeli rendőrségen to­vábbképzésben részesült ki­váló szakemberek. H. J. A nagyvilág ífc Feloldotta a krími el­nök tegnap a helyi parla­ment blokádját. Jurij Mes- kov a hét végén a törvény- hozás alkalmatlanságára hivatkozva függesztette fel annak tevékenységét, és minden hatalmat saját ha­táskörébe vont. A Magyar Demokrata Fó­rum eszmerendszere egy leg­jobb esetben is csak nyo­mokban létező polgári kö­zépréteget posztulál. Bár­mennyire tiszteletre méltó az ennek megteremtésére irányuló politika, egy parla­menti demokráciában, ahol a hatékonyság mércéje a pártra leadott szavazatok száma, ez sem taktikailag, sem stratégiailag nem célra­vezető — állapította meg a BBC kommentárja.-*■ A legnagyobb példány- számú mongol lap nagy je­lentőségűnek nevezte Göncz Árpád mongoljai látogatását Hasonlókép­pen értékelte a köztársasá­gi elnök vizitjét Puncagín Dzsaszráj mongol minisz­terelnök, akivel tegnap tár­gyalt a magyar államfő. VÉLEMÉNY A baloldal félelme gyed évben a termelés 5-8 százalékkal nőtt. A mezőgazda­ságot sújtó aszály ellenére ez az ágazat nem roppant össze, közben az egészséges, magánerős mezőgazdasági vállalko­zások megvetették a lábukat a gazdaságban. A világkiállí­tás tervével nemcsak az 1996-ig, hanem az utána követke­ző évekre is megteremtették a bátor, hamar megtérülő gaz­dasági felvirágzás alapjait. Senki nem tagadhatja — nem is nagyon tagadják, annál inkább agyonhallgatják —, hogy az ország organikus fejlő­désének lerakták az alapjait. Tételezzük fel, hogy 1994 tavaszán nincsen parlamenti választás, vagy a régi koalíció marad. Biztosak lehetünk abban, hogy a gazdasági helyzetnek ez a jelszószerű drama- tizálása nem következik be. Az ijesztgetés, a sokkolás el­marad. De maguk a gazdasági folyamatok is írásként ját­szódtak volna le. A huzakodás az IMF-fel folytatódott vol­na ugyan, a forint időközi leértékelése akkor is bekövetke­zik a régi fokozatosság mellett. Ám ezzel párhuzamosan áramlott volna tovább is a külföldi tőke (idén eddig mind­össze 460 millió dollár jött be a múlt évi 2,2 milliárddal szemben, s tudjuk, hogy a korábbi években is 1 és 2 milli­árd között alakult ez a mutató úgy, hogy évről évre emelke­dett); tovább élénkült volna a gazdaság oly módon, hogy az ipari termelés bővülése továbbgyűrűzött volna az egész gazdaságban. A nyugati országok baloldalinak bajosan ne­vezhető kormányainak a rokonszenve megmaradt volna, s nemcsak protokolláris szinten stagnál. Ez a nemzetek kö­zötti légkör, s e vele párhuzamosan fejlődő gazdasági kap­csolatok alakulására továbbra is kedvezően hatott volna. Ehelyett az IMF — részben azért, mert a kormányválto­zás eleve óvatosságra int, másrészt jól tudják, hogy a mó­dosított pártelnevezés mögött személy szerint ugyanaz a garnitúra (és szervezet) található, amelyik az ország gazda­ságát csődbe vitte, s a kétségbeejtő eladósodást létrehozta, érthető módon óvatosabb. A feltételek keményednek. Ezen­közben a tőke is óvatosabbá vált, s amint láttuk, vissza is húzódott. A hazai megtakarítások és mozgatható tőke ugyanezen óvatosság folytán — ha teheti — kimegy az or­szágból. A munkanélküliségre azt mondják — a választási ígéretek ezt nem tartalmazták —, hogy inkább növekedni fog. Az államháztartás beígért takarékoskodása elsősorban tízezrek számára jelent állásvesztést, olyan réteg számára, amelyiknél a képzettségük és gyakorlatuk konvertálása ugyancsak gondot jelent. A goromba személycserék, a dik­tatórikus, erőszakos gyakorlat visszatérte nemcsak azt a két és fél millió választót gondolkodtatja el, amelyik ellene szavazott a mai kormánynak, hanem azok jó részét is, akik őket választották. De kik is választották ezt a kormányt? Szavazóik a négy évvel ezelőtti választók mellett a kisegzisztenciákból kerül­tek ki: nemcsak a kiskeresetűekből, kisnyugdíjasokból, ha­nem jelentős számban a kisvállalkozók közül is. A kemény gazdasági, intézkedések közepette ez a réteg elbizonytala­nodik, s a visszahúzódását nem fogja pótolni a nagyvállala­tok (bányák) mesterséges életben tartása. Ráadásul az előb­biek fizetnék az állam bevételeit, az utóbbiak meg a meg­csappanó bevételekből visznek el (amint ezt negyven éven át tapasztalhattuk). A jelenlegi, meglehetősen különleges koalíció sajátos tö­rekvések eredménye. A szocialisták bevették a szabadde­mokratákat, abban bízva, hogy külföldi kapcsolataik révén a kormány szalonképességét fokozzák bankkörökben. Ám a nemzetközi bankvilág nemcsak azokból áll, akik 1989 előtt a kommunista kormánynak kölcsönöztek (és azt is tudjuk róluk, hogy akkor sem a legkedvezőbb feltételeket biztosították). A szabaddemokraták boldogan társultak, mert nekik a hatalomban való részesedés kellett, amit előtte négy éven át nem tudtak elérni. Pedig a sajtó szirén­hangja tartósan szólt a nagykoalíció lehetséges áldásairól. S abban a helyzetben, amikor a résztvevők kölcsönösen biztosították magukat és egymást a tartós kapcsolatról, hir­telen — mint elefánt a porcelánüzletben — megjelenik a gazdaságpolitikai szigor számos szabálya, s beígérik (azok­nak, akik még tudnak olvasni a sorok között) a még drákó- ibb intézkedéseket. Ez a baloldal fél! A szocialisták attól, hogy ha nem áll­nak az IMF és hitelezőik járszalagjára, akkor elveszítik még a jelenlegi tárgyalópozócióikat is. A szabaddemokra­ták attól, hogy kikerülnek a hatalomból, ha nem erősítik minden szavukkal a jelenlegi politikát. Azok a hangos szó­váltások, amelyeket hetente tálalnak, csupán a háttér eltaka­rását szolgálják. A félelem rossz tanácsadó. E félelem dik­tálja azt a tempót, amivel túlteljesítik a gazdasági igények józan mértékét. Ugyanez az ,oka annak, hogy pillanatok alatt sajtódiktatúrát vezettek be a tv-ben és rádióban, ne­hogy az állampolgár feleszmélhessen. E félelemből ered a szinte naponként ismétlődő nagygyűlések láncolata: hátha elegendő a polgárnak, ha a gazdagok — távoli és bizonyta­lan — adóztatását beígérik, s megfeledkezik a választó a vékonyodó pénztárcáról, a nyugdíjas a törvény szerinti (amíg ezt a törvényt meg nem változtatják) járandóságáról, a családalapító a kedvezőtlenebbé vált feltételekről. A legközelebbi választásokon nehéz lesz újból 3 millió

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom