Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-13 / 214. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP TUDÓSÍTÁS 1994. SZEPTEMBER 13., KEDD Megkérdeztük Mikor készül el a délegyházi templom? A délegyházi katolikus templomot 3 évvel ezelőtt kezdték el építeni, hogy a hívőknek végre ne Duna- varsányba kelljen utazniuk, ha vallásukat szeret­nék gyakorolni. — Hol tart most az építkezés? — kérdeztük Mándoki Péter gyógyszerészt, a munká­latok vezetőjét. — Ha minden a terv szerint halad, nemsokára tető kerül az épületre — kezdte válaszát. — Fur­csának tűnhet, hogy ez csak három év után való­sul meg, de sajnos a gyors munkához több pénz kell. A templom épí­tését a falu népe kezde­ményezte. Az 1700 fős la­kosság fele katolikus, s ebből mintegy 50-en jár­nak templomba. Ez a kis társaság kezdett hozzá az alap építéséhez három év­vel ezelőtt abból a pénz­ből, amit a falu népe adott össze. Kaptunk némi támogatást, de ez sajnos a munkálatoknak csak egy részére volt ele­gendő. A templom kicsi lesz, mintegy 100-150 fő­nek ad helyet, de számítá­saink szerint még kell hozzá három év, hogy tel­jes szépségében pompáz­zon. Persze a lelkesedés nem a régi már, s ez ért­hető is, hiszen nem lehet kizárólag társadalmi mun­kából felépíteni egy temp­lomot. V. Gs. Budaörsi beszámoló Ma délután négy órára hívta össze Budaörs pol­gármestere az önkor­mányzat képviselő-testü­letének soron következő ülését. Az előző, szeptember 8-án megtartott tanácsko­záson több témát elnapol­tak, most ezek kerülnek a képviselők elé. így na­pirenden szerepel a vá­ros tulajdonában álló la­kások és helyiségek bér­letéről, ezek elidegeníté­séről, valamint a va­gyonról szóló rendelet el­fogadása. A testület várhatóan módosítja a költségveté­si rendeletet és meghall­gatja Budaörs ez évi gaz­dálkodásáról elkészített beszámolót is. Tárgysorozatra kerül a Matáv-részvények vételi ajánlatával kapcsolatos előterjesztés és a Hold ut­cai ingatlan értékesítésé­vel kapcsolatos határidő­módosítás.­(klug) Vélemények az expóról Hűségem jegyében A kormány expóval kapcsolatos elutasító döntése felkavarta az ország közvéleményét. A lakosság je­lentős része helytelennek tartja a döntést, s mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy több tízezren írták alá azt az ívet, mely a népszavazásra szólít a világkiállításért. Lapunk hasábjain az aláírókat kérdeztük, hogyan vélekednek az eseményekről, a népszavazás kezdeményezéséről: — Kétségbeejtő lenne, ha nem rendeznék meg a világkiállítást — mondta Harangozó László duna­keszi nyugdíjas, a helyi kertbarátok egyesületé­nek elnöke. — Induljunk ki egy fa­lusi vásárból. Egy ilyen eseményre is rengetegen eljönnek a környező tele­pülésekről, az emberek fogyasztanak, üzleteket kötnek. Én ugyanígy kép­zelem el a világkiállítást, s ha megrendeznék, óriá­si hasznot hozna. Az egész világból ideáramla- nának az üzletemberek, a kíváncsiskodók, olyanok, akik eddig semmit sem tudtak rólunk. Én csak egy egyszerű ember va­gyok — mondta —, de azt nem tudom elhinni, senki nem fog meggyőz­ni, hogy az expó vesztesé­ges — jelentette ki hatá­rozottan.. — A lakosság lelkesedéssel fogadta a vi­lágkiállítást, az emberek pedig csodákra képesek — folytatta. — Ez a dön­tés értelmetlen, megma­gyarázhatatlan, olyan, mintha valakik nem akar­nák az ország felemelke­dését. Nagyon bízom a népszavazásban, s remé­lem összegyűlik a kellő számú aláírás. Azt hi­szem, rajta lesz az ország szeme a parlamenti képvi­selőkön, akik a kampány­időszak idején mindany- nyian az expót pártolták. Én magam nem veszek részt az expóban, a hazá­mért való hűségem jegyé­ben tartok ki mellette — fejezte be. V. Cs. Félelmek a Cserhátalján Nem misztikus hely az izotóptemetó' Talajfelszín-ellenőrzés a radioaktívhulladék-temetőben Vimola Károly felvétele Néhány évig tartó viszonyla­gos nyugalom után hetek óta ismét az érdeklődés homlokte­rébe került a két községben, a Pöspökszilágy és Kisnémedi között a hetvenes évek végén létesített radioaktívhulladék­temető, ahova kisebb-na- gyobb időközönként a paksi atomerőműből (is) érkezik szállítmány. Pontosabban ér­kezett, mert mint azt Kasza Jánostól, a telep vezetőjétől megtudtuk, minden ellenkező híreszteléssel szemben a vo­natkozó szerződés értelmében az erőmű június végétől bi­zonytalan ideig — az illeté­kes minisztérium jóváhagyá­sáig, illetve a Püspökszilágy és Kisnémedi önkormányzatá­val kötendő új szerződés alá­írásáig — nem küldi a telep­re, hanem saját területén tárol­ja a munkája során keletkező hulladékot. — Az 1976-ban létesített telep, mely az ország első, s jelen pillanatban egyetlen vég­leges radioaktívhulladék-te- metője, 1977 óta gyűjti, fo­gadja a hazánkban mintegy háromszáz munkahelyen (egészségügyi intézmények­ben, kutatóintézetekben...) keletkező izotópos hulladékot — tájékoztatta lapunkat a helyszínen Kasza János. A te­lepvezető érdeklődésünkre azt is elmondta, hogy a teme­tőbe érkező hulladék úgyneve­zett zárt sugárforrásokból, ra­dioaktív szennyvízből, illetve polietilén zsákokba vagy fém­hordókba zárt, izotópot tartal­mazó szilárd anyagokból (munkaeszközökből, ruházat­ból) tevődik össze. — A szilárd hulladék itt a telepen különböző méretű be­tonsilókba kerül, mégpedig a beérkező radioaktív szenny­vízzel készített betonnal leönt­ve. A betonba ágyazásra azért van szükség, hogy egy feltéte­lezett, de szinte teljesen kizár­ható földrengés se okozhas­son semmiféle problémát — mondta Kasza János.:— Meg­jegyzem: ha csak simán a földbe kerülne a hulladék, a felszínen akkor sem keletkez­ne szennyezés — tette hozzá magabiztosan. Ennek oka, mint mondta, hogy a temető egy olyan dombon található (tízhektáros területen), amely­nek agyagos talaja rendkívül jó vízzáró. így a talajvizet, amely itt körülbelül harminc méter mélyen van, s rendkí­vül lassú mozgással halad a Szilágy-patak felé, nem fenye­geti szennyezés. — A biztonságot a talaj­adottságok mellett tovább nö­veli a folyamatos csapadék- — talaj illetve felszíni — víz­ellenőrzés (ehhez időről időre még a Galgából is történik mintavétel Aszódnál), a nö­vény-, valamint levegővizsgá­lat — hangsúlyozta Kasza Já­nos. — A telep a püspökszilá­gyiak és kisnémediek megkér­dezése nélkül létesült, s hosz- szú ideig misztikus területnek számított — mondta Mezei Imre, Püspökszilágy polgár- mestere. — Ez a helyzet né­hány éve megváltozott: ma már nem övezi titok a hulla­déktemető munkáját, melyről annak munkatársai igény ese­tén készséggel adnak felvilá­gosítást az érdeklődőknek. A püspökszilágyiak és kis­némediek élnek is a lehetőség­gel, nagy részük már tájékozó­dott a telep munkájáról. ' —Két évvel ezelőtt töb­bedmagammal megtekintet­tem a telepet, s bár laikus va­gyok, az itt kapott tájékozta­tás alapján úgy látom, hogy nincs mitől félni — mondta érdeklődésünkre a Püspökszi­lágyon élő Bulyáki Györgyné, aki fétjével együtt két kiskorú gyermeket nevel. Egy másik helybéli, a szin­tén kétgyermekes Hauman Sándomé, más véleményen van. Szerinte akárhogy próbál­ja is bárki szépíteni a dolgot, a radioaktívhulladék-temető léte veszélyt jelent, amit fele­lőtlenség lenne tagadni. (ribáry) Isten csak-csak vigyázott rám Megtámadták Patkós Irmát Nyomozás Lacházán (Folytatás az 1■ oldalról) Az ügyész a feljelen­tés során a bűncselekmé­nyek alapos gyanújának tisztázásához, vagy meg­nyugtató kizárásához nem szerezték be a szük­séges adatokat. Mint ar­ról Tóth Gábor levele vé­gén rámutatott csak nyo­mozás útján pótolhatók a hiányosságok, ezért ke­rül Kocsis Mihály ügye ismét a Pest Megyei Fő­ügyészség elé. * Kiskunlacháza önkor­mányzatának képviselői­vel a tegnap délutáni tes­tületi ülésen ismertette a legfőbb ügyészségi ügyész döntését Fehér Antal. Egyúttal újabb fe­gyelmi eljárást kezdemé­nyezett Kocsis Mihály ellen a könyvvizsgáló szakember * véleménye alapján, aki további visz- szaélésekre derített fényt. A dolog érdekessége, hogy a Pest Megyei Munkaügyi Bíróság szep­tember 29-én tárgyalja Kocsis Mihály felfüg­gesztésének körülménye­it, aki jogorvoslatért fo­lyamodott a bírósághoz. K. M. (Folytatás az 1. oldalról) — Első perctől gorombás- kodtak? Mondták, hogy mit akarnak? — Az egyik állandóan fo­gott engem, nyomta a fejem­re a vánkost és a paplant a re- kamié oldalánál. A másik be- függönyözte az ablakokat, majd elvágta a telefonzsinórt. Féltem. Megkérdeztem: mit akarnak tőlem? Én nem csi­náltam semmit. Adja ide a pénzét! — csattant az ideges válasz. Azt feleltem: nekem nincs itthon pénzem, hiszen mindenem a városé. Semmit nem őrzök a lakásomban. Örökkévalóságnak tűnt az egész — Aligha érték be ezzel a válasszal. ■ ■ — Valóban nem hitték el. Annak aki rám „vigyázott” könyörögtem, engedje meg legalább azt, hogy levegőt ve­gyek, mert megfulladok. — De mondja meg, hogy hol a pénz! A társa elkezdett rámol­ni. Mindent az égadta vilá­gon kidobált a padlóra. Édes­anyám sublótjából a kendő­ket, fehérneműket, törülköző­ket. Az ebédlőszekrényből a kanalakat, villákat. Ez órá­kon át tartott. Egyszer elsival- kodtam magam, hogy: segít­ség! A „testőröm” erősebben megszorított és úgy megrá­zott, hogy utána nem kísérle­teztem többet. Az íróaszta­lom tetejéről ez a „rámolós” lesöpörte a tárgyakat, a fió­kokból kihaj igái ta a régi irato­kat, könyveket. Egy örökké­valóságnak tűnt ez az egész. Csend zuhant " , köröttem mindenre — Ezek a gazetnberek mi­kor adták fel? — Végül is az illető meg­találta a pénztárcámat, benne a szerény költőpénzem, ezen­kívül azt az ezerötszáz forin­tot, amivel ki kellett volna húznom a következő nyugdí­jig. Fogalmam sincs, hogy hány óra lehetett, mikor ab­bahagyták. Felállítottak, be­bugyolálták a fejem. Nem sejtettem hogy hová visznek. Nem durváskodtak. Bezár­tak — később jöttem rá, hogy a harmadik szobába —, s aztán kereket oldottak. Csend zuhant köröttem min­denre. A sötétben kitapintot­tam a bútorok vonalait — édesanyámé voltak —, meg­leltem a villanykapcsolót. Az ajtót egyelőre nem bír­tam kinyimi. Felvettem egy villát a földről, betörtem vele az üveget; s a nyelét be­dugtam a kulcs végébe —-- ahol fogni kell — és végre si­került kiszabadulnom. Ki­mentem hálóingemben a kis­kapuhoz, kinyitottam és újra kiabáltam: segítség! Hamaro­san kijöttek a szomszédok. Az egyik fiatalember érke­zett elsőnek. Értesítette a rendőrséget. A többiek gyá­molítottak, támogattak, mert nem volt már bennem erő. Ha itt az ideje, be kell zárni — Tudom, hogy túlságo­san közeli ez a gonosz él­mény. Jobban van-e már? — Szerencsére nem fáj semmim. Sokat töprengek azon, miként tudom magam­ból kitörölni ezt a szörnyűsé­get. Brutálisan komoly lec­ke volt ez. S megtanultam, hogy az ajtót, ha itt az ideje, be kell zárni. Egyébként, amikor az a férfi fojtogatott, azt mondtam: ez nem igaz! Az Úristen nem engedheti meg, hogy így megtámadja­nak egy védtelen idős asz- szony. Ugyan az Úristen egy pillanatra talán elfordí­totta rólam tekintetét, de a végén csak vigyázott rám: nem lett — hála néki — tra­gédia. Fehér Ferenc 30*40%-os árengedménnyel kaphatók szeptember 14-én 9-től 18 óráig: Szentendrén, a Helyőrségi Klubban, szeptember 15-én 9-től 17 óráig: Gödöllőn, az IPOSZ-székházban és szeptember 16-én 9-től 18 óráig: Táplószentmártonban, a Művelődési Házban. DOMINA Gmk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom