Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-09 / 211. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP IFJÚSÁG 1994. SZEPTEMBER 9., PENTEK Szentendrei siker az országos tanulmányi versenyen Film, fiataloknak Felfedeztem egy új világot Az elmúlt tanév országos középiskolai tanulmányi versenyén a szentendrei Móricz Zsigmond Gimnáziumból Tregele Katalin III. C osztályos tanuló szerepelt, aki francai nyelvből nyolcadik hejyezést ért el. Felkészító' tanárai: dr. Cseriné Andirkó Éva és Kiss Anna voltak. Utóbbival és a sikeres gimnazistával beszélgettem. — Ma a legdivatosabb, legpraktikusabb világnyelv az angol. Miért a francia nyelvet választottad? Tregele Katalin: —Nem volt tudatos választás; persze, én is angolt szerettem Volna tanulni, ám első évfolyamon a nulladik osztályban francia és német nyelvből indult. A tanulás kezdeti néhány hónapja alatt felfedeztem egy új világot, és onnantól szinte nem lehetett leállítani. A francia nyelvnek varázslatos a hangzása, gazdag a kifejezésmódja. Igazából az a kultúra a lenyűgöző, amely ezen a nyelven szólal meg. — Milyen módszerrel készültetek fel a versenyre? Tudnátok tanácsot adni az eredményes nyelvtanuláshoz? Kiss Anna tanárnő: — A nyelvi tanulmányi versenyre elsősorban azokat a tanulókat szervezzük be, akik megbízható nyelvtani alapokkal, szókinccsel rendelkeznek és — nem másodsorban — általános műveltségük, tájékozottságuk is alkalmassá teszi őket arra, hogy versenyhelyzetben feltalálják magukat. Tregele Katinak eleinte nem volt önbizalma. Úgy vélte, nem tud megfelelő ütemben, mértékben felkészülni. Aztán az iskolai elődöntő, majd a második forduló sikerei után szinte szárnyakat kapott, A második fordulóba gimnáziumunkból hárman jutottak be Koren Magdolnával és Molnár Katával együtt. Még jobban szerepelt volna, ha az országos döntőben szerencsésebb szóbeli témát kap, ha az ottani beszélgetés olyan kedvező szituációt teremt, amelyben többet felmutathatott volna magából. A felkészítés tapasztalata az volt, hogy a versenyzésben a diák motivációja a legfontosabb. A tanárnak először meg kell szerettetnie a nyelvet, utána csak feladatot ad, orientál, irányít- gat, mert a belső késztetés már kialakult. Tregele Kati különlegesen tehetséges tanítványunk, akinek a nyelv- tanuláshoz való viszonya kivételes. Tregele Katalin: — Nagyon fontosnak tartom a személyes és érzelmi kötődést az emberekhez és a kultúrához. A tanulás kezdete óta igyekszem franciául olvasni regényeket, verseket. A Francia Intézet könyvtárából, médiatárából szerzem be ezeket. A kedvencem Jacques Prévert. A memoriter-nyelvtanulás nemcsak a kifejezések, a szókincs gyarapítása miatt fontos, hanem mert közvetlen élmény- forrás is. Számos francia barátom van. Két alkalommal jártam a gimnáziumi csoporttal francia testvérvárosunkban, Saloon de Provance-ban. Annyit levelezünk, telefonálunk egymásnak, hogy már nem is fontos, hogy nem egy helyütt élünk. Eleinte furcsa volt a másságunk, és az, hogy mennyire nem értik a magyar mentalitást, de egyre több érintkezési pontot alakítottunk ki. A nyelvi alapokat az iskolában meg lehet tanulni, de a nyelvtudást az élet fejleszti ki. Ehhez azonban soksok nehéz órát kell az íróasztalnál tölteni. — Mik a további terveid? — A helyezéssel együtt járt egy kéthetes párizsi tanulmányút is, ennek szeretném minden lehetőségét kihasználni. Az érettségi után valamelyik egyetem francia szakán szeretnék továbbtanulni, vagy ha van kedvező lehetőség, franciaországi ösztöndíjra akarok pályázni. Szarvas Rita A lényeg: hogy zenélünk Magyar együttes Szlovákiában Egy magyar zenekarnak Szlovákiában elég nehéz a pályafutása, különösen ha a társaság kizárólag magyarul adja elő számait. A Romlás virágai nevű, magyar fiatalokból álló zenekar mégis ezt az utat választotta. A zenészek fiatal pedagógusok, van köztük mezőgazdasági mérnök, tanár, tanító. Ardamica Zoránnal, az együttes frontemberével Esztergomban találkoztam, ahol egy továbbképző konferencián vett részt, s szinte mellékesén említette meg, hogy zenél is. — ’91 szeptemberében alakultunk meg trióként, különösebb célunk nem volt, úgy gondoltuk, majd csak lesz valahogy, lényeg, hogy zenélünk — kezdte a történetet az elején. — Időközben egyre jobban összeszoktunk, közben beszállt hozzánk egy basszusgitáros és egy lány, aki szöveget ír és a számok között verseket szaval. — Mi volt az első siker? — Ez tulajdonképpen ’92-ben a demö kazettánk kiadása volt, mert a mi viszonyaink között élő magyar banda ritkán éri el, hogy körülbelül 80 darab 30 perces kazettát adjon el, márpedig velünk ez történt, s lehet, hogy egy másik ország zenekarának 80 kazetta eladása felér egy bukással, nálunk óriási eredmény. Kaptunk egy-két elismerő kritikát is, anélkül, hogy a kritikus értette volna a szövegeket. — Vannak-e támogatóitok, felfigyelt-e már rátok valaki? — Nálunk a jogi rendszer még nem tart ott, hogy szponzorálásra buzdítaná a vállalkozókat — válaszolta. —- Különböző megkötésekkel lehet csak leírni az adóalapból az összegeket, ezért kevesen vállalkoznak szponzorálásra, azok is kevés pénzt tudnak adni. — Mekkora a közönségetek? A zenekar tagjai — Sajnos messze élünk a magyarlakta területektől, de az a kevés ember, aki itt meghallgat bennünket, az elégedett. Leginkább diáktáborokban, diákklubokban játszunk. — Szeretnétek-e Magyarországon koncertezni? — Mindenképpen — válaszolta. — Muszáj lesz találnunk egy nagyobb felvevőpiacot, és ez elsősorban Magyarország. — Ha az együttes befutna, felcserélnéd-e a zenélést a tanári pályával? —- Lehet, hogy ellenszenvesen hangzik, de nem sok kedvem van tanítani — mondta komolyan. — Itt, Losoncon és környékén se tanítani, se tanulni nem lehet a rossz iskolarendszer miatt. — Gondoltatok-e arra, hogy esetleg áttelepedtek Magyarországra? — Ez nem megoldás. A többiek attól még óttmaradnak, és azt hiszem, mi velük maradunk — mondta. V. Cs. Palira vette a papát Értékes érmegyűjteményt szállítanak át San Francis- cón. Ray és két cimborája nem bír ellenállni a csábításnak. A tervezett nagy fogás után soha többé nem kellene lopniuk. Mindent alaposan kitervelnek, csak egy valakivel nem számolnak, Ray 11 éves kisfiával, aki jól megkavaija... az eseményeket. A Palira vettem a papát azon kevés filmek közé tartozik, amely sokak számára szerzett örömöt. Macaulay Culkin (Timmy) már világszerte meghódította a nézők szívét, a leleményes Kevin megformálásával rekordokat döntögető Reszkessetek betörőkben, majd ezt követően több más filmben. Már négyéves korában bemutatkozott szülővárosában, New York-ban. Színpadon ritkán szerepel, elsősorban a filmvilágban érzi jól magát és ezt élményszámba menő alakításai is igazolják. Ő, és a kétszeres Emmy-díjas Ted Danson napjaink két kiemelkedő sztárja szerepel e mulattató vígjáték színészcsapatában. A vállalkozó szellemű kisfiú egész idő alatt azon fáradozik, hogyan tegye valóban „apává” aput. MindehMacaulay Culkin, a kis vi- gyorgó csibész, aki palira vette a papát hez a bűvös szavak, szeretet, kedveskedés és egy kis „jótékony” zsarolás. Kettőjükhöz csatlakozik Glenne Headly (Dick Tracy) a rendőrnő szerepében, akit a mundérja sem tud megoltalmazni Ray figyelemre méltó vonzerejétől. A két suta tettestárs pedig akaratuk ellenére a kis főhős cselszövésének áldozatává válik. Az apa, Ray — aki egy piti bűnöző — egy sütőipari vállalkozással próbálkozik, hiszen tortakészítőként ügyesebb, mint betörőnek. Amikor egy rakomány videomagnót „nyúlt le”, akkor is melléfogott, mert csupa elavult gép volt a dobozokban. És most következne az „utolsó balhé”, ha nem jönne közbe Timmy, a fia, akit szó szerint a küszöbére pottyantottak egy hétre. A balhéval viszont többet törődik, mint kisfiával, s ez nagy hiba. Timmy szakavatott kém, nagyobb csirkefogó, mint az apja és annak bandája együttvéve, így hamar átlátja apja friss vállalkozását, s szerét ejti, hogy ráborítsa az asztalt saját gondosan kifőzött tervével együtt, s apai feladatainak ellátására kényszerítse. Mi sem természetesebb, mint hogy elcsaklizza a szajrét, majd egy új nőt szerez apucinak, a pótmamajelölt pedig egy rendőrnő... Egyhetes mulatságos ármánysorozat után — melyben mellesleg San Francisco minden látványossága felvonul — mind a fiú, mind az apa megtanulja a család értékének néhány igen fontos összetevőjét. Igazán szellemes, kedves vígjáték, jó szórakozás, különösen így az iskolakezdet tájékán. Kiss Gábor Százszor is Omega! Huszadik századi városlakók Egy (hét) nehéz év után a Rózsafák között a Csillag útján megérkeztek a Régi csibészek, több Tízezer lépés távolságból. A Gammapolis-ró\ elkísérte a Hűtlen bárotok-at a Gyöngyhajú lány és a Nyári éjek asszonya. Itt, az Égben lebe- gők csarnoká-ban adtak egy majdnem Félbeszakadt koncert-et az Ezüst esőnek köszönhetően. De ezeket a legényeket nem olyan fából faragták, hogy egy holmiféle felhőszakadás megfutamodás- ra késztesse őket. Bár az Égi vándor ilyen szerepben hívatlan volt, viszonylag hamar el is távozott. Röpke háromnegyed óra hiányzott ahhoz, hogy egy Éjféli koncert szem- és fültanúja legyen több tízezer rajongó. A Huszadik századi városlakó csak leste a Mozgó világot, miközben A bűvész elvarázsolta A Ma- dár-t. Egyszemélyes ország-ban, — bár sajnos Nem tudom a neved —, kérlek Segíts nekem! — szólított meg A hazug lány. Az Utolsó ítélet, amit .lúdás hozott a Gonosz város-ban, Holnap, azaz 200 évvel az utolsó háború 'után már csak egy Ballada a fegyverkovács fiáról. Azt mondta az anyukám, hogy Volt egy bohóc amikor Megbántottál. A koncerten meg Ismertem egy lányt, akit elvitt az Árnyékember. A Délutáni szerelem engem a Hetedik napon Hazafelé a malomban ért. Ébredés után mindig Van, aki nyugtalan. Erre Vasárnap rá is bólintottak a Rettenetes emberek, sőt még az Arc nélküli ember, a Léna, és a Trombitás Frédi is csak helyeselni tudott, amikor a Hajnal a város fölött volt. Ha én szél lehetnék, Bíbor hölgy, Szeretnék visz- szamenni hozzád — kérlelte a Tékozló fiúk közül a legnagyobbik testvér. Légy erős és tarts ki még — válaszolta a hölgy. Halott virágok, gondolta magában szegény öregapja. Közben én Törékeny lendület-te\ Ülök a hóban (esőben), amikor kiderült, hogy Egy lány nem ment haza. Ekkor A napba néztem és a Hajnali óceán-on elindultam Babylon irányába, Ahol a boldogságot osztották és rátaláltam (Óh) Barbarellá-ra. Az éjszakai országúton mendegéltünk, amikor elképzeltük, milyen szép lehet egy Utazás a szürke folyón. Egy kis pihenő után Olyan szépen mosolygott a Rég várt kedvesem, hogy Csenddé vált (a) szerelem. Nélküled az életem oly szörnyű volna, mint A könyvelő álma, amikor pénzt adott egy vak zenésznek — mondtam. Az Időrabló az utcán, a téren híresz- telte, hogy Járt itt egy boldog ember az Ablakok alatt Petróleumlámpá-val a kezében. A Föld árnyékos oldalán, Elengedett kézzel látta meg az Arnyékember a Fekete pillangó-t, Szemközt a rózsaszínnel. Ajánlott útvonal-on indult el a Téli va- dászat-ra az Alvajáró, akinek egy Fehér holló lett nem mindennapi zsákmánya. Mivel Pénze, nem volt, Három csendes nap követte egymást a Holdfény negyed-ben. Az utolsó óra szerencsétlent A fiatalom Színházá-ban érte utol — tudtuk meg A száműzött-tői, mikor rájött az Őrültek órája. Miközben ezek az események történtek, A fényképésznél egy Spanyolgitár- legenda szórakoztatta a Jövendőmondó-1. Az 1958-as boogie-woogie klubban dübörgőit a közönség egyik kedvenc kompozíciója, a Blues, mint Utolsó (örök)zöld levél (dallam). Mivel az évezred bulija bőven a Naplemente után végződött, meglehetősen Sötét a város, ámikor elhagyja a katlant több tízezer rajongója a magyar rocklegendának kedvenceit éltetve a Varázslatos, fehér kövön, együtt haladva az Omegautó-ban. Kiérve a kapun Hazafelé már csak egy Eltakart világ várja a fáradt Névtelen utazót, ahol a Harangok kitépett nyelve csendben marad.Pencz István
