Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-01 / 178. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP GAZDASAG 1994. AUGUSZTUS 1., HÉTFŐ Látogatóban a Családi Ház szerkesztőségében Lapkiadók, akik előremenekültek Bánó Ildikó, az ügyvezető igazgató Három nő szerkeszti, adja ki és segítette életre a Családi Ház című szak­mai folyóiratot, amely most jubilál; újjáéledésé­nek harmadik évforduló­ját ünnepli. Sokatmondó alcímét azonnal idéznem kell: „Építkezők, építte­tők, vállalkozók és re­ménykedők lapja." Első számukon, amely már ma­gánvállalkozásban jelent meg, az „építgetők” szó szerepelt a „vállalkozók" helyett. Azóta nagyot for­dult a világ, (kétszer is). A lap veszteséges állapo­tából a Kossuth Nyomda és a Műszaki Kiadó gon­dozásából a három me­rész hölgy tulajdonába ke­rült, és igen sikeres vállal­kozás lett. Körtvélyesi Ist­vánná (Kinga) főszerkesz­tő, és Husztik Zoltánná (Marcsi) a helyettese, év­folyamtársak voltak a Mű­szaki Egyetemen, Bánó Il­dikó ügyvezető igazgató pedig biológia—kémia szakos tanárnő. Amikor a Műszaki Kiadótól 1990-ben egyetlen hónap alatt elbocsátottak 26 mér­nököt, ők tisztán látták, nincs más kiút, mint előre­menekülni. A tények né­miképpen magyarázzák is a bátorságukat, hisz a la­pot (amit másodállásban szerkesztettek addig) meg akarták szüntetni. Ok úgy látják, más választásuk nem volt, én pedig tu­dom, hogy igazi bátorság is kellett ehhez a vállalko­záshoz és nagy elszánt­ság. Igaz, hogy a kiadó­nál igényes szerzőgárdá­val dolgoztak (lexikono­kat, komoly szakkönyve­ket szerkesztettek), s így nem jelenthetett gondot a lap igényes szerzőgárdájá­nak kiválogatása. Megnégyszereződött a példányszám — Mindennapi jelenség mostanában, hogy lapok múlnak ki az ámyékvil ág­ból, a Családi Ház pedig a szakmában is köztudottan Körtvélyesi Istvánná, a lel­kes főszerkesztő sikeres vállalkozás lett. Mi ennek a titka? — kérdezem Bánó Ildikót, aki egyben a pénzügyek mindenese is. — Régen csak szerkesz­tettük a folyóiratot, s nem foglalkoztunk más ügyletek­kel; nyomdával, terjesztés­sel stb. Pedig a lapkészítés egészét kell kézben tartani ahhoz, hogy a bukfencet el­kerülhessük. Mi szerencsé­re örököltük a régi előfize­tők listáját is, és a megújí­tott lapot megküldhettük ne­kik. A Kossuth Nyomda ide­jében 50 ezer példányban készült, s mi is csak már bir­tokon belül tudhattuk meg, hogy mindössze 8 ezret ad­tak el belőle. Közvetlenül az átvétel előtt már csak 17 ezer példányban nyomták, de így sem ment el belőle több 8-10 ezernél. Kockás papíron, háziasszonyi mód­szerekkel kiszámítottam, hogy a rentabilitáshoz nél­külözhetetlen összeget hir­detésekből elő lehet teremte­ni, valamint jó marketing- munkával, példányszám-nö- vekedéssel talpon lehet ma­radni. Idődiagrammát is csi­náltam kiadásokról, bevéte­lekről: 4 millió forintba ke­rül egy számunk (két havon- két jelenünk meg), tehát hat­szor egy évben. Anyagilag minden számot a nulláról in­dítunk, igazándiból min­dent élőről kezdünk minden számnál. De ma már ott tar­tunk, hogy a reklámcégek maguktól jelentkeznek; rá­jöttek ugyanis a hirdetők ar­ra, hogy érdemes reklámra költeni, mert az többszörö­sen megtérül. Ügynökeink újabb hirdetőket szereznek nap mint nap és a lap vonz­ereje egyre nő. Azt viszont nem engedhetjük meg ma­gunknak, hogy tévedjünk. Minden esetben az árbevé­tel egyharmada a terjesztés­ből és kétharmada a reklám­ból származik. Rendkívül fontosak számunkra a kis­vállalkozók (az ő hirdetései­ket ingyen tervezzük meg). Ők, akik egynegyed és egy- nyolcad hirdetéseket rendel­nek, jelzik a gazdaság átren­deződését. Minden esetre a mi vállalkozásunk mutatója a példányszám: három év alatt négyszeresére emelke­dett. Ez a növekedés egy lap életében ugrásszerű, de lassú és szívós kitartó mun­ka eredménye. Nem vol­tunk türelmetlenek, és bizto­san tudtuk, hogy arra a szol- gálatatásra, amit mi tudunk nyújtani, szüksége van az építkező országnak. Folyói­ratunknak reális becslés sze­rint 100-120 ezer olvasója van. Költségek a minimumon A három hölgy abszolút profi, amatörizmust nem en­gedhetnek meg maguknak a mai világban. A Családi Ház szigorúan szakmai, de oly módon, hogy az építé­szet szaknyelvét köznyelv­vé gyúrják át, hogy minden­ki megértse. így igényesen szakmai, és az építészeti kultúrát juttatja el az olvasó­hoz, s természetesen ugyan­akkor kultúrtörténetet és ha­gyományőrzést is. S mind­ez együttes hatásában ízlés­nevelő. — A lap kétharmada vi­dékre megy, s csak egyhar­mada marad Pesten — foly­tatja Bánó Ildikó —, ezért az ország legtávolabbi vidé­keiről is felkeresnek és taná­csot kérnek tőlünk az épít­kezők. Alkalmazottaink nin­csenek, csak szerződéses munkatársakkal dolgozunk. A rezsit a lehető legkisebb­re leszorítottuk; két évig na­gyon alacsony fizetést en­gedtünk meg magunknak, inkább csak hoztuk a pénzt, mint vittük, s tömködtük az üres lyukakat. Az első év veszteséges volt, s tulajdon- képppen csak most, a har­madik évtől lettünk nyeresé­gesek. — Tehát rengeteg munka eredménye ez a sikeres kft. ? — Természetesen nem kí­mélhetjük, és nem is kímél­Husztikné Boross-Tóby Mária a helyettes, a szak- tudomány „népszerűsítő­je” jük magunkat. Az igazság, hogy nagy szenvedéllyel csi­náljuk. Például Kingának (a főszerkesztő) négy gyerme­ke van, de dobálhatod a kést a feje körül, észre sem veszi, ha dolgozik. Lenyű­göző a teljesítménye, utá­nozhatatlan a munkája. Mar­csi (a helyettes), nagy rutin­nal írja át a szaknyelvet kö­zérthetővé, szerencsére már az ő két gyermeke sem ki­csi, s jó családi hátérrel ren­delkezünk mindhárman.-— Szóval a Családi Ház­nál, a család alárendeli ma­gát az asszonyok munkájá­nak. — Sőt, ha kell, s kellett is az elején, pénzzel is segí­tettek a férjek. Mi különben is reggel 9-től este 6-ig benn vagyunk és itt, nem otthon dolgozunk. Szabad­ságra legfeljeb egy-egy hét­re mehetünk, fölváltva. Nehéz eladni az értéket — Tudtátok, hogy nem le­het ebbóí a vállalkozásból bukás, amikor belefogtatok? — Nem ismertünk mi ak­kor lehetetlent, s úgy számí­tottuk, ha a hirdetés „nem jön be”, azonnal csődöt je­lentünk be. A Környezetvé­delmi Minisztérium támoga­tását megkaptuk az indulás­kor, és megpályáztuk siker­rel az Epítésfejlődéséért Alapítványt is. Mindenki tá­mogatott, látták, hogy fon­tos, értékes és hiánypótló vállalkozásról van szó. * Mindhárman jól tudják, hogy ma már egyre nehe­zebb értéket és kultúrát el­adni. Szeretnék is látványo­sabbá tenni a lapot, de amíg a nyomdaköltségeket az el­adási ár nem fedezi, addig nagyon nehéz a képi minő­séget magasabb művészi szintre emelni. Pedig ez na­gyon fontos lenne. Az igény bennük él, nem tud­nak megfeledkezni róla egyetlen lap előállításakor sem. Most a napokban ke­rült utcára a legutóbbi szám, s ennek tudatában ve­gyük kézbe és forgassuk. Ónody Éva Forintos hírek Oroszország katonai ki­vonulásának egyik utol­só lépéseként megígér­te, hogy szétszerel két észt atomreaktort — je­lentette a Reuter. A reak­torok Tallintól 40 kilo­méterre vannak egy ha­ditengerészeti támasz­ponton, s Moszkva a hét végén aláírt kétoldalú megállapodás alapján 13 hónapon belül fejezi be a „nukleáris leszere­lést”. A lengyel kormány jóvá­hagyta azt a határozatot, mely a külföldi befekte­tőknek is engedélyezi a nyilvános tőzsdei forga­lomban részt vevő cé­gek részvényeinek meg­vásárlását. Erre ugyan már korábban — egé­szen pontosan 1991 óta — lehetőség volt, ám az akciók lebonyolításához ez idáig minden külföldi­nek egy sor hatósági'en­gedélyt kellett beszerez­nie. Kudarcot vallottak az Egyesült Államok és ja­pán közötti legutóbbi ke­reskedelmi tárgyalások, és nem kizárt, hogy Wa­shington szankciókat léptet életbe a szigetor­szág ellen. A tárgyalá­soknak amerikai várako­zások szerint azzal kel­lett volna végződniük, hogy Japán megnyitja ál­lami piacát az amerikai távközlési és gyógyásza­ti eszközök előtt, ám két napi alkudozás után a megbeszélések szomba­ton megszakadtak. Bécsi remények Az osztrák gazdaság ve­szített ugyan valamelyes tőkét a budapesti világki­állítás lemondása miatt, de ennél sokkal többet nyer azzal, hogy javul­tak az 1996-os millenni­umi ünnepségek esélyei, így értékelte a jelenlegi helyzetet Walter Nettig a bécsi gazdasági kama­ra elnöke, a Die Presse című bécsi lapnak adott nyilatkozatában. Nettig úgy véleke­dett, hogy lesznek olyan multinacionális cégek, amelyek a magyar le­mondás miatti csalódott­ságból tevékenységük székhelyét most majd át­helyezik az osztrák fővá­rosba. Másrészt az Euró­pai Unió — amely Buda­pesten képviseltetni akarta magát — ezután megnyerhető lesz a ’96-os ausztriai millenni­umi ünnepségeknek. Az egyik szép címlap Erdősi Ágnes felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom