Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-05 / 182. szám

PEST MEGYE1 HÍRLAP DOKUMENTUM 1994. AUGUSZTUS 5., PÉNTEK 9 s A Magyar Újságírók Közösségének javaslatai a készülő médiatörvényhez A Magyar Újság­írók Közössége ésszerűnek tarta­ná, ha a korábbi kor­mány által 1994 február­jában benyújtott 15 276. számú törvényjavaslat politikai egyetértéssel ki­munkált vagy egyetértés­re talált részei továbbra is tárgyalási alapot jelen­tenének. Ezzel megaka­dályozható volna, hogy az új törvény előkészüle­tei a semmi talajáról in­duljanak. A MÚK elfogadja azt az eredetében szocialis­ta párti javaslatot, amely a Magyar Televíziót, a Magyar Rádiót és a Ma­gyar Távirati Irodát köz- szolgálati közalapítvány­ként határozza meg. Kér­jük az Országgyűlést, hogy az ehhez szüksé­ges jogszabályi feltétele­ket teremtse meg. A Magyar Újságírók Közössége ezeknek a közszolgálati közalapít­ványként működő intéz­ményeknek a kormány­tól, illetve a politikai pártoktól való független­ségét a megfelelő fel­ügyelőbizottság feladat­meghatározó és ellenőr­ző tevékenysége által lát­ja biztosíthatónak. Elképzelésünk szerint a felügyelőbizottságba — minden érintett intéz­mény felügyelőbizottsá­gába külön-külön — a hat parlamenti párt két- két főt delegál. Szeren­csésnek tartanánk, ha a korábbi törvényjavaslat­tal ellentétben a jelöltek az országgyűlési képvi­selők közül kerülnének ki. Javasoljuk, hogy a tu­dományos, művészeti, újságírói szakmai szerve­zetek közül az érdemle­ges tagsággal rendelke­zők mindegyike kapjon egyfős képviseletet a fel­ügyelőbizottságokban, így az újságíró-szerveze­teket egy-egy személy- lyel a Magyar Újságírók Országos Szövetsége, a Magyar Újságírók Kö­zössége és a Katolikus Újságírók Szövetsége képviselné. M éltányos volna, ha a közönséget megtestesítő szervezetek közül a Nyilvánosság Klub és a Közakarat Egyesület is képviseltethetné magát. A történelmi egyhá­zak egy-egy személyt, a kis egyházak közösen egy képviselőjüket dele­gálnák. Ez utóbbi eset­ben a sorrendet és a vál­tási időhatárokat is ők határoznák meg. Számunkra elképzel­hető a korábbi hatpárti tárgyalásokon szóba ke­rült nem szakmai jellegű szervezetek körének szű­kítése, hiszen az ország- gyűlési képviselők és a közösséget megjelenítő szervezetek küldöttei is helyet kapnak a felügye­lőbizottságokban, akkor ez önmagában is széles körű társadalmi repre­zentációt jelent. A ki­sebb — nem szakmai jel­legű — társadalmi szer­vezetek a felügyelőbi­zottságok bármely álta­luk megbízott tagján át gyakorolhatnak hatást a közszolgálati intézmé­nyekre. Egyebekben a Ma­gyar Újságírók Közössé­ge elfogadhatónak tartja a felügyelőbizottságok összetételére vonatkozó korábbi elképzeléseket. A felügyelőbizottsá­gok összetételét, a kere­teket az Országgyűlés hagyja jóvá. A küldöt­tek személyét viszont természetesen azok hatá­rozzák meg, akik küldik őket. A bizottság műkö­dési ideje két év, utána új bizottságot kell vá­lasztani. Az elnököt — egy évre — alakuló ülé­sen saját tagjai sorából a felügyelőbizottság vá­lasztja. Egy év múltán — hasonló feltételekkel — új elnököt választ, de a régi is újraválasztható. Az elnök a felügyelőbi­zottság munkájáról fél­évenként nyilvános ülé­sen számol be az Ország- gyűlésnek. felügyelőbizott­ság tényleges gaz­dája a közszolgá­lati közalapítványnak. A Magyar Televízió és a Magyar Rádió esetében a felügyelőbizottsághoz kell elfogadásra benyúj­tani a műsorszerkezet tervét, a konkrét műsor­terveket. A felügyelőbi­zottság ezeken változtat­hat is. A felügyelőbizottság hagyhatja jóvá a műkö­dési és szervezeti szabá­lyokat, hiszen a bizott­ság van abban a helyzet­ben, hogy összevetheti azokat a műsorszerkeze­ti meghatározottságok­kal és a tervezett műsor­renddel. Az eddigi kinevezési törvénytől eltérően a Magyar Újságírók Kö­zössége azt javasolja, hogy a közszolgálati közalapítvány elnökei­Fodor Gábor művelődési és közoktatási minisz­ter és Vastagh Pál igazságyügy-miniszter levél­ben kérte fel a Magyar Újságírók Közösségét, hogy a MÚK a szabad rádiózásról és televíziózás­ról szóló törvényjavaslat koncepciójával kapcso­latos véleményét augusztus 3-ig juttassa el az Igazságügyi Minisztériumba, a törvény-előkészí­tő bizottság címére. ígéretük szerint: „A tör­vény-előkészítő bizottság minden észrevételüket igyekszik majd hasznosítani.” A MÚK-ból a következő válaszlevelet küldték el Fodor Gábor és Vastagh Pál címére. „ Tisztelt Miniszter Urak! A Magyar Újságírók Közössége a demokrácia és a sajtószabadság fennmaradása érdekében tett külö­nösen fontos lépésnek tartja a médiatörvény megal­kotását és elfogadását. Ezért szívesen veszünk részt annak kidolgozásában. Tudjuk, hogy sürget az idő', mégis az alaposságot és a megfontoltságot tesszük az első' helyre. Köszönettel fogadjuk, hogy a tör­vény-előkészítés kezdetén a különböző szakmai szer­vezetek tanácsait kérik. Mivel azonban nem mellé­kelték azokat a téziseket, amelyek a kormány törvény- nyel kapcsolatos elképzeléseit tartalmazzák, feltehe­tő, hogy a szakmai szervezetek egymástól nagyon is eltérő, jogszabályba nehezen foglalható és egysége­síthető gondolatokat fejeznek ki. Ezért azt kérjük, hogy a koncepció kialakításának folyamatába ké­sőbb is módunk legyen alakítóan beleszólni, az ak­kor már valóban érdemi vitába. Hatoldalas javaslatunkat augusztus l-jén eljuttat­tuk az Igazságügyi Minisztériumba, a törvény-előké­szítő bizottságnak. ” Budapest, 1994. augusztus 2. Köszönettel: Kosa Csaba a Magyar Újságírók Közösségének elnöke Mellékelten közöljük a MÚK elnöksége által ki­dolgozott javaslatot a készülő médiatörvényhez. A javaslatot abban a reményben hozzuk nyilvá­nosságra, hogy azt valóban hasznosítják a tör­vény előkészítésében. Ha nem így történne, a MŰK javaslata akkor is tanú és tanúság lesz — az utókor számára. nek és alelnökeinek sze­mélyére a felügyelőbi­zottság tegyen javaslatot az Országgyűlés elnöké­nek. Az Országgyűlés ej- nöke kérje a jelöltek kul­turális bizottsági meg­hallgatását, amelyen az' illetékes felügyelőbizott­ság elnöke — vagy meg­bízottja — is elmondja a bizottság többségi és ki­sebbségi véleményét. Erre azért volna szük­ség, mert a bizottság két­harmados arányban hoz­ná meg határozatait. A javaslat kulturális bizott­sági meghallgatás és ajánlás után kerülhetne a miniszterelnökhöz és onnan a Magyar Köztár­saság elnökéhez; A Magyar Újságírók Közössége kéri a kor­mányt, hogy terjesszen javaslatot az Országgyű­lés elé az 1990-es klne- vezési törvény ilyen szellemű módosítására. A Magyar Újságírók Közössége ebben látja a biztosítékát annak, hogy a felügyelőbizottságok­nak ne díszfunkciója le­gyen az intézmények fe­lett, hanem ténylegesen megjeleníthessék a társa­dalom igényeit a fel­ügyeletükre bízott intéz­mények munkájában. Értelemszerűen a köz- szolgálati közalapítvá­nyok elnökei nem a par­lamentnek, hanem a fel­ügyelőbizottságnak tar­toznak elszámolással. Természetszerű, hogy a jelenlegi vezetők kineve­zésének érvénye e tör­vény elfogadásával meg­szűnik. A bizottság a gazdasá­gi tevékenységet is fel­ügyeli. A felügyelőbizottság folyamatosan ellenőrzi a műsorokat. Véleményét írásban adja át az intéz­mény elnökének. Súlyos esetekben véleményét jo­gában áll azonnal közöl- tetni a Magyar Televí­zió, illetve a Magyar Rá­dió érintett műsorában, vagy a bizottság által megválasztott módon. E legendő indokkal- a felügyelőbizott­ság javaslatot te­het az intézmény elnöké­nek (alelnökeinek) levál­tására. A Magyar Újságírók Közössége a Magyar Te­levíziót két, a Magyar Rádiót három komple­menter módon, egysége­sen szerkesztett műsorú csatornával tartja elfo­gadható közszolgálati in­tézménynek, és ellenzi bármelyik csatorna pri­vatizálását. Jelenlegi kö­rülmények között a pri­vatizálás csak a piacon már megmutatkozott, po­litikailag szorosan össze­függő érdekköröknek juttathatná a most még köztulajdonban lévő csa­tornát. A reklámpiac viszony­lagos szűkössége és az egyéb pénzforrások kor­látozottsága miatt a meg­maradó közösségi csator­nák megoldhatatlan fi­nanszírozási gondok elé néznének, és ez az eddi­ginél is méltatlanabb és súlyosabb terheket róna az adózó állampolgárok­ra. Kevesebb műsorért kellene többet fizetniük, és ebből a szempontból közömbös, hogy emelke­dő előfizetési díj formá­jában vagy másképpen. A jelenlegi díjak megtar­tása is azt jelentené, hogy az előfizetők relatí­ve rosszabbul járnak. M agyarországon, ahol a közszol­gálati televízió­nak kitüntetett kultúrate­remtő és -közvetítő fel­adata van, lehetetlen egy csatornán megfelel­ni ennek a jogos várako­zásnak, a tájékoztató, a politikai háttérmagyará­zó, a tudományos isme­retterjesztő, oktató, szó­rakoztató funkciónak együttesen. Műszakilag sem a te­levízióban, sem a rádió­ban nem oldható meg — a társadalomra is át- sugárzó feszültségek vál­lalása nélkül — a külön­böző csatornák műsorát kiszolgáló műszaki hát­tér és a szakembergárda kettéválasztása. Nem is gazdaságos. Az ilyesfaj­ta felvetések minden szakmai hitelt nélkülöz­nek, így tehát az ötletek gazdáinak kizárólag poli­tikai, illetve meggazda­godási céljaik lehetnek. A Magyar Újságírók Közössége éppen azt várja az új törvény alap­ján felállítandó felügye­lőbizottságoktól, hogy olyan szervezeti és mű­ködési szabályzatokat fo­gadnak el, amelyek meg­őrzik, vagy ahol már megszűntek, visszaad­ják a szakmai műhelyek szerepét. A szakembe­rek tartalmi célra szerve­zett csoportjaira bízzák a műsorkészítést, ame­lyért a főszerkesztő köte­les vállalni a felelőssé­get. Ebben az elgondo­lásban a főszerkesztőség nem külső partnerektől való megrendelőként, te­hát nem piaci szereplő­ként, hanem műsorkészí­tőként, azaz a tájékozta­tás, a kultúraközvetítés stb. felelős szereplője­ként jelenik meg. A z elmúlt évtized ilyen irányú kísér­letei azt bizonyí­tották, hogy a külső meg­rendelésekre alapozó te­levízió a magánvállalko­zó hasznára — közköltsé­gen — készítteti el azt a műsort, amelyet többlet- ráfordítások helyett maga is elkészíthetett volna. Annál is inkább, mert a produkciók java úgy készül, hogy a vállal­kozó a Magyar-Televízió szakembereit alkalmaz­za, és az MTV eszközeit veszi igénybe. A Ma­gyar Újságírók Közössé­ge ezért olyan törvény meghozatalát kéri és tá­mogatja, amely elejét ve­szi a törvényesített és in­tézményesített lopásnak. Javasoljuk továbbá, hogy a frekvenciaelosz­tásnál a törvény által lét­rehozott felügyelőbizott­ságok véleményét is kér­jék ki. Törvényileg garantál­ják, hogy sem az eddig megmutatkozott politi­kai és médiaérdekkörök, sem a későbbiekben szín­re lépők nem kaphatnak olyan szerepet, amely monopolhelyzetbe hoz­hatja őket. A törvény tilt­sa meg a különböző vál­lalkozások összekapcso­lását. A felügyelő művelődé­si miniszter legyen köte­les minden döntésről be­számolni az Országgyű­lés plenáris ülésén. V égül: arra az eset­re, ha a törvény­ben ilyen alapo­kon nem sikerülne meg­egyezni, a Magyar Újság­írók Közössége javasol­ja, hogy a négy ellenzéki párt közös jelölésével a Magyar Televízió kettes csatornájának, illetve a Magyar Rádió Petőfi adójának élére az ellen­zék által megbízott alel- nököket nevezzenek ki. Az alelnökök jogosultak legyenek az őket segítő vezetőket és munkatársa­kat kiválasztani és alkal­mazni. Budapest, 1994. augusztus 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom