Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-12 / 213. szám
1 ",PEST MEGYEl HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1994. SZEPTEMBER 12., HÉTFŐ 3 Fiatal politikusoknak nyit utat az MDF A határnyitás évfordulóján A többség nyelvén tanulni (Folytatás az 1. oldalról) Az elnökségi beszámoló több helyen is pontosítani kívánta a dilemmát, hiszen ez szabhatja meg később a cselekvés irányát: „Fel kell tennünk a kérdést önmagunknak: vajon képesek lehe- tünk-e, akarunk-e újra a nemzet, az ország egészének sorsát meghatározó kormányzó erővé válni, vagy arra kell-e inkább berendezkednünk, hogy a választópolgárok egyik kisebbségi csoportja értéktudatának és érdekeinek képviselői legyünk.” Az elnöki beszámoló végén egy másik kérdés már az elhatározottság szándékát is magában hordozta: „Egyáltalán, hogyan kívánjuk megteremteni az esélyét annak, hogy a következő választásokon leválthassuk a szociálliberális koalíciót, s ezzel véglegesen lezárjuk a piaci szocializmus önmentő kísérleteinek beteg korszakát?!” Ehhez mindenekelőtt le kell számolni néhány múltbéli illúzióval és jobban szinkronban kell lenni a közvéleménnyel. Für Lajos, immár (ismét) elnökként a következőképpen fogalmazott a záró sajtótájékoztatón: „Számunkra nagyon fontos a nyilvánosság.” Nem véletlenül, hiszen az elnökség által jóváhagyott jelentés is szinte túlteng azoktól a minősítésektől, miszerint az MDF nem ismerte fel kellőképpen a magyar valóságot, nem értette és értelmezte megfelelően a politikai közvéleményt, s magától értetődőnek hitte a múlttal való szakítás tudati és lélektani feltételeit. Vagy ahogyan a beszámoló képletesen megjegyzi: „Későn vettük tudomásul, hogy nem a többséget kell a mi nyelvünkre tanítani, hanem nekünk kell a többség nyelvén tanulni.” Mindezek nyomán a stratégia kialakítását illetően a küldöttek úgy mérték fel, hogy nem szorulnak korrigálásra azok az alapelvek, melyek az MDF-et indulásától fogva meghatározzák, ám mégis alkalmazkodni kell az új erőviszonyokhoz és szerepkörhöz, azaz az MDF úgy formálódhat korszerű, győzelemre esélyes párttá, ha eredeti céljainak és alapértékeinek megtartásával, kapcsolatrendszerén, arculatán és stratégiáján képes változtatni. A küldöttek nyilatkozatban bírálták a kormányzó baloldali koalíció eddig megtett lépéseit, politikai állásfoglalást alakítottak ki az egyházi iskolák ügyében, egy külön nyilatkozatban pedig elítélték az expóval kapcsolatos eljárást. * Az MDF országos gyűlésén számos határon túli magyar szervezet is képviseltette magát, így például Erdélyből Markó Béla, az RMDSZ elnöke, a Felvidékről az Együttélés vezetője, Duray Miklós, Kárpátaljáról Fodó Sándor, a KMKSZ elnöke személyében. A Vajdaságból Bálint Antal volt jelen, a nemrégiben létrehozott Vajdasági Magyar Szövetség al- elnökeként, aki kérdésünkre elmondta, a VMSZ számára létérdek a népi-nemzeti irányvételű magyar politikai erőkkel való együttműköSalamon I Ászló az országos gyűlés kereszténydemokrata vendégeivel, Surján Lászlóval és Latorcai Jánossal beszélget Vimola Károly felvétele Für Lajos nyilatkozata Többféleképpen is meg keli újulnunk — nyilatkozta lapunknak megválasztása után Für Lajos. — Az első a szervezeti megújulás, melyet a most elfogadott alapszabályban rögzítünk. A párt választmányának fel kell frissülnie. Nagyon fontos, hogy gyökeresen változtassunk a politikai munkamódszereinken. Szintén lényeges, hogy ne a mi ideológiánkat kényszerítsük rá a tagságra, hanem a tagság akaratát is figyelembe véve, azzal egyeztetve tegyük meg lépéseinket. S bár végsőként említem, fontossági sorrendben egyáltalán nem utolsó, hogy az ellenzékkel szoros összefogásra törekedjünk. Nem csak a parlamenti ellenzékkel, hanem a többi ellenzéki párttal is. dés, így várhatóan gyümölcsöző kapcsolat létesül a vajdasági érdekszervezet és az MDF között. Jakab Sándor, a Horvátországi Magyar Demokratikus Közösség alelnö- ke emlékeztetett arra, hogy annak idején az elsők között voltak, akik az MDF-fel keresték az együttműködést, s azt remélik, hogy a szálak még szorosabbra fonódnak. A Magyar Demokrata Fórum VIII. országos gyűlése politikai állásfoglalásában tiltakozik az egyházi iskolákkal szemben indított támadások ellen: „Az elmúlt napokban az ország polgárainak tudatos megtévesztése folyt, amely során az egyházi intézmények kivételes helyzetéről szóló nyilatkozatok hangzottak el, szemben a valós tényekkel, amelyek a közoktatási törvény szerint a fenntartásban egyenlő lehetőségeket biztosítanak az önkormányzati és egyházi óvodáknak és iskoláknak. A magyar közoktatás közel 2 százalékát kitevő egyházi fenntartású intézmények, az ott tanuló diákok és tanító pedagógusok helyzetének elbizonytalanítása folyik az európai normától teljesen eltérő koncepció alapján, amelyet ráadásul a kormányon lévő egyik párt vall magáénak. Jogsértő és elfogadhatatlan, hogy az önkormányzatok és a kormány által a közoktatási törvény alapján megkötött megállapodást egyoldalúan felbontsák. Felhívjuk az országról felelősséggel gondolkodó hívő és nem hívő polgárainkat, hogy tiltakozzanak az oktatásban, nevelésben kialakuló demokráciát és nevelési szabadságot sértő intézkedések ellen.” Tudósítottak: Sinkovits Péter, Nádai László és az MTI. Miért pont Iváncsán?... A ugusztus 20-át, állami ünnepünket Horn Gyula miniszterelnök a Fejér megyei Iváncsa lakóival ünnepelte, Az egyes lapokban megjelentetett tudósításokból az is kiderült, hogy a kormányfőt a szomszédos Beloiannisz település görög származású fiataljainak táncegyüttese köszöntötte görög műsorral. Talán Iváncsa lakosai és az ország közvéleménye sem értette, hogy ezen a nagy ünnepen miért pont ezt a kis helységet választotta Horn úr a mintegy háromezemyi hasonló közül?! Meglehet, hogy csupán a véletlenek egybeesésének tudható be, de lehet: a nosztalgia is „besegített” az ünnepi gyűlés színhelyének kiválasztásakor, mert sajnos történelmi tény, hogy az Iváncsa melletti Beloiannisz település görög származású lakóiból 1956-ban több mint kétszáz fő vonult be pufajkásnak forradalmunk leverésének elősegítésére, illetve a forradalom maradványainak felszámolására és a megtorlásban való segédkezés- re. A görög származású pufajkások „véletlenül” pontosan abban a BM karhatalmi ezredben voltak, amelyben Horn Gyula is szolgált. A görög pufajká- sokról olvashatunk Aggod József „Pufajkások” című „Belső használatra” készült könyvecskéjéből (BM Könyvkiadó 1986) és Berki Mihály „Pufajkások” című könyvéből (Magyar Fórum Könyvek 1993), tehát az információk meglehetősen hiteles forrásokból származnak. Aggod József visszaemlékezései szerint pufajkás alakulatuk meglehetősen vegyes összetételű volt; sajátos „nemzetközi brigád” (görög, jugoszláv szabadságharcosok, illetve partizánok), de voltak köztük AVH-sok is, sőt egy „Le- nin-fiú”-ról is megemlékezik. Berki Mihály szerint ebből az ezredből vezényelték Sopron és Szent- gotthárd térségébe azokat az alegységeket, amelyek az osztrák határ felé menekülőket lőtték Wiponokra felszerelt tűzfegyverekkel. Az elkezdődött „megbékélés” és „megbocsátás” jegyében helytelen lenne félreérthető következtetéseket levonni, viszont aligha hibáztathatok azok, akik „némi” gyér összefüggést vélnek felfedezni a miniszterelnök augusztus 20-i ünnepség helységkiválasztásával és ’56 történelmével. Mert ha „kizárásos” alapon, és minden elfogultság nélkül szemléljük múltunkat (és kérem ne sértődjenek meg Iváncsa lakói), akkor le kell szögeznünk, hogy Szent István királyunk emlékéhez közelebb áll Veszprém, Esztergom, Pécs, Vác, Csanád, Gyulafehérvár és még számos más helység, mint Iváncsa. Viszont Háncsához elég közel fekszik Beloiannisz, amely kötődése (talán történelmi, és lakóinak fel nem róható okok miatt) első királyunkhoz meglehetősen laza és rendkívül „távoli” jellegű lehet. S okkal jobban kötődnek máshoz, ezért (is) tűnik erőltetettnek ünnepi műsoruk, máskor kellene velük ünnepelni, nem augusztus 20-án! Meg kell tudni választani az ünneplés dátumát, helyét és a partnereket! Ne adjanak okot szükségtelen találgatásokra! Ez is részét kell hogy képezze a megbékélésnek... Dr. Bokor Imre A Magyar Máltai Szeretetszolgálat ünnepi-gálaestet rendezett a Budapest Kongresszusi Központban szombaton az 1989-es határnyitás emlékére, amikor több ezer német, akiről korábban a szeretetszolgálat gondoskodott, utazhatott Nyugat-Németországba. A gálaesten megjelent Hans-Diet- rich Genscher, az NSZK volt külügyminisztere, Göncz Árpád köztársasági elnök, Roman Herzog német szövetségi elnök és Horn Gyula miniszterelnök MTI-felvétel Vitézavatás Szegeden Négyszáz jelöltet avatott vitézzé a lovagi rendek hagyományai szerint vállra mért kardlapütéssel a szegedi dómban szombaton József Árpád királyi herceg, a Vitézi Lovagrend nagymestere. Hazánkban közel ezer tagja van a rendnek, amelyet Horthy Miklós 1920-ban alapított, s a nemzetközi lovagrendek 1962-ben ismertek el. A tagság csaknem fele külföldön él, ott ápolja a magyar nemzeti hagyományokat. Gyulay Endre szeged- csanádi megyés püspök az avatást megelőzően méltatta a vitézi erényeket. Legfontosabbnak jelölte meg ezek között az önzetlenséget, azt, hogy a vitéz soha nem a saját érdekeit helyezi előtérbe, hanem az országét, a népét, s mindenkor kiáll a gyöngék és az elesettek mellett. A vitézség csak akkor ér valamit, ha igazi erkölcsi tartalma van — mondta a megyés püspök. Élhető falut! Bizonyára kedves olvasóinknak is feltűnt, hogy milyen gyakran számolunk be olyan eseményekről, amelyek egyértelműen jelzik: az önkormányzatokon belül komoly harcok dúlnak. Sokan olyan véleményen vannak, hogy ilyenek bizony a tanácsrendszerben nem voltak, akkor a tanácsházán rend, csend és béke vök... Nos, magam ezt a rendet, csendet, békességet nem kívánom még egyszer a magyar nagy- és kistelepülések lakóinak. Annál a rendnél a mostani harcos állapot sokkal jobb, különösen, ha nemcsak azt nézzük, hogy X és Y az önkormányzati ülésen csúnyán néz egymásra, sőt időnként nyomdafestéket nem tűrő kijelentéseket vág egymás fejéhez, hanem azt is, hogy ezek a küzdelmek általában bizonyos érdekek mentén zajlanak, s ezek között elenyésző az, amelyik nem a lakóközösség, a falu vagy a város érdekeit tartja szem előtt. Mert a visszahúzók is bizonyos csoportok érdekeinek megfelelően dolgoznak, nyilván abban a szent hitben, hogy az ő szemléletük érvényesülése lenne a lakosság számára az üdvös, ám biztos, hogy a lakosság végül csak-csak azok mellé fog állni, akik kezében a település fejlesztését, életének szervezését biztatónak látja. A régi békében a kistelepülések tanácsai előbb a járás, majd később, amikor ezeket megszüntették, a megye akaratának megfelelően működtek, most viszont egyetlenegy szempontból ítélhetjük meg munkájukat: épül-e a faluban csatorna, vízvezeték, telefonhálózat, fejlődik-e a közlekedés, javul-e az orvosi ellátás, milyen helyzetben van az iskola, az öregek otthona, tudnak-e munkalehetőséget teremteni? Az elmúlt négy évben ezen a téren nemcsak Pest megyében, hanem az egész országban ugrásszerű javulás következett be, s e javulás közepette szinte természetes, hogy a sikert minden érdekcsoport a maga számlájára szeretné íratni. Reméljük, hogy ez nem sikerül majd az ügyeskedőknek, ám sikerül azoknak, akik valóban komoly munkát végeztek egy-egy település fejlesztésében, abban, hogy a településen ne csak lakni, hanem élni is lehessen. Az ilyen jellegű átmenet gyakorta bizony harcokkal jár együtt, de megéri küzdeni érte. (Vödrös)
