Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-10 / 212. szám

É PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZÁG 1994. SZEPTEMBER 10., SZOMBAT 3 Ők mást mondtak A televízió szeptember 8-án, csütörtökön az esti Híradóban Horn Gábor úr (SZDSZ) szavait (beszédének egy kis részét) közvetítette. Ennek lényege, hogy az egyházi iskolák csak a normatív támogatást fogják kapni a jövőben, éppúgy, mint az alapítványi vagy magániskolák. Tehát az előző kormánnyal 20 évre kötött, szerintünk érvényes szerződést nem veszik fi­gyelembe. Ebből természetesen az következik, hogy az egyhá­zi iskolák nevelői körülbelül feleannyi munkadíjat kaphatnak, mint az állami vagy önkormányzati iskolák tanítói, tanárai.- Ezeknek az iskoláknak a fenntartására elegendő lenne mind­az a bevétel, amely az igazságtalanul elvett, de nem kárpótolt egyházi vagyon hozama lenne; ha meglenne. Gondolom, az ál­lamosított vagyonok kamataiból biztosan kitelik a közszolgála­ti törvény alapján az állami és önkormányzati iskolák tanárai­nak járó fizetés összegével azonos fizetés az egyházi iskolai ta­nítóknak, tanároknak, az azonos munkájukért. Igaz, az is elkép­zelhető, hogy a gyerekeiket az egyházi iskolákba járató szülők (sok közülük többgyermekes) amúgy is szűkös fizetéséből, tan­díjat fizetve, kipótolják azt a nem kevés pénzt, amit a jelen koa­líciós vezetés nem óhajt biztosítani, s így elismeri, sőt e lépésé­vel bizonyítja is, hogy másodrendű állampolgár az, aki egyhá­zi iskolába kívánja járatni gyermekét. Igaz, az is elképzelhető, hogy anyagiak szűkössége miatt kénytelen lemondani az álta­la kívánt, de el nem érhető, állítólag szabad, vallásos szellemű iskolákról gyermekei számára. Igaz, ha ezeket az iskolákat újra megkapja az állam, mert az egyházak nem tudják fenntar­tani és működtetni, akkor ugyanezeknek a tanítóknak, tanárok­nak, ugyanezen épületekben, de már mint önkormányzati vagy állami iskolákban, ki fogják tudni fizetni a teljes össze­get, hiszen a gyermekeknek kötelező az iskolába járás, az ön- kormányzatoknak, államnak meg a fenntartás. Nem érdekes, hogy akkor lesz, most nincs?! Ki érti ezt? Különben Hóm Gyula miniszterelnök úr és Fodor Gábor miniszter úr, amikor ezzel és más nyugtalanító kérdéssel felke­reste őket a Magyar Katolikus Püspöki Kar Peimanens Bizott­sága, alig két hete, más értelemben oszlatta el kételyeinket. Va­jon kinek higgyünk? Gyulay Endre szeged—Csanádi megyés püspök Együtt az Európa Unió országai Virágzó embercsempészet Az Európa Unió belügyi és igazságügyi területekért felelős miniszterei szeptember 8-án Berlinben tanácskoztak a kábí­tószer és szervezett bűnözés elleni harcról. A találkozón résztvett,. Kuncze Gábor belügyminiszter és Vastagh Pál igazságügy-miniszter tegnap sajtótájékoztatón ismertette a konferencián elhangzottakat, valamint azzal kapcsolatos ha­zai vonatkozásokat. Az Európa Unió miniszteri konferenciája a szervezett bű­nözés területei közül azokat emelte ki, amelyek a nyugat­európai társadalmakat is legin­kább foglalkoztatják, illetve melyekben még a közösség tagországai között sem alakult ki harmonikus együttműködés. A kábítószeres bűnözésre Magyarországon egyre inkább jellemzővé válik a szervezett tranzitcsempéslet mellett a ha­zai piac kialakítása, a már meglévő igények kielégítése. A hazai és a külföldi hatósá­gok előtt közismert, hogy a nyugat-európai fogyasztásra szánt kábítószer —, ezen belül a heroin és a hasis — döntő ré­sze a Közel-Keletről jut el ren­deltetési helyére. A három is­mert útvonal közül kettő érinti hazánkat. A jugoszláviai vál­ság kialakulását követően egy­re jobban előtérbe kerül az északi Balkán útvonal, mely Törökországból kiindulva Bul­gárián Románián, Magyaror­szágon keresztül haladva éri el Nyugat-Európát. A forgalom növekedését, egyúttal a rendőr­ök és vámosok munkájának szakszerűbbé válását is jelzik az emelkedő mennyiségű le­foglalások. Míg 1990-ben összesen 6,3 kiló kábítószert foglaltak le Magyarországon, 1993-ra ez a mennyiség 690 kilóra emelke­dett. A növekvő tendencia folytatódását jelzi, hogy idén augusztus 15-ig 18 esetben, ösz­szesen 624 kiló kábítószer-le­foglalás történt. A konferencia másik ki­emelt témájá az embercsempé­szet volt. Hazánk e fekintetben is erősen érintett. Mint ismere­tes, sok problémát okozott előbb a román, majd a dél­szláv válság kapcsán jelentke­ző, valamint ezzel párhuzamo­san az afroázsiai népek migrá­ciója. 1990-től napjainkig mintegy 90 ezer hazánkba ille­gálisan bejutott külföldivel szemben kellett intézkedni. A sugárzó anyagok illegá­lis kereskedelme és csempésze-' te a korábbi évekhez képest ná­lunk visszaszorult. Egy-egy in­formáció érkezett sugárzó­anyag-értékesítéssel kapcsolat­ban, de az ellenőrzés során megállapították, hogy azok nem érkeztek be. Magyaror­szág területére. Elsősorban közvetítői tevékenységről volt szó. Szerepelt a konferencia té­makörében a prostitúció és* az illegális szerencsejátékok visz- szasz.orítása is, továbbá a pénzhamisítás leleplezése. A konferencián részt vevő 22 európai ország közös nyilat­kozatot bocsájtott ki, melynek lényege a fokozott együttmű­ködés a határozott, összehan- golt.fefápés a szervezett bűnö­zés ellen. (A hazai drogfogyasztás megfékezéséről lapunk 16. ol­dalán olvasható tudósítás.) <ga- j-> Az expótüntetésen felfigyeltek az IDF-re A fiatalokkal nem foglalkozik a kormány Négy fő irányvonalat szem előtt tartva alakult meg 1989-ben az Ifjúsági Demokrata Fórum. Céljuk: a de­mokratikus vívmányok támogatása és ezek körének bő­vítése, a rendszerváltozás segítése, s a nemzeti szellemű ifjúsági közösségek létrehozása, valamint az MDF poli­tikájának népszerűsítése. — Annak idején száz fő­vel alakítottuk meg a szerve­zetet — tájékoztatott Skri- bek Péter, az IDF elnöke —, azóta már körülbelül há­romezer-kétszáz fiatal tarto­zik hozzánk, s mintegy száz- tíz-százhúsz helyi szerveze­tünk van. Alapítólevelünk szerint ifjúsági mozgalmat kívántunk létrehozni, amely elfogadja a lakiteleki nyilat­kozatot. S bár az alapító ta­gok MDF-esek voltak, az IDF belső-működését tekint­ve teljesen autonóm szerve­zet. Önállóan döntünk gazda­sági kérdésekben és a szemé­lyi ügyekben is. — Milyen tagozatai van­nak az IDF-nek? — A tagozatokon nem­csak a helyi szervezeteket kell érteni. Nem kizárólag városok, települések szerinti részek alkotják az IDF egé­szét, hanem bizonyos sza­kok, s témák is jelentenek csoportokat. Ilyen mondjuk a külügyi bizottság, amely nagyon fontos része a szer­vezetnek. Csak néhány pél­da a feladatok közül: a kü­lönböző idegen nyelvek ta­nulásának segítése, külföldi szervezetek idelátogatásá- nak támogatása, ösztöndí­jak. Vagy beszélhetnénk a caritascsoportról, mely a Szo­ciális gondokon igyekszik segíteni, mint ahogy már tet­te is mentővel, gyógyszer­rel, ruhával, ingyenes balato­ni táborozással, munkanélkü­lieknek átképző tanfolya­mokkal. — Milyen visszhangja volt az IDF rendezte expó melletti tüntetésnek? —- Ahhoz képest, hogy ez volt az első olyan demonstrá­ció, amely . az új kormány egyik döntése ellen irányult — felelte Német Gábor, az IDF Pesti Régiójának veze­tője —, a sajtó nem karolta fel. Tisztelet a kivételnek, de enyhén szólva is torz hí­rek jelentek meg az újságok­ban. Az viszont annál örven- detesebb volt, hogy renge­teg fiatal eljött, s ezzel ráirá­nyították a figyelmet arra, hogy nekik is nagyon fontos a világkiállítás. Már csak azért is, mert a pályakezdők­nek is álláslehetőségeket biz­tosítana, mégpedig több tíz­ezret. — Önök. mint ifjúsági szervezet tagjai, hogyan lát­ják a kormány és a fiatalok viszonyát? — Kezdetben sem voltak túlzott reményeink — vála­szolta-Skribek Péter —, de még így is csalódtunk az új kormányban. Az ifjúsági köz­élet demokratizálása minded­dig nem történt meg, a KISZ-es múlt a mai napig nincs lezárva. Az egyezteté­sek addig meg sem kezdőd­hetnek, míg a 71. évi iíjúsági törvény alapján a KISZ a fia­talok egyetlen legitim szerve­zete. Egyelőre még egy ál­lamtitkár sincs, aki az ügye­inkkel foglalkozna. Nem tisz­tázott az sem, hogy egyálta­lán miből éljenek meg az if­júsági szervezetek. —- Talán az IDF nem kap anyagi segítséget? — Minden évben pártpoli­tikai vita dönti el, hogy ki és mennyi pénzbeli támogatást kapjon — fogalmazott az IDF "elnöke. Ezzel szemben viszont aszerint kellene ítél­ni, hogy az egyes szerveze­teknek hány tagja van, hány helyi csoportja, s hogy mi­lyen munkát végeznek. Az IDF egyébként két esztende­je nem kap támogatást. Eh­hez persze hozzá kell tenni, hogy a pénzt osztó albizott­ság vezetője az SZDSZ tag­ja. Pedig a segítségre szüksé­günk lenne. Klubokat szeret­nénk csinálni, méghozzá kon­szolidált, polgári és nemzeti értékeket őrző klubokat. Ezek egyfajta iskolák lehet­nének, ahol politikáról, kultú­ráról is szó esne. — Sok olyan fiatal is meg­keres minket — fűzte hozzá Német Gábor —, akik nem kifejezetten politizálni akar­nak, hanem egy közösség­hez kívánnak kötődni. — Mit tesznek a jelenlegi helyzet javításáért? — Kezdeményezői va­gyunk egy olyan összejöve­telnek — vette át ismét a szót Skribek Péter —-, me­lyen az ország minden ifjúsá­gi szervezete részt vesz. Ez a Közgazdaság-tudományi Egyetemen lesz egy hét múl­va, 16-án. Meg kell egymás­sal beszélnünk, hogy mely kérdések a legégetőbbek, s fel kell állítanunk egy tárgya­ló delegációt, amely mind­annyiunkat képvisel a jövő­ben. — Az IDF-nek — mint ifjú­sági szervezetnek — mi a vé­leménye az úgynevezett eny­he drogok legálissá tételéről? — Határozottan tiltako­zunk ellene — válaszolta a Pesti Régió vezetője. — Ezek használatának törvé .nyessé tétele jóvátehetetlen károkat okozna. Egyébként jártunk már olyan országok­ban, ahol legálisak, s bebizo­nyosodott, hogy ott sem vált be ez a lépés. (nádai) Parlamenti pártok Berlinben Finisben a házszabály Hétfőtől kezdődően három napon át ülésezik a parla­ment, s várhatóan sikerül pontot tenni a már hosz- szabb ideje húzódó házsza­bályvita végére, a végszava­zásra azonban minden bi­zonnyal csak az utána való héten kerül sor. Kóródi Má­ria, az Országgyűlés alelnö- ke a szokásos programis­mertető sajtótájékoztatón közölte, valószínűleg ugyan­akkor nyílik lehetőség érde­mében megvitatni a pótkölt­ségvetést is, amelyet a kor­mány tegnap nyújtott be az Országgyűlésnek. Horn Gyula szeptember 27-ére bejelentett — várha­tóan hatvanperces — beszé­dét illetően a házbizottság még nem hozott végleges döntést, hogyan kell beil­leszteni azt az ülésnap tárgysorozatába. Elhang­zott végül, hogy Gál Zol­tán, az Országgyűlés elnö­ke ma, szombaton hatpárti parlamenti delegáció élén Berlinbe látogat, ahol részt vesz az öt évvel ezelőtti, politikai áttörést hozó ese­ményekre emlékező ünnep­ségeken. (s.) Megnyitó bombariadóval Pál László ipari- és keres­kedelmi'miniszter nyitot­ta meg tegnap a 98. Buda­pesti Nemzetközi Vásárt. A megnyitót rövid időre megzavarta az a névtelen telefonáló, aki azt állítot­ta: bomba van a D pavi­lonban. Az alapos tűzsze­részeti és rendőrségi vizs­gálat azonban bebizonyí­totta, hogy a bejelentés vaklárma volt. A bombari­adót — mely alatt mind a kiállítók, mind pedig a lá­togatók fegyelmezetten vi­selkedtek — fél kettőkor lefújták, s ezután a közön­ség beléphetett az egyéb­ként látványos D pavilon­ba . Erdősi Agnes felvétele Hol voltak a török liberálisok? A török államfő magyarországi látogatásakor Mohá­cson leleplezték Szulejmán szobrát Azét a Szulejmá- nét, aki a török birodalmat hatalmassá tette abban az időben, amikor a törökök Európában nem vendégmun­kások, hanem hódítók voltak, nu'g nekünk, magyarok­nak főszerep jutott az európai kereszténység mohame­dánokkal szembeni védelmezésében. Ugyanakkor avat­tak szobrot itt, amikor Rodostóban nagyságos fejedel­münk, Rákóczi Ferenc kitűnő szobrát is leleplezték. Az erről szóló híradásunkból kiderült, mindkét szobor fel­állítását a török állam finanszírozta. Fölvetődik tehát a kérdés, vajon a török liberális párt vagy pártok tiltakoz­tak-e a török kormánynál vagy egyenesen az államfőnél amiatt, hogy Rákóczi Ferenc és Nagy Szulejmán szob­rot kapnak, méghozzá olyanokat, amelyek minden bi­zonnyal elég drágák. De vajon tiltakoztak-e az ottani li­berálisok, miszerint a török kormány ahelyett, hogy a rászorulóknak adná a szobrokra költött pénzt, inkább a múltban való kutakodás helyett a jövőbe tekinte­ne?... Biztos vagyok benne, hogy senki nem tiltakozott az említett alkotások megrendelése és fölállítása miatt, hiszen a jelenlegi magyar vezetéssel szemben ők jól tud­ják, hogy egy nemzet öntudata, önérzete, gerince annak megfelelően alakul, aszerint alakítható, hogy az illető nemzet miként becsüli múltját, miként tiszteli azokat, akik történelmi személyiségekké váltak. A törökök — velünk ellentétben — hosszú távra gondolkodnak, na­gyon jól tudják, hogy csak egy öntudatos, magára sokat adó nemzet képes arra, hogy fölülemelkedjen gazdasági gondjain, amihez néha szobrot kell leleplezni, néha pe­dig, urambocsá’, meg kell rendezni egy világkiállítást. Mert ha — tételezzük fel — Rodostóban az Antall-kor- mány szeretett volna Rákóczi-szobrot avatni, bizonyára a pénz könnyelmű elherdálásával vádoltatott volna meg a magát liberálisnak mondó sajtó részéről. Most megtet­ték helyettünk a törökök, akik Szulejmánnal emlékezte­tik gyermekeinket arra, hogy egykor mily hatalmas volt a birodalom, s a Rákóczi-szoborral, hogy otthont adtak az Európa más részein üldözött haladó gondolko­dást képviselő nagyságoknak. A török államfő hazáját és Magyarországot jelölte meg, mint azt a két országot, amely legközelebb áll az európai közösséghez. E szobor­avatásokkal nagystílűén elénk kerültek. (Vödrös)

Next

/
Oldalképek
Tartalom