Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-02 / 205. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. SZEPTEMBER 2.. PENTEK Bush ellenzi a haiti inváziót A britek nem harcolnak George Bush, volt amerikai elnök támadja Bili Clinton jelenlegi elnököt, amiért invázióval fenyegette meg Haitit. A Reuter jelentése szerint Bush Buenos Airesben egy banki konferencia résztvevői előtt nyilvánított véleményt. — Nem szeretném, ha amerikai katonák idegen területeket foglalnának el. Nem szabadna erőt alkalmaznunk Haitival szemben, aggaszt ez az ENSZ-keretben lefolytatandó amerikai akció — mondta. Korábbi nyilatkozatára rácáfolva, hogy brit katonák nem vesznek részt az Egyesült Államok tervezte haiti invázióban, a brit kormány hozzájárult egy fregatt, a fregatthoz tartozó hadtáphajó és kiképzők elküldéséhez a nemzetközi in- váziós erőkbe. A brit külügyminisztérium szóvivője augusztus elején még így nyilatkozott: — Nem valószínű, hogy katonákat küldenénk, mivelhogy már eddig is túl sok kötelezettséget vállaltunk máshol. A tegnap nyilvánosságra hozott új elhatározás azonban ugyancsak nem azt jelenti, hogy Nagy-Britannia feladta volna vonakodását. A döntést nyilatkozat kísérte arról, hogy a brit erők semmiképpen sem vesznek részt közvetlenül az esetleges harcokban, hanem csak távolabbi támogató feladatokat látnak el. A felajánlott két brit hajó — a HMS Broadsword fregatt és az Oakleaf tankhajó — már most is a Karib-tengeren cirkál. Brit tisztek jelenleg is kiképző feladatokat látnak el több karibi országban. Közülük mintegy húszán részt vesznek majd az Egyesült Államok szervezte nemzetközi inváziós erők számára a karibi országok felajánlotta jelképes erő, a 266 jamaikai, barbadosi, belizei, Trinidad és Tobago-i katona kiképzésében. II. János Pál pápa elutazik Szarajevóba II. János Pál pápa Ivó Kom- siccsal, a boszniai kollektív államfői testület horvát tagjával a Vatikánban folytatott szerdai megbeszélésén megerősítette, hogy a tervnek megfelelően elutazik Szarajevóba — jelentette be szerda este a szarajevói rádió. (A római katolikus egyházfőt szeptember 8-ára várják a boszniai fővárosba.) Rómában egy jól értesült forrás közölte, hogy a katolikus egyházfő kijelentette tárgyalópartnerének: „A jövő héten Szarajevóban találkozunk.” II. János Pál szerdán magánkihallgatáson fogadta a boszniai politikust. Az AFP jelentése szerint előzőleg a szarajevói érseki hivatal meggyőződését fejezte ki, hogy a pápa a boszniai fővárosba látogat. Szerdán folytatódtak a pápai látogatás előkészületei Szarajevóban. Az ENSZ Oltalmi Erők (Unprofor) francia katonái megkezdték az egyik katolikus templomhoz vezető út helyreállítását, ahol a tervek szerint II. János Pál a szarajevói papsággal találkozik majd. A zt hiszem, aligha jótékony indulatában, inkább háborgó keserűségében véste történelmünkbe prófétánk, Ady úr a megrendítő sorokat, testet-lelket marcangoló haragjában, látván, miféle világ szakadt a magyarra, íme a történelmi sorok: „Ha van Isten, földtől a fényes égig Rángasson minket végig, Ne legyen egy félpercnyi békességünk, Mert alckor végünk, végünk.” Nekünk szánta e keserű jajkiáltást? Nekünk, mára, ide a Duna—Tisza-tájra, csaknem százévnyi idők után? Illés szekerén szállván látva a „Téli Magyarországot?” Nekünk! A dübörgő néhány évnek, s mindenekelőtt néhány hét dübörgésnek; az utolsó napok, hetek földrengésének, hányattatásának, a „vörös Mohács” kábulatából éppen csak ébredező nemzetnek! Ostorcsapásnak, meggyógyító kenetnek, harangkonga- tásnak, tűzjelzésnek, vészkiáltásnak: „Hogy néhány maradt sereghajtó / Törötten, fogyva azt ne vallja, / Ezért a népért úgyis mindegy / Ebsorsot akar, hát akarja!” Hát nekünk Mohács kell? Másféle vízió már nem is állhat elibénk, másféle végzet, ránk mért sors, istencsapás, akár látjuk, akár nem látjuk. Vakságra ítéltük magunkat, temetői némaságra. Ólmot öntöttünk fülünkbe, hogy ne halljuk: körülöttünk zeng a világ, dübörög alattunk a föld. Körülöttünk, alattunk és bennünk. Micsoda ábrándot rendített meg bennünk, napkelettől-nap- nyugatig a végzet. Nem száz nap, nem hónapok sora, mindösz- sze kurta huszonnyolc nap! Kísérteteket téréivé, vért és verejtéket szórva szét, hirdetve meg, kusza kapkodások közepette nagy mondások és nagy ellentmondások útvesztőibe sodorva Jeruzsálem nem csatlakozik az atomsorompó-egyezményhez Marokkói—izraeli kapcsolatfólvétel Izrael csak a közel-keleti térség többi államával együtt hajlandó csatlakozni az atomsorompó-egyezményhez. Marokkó érdek-képviseleti irodát nyit Izraelben. Németország első külföldi államként konzulátust nyitott a palesztin autonómia területén. Amr Músza egyiptomi külügyminiszter a napokban Jeruzsálemben Jichak Rabin izraeli miniszterelnökkel folyatott megbeszélést. Músza fölszólította Rabint, hogy Izrael minél előbb csatlakozzon a nemzetközi atomsorompó- egyezményhez. Az izraeli miniszterelnök az egyiptomi kérést azzal utasította vissza, hogy az atombomba előállítására törekvő körzetbeli országok, mint például Irán, Irak, Szíria és Líbia még szintén nem írták alá az egyezményt, s így Kairó az ő nevükben nem tehet ígéretet Izraelnek. A nyugati világban elterjedt vélemények szerint Izrael a dimo- nai atomközpontban már eddig is mintegy 16-18 bevetésre kész atombombát állított elő. Marokkó és Izrael kölcsönösen érdek-képviseleti irodát nyitnak Rabatban, illetve Tel-Avivban. Egyiptom után Marokkó lesz a második arab ország, amely hivatalosan is képviselteti magát a zsidó államban. A kapcsolatfölvétel jelentőségét csak növeli az, hogy II. Hasszán az elnöke az Iszlám Konferencia szervezetébe tömörült országok által létrehozott Jeruzsálem-bi- zottságnak. Jichak Rabin, az akkori és a mostani izraeli miniszterelnök egyébként 1976-ban hamis útlevéllel és parókával a fején titkos látogatást tett Rabatban, ahol megbeszélést folytatott II. Hasszán marokkói uralkodóval. Ezen a titkos úton Rabin igyekezett meggyőzni Haszan királyt, hogy vegye rá Anvar Szádat egyiptomi elnököt az Izraellel való közvetlen béketárgyalások felvételére. S mint ismeretes, egy évvel később — de már a Begin-kormány időszakában — a béketárgyalások el is kezdődtek. Jichak Rabin hamis útlevelének fényképe 1976-ból (Készítette a Sábák, az izraeli titkosszolgálat) Jerikóban ünnepélyesen megnyílt Németország konzulátusa. A megnyitón német részről a bonni külügyminisztérium vezérigazgatója, míg a palesztinokat Száib Arikát, a Palesztin Autonóm Hatóság munici- pális ügyekkel megbízott tagja képviselte. Hering József Melescanu az alapszerződésről Teodor Melescanu román külügyminiszter szerint a román és magyar szakértők az év végéig kidolgozhatják a kétoldalú szerződésben még nyitott kérdések megoldására vonatkozó formulákat, vagy szövegváltozatokat, és a miniszter reméli, hogy a jövő év elején véglegesíthető, lesz a dokumentum. Melescanu úgy vélekedik, hogy az RNEP belépése a román kormányba segíti a román—magyar kapcsolatok javítását, viszont az RMDSZ által felvetett problémák többségének megoldására nem ez a szerződés, hanem a román parlament nyújthat megfelelő keretet, bár a szerződés aláírása hozzájárulhat ahhoz, hogy a parlamentben megfelelő légkör alakuljon ki. A román külügyminiszter az Adevarul tegnapi számában válaszolt a hétfőn esedékes budapesti látogatásával kapcsolatban feltett kérdésekre. A lap „A szövegezés — az utolsó akadály a román—magyar szerződés útjában” címmel közli a válaszokat. Melescanu hangsúlyozza, hogy a szerződés nagyrészt készen áll, csak a területi követelések hiányára és „a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogainak védelme és előmozdítása” tekintetében vannak még szövegezési nehézségek. VÉLEMÉNY A nagyvilág hírei Észak-írország katolikus lakosai békés tüntetésekkel és utcabálokkal ünnepelték az IRA szerda éjfélkor életbe lépett tűzszünetét Gyalogsági aknára lépett, és súlyosan megsebesült Guantánamo közelében három kubai, akik az amerikai támaszponton akartak menedéket kérni. Üdvözölte Bili Clinton amerikai elnök az orosz csapatok teljes kivonulását Észtországból, Lettországból és Németországból, mondván, hogy ezzel szabaddá vált az út az európai stabüitás új korszaka előtt Megerősítette Francois Mitterrand francia elnök, hogy határozottan ellenzi a fegyverszállítási tilalom feloldását Boszniában, Kuba kapcsán pedig kijelentette: a közép-amerikai ország elleni szankciók már értelmüket vesztették * Megtaposták az Egyesült Államok, Franciaország és Nagy-Britannia zászlóit a Moamer el- Kadhafi líbiai államfő hatalomátvételének 25. évfordulóján rendezett ünnepségek egyik programjaként Tegnaptól a bel- és külföldi utazók egyaránt ötezer koronát vihetnek át a cseh határon a prágai pénzügyminisztérium és Cseh Nemzeti Bank döntése értelmében. Carlost a párizsi Santé börtön legújabb „sztárfoglyát” három börtönőr felügyeli állandóan. Magánzárkájának nyitását és zárását négyen ellenőrzik. Ha a fogadószobába megy, hogy ügyvédeivel találkozzon, öt-hat börtönőr kíséri. Keserű siratóének Ady úrral az országot, népet, gazdagot, szegényt, hatalmasokat és a „mise- ra plebset”, reménykedőt reménytelent hívőt hitetlent voksá- ra esküvőt és voksán ma már csak kajánul röhögőt! Sorsdöntő idők jöttek el, ha úgy akarjuk, a felleghajtó négy hét ostora dörrent ránk, és ahogy a „Véres panorámák tavaszán” végigpásztázta múltunkat, századainkat, ezer évünket Ady úr, hogy is ítélkezhetett volna másként, mivelhogy a nép sosem tett így, ennyire törten, elbukva a mainál; „ — Ma is itt ül lomhán, petyhüdten / Fejét, jussát, szivét kobozzák / S ha néhányat! nem kiáltoznánk / Azt se tudná, hogy őt pofozzák!” / „Betyár urai így nevelték, / Nem rúg vissza, csak búsan átkoz / S ki egyszer rúgott a magyarba / Szinte kedvet kap a rúgáshoz!” Ilyenek lennénk?! Megjárva a poklok-poklát, tűzben, lángban, könnyben, vérben, hát még csak meg se tisztultunk, nem vedlettünk le bűnt, hibát, közönyt, restséget, álmodozást? Semennyit? Hiába intett, rótt meg bennünket a fóti költőfejedelem: .Ábrándozás az élet megrontója, mely kancsalul, festett egekbe néz!” Hiába, persze, hogy hiába! Hiszen ilyen festett egekbe még aligha bámult a nép, méghozzá kanosaiul, merthogy lassan már nem is tudunk másként nézni se égre, se földre, se egymásra, se másra, se múltunkra, se jövőnkre! így roncsolt szét bennünket, alig fél évszázad?! Mohi, Mohács, a török százötven év nem tette! S mi már nemcsak kanosaiul nézünk, de kanosaiul hallunk, és arra se futja, hogy különbséget tegyünk igazság és hazugság között, hogy megérezzük a nagy szavak törpeségét és a békés, nyugodt, teremtő kis szavak nagyságát. Mindenki mást hisz, mást mond, mást hirdet, még ugyanabban az „álarcban” is; kezet adva másra gondol, esküszik, majd visszavonja, ígér, aztán megtagadja, egy tál lencse semmiség, mégis áruba bocsátja magát, akár a legfelsőbb hatalom is. Az emberbe szinte belemar Os Kaján:-,Mit ér az ember, ha magyar?!” Csak ennyit? Már csak ennyi maradt bennünk? Igaz, így még nem fertőzött meg testet-lelket a barázda, a szérű, nem rontott szerszám, műszer, ásó, kapa, hitét nem tagadta meg ennyi lélek, száj, gesztus, magatartás, helyezkedés, törte- tés; ember aligha álmodott századokon át ennyi hamisságot, cselt, tőrvetést, nem hitt csalóka szavaknak, nem adta el magát hamisan csengő hamis dallamoknak. Elvesztünk önmagunkban? Igaz lett a hajdani váteszi jóslat?! C sakhogy a győztesek se vesztettek kevésbé, mint a legyőzőitek. Hajrát lehet kiáltani, skandálni, hirdetni, de mire?! Hazugsággal lehet győzni, mellébeszéléssel, taktikával, trükkökkel, de nem lehet a szírt fokán maradni! S embertársainkat megcsalni, becsapni, félrevezetni, átejteni, az a „homo sapiens” veszte, csődje, tragédiája, katasztrófája. Aki nem tudja — az nem akaija tudni! Alig öt év 1989, s már nem emlékszünk rá? Ady úrnak azonban hihetünk: „Az ősz, az ősz s a magyar élet — Olyan egyformák, mért beszéljek?” Talán valóban Mohács kell nekünk?! Szabó Sándor
