Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-10 / 212. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. SZEPTEMBER 10., SZOMBAT 13 Kárpótoltak mentőangyala? A HB Westminster Rt. (Kft.) (1055 Bp. Balassi B. u. 9—11.) a Magyar Hírlapban hirdetést tett közzé: Kárpótlási jegyet 160 százalékon számít be részvényjegyzéskor (füg­getlenül attól, hogy a jegyző alanyi kárpótolt vagy másodlagos forga­lomban Vásárolt kárpótlá­si jeggyel rendelkezik). A jegyzésre fordított készpénz összege után a jegyző jogosult adóked­vezmény igénybevételé­re. Opciós adásvételi szerződés keretében 3 év múlva az rt. (kft.) vissza szeretné vásárolni a jegy­zők részvényeit. Az opci­ós szerződés értelmében 1995 januárjában a rész­vény 10 százalékát kite­vő opciós díjat fizetnek ki. A hirdetés 'számítási táblázatot is közöl, amelyben szemlélteti a várható nyereséget: Számomra a hirdetés több ponton ellentmon­dást tartalmazott, ezért felhívtam a 269-2754-es telefonon a HB West­minster Kft.-t (?). A kft. képviselője tájékoztatott, a részvényjegyzés során valóban 100 ezer forint kárpótlási jegyért 160 ezer forintot számítanak be, abban az esetben, ha a jegyet értékesítő a meg­hirdetett részvényből azonos mértéken vásárol. A részvények jegyzésé­nél viszont: 160 ezer fo­rintért 100 ezer forint ér­tékű részvény jegyezhető. Ebből egyértelműen következik: 100 ezer fo­rint értékű kárpótlási je­gyért 100 ezer forint érté­kű részvény jegyezhető. Az eltérés mértékét te­kintve úgy ítélem meg, a hirdetés félrevezető, jegyzéskor jelentős ma­gyarázatra szorul, ezért a Pest Megyei Hírlap olva­sóit célszerű a szeptem­ber 12-től kezdődő jegy­zés előtt tájékoztatni, fel­világosítani a várható meglepetésekről. Jármy Péter Budapest Kérés az MTV elnökéhez Horváth Ádám úrnak, az MTV elnökének Alulírott, kérem T. Címet, hogy egy adott időpontban a „Déli harangszó” klipjét a Ma­gyar Televízióban sugározni engedélyezze, hogy videomag­nón meg tudjam örökíteni ma­gamnak. Ugyanilyen okból ké­rem, hogy az utolsó Pálfy G.- féle Híradó nyitóképsorát is vetítsék le a nemzeti színek­kel, ugyanakkor. (Zárójelben, de nem mellé­kesen jegyzem meg, hogy A Hét műsorstruktúrájának alap­vető megváltoztatását is példa- nélkülinek tartom, ugyanis egy ilyen „bejáratott” műsort nem illik önkényesen — alap­jaiban — felrúgni. Ezt még a pártállamban sem tették meg, függetlenül a műsor főszer­kesztőinek változásától... A Hét Pálfy József, Hajdú János, Aczél Endre, Sugár András, sőt [urambocsá’!] Pálfy G. Ist­ván idején is olyan alapjellegű volt, ahogy azt annak idején Gedeon Pál megálmodta.) Nagyon remélem, hogy „ab­szurd” kérésem nem egyedi igényt tükröz. Kérem az El­nök Urat, hogy kérésemre po­zitív válaszát közölje postafor­dultával! Brezovich Károly Vác Soraikkal egyetértek Nagyon megszerettem a Pest Megyei Hírlapot, és tisztelettel gondolok mindannyiukra, akik írásaikkal harcolnak a ma­gyarság igazáért, fennmaradá­sunkért. Soraikkal egyetértek és remélem, továbbra is olvas­hatjuk az önök írásait. Lengyel Miklósné Dunakeszi Összjövedelem Eredetileg fizetendő adó Jegyzéshez felhasznált kárpótlási jegy Jegyzésre fordított összeg Adó nyereség Opciós díj Teljes nyereség 320000 Ft 60 500 Ft 60 000 Ft 96 000 Ft 33 600 Ft + 6 000 Ft 39 600 Ft 550000 Ft 149 500 Ft 100000 Ft 160 000 Ft 64 000 Ft + 10 000 Ft 74 000 Ft 800000 Ft 259 500 Ft 150 000 Ft 240 000 Ft 105 600 Ft + 15 000 Ft 120 600 Ft HISTÓRIA Az útlevél hazai történetéből (II.) A vármegye alispánja állította ki Természetesen ez a patriar­chális-családias útlevélkeze­lés ebben az időben is csak Magyarországra jellemző; amit John Paget a folyton útlevélvizsgálattal zaklató Németországról és Itáliáról mond, az az osztrák monar­chia egyéb területeire is vo­natkozik: „Az útlevelek vi­rágzó kora volt az akkori idő, az államok azt vélték, elvesznek, ha az útlevélpoli- ciát szigorúan nem keze­lik. ” Útlevelet kellett válta­ni Magyarországról az oszt­rák tartományokba való uta­záshoz is; ezt a vármegye alispánja állította ki. Bécsbe utazni az 1830-as években a következő módo­kon lehetett: /. Cs. kir. postagyorsko­csin. Ez este 7 órakor indult a Vízivárosból, és egyfoly­tában két éjjel és egy napon át menvén, harmadnap reg­gel, tehát 38 óra alatt ért Bécsbe. Négyszer indult egy héten, 4 vagy 8 sze­mélyre; ebben az időben ez elégendő volt. 2. Saját kocsin, forspont- tal, vagyis előfogattal. Ez az éjjel-nappali utazás, a minden postaállomáson vál­tott lovak ellenére mégis 48 órába tellett. 3. Saját lovakkal és hintá­val; ez négy napig tartott, mivel közben a lovaknak abrakolniok és pihenniök kellett. 4. Landkutscherral, vagy­is távolsági bérkocsissal, aki ugyanazokkal a lovak­kal ment Bécsig; ez is négy napig tartott. Lehetett egész kocsit bérelni, vagy egyes helyeket, de ez utóbbi eset­ben várni kellett, míg meg­telik minden hely. Az ár alku tárgya volt. 5. A leggyorsabb, bár nem a legkényelmesebb közlekedés a „gyorsparasz­tok" által történt, ezeknek szekerén, váltott lovakkal. Budán volt egy fogadó, ahol ilyen „nyergesújfalu- si” gyorsparasztok mindig készenlétben álltak. Egy hajtásra az 5 mélföldnyire eső Nyergesújfalura vitték az utast, innen Szőny, Gö- nyű, Győr, Moson voltak a váltóhelyek, végig az or­szágúton, nagy porban ha­ladva. Mosonban elhagyta a gyorsparaszt az ország­utat. a parndorfi mezőn át­vágva Parndorfba vitte uta­sát, egy félórányira az auszt­riai határtól; innen az utol­só fuvar Bruck an der Leit- hán keresztül Schwechatig ment. Onnan az egyórás utat Bécsig cs. kir. postával kellett megtenni. Erre az útra kb. 50 pengő forint ele­gendő volt, különben lehe­tett alkudni az árra, és jól megfizetve 18 óra alatt Bécsbe lehetett érni. Splény Béla báró, egy előkelő, de csak közepesen jómódú birtokos család sar­ja, aki a fenti lehetőségeket igen élményszerűen festi emlékirataiban, a ’30-as években leginkább egy Stelczer nevű Landkutscher csézájával utazik családos­tul, kényelmesen: Nyerges­újfaluban a kocsmában meg­szállnak, majd Neszmé­lyen, Almáson át, a dunai hajóhídon keresztül Komá­romba mennek, s a csallókö­zi Tany faluban hálnak meg újra. Dunaszerdahelyen és Csütörtök falun át érnek es­tére Pozsonyba, itt is meg­szállnak a Zöldfa fogadó­ban. Pozsony felől érkezve az egy órányira levő auszt­riai határállomás Wolfsthal volt; itt a sárga hajtókás K. K. Grenzwache — azaz ha­tárőr — megvizsgálta az úti­levelet, s megkérdezte, nincs-e valami „mauthba­res” — elvámolandó — a kocsin. Egy alkalommal egy nagyobb dohányzacskó tartalmát soknak találván, félig kiürítették azt, s eltet­ték a hivatalban; hat héttel később, a visszautazáskor 5 perc alatt elővették és visz- szaadták. Az is megesett, hogy be nem vallott do­hányt találtak; ilyenkor nemcsak elvették, de 25 pengő forint büntetést is kel­lett fizetni (ami igen nagy összeg volt). A határvizsgá­laton kívül Bécs város so­rompójánál is kérték újra az útilevelet, s megkérdezték a „mauthbarokat” is. „A gőz­hajói matrócok előtt be van zárva Bécs, mert igen sok apróságot, főleg szivart s dohányfélét csempésznek be a korlátokot Magyaror­szágból. Ki csempészni akar, legjobb a hivatalos út, de aztán legyen ügyes az ember, jó helyre nyomni a fehér húszast, hogy senki ne lássa. Némely magyar főúr csak nevét mondja meg, s elég a rendőrségnek; van olyan is, ki útilevelet Bécsig éppen annyi tekintéllyel ad, mint egy megye vagy más törvényhatóság. — Hajóból kilépve, rendőrség veszi ma­gához útlevelünket, s ad he­lyette utalványt, mellyel azt huszonnégy óra és nagy ve- szó'dség után néha szép szó­val, néha gorombasággal visszaválthatjuk. Jőjön az utas felülről vagy alulról; s bár a birodalom szélén meg- vizsgáltaték már, itt újra előveszik, mert Bécsnek, mint fővárosnak, saját kor­láta van mindenfelől” — írja Erdélyi János író és szerkesztő, 1844 tavaszán szerzett tapasztalatairól. ( Folytatjuk) Dimes Éva m MP» A váci fegyintézet lapjai Vác egyik — szomorú — nevezetessége a fegyház. Az eredetileg a szegény nemes ifjak nevelésére emelt épületet — Mária Terézia alapította, ezért Theresianum volt a neve — 1784-ben vette kezelés­be a kincstár, hosszú ideig laktanya volt, majd 1885-ben építették át a fegyintézet céljaira. Az in­tézményben igyekeztek a rabok oktatásáról is gon­doskodni, az 1860-as évektől kezdve megszervez­ték a rabiskolát, amelyben az elemi Iskolai tan­anyagot tanították. A fegyházban — rabmunkára alapítva —1896-ban nyomdát létesítettek, ezzel le­hetővé vált speciális börtönújságok, illetve krimina­lisztikai jellegű periodikumok kiadása. A váci saj­tó történetét Kenyéri Kornélia dolgozta fel, ő ismer­tette a fegyintézet által kiadott lapokat is. Varga Já­nos, a börtön igazgatója még a nyomda létesítése előtt indította meg a Fegyintézeti Értesítőt 1880 ja­nuárjában, mely 1884-ig jelent meg. A havonta megjelenő újság cikkeinek többségét ő és Bakk Do­mokos, a fegyintézeti iskola tanára írta. Elsősor­ban a rabok ipari munkavégzése mellett érveltek az újságban. A börtönnyomda állította elő a két vi­lágháború között a Rendőrségi Szemlét; feladata a rendőrség népszerűsítése volt. Speciális, a rabok­nak készülő kiadvány volt a Bizalom: ismeretter­jesztő cikkeket jelentetett meg „a világ folyásáról és az. ember alkotásairól”. Forster József — egykori rab — Közbiztonság címmel indított lapot „sze­mély- és vagyonbiztonsági állapotunk” javítása cél­jából az 1870-es években, de ennek az újságnak csupán töredéke maradt fenn. Pogány György Pozsony a hajóhíddal. Rézmetszet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom