Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-08 / 210. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. SZEPTEMBER 8.. CSÜTÖRTÖK A jelen a múlt ismerete által válik érthetővé Bibliai történetek mindenkinek A Biblia valamennyiünk számára hasznos, tanulságos olvasmány, a kultúra alapja. Tanításai és tanácsai az élet minden területén alkalmazhatók és intelmei követendőek. Sajnos manapság is népes azoknak a tábora, akik a Biblia régies, nehéz nyelvezete miatt lemondtak ennek elolvasásáról, így csak alig vagy egyáltalán nem ismerhették meg a régi idők történelmét, a ma gyökereit és az alapvető tanításokat. Winkler Márton Érden élő műfordító arra vállalkozott, hogy szigorúan ragaszkodva a Bibliában leírtakhoz, oly módon „fordítja” le annak szövegét, hogy az mindenki számára köny- nyen érthető és élvezetes olvasmány legyen. — Amikor a ’80-as évek végén családommal együtt újra Magyarországon telepedtünk le, megdöbbenve tapasztaltam, hogy nagyon sokan, különösen a gyerekek nem ismerik a Bibliában leírtakat. Pedig azok nemcsak a vallásosaknak, hanem igazán minden embernek nélkülözhetetlen olvasmánya kellene, hogy legyen. Tapasztalataim szerint a példátlanul szép és tanulságos történetek és költemények mellett sokak számára teljesen ismeretlen a történelemnek ezen része, valamint a Jézus-történet és hozzá kapcsolódóan a vallás gyökerei is. Érthetetlen számomra, hogy mindezek az alapvető információk nélkül a ma embere hogyan élhet és a múlt történéseinek híján miként alkothat véleményt a jelen történelemről, a vallási háborúskodásokról és a múltban gyökerező mostani ellentétekről. A felnőtteknek még lehet egy mentségük, mégpedig az elmúlt 40 év politikai demagógiája és egyoldalúsága. De hogy immáron megszabadulva ettől a béklyótól egyes iskolákban és legfőképpen a szülőktől miért nem hallhatnak a Bibliáról a gyerekek, ez érthetetlen és felháborító. Egy nyolc-tíz éves kislány a buszon, rámutatva a nyakamban lévő keresztre, megkérdezte: hát ez micsoda? Kereszt — válaszoltam. — És az az ember is rajta van? Igen. Ő a Jézuska. Tudsz róla valamit? — kérdeztem. Erre a gyermek nevetve elfordult. Nem tudok — válaszolta. És karácsonykor ki hozza az ajándékokat, mit ünnepiünk olyankor? — próbálkoztam még egyszer. Az aputól és az anyutól kapok ajándékokat és a telet ünnepeljük. Megdöbbentem. így nőnek majd fel nemzedékek, hogy a karácsonyról a tél, a húsvétról a nyuszi jut eszükbe? Ekkor határoztam el, hogy a mai nyelvezetre lefordítom a Bibliát, ügyelve a történetek részleteire és annak szépségére. Lefordítom a felnőtteknek a szükséges tudnivalókkal együtt, valamint külön a gyermekeknek kissé meseszerűen, de hűen az eredetihez. — Ha jól tudom, léteznek már különféle felekezetek gondozásában megjelent füzetecskék, amelyek gyerekeknek, mások pedig felnőtteknek szóló magyarázatokat tartalmaznak. Az ön műve mennyiben lesz más? — Én magam nem kívánok semmilyen irányba sem befolyásolni senkit. A más és más felekezetek mind más módon közelítenek a Bibliához és Jézushoz. Sokféleségükből és különbözőségükből adódóan egyik sem elfogulatlan. Más szóval mind a maguk hite szerint magyaráz, sőt tanít, így elvész az olvasó döntésének szabadsága és az eredeti Biblia teljessége, tartalmának érinthetetlensé- ge, megmásíthatatlansága. Hiszen éppen a sokféle magyarázatból és azok erőszakos terjesztéséből születtek a gyilkos vallásháborúk és a máig kibékíthetetlen ellentétek. Én tudatosan az eredeti és az önös magyarázatoktól mentes írott szöveget kívánom a ma embere számára érthető és élvezetes módon átdolgozni, hogy abból okulva, mindenki a magának tetsző gondolatot, magyarázatot tehesse sajátjává. Meggyőződésem, hogy nem nőhetnek fel úgy az emberek, hogy nem tudják mindazt, ami az emberiség történelmének egyik alapja és a későbbi történéseknek pedig előidézője volt és az ma is. Mert hogyan is érthetnék meg az iskolások a keresztesháborúk, az inkvizíció lényegét, mihez is köthetnék Szent István cselekedeteit, vagy napjainkban a Hebron völgyi vérengzéseket és még számtalan mást, ha nem ismerik azt amiből mindez fakadt. — Van-e segítőtársa ebben a munkában és várhatóan mikorra készülnek el a művek? — Valójában egyedül dolgozom, de műfordító barátaim nyomonkövetik a munkámat, és tanácsaikkal, az eddig elkészült sorok átolvasásával segítenek, hogy a lehető legjobb és legélvezetesebb módon ültethessem át a mesteri régit egy új kötetbe. Voltak és vannak persze olyanok is, akik ellenzik, amit teszek, és az ő szemükben haszontalan és pusztító dolog, hogy megváltoztatom a szent könyvben leírtakat. De ezek az emberek megfeledkeznek arról, hogy nem változtatásról, hanem a nehezen befogadható megkönnyítéséről van szó. Reményeim szerint a jövő év végére befejezem a munkát. (szűcs) Váci festő a Vigadóban Nagy B. István váci festőművész és Paulikovics Iván szobrászművész műveiből nyílik kiállítás szeptember 9-én, pénteken 17 órakor a pesti Vigadó Galériában. A kiállítást Ve- kerdy Tamás nyitja meg. Közreműködik Paulikovics Pál gitáron és Bálint János fuvolán. A tárlat szeptember 25-ig látogatható hétfő kivételével naponta 10—18 óráig. Orgonaverseny Chartres-ban Deák László második díja A franciaországi Chartres-ban megrendezett 14. nemzetközi orgonaversenyen, az előadásmód (interpretáció) kategóriában Deák László magyar orgonaművésznek ítélték oda a tízezer frankos második díjat. Deák László huszonnyolc éves, jelenleg a budapesti Zeneakadémia zongoratanára. A vasárnap este véget ért versenyen az interpretáció kategóriában, amelyben 11 ország 25 orgonistája indult, az első díjat egy fiatal francia orgonaművész, Bruno Morin kapta. A rögtönzés (improvizáció) kategóriában a harmincezer frankos első díjat nem adták ki. A tízezer frankos második díjat szintén egy francia orgonaművész, Gabriel Marghieri szerezte meg. Ebben a kategóriában három ország hat orgonaművésze versengett. Egy újabb Péterfy-szobor Szobrot állítanak Tatabánya Fő terén a bányászok védőszentje, Szent Borbála tiszteletére abból az alkalomból, hogy száz évvel ezelőtt kezdődött meg a szénvagyon kitermelése a tatai medencében. Az életnagyságú bronzszobor Szent Borbálát bal kezében egy pálmaágat, jobb kezében pedig egy kelyhet tartva ábrázolja majd. Elkészítésére Pé- terfy László szobrászművész kapott megbízást. A szobrot december 4-én, Borbála napján avatják fel. Péterfy Lászlónak egyébként ez lesz a második köztéri alkotása a komáromi megyeszékhelyen. A művész egyik legismertebb műve a fővárosi, Vekerle-te- lepi Kós Károly-szobor, s az ő feszületé díszíti az új paksi templomot. Könyvespolc Helytörténeti kiadvány Zsámbékról Királyok, országnagyok vendéglátója volt A középkori műemlék templomáról híres Zsámbék gazdag történelmi múltjáról, s e múltból ránk maradt számos nevezetességről tudhatunk meg megannyi érdekességet Páti Nagy Elemér tudós hely- történész Zsámbék címen megjelentetett kiadványából. A kis könyv a pattintott kőkorszak felidézésvei kezdődik, amelynek lakóitól őrzik első tárgyi emlékeiket. A Római Birodalom korában légiók állomáshelyéül szolgáló település első fénykorát az Árpád-házi királyok alatt élte, s ebből az időből származik első honfoglalás utáni írásos említése: a III. Béla kori krónikákban Samboch néven. A király második feleségének, Fülöp Agos francia király húgának kísérője, Aynard lovag kapta a települést és környékét birtokul. Nemzetségének nevéhez fűződik Zsámbék két monumentális épülete. Aynard 1186-ban készíttette megerősített udvarházát, amelyet az 1200-as évek elejétől bővítettek kővárrá. A mai katolikus tánítóképző épülete valamikor királyok, országnagyok vendéglátója volt. A vár fontosságát a török korig megőrzi, amikor is kulcsfontosságú erődítményként szolgál, többek között Vak Boty- tyán kapitánysága alatt is. Később a Batthyányiak és a Zi- chyek birtokába kerül, s a szép barokk palotává alakított épületet veszik meg és bővítik emeletráépítéssel a tanítórendi Keresztes nővérek. Az Aynard nemzetségbeli Smaragd nádor birtokadományából építik a premontrei szerzetesek a monumentális templomot 1220-tól, amelyet később Mátyás a pálosoknak ad, akik monostort emelnek mellé. Maga a templom a török idő csatározásai alatt megrongálódik, majd az 1763-as földrengés végképp használhatatlanná teszi. A pusztuló érték állagmegóvását Römer Flóris és Henszlman Imre sürgetésére a 19. század végén kezdi meg Möller István. Kevesen tudják, hogy a zsámbé- ki templom eredetijének hasonmásaként építi fel a fiatal építészmérnök a Lehel téri Árpád-házi Szent Margit-temp- lomot. A két neves műemlék mellett a szerző a település számos értékes örökségével is megismertet. A török idők emlékét őrzi az ún. Törökkút, amely 1960-ig látta el a környéket ivóvízzel. 1739-ben a 828 áldozatot követelő pestis-járvány elmúltával emelték a Pestis-emlékművet és a Pestis-kápolnát. 1791-ből barokk stílű iskola, a század közepéről szép barokk kápolna, a huszadik század elejéről kálvária maradt ránk. 1971-ben a település újkori nevezetességgel bővült: egy magángyűjtő hozta létre Európa első Lámpamúzeumát, amely közeli000 világítási eszközt őriz a rómaiak olajmécsesétől hercegi gyertyatartókon át a ma használatos világítóeszközökig. (d. v. s.) A Zichy-kastély a XVIII. században (rézmetszet) Az egyenlők s a még egyenlőbbek... Az a bizonyos kabátügy Bár, tavaly pályázat alapján lett a Művész Színház igazgatója Törőcsik Mari — ez nem akadályozott meg egyes újságírókat abban, hogy azóta is fanyalogjanak e tényen: a Kossuth-dí- jas kiváló művész munkájában folyton-folyvást kifogást keresve. É fanyalgás azok számára nyilvánvaló, akik e köröket valamennyire is ismerni vélik, Törőcsik Mari helyett ugyanis kegyes liberális szellemi műhelyek és politikai „súgók” mást „szemeltek ki” az igazgatói posztra. Ezek után természetesen nem fogyott ki a csaknem teljesen baloldali sajtó fegyverkészlete sem, és végül elővették a legnagyobb ágyút: bizonyos pénzügyi hiányokról kezdtek el írogatni, állítólagos vizsgálatok után. Hogy ez a tény megfelel-e a valóságnak, azt majd — sajnos — bíróság dönti el. Az azonban szomorú, hogy a magyar színjátszásnak egyik legnagyobb egyénisége, kétszeres cannes-i nagydíjas és több nemzetközi művészeti díj tulajdonosa, a minap a televízióban bejelentette: „... nem vagyok abban a fizikai és idegi állapotban, hogy magyar színpadra lépjek. Tökéletesen ártatlan vagyok.” Nevéhez tehát a főváros vezetői jogtalanul „felvett” milliókat kapcsoltak, korrupciót, s a rágalmazás padjára ültették. És hagyták (ha csak hagyták volna!...), hogy a sajtó heteken át nyúzza e témát. Biztos, félreérthetetlen tények hiányában. Darvas Iván megfogalmazása szerint, „nyilvánvalóan vannak olyan érdekek, amelyek a Művész Színházat meg akarják szüntetni. És azt az utat választották, hogy az igazgatót teszik tönkre.” (Televízió, szept. 7.) A sajtóelőadás első felvonása tehát sikeresnek látszik: a törékeny Törőcsik Mari máris nehezen viseli e meghurcoltatást. Ám, mindeközben a Főpolgármesteri Hivatal másik színházában, az Operettben — csupán 50 lépéssel odébb — nincs semmiféle eljárás. Pedig ott most derült ki (több, mint egy évre volt szükség egyetlen színház átvilágításához?...), hogy a mai igazgató elődje 31 milliós hiányt halmozott fel, az átadáskor azonban csak 14 millióról szóltak a hivatalos papírok. Ám ebben az ügyben a legnagyobb tapsot kiérdemlő csattanót Demszky Gábor revizorai szolgáltatták. Azt írták le ugyanis, hogy „a megtévesztés nem vitatható, annak okát azonban az érintett személyek távozása miatt nem tudták megállapítani”. (Magyar Nemzet, szept. 6.) E pénzmanipulátorok talán egy nem létező operettországba szöktek? Amelyet egy év alatt sem lehetett megtalálni? Erre mondják pestiesen: ügyes. S ez a politika nyelvén úgy hangzik, mint régen: vannak egyenlők és — még egyenlőbbek. A valós anyagi botrány helyett pedig — mert valamit mindig kell gyártania, a múltból ránk ragadt dicső tollnokok- nak — itt marad Törőcsik Mari „ügye”. Az a bizonyos „kabátügy”. Amely kabáttal — hisz végül is 13 milliócskáról van szó, a 17 és a 31 millió között — valakik már elszeleltek. Mint egy illatos, rózsaszínű operettben... Murányi László
