Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-02 / 205. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. SZEPTEMBER 2.. PENTEK Bush ellenzi a haiti inváziót A britek nem harcolnak George Bush, volt amerikai elnök támadja Bili Clinton jelenlegi elnököt, amiért in­vázióval fenyegette meg Haitit. A Reuter jelentése szerint Bush Buenos Aires­ben egy banki konferencia résztvevői előtt nyilvánított véleményt. — Nem szeret­ném, ha amerikai katonák idegen területeket foglalná­nak el. Nem szabadna erőt alkalmaznunk Haitival szemben, aggaszt ez az ENSZ-keretben lefolytatan­dó amerikai akció — mond­ta. Korábbi nyilatkozatára rácáfolva, hogy brit kato­nák nem vesznek részt az Egyesült Államok tervezte haiti invázióban, a brit kor­mány hozzájárult egy fre­gatt, a fregatthoz tartozó hadtáphajó és kiképzők el­küldéséhez a nemzetközi in- váziós erőkbe. A brit külügyminisztéri­um szóvivője augusztus ele­jén még így nyilatkozott: — Nem valószínű, hogy ka­tonákat küldenénk, mivel­hogy már eddig is túl sok kötelezettséget vállaltunk máshol. A tegnap nyilvánosságra hozott új elhatározás azon­ban ugyancsak nem azt je­lenti, hogy Nagy-Britannia feladta volna vonakodását. A döntést nyilatkozat kísér­te arról, hogy a brit erők semmiképpen sem vesznek részt közvetlenül az esetle­ges harcokban, hanem csak távolabbi támogató felada­tokat látnak el. A felajánlott két brit hajó — a HMS Broads­word fregatt és az Oakleaf tankhajó — már most is a Karib-tengeren cirkál. Brit tisztek jelenleg is kiképző feladatokat látnak el több karibi országban. Közülük mintegy húszán részt vesz­nek majd az Egyesült Álla­mok szervezte nemzetközi inváziós erők számára a ka­ribi országok felajánlotta jelképes erő, a 266 jamai­kai, barbadosi, belizei, Tri­nidad és Tobago-i katona kiképzésében. II. János Pál pápa elutazik Szarajevóba II. János Pál pápa Ivó Kom- siccsal, a boszniai kollektív államfői testület horvát tagjá­val a Vatikánban folytatott szerdai megbeszélésén meg­erősítette, hogy a tervnek megfelelően elutazik Szara­jevóba — jelentette be szer­da este a szarajevói rádió. (A római katolikus egyház­főt szeptember 8-ára várják a boszniai fővárosba.) Rómában egy jól értesült forrás közölte, hogy a katoli­kus egyházfő kijelentette tár­gyalópartnerének: „A jövő héten Szarajevóban találko­zunk.” II. János Pál szerdán magánkihallgatáson fogadta a boszniai politikust. Az AFP jelentése szerint előzőleg a szarajevói érseki hivatal meggyőződését fejez­te ki, hogy a pápa a boszniai fővárosba látogat. Szerdán folytatódtak a pápai látoga­tás előkészületei Szarajevó­ban. Az ENSZ Oltalmi Erők (Unprofor) francia katonái megkezdték az egyik katoli­kus templomhoz vezető út helyreállítását, ahol a tervek szerint II. János Pál a szara­jevói papsággal találkozik majd. A zt hiszem, aligha jótékony indulatában, inkább háborgó ke­serűségében véste történelmünkbe prófétánk, Ady úr a megrendítő sorokat, testet-lelket marcangoló haragjában, lát­ván, miféle világ szakadt a magyarra, íme a történelmi sorok: „Ha van Isten, földtől a fényes égig Rángasson minket végig, Ne legyen egy félpercnyi békességünk, Mert alckor végünk, végünk.” Nekünk szánta e keserű jajkiáltást? Nekünk, mára, ide a Du­na—Tisza-tájra, csaknem százévnyi idők után? Illés szekerén szállván látva a „Téli Magyarországot?” Nekünk! A dübörgő néhány évnek, s mindenekelőtt néhány hét dübör­gésnek; az utolsó napok, hetek földrengésének, hányattatásá­nak, a „vörös Mohács” kábulatából éppen csak ébredező nem­zetnek! Ostorcsapásnak, meggyógyító kenetnek, harangkonga- tásnak, tűzjelzésnek, vészkiáltásnak: „Hogy néhány maradt se­reghajtó / Törötten, fogyva azt ne vallja, / Ezért a népért úgyis mindegy / Ebsorsot akar, hát akarja!” Hát nekünk Mohács kell? Másféle vízió már nem is állhat elibénk, másféle végzet, ránk mért sors, istencsapás, akár látjuk, akár nem látjuk. Vak­ságra ítéltük magunkat, temetői némaságra. Ólmot öntöttünk fü­lünkbe, hogy ne halljuk: körülöttünk zeng a világ, dübörög alat­tunk a föld. Körülöttünk, alattunk és bennünk. Micsoda ábrándot rendített meg bennünk, napkelettől-nap- nyugatig a végzet. Nem száz nap, nem hónapok sora, mindösz- sze kurta huszonnyolc nap! Kísérteteket téréivé, vért és verejté­ket szórva szét, hirdetve meg, kusza kapkodások közepette nagy mondások és nagy ellentmondások útvesztőibe sodorva Jeruzsálem nem csatlakozik az atomsorompó-egyezményhez Marokkói—izraeli kapcsolatfólvétel Izrael csak a közel-keleti térség többi államával együtt hajlandó csatlakozni az atomsorompó-egyezményhez. Marokkó érdek-képviseleti irodát nyit Izraelben. Né­metország első külföldi államként konzulátust nyitott a palesztin autonómia területén. Amr Músza egyiptomi külügyminiszter a napok­ban Jeruzsálemben Jichak Rabin izraeli miniszterel­nökkel folyatott megbeszé­lést. Músza fölszólította Ra­bint, hogy Izrael minél előbb csatlakozzon a nem­zetközi atomsorompó- egyezményhez. Az izraeli miniszterelnök az egyipto­mi kérést azzal utasította vissza, hogy az atombomba előállítására törekvő körzet­beli országok, mint például Irán, Irak, Szíria és Líbia még szintén nem írták alá az egyezményt, s így Kairó az ő nevükben nem tehet ígéretet Izraelnek. A nyuga­ti világban elterjedt vélemé­nyek szerint Izrael a dimo- nai atomközpontban már eddig is mintegy 16-18 be­vetésre kész atombombát ál­lított elő. Marokkó és Izrael kölcsö­nösen érdek-képviseleti iro­dát nyitnak Rabatban, illet­ve Tel-Avivban. Egyiptom után Marokkó lesz a máso­dik arab ország, amely hiva­talosan is képviselteti ma­gát a zsidó államban. A kap­csolatfölvétel jelentőségét csak növeli az, hogy II. Hasszán az elnöke az Isz­lám Konferencia szervezeté­be tömörült országok által létrehozott Jeruzsálem-bi- zottságnak. Jichak Rabin, az akkori és a mostani izraeli minisz­terelnök egyébként 1976-ban hamis útlevéllel és parókával a fején titkos lá­togatást tett Rabatban, ahol megbeszélést folytatott II. Hasszán marokkói uralkodó­val. Ezen a titkos úton Ra­bin igyekezett meggyőzni Haszan királyt, hogy vegye rá Anvar Szádat egyiptomi elnököt az Izraellel való köz­vetlen béketárgyalások felvé­telére. S mint ismeretes, egy évvel később — de már a Begin-kormány időszakában — a béketárgyalások el is kezdődtek. Jichak Rabin hamis útle­velének fényképe 1976-ból (Készítette a Sábák, az izra­eli titkosszolgálat) Jerikóban ünnepélyesen megnyílt Németország kon­zulátusa. A megnyitón né­met részről a bonni külügy­minisztérium vezérigazga­tója, míg a palesztinokat Száib Arikát, a Palesztin Autonóm Hatóság munici- pális ügyekkel megbízott tagja képviselte. Hering József Melescanu az alapszerződésről Teodor Melescanu román külügyminiszter szerint a ro­mán és magyar szakértők az év végéig kidolgozhatják a kétoldalú szerződésben még nyitott kérdések megol­dására vonatkozó formulá­kat, vagy szövegváltozato­kat, és a miniszter reméli, hogy a jövő év elején végle­gesíthető, lesz a dokumen­tum. Melescanu úgy véleke­dik, hogy az RNEP belépé­se a román kormányba segí­ti a román—magyar kapcso­latok javítását, viszont az RMDSZ által felvetett prob­lémák többségének megol­dására nem ez a szerződés, hanem a román parlament nyújthat megfelelő keretet, bár a szerződés aláírása hoz­zájárulhat ahhoz, hogy a parlamentben megfelelő lég­kör alakuljon ki. A román külügyminisz­ter az Adevarul tegnapi szá­mában válaszolt a hétfőn esedékes budapesti látogatá­sával kapcsolatban feltett kérdésekre. A lap „A szöve­gezés — az utolsó akadály a román—magyar szerző­dés útjában” címmel közli a válaszokat. Melescanu hangsúlyoz­za, hogy a szerződés nagy­részt készen áll, csak a te­rületi követelések hiányára és „a nemzeti kisebbségek­hez tartozó személyek jo­gainak védelme és előmoz­dítása” tekintetében van­nak még szövegezési ne­hézségek. VÉLEMÉNY A nagyvilág hírei Észak-írország katoli­kus lakosai békés tünteté­sekkel és utcabálokkal ün­nepelték az IRA szerda éj­félkor életbe lépett tűzszü­netét Gyalogsági aknára lé­pett, és súlyosan megsebe­sült Guantánamo közelé­ben három kubai, akik az amerikai támaszponton akartak menedéket kérni. Üdvözölte Bili Clinton amerikai elnök az orosz csapatok teljes kivonulá­sát Észtországból, Lettor­szágból és Németország­ból, mondván, hogy ezzel szabaddá vált az út az eu­rópai stabüitás új korsza­ka előtt Megerősítette Francois Mitterrand francia elnök, hogy határozottan ellenzi a fegyverszállítási tilalom fel­oldását Boszniában, Kuba kapcsán pedig kijelentette: a közép-amerikai ország el­leni szankciók már értelmü­ket vesztették * Megtaposták az Egye­sült Államok, Franciaor­szág és Nagy-Britannia zászlóit a Moamer el- Kadhafi líbiai államfő ha­talomátvételének 25. év­fordulóján rendezett ün­nepségek egyik program­jaként Tegnaptól a bel- és kül­földi utazók egyaránt öt­ezer koronát vihetnek át a cseh határon a prágai pénz­ügyminisztérium és Cseh Nemzeti Bank döntése értel­mében. Carlost a párizsi Santé börtön legújabb „sztár­foglyát” három börtönőr felügyeli állandóan. Ma­gánzárkájának nyitását és zárását négyen ellenőr­zik. Ha a fogadószobába megy, hogy ügyvédeivel találkozzon, öt-hat bör­tönőr kíséri. Keserű siratóének Ady úrral az országot, népet, gazdagot, szegényt, hatalmasokat és a „mise- ra plebset”, reménykedőt reménytelent hívőt hitetlent voksá- ra esküvőt és voksán ma már csak kajánul röhögőt! Sorsdöntő idők jöttek el, ha úgy akarjuk, a felleghajtó négy hét ostora dörrent ránk, és ahogy a „Véres panorámák tava­szán” végigpásztázta múltunkat, századainkat, ezer évünket Ady úr, hogy is ítélkezhetett volna másként, mivelhogy a nép sosem tett így, ennyire törten, elbukva a mainál; „ — Ma is itt ül lomhán, petyhüdten / Fejét, jussát, szivét kobozzák / S ha né­hányat! nem kiáltoznánk / Azt se tudná, hogy őt pofozzák!” / „Betyár urai így nevelték, / Nem rúg vissza, csak búsan átkoz / S ki egyszer rúgott a magyarba / Szinte kedvet kap a rúgáshoz!” Ilyenek lennénk?! Megjárva a poklok-poklát, tűzben, lángban, könnyben, vér­ben, hát még csak meg se tisztultunk, nem vedlettünk le bűnt, hibát, közönyt, restséget, álmodozást? Semennyit? Hiába intett, rótt meg bennünket a fóti költőfejedelem: .Ábrándozás az élet megrontója, mely kancsalul, festett egekbe néz!” Hiába, persze, hogy hiába! Hiszen ilyen festett egekbe még aligha bámult a nép, még­hozzá kanosaiul, merthogy lassan már nem is tudunk másként nézni se égre, se földre, se egymásra, se másra, se múltunkra, se jövőnkre! így roncsolt szét bennünket, alig fél évszázad?! Mohi, Mohács, a török százötven év nem tette! S mi már nem­csak kanosaiul nézünk, de kanosaiul hallunk, és arra se futja, hogy különbséget tegyünk igazság és hazugság között, hogy megérezzük a nagy szavak törpeségét és a békés, nyugodt, te­remtő kis szavak nagyságát. Mindenki mást hisz, mást mond, mást hirdet, még ugyanab­ban az „álarcban” is; kezet adva másra gondol, esküszik, majd visszavonja, ígér, aztán megtagadja, egy tál lencse semmiség, mégis áruba bocsátja magát, akár a legfelsőbb hatalom is. Az emberbe szinte belemar Os Kaján:-,Mit ér az ember, ha ma­gyar?!” Csak ennyit? Már csak ennyi maradt bennünk? Igaz, így még nem fertőzött meg testet-lelket a barázda, a szérű, nem rontott szerszám, műszer, ásó, kapa, hitét nem tagad­ta meg ennyi lélek, száj, gesztus, magatartás, helyezkedés, törte- tés; ember aligha álmodott századokon át ennyi hamisságot, cselt, tőrvetést, nem hitt csalóka szavaknak, nem adta el magát hamisan csengő hamis dallamoknak. Elvesztünk önmagunkban? Igaz lett a hajdani váteszi jóslat?! C sakhogy a győztesek se vesztettek kevésbé, mint a legyőzői­tek. Hajrát lehet kiáltani, skandálni, hirdetni, de mire?! Ha­zugsággal lehet győzni, mellébeszéléssel, taktikával, trükkök­kel, de nem lehet a szírt fokán maradni! S embertársainkat meg­csalni, becsapni, félrevezetni, átejteni, az a „homo sapiens” veszte, csődje, tragédiája, katasztrófája. Aki nem tudja — az nem akaija tudni! Alig öt év 1989, s már nem emlékszünk rá? Ady úrnak azonban hihetünk: „Az ősz, az ősz s a magyar élet — Olyan egyformák, mért beszéljek?” Talán valóban Mohács kell nekünk?! Szabó Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom