Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-09 / 211. szám

14 PEST MEGYEI HÍRLAP IFJÚSÁG 1994. SZEPTEMBER 9., PENTEK Szentendrei siker az országos tanulmányi versenyen Film, fiataloknak Felfedeztem egy új világot Az elmúlt tanév országos középiskolai tanulmányi ver­senyén a szentendrei Móricz Zsigmond Gimnáziumból Tregele Katalin III. C osztályos tanuló szerepelt, aki francai nyelvből nyolcadik hejyezést ért el. Felkészító' tanárai: dr. Cseriné Andirkó Éva és Kiss Anna voltak. Utóbbival és a sikeres gimnazistával beszélgettem. — Ma a legdivatosabb, legpraktikusabb világnyelv az angol. Miért a francia nyelvet választottad? Tregele Katalin: —Nem volt tudatos választás; per­sze, én is angolt szerettem Volna tanulni, ám első évfo­lyamon a nulladik osztály­ban francia és német nyelv­ből indult. A tanulás kezde­ti néhány hónapja alatt felfe­deztem egy új világot, és onnantól szinte nem lehe­tett leállítani. A francia nyelvnek varázslatos a hangzása, gazdag a kifeje­zésmódja. Igazából az a kul­túra a lenyűgöző, amely ezen a nyelven szólal meg. — Milyen módszerrel ké­szültetek fel a versenyre? Tudnátok tanácsot adni az eredményes nyelvtanulás­hoz? Kiss Anna tanárnő: — A nyelvi tanulmányi verseny­re elsősorban azokat a tanu­lókat szervezzük be, akik megbízható nyelvtani ala­pokkal, szókinccsel rendel­keznek és — nem másod­sorban — általános művelt­ségük, tájékozottságuk is al­kalmassá teszi őket arra, hogy versenyhelyzetben fel­találják magukat. Tregele Katinak eleinte nem volt önbizalma. Úgy vélte, nem tud megfelelő ütemben, mértékben felké­szülni. Aztán az iskolai elő­döntő, majd a második for­duló sikerei után szinte szár­nyakat kapott, A második fordulóba gimnáziumunk­ból hárman jutottak be Ko­ren Magdolnával és Mol­nár Katával együtt. Még jobban szerepelt volna, ha az országos döntőben sze­rencsésebb szóbeli témát kap, ha az ottani beszélge­tés olyan kedvező szituáci­ót teremt, amelyben többet felmutathatott volna magá­ból. A felkészítés tapasztalata az volt, hogy a versenyzés­ben a diák motivációja a legfontosabb. A tanárnak először meg kell szerettet­nie a nyelvet, utána csak fel­adatot ad, orientál, irányít- gat, mert a belső késztetés már kialakult. Tregele Kati különlegesen tehetséges ta­nítványunk, akinek a nyelv- tanuláshoz való viszonya ki­vételes. Tregele Katalin: — Na­gyon fontosnak tartom a személyes és érzelmi kötő­dést az emberekhez és a kul­túrához. A tanulás kezdete óta igyekszem franciául ol­vasni regényeket, verseket. A Francia Intézet könyvtárá­ból, médiatárából szerzem be ezeket. A kedvencem Jacques Prévert. A memori­ter-nyelvtanulás nemcsak a kifejezések, a szókincs gya­rapítása miatt fontos, ha­nem mert közvetlen élmény- forrás is. Számos francia barátom van. Két alkalommal jártam a gimnáziumi csoporttal francia testvérvárosunkban, Saloon de Provance-ban. Annyit levelezünk, telefoná­lunk egymásnak, hogy már nem is fontos, hogy nem egy helyütt élünk. Eleinte furcsa volt a másságunk, és az, hogy mennyire nem ér­tik a magyar mentalitást, de egyre több érintkezési pon­tot alakítottunk ki. A nyelvi alapokat az isko­lában meg lehet tanulni, de a nyelvtudást az élet fejlesz­ti ki. Ehhez azonban sok­sok nehéz órát kell az író­asztalnál tölteni. — Mik a további terveid? — A helyezéssel együtt járt egy kéthetes párizsi ta­nulmányút is, ennek szeret­ném minden lehetőségét ki­használni. Az érettségi után valamelyik egyetem francia szakán szeretnék továbbta­nulni, vagy ha van kedvező lehetőség, franciaországi ösztöndíjra akarok pályázni. Szarvas Rita A lényeg: hogy zenélünk Magyar együttes Szlovákiában Egy magyar zenekarnak Szlovákiában elég nehéz a pályafutása, különösen ha a társaság kizárólag magyarul adja elő szá­mait. A Romlás virágai nevű, magyar fia­talokból álló zenekar mégis ezt az utat vá­lasztotta. A zenészek fiatal pedagógusok, van köztük mezőgazdasági mérnök, tanár, tanító. Ardamica Zoránnal, az együttes frontemberével Esztergomban találkoz­tam, ahol egy továbbképző konferencián vett részt, s szinte mellékesén említette meg, hogy zenél is. — ’91 szeptemberében alakultunk meg trióként, különösebb célunk nem volt, úgy gondoltuk, majd csak lesz valahogy, lényeg, hogy zenélünk — kezdte a törté­netet az elején. — Időközben egyre job­ban összeszoktunk, közben beszállt hoz­zánk egy basszusgitáros és egy lány, aki szöveget ír és a számok között verseket szaval. — Mi volt az első siker? — Ez tulajdonképpen ’92-ben a demö kazettánk kiadása volt, mert a mi viszo­nyaink között élő magyar banda ritkán éri el, hogy körülbelül 80 darab 30 perces ka­zettát adjon el, márpedig velünk ez tör­tént, s lehet, hogy egy másik ország zene­karának 80 kazetta eladása felér egy bu­kással, nálunk óriási eredmény. Kaptunk egy-két elismerő kritikát is, anélkül, hogy a kritikus értette volna a szövegeket. — Vannak-e támogatóitok, felfigyelt-e már rátok valaki? — Nálunk a jogi rendszer még nem tart ott, hogy szponzorálásra buzdítaná a vál­lalkozókat — válaszolta. —- Különböző megkötésekkel lehet csak leírni az adó­alapból az összegeket, ezért kevesen vál­lalkoznak szponzorálásra, azok is kevés pénzt tudnak adni. — Mekkora a közönségetek? A zenekar tagjai — Sajnos messze élünk a magyarlakta területektől, de az a kevés ember, aki itt meghallgat bennünket, az elégedett. Leg­inkább diáktáborokban, diákklubokban játszunk. — Szeretnétek-e Magyarországon kon­certezni? — Mindenképpen — válaszolta. — Mu­száj lesz találnunk egy nagyobb felvevőpi­acot, és ez elsősorban Magyarország. — Ha az együttes befutna, felcserél­néd-e a zenélést a tanári pályával? —- Lehet, hogy ellenszenvesen hang­zik, de nem sok kedvem van tanítani — mondta komolyan. — Itt, Losoncon és környékén se tanítani, se tanulni nem le­het a rossz iskolarendszer miatt. — Gondoltatok-e arra, hogy esetleg át­telepedtek Magyarországra? — Ez nem megoldás. A többiek attól még óttmaradnak, és azt hiszem, mi velük maradunk — mondta. V. Cs. Palira vette a papát Értékes érmegyűjteményt szállítanak át San Francis- cón. Ray és két cimborája nem bír ellenállni a csábítás­nak. A tervezett nagy fogás után soha többé nem kelle­ne lopniuk. Mindent alapo­san kitervelnek, csak egy valakivel nem számolnak, Ray 11 éves kisfiával, aki jól megkavaija... az esemé­nyeket. A Palira vettem a papát azon kevés filmek közé tar­tozik, amely sokak számára szerzett örömöt. Macaulay Culkin (Timmy) már világ­szerte meghódította a nézők szívét, a leleményes Kevin megformálásával rekordo­kat döntögető Reszkessetek betörőkben, majd ezt köve­tően több más filmben. Már négyéves korában bemutat­kozott szülővárosában, New York-ban. Színpadon ritkán szerepel, elsősorban a filmvilágban érzi jól ma­gát és ezt élményszámba menő alakításai is igazol­ják. Ő, és a kétszeres Emmy-díjas Ted Danson napjaink két kiemelkedő sztárja szerepel e mulattató vígjáték színészcsapatában. A vállalkozó szellemű kis­fiú egész idő alatt azon fára­dozik, hogyan tegye való­ban „apává” aput. Mindeh­Macaulay Culkin, a kis vi- gyorgó csibész, aki palira vette a papát hez a bűvös szavak, szere­tet, kedveskedés és egy kis „jótékony” zsarolás. Kettő­jükhöz csatlakozik Glenne Headly (Dick Tracy) a rend­őrnő szerepében, akit a mundérja sem tud megoltal­mazni Ray figyelemre mél­tó vonzerejétől. A két suta tettestárs pedig akaratuk el­lenére a kis főhős cselszövé­sének áldozatává válik. Az apa, Ray — aki egy piti bűnöző — egy sütőipa­ri vállalkozással próbálko­zik, hiszen tortakészítőként ügyesebb, mint betörőnek. Amikor egy rakomány vi­deomagnót „nyúlt le”, ak­kor is melléfogott, mert csu­pa elavult gép volt a dobo­zokban. És most következ­ne az „utolsó balhé”, ha nem jönne közbe Timmy, a fia, akit szó szerint a küszö­bére pottyantottak egy hét­re. A balhéval viszont töb­bet törődik, mint kisfiával, s ez nagy hiba. Timmy sza­kavatott kém, nagyobb csir­kefogó, mint az apja és an­nak bandája együttvéve, így hamar átlátja apja friss vállalkozását, s szerét ejti, hogy ráborítsa az asztalt sa­ját gondosan kifőzött tervé­vel együtt, s apai feladatai­nak ellátására kényszerítse. Mi sem természetesebb, mint hogy elcsaklizza a szajrét, majd egy új nőt sze­rez apucinak, a pótmamaje­lölt pedig egy rendőrnő... Egyhetes mulatságos ár­mánysorozat után — mely­ben mellesleg San Francis­co minden látványossága felvonul — mind a fiú, mind az apa megtanulja a család értékének néhány igen fontos összetevőjét. Igazán szellemes, kedves vígjáték, jó szórakozás, kü­lönösen így az iskolakezdet tájékán. Kiss Gábor Százszor is Omega! Huszadik századi városlakók Egy (hét) nehéz év után a Rózsafák között a Csillag útján megérkeztek a Régi csibészek, több Tízezer lépés tá­volságból. A Gammapolis-ró\ elkísérte a Hűtlen bárotok-at a Gyöngyhajú lány és a Nyári éjek asszonya. Itt, az Égben lebe- gők csarnoká-ban adtak egy majdnem Félbeszakadt koncert-et az Ezüst eső­nek köszönhetően. De ezeket a legénye­ket nem olyan fából faragták, hogy egy holmiféle felhőszakadás megfutamodás- ra késztesse őket. Bár az Égi vándor ilyen szerepben hívatlan volt, viszony­lag hamar el is távozott. Röpke háromne­gyed óra hiányzott ahhoz, hogy egy Éjfé­li koncert szem- és fültanúja legyen több tízezer rajongó. A Huszadik száza­di városlakó csak leste a Mozgó világot, miközben A bűvész elvarázsolta A Ma- dár-t. Egyszemélyes ország-ban, — bár saj­nos Nem tudom a neved —, kérlek Se­gíts nekem! — szólított meg A hazug lány. Az Utolsó ítélet, amit .lúdás hozott a Gonosz város-ban, Holnap, azaz 200 évvel az utolsó háború 'után már csak egy Ballada a fegyverkovács fiáról. Azt mondta az anyukám, hogy Volt egy bo­hóc amikor Megbántottál. A koncerten meg Ismertem egy lányt, akit elvitt az Árnyékember. A Délutáni szerelem en­gem a Hetedik napon Hazafelé a malom­ban ért. Ébredés után mindig Van, aki nyugtalan. Erre Vasárnap rá is bólintot­tak a Rettenetes emberek, sőt még az Arc nélküli ember, a Léna, és a Trombi­tás Frédi is csak helyeselni tudott, ami­kor a Hajnal a város fölött volt. Ha én szél lehetnék, Bíbor hölgy, Szeretnék visz- szamenni hozzád — kérlelte a Tékozló fiúk közül a legnagyobbik testvér. Légy erős és tarts ki még — válaszolta a hölgy. Halott virágok, gondolta magá­ban szegény öregapja. Közben én Töré­keny lendület-te\ Ülök a hóban (eső­ben), amikor kiderült, hogy Egy lány nem ment haza. Ekkor A napba néztem és a Hajnali óceán-on elindultam Baby­lon irányába, Ahol a boldogságot osztot­ták és rátaláltam (Óh) Barbarellá-ra. Az éjszakai országúton mendegéltünk, amikor elképzeltük, milyen szép lehet egy Utazás a szürke folyón. Egy kis pihe­nő után Olyan szépen mosolygott a Rég várt kedvesem, hogy Csenddé vált (a) szerelem. Nélküled az életem oly ször­nyű volna, mint A könyvelő álma, ami­kor pénzt adott egy vak zenésznek — mondtam. Az Időrabló az utcán, a téren híresz- telte, hogy Járt itt egy boldog ember az Ablakok alatt Petróleumlámpá-val a ke­zében. A Föld árnyékos oldalán, Elenge­dett kézzel látta meg az Arnyékember a Fekete pillangó-t, Szemközt a rózsaszín­nel. Ajánlott útvonal-on indult el a Téli va- dászat-ra az Alvajáró, akinek egy Fehér holló lett nem mindennapi zsákmánya. Mivel Pénze, nem volt, Három csendes nap követte egymást a Holdfény ne­gyed-ben. Az utolsó óra szerencsétlent A fiatalom Színházá-ban érte utol — tud­tuk meg A száműzött-tői, mikor rájött az Őrültek órája. Miközben ezek az események történ­tek, A fényképésznél egy Spanyolgitár- legenda szórakoztatta a Jövendőmondó-1. Az 1958-as boogie-woogie klubban dü­börgőit a közönség egyik kedvenc kom­pozíciója, a Blues, mint Utolsó (örök)zöld levél (dallam). Mivel az évezred bulija bőven a Naplemente után végződött, megle­hetősen Sötét a város, ámikor elhagyja a katlant több tízezer rajongója a magyar rocklegendának kedvenceit éltetve a Va­rázslatos, fehér kövön, együtt haladva az Omegautó-ban. Kiérve a kapun Haza­felé már csak egy Eltakart világ várja a fáradt Névtelen utazót, ahol a Harangok kitépett nyelve csendben marad.­Pencz István

Next

/
Oldalképek
Tartalom