Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-31 / 203. szám
É PEST MEGYEi HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1994. AUGUSZTUS 31.. SZERDA \ 3 Kimondatott? Május 9-ével számomra, sokunk számára megszűnt a magyarországi tévé és rádió. A világról szóló információt azóta nem a pesti médiákból szerezzük, hiszen van még a föld kerekén elég televízió- és rádióállomás. A 95 százalékig liberális sajtót nem vesz- szük kézbe, ha mégoly „népszerű” is. így aztán én is, baráti köröm is csak egy-egy nemzeti szellemű újságból tájékozódunk. így szereztünk tudomást például arról is, hogy már megint mi a baja velünk — másként gondolkodókkal — a sajtónak. Megdöbbenve hallom és olvasom, hogy a MU- OSZ lapjában ismét ráütötték a stemplit a Pest Megyei Hírlapra, tudniillik, hogy antiszemita. Ez a varázsszó, ami csaknem olyasféle csodaszer, mint a középkorban az aranyreszelék, ez a minden ellen jó orvosság, amit receptre nyelet- tek a hiszékeny emberekkel. A MÚOSZ lapja szerint nem kell a szélsőjobb sajtó, pontosabban a Pest Megyei Hírlap. Onnan nézve, felőlük, szélsőjobboldali ez a lap... Felőlünk nézve pedig, vajon mit gondoljunk róluk? (...) Egy biztos, az ő végső megoldásuk minden jel szerint a nemzeti jellegű lapok, sőt gondolatok teljes megsemmisítése. Amikor megalakult a Magyar Újságírók Közössége, akkor egy népes újságíró-küldöttség kereste meg Göncz Árpádot (persze hogy mind liberálisok), s ott az egyik újságíró mindjárt fel is tette a kérdést az elnök úrnak: — Egyáltalán szükség van erre? Mármint a MÚK-ra, természetesen. Nekik persze hogy jobb lett volna, ha meg sem születik ez a szervezet. Vagy ha már megszületett, hát meg kell ölni. Miként Eörsi István is teljes képtelenségnek tartja, hogy nem semmisítették meg, szellemileg ugyebár, „ezeket a szélsőjobbos személyeket”. Csak azt nem tudom, hogyan lehet annál alaposabb, mindenre kiterjedő szellemi megsemmisítést elképzelni, mint ami itt megtörtént, és aminek még most sincs vége... Aki vagy ami nem olyan, mint ők, azt meg kell semmisíteni... Vajon honnan tanulták ezt az elméletet? Melyik diktátortól, a tőlük jobbra vagy balra állótól? Szerintük tehát, nincs szükség a Pest Megyei Hírlapra. Ez kimondatott? Endlősung?... Fazekas János Budapest Nem csak gulyás A Pest Megyei Hírlap augusztus 17-i számában két cikket is olvashattunk a világkiállítással kapcsolatban. Az egyiket Harsányi Lászlótól (18 milliárd, 180 milliárd), a másikat a Magyar Szellemi Védegylettől (Világkiállítást a magyarságnak!). Én mint kisember, egy a tízmillióból, kevés vagyok valami nagyot véghezvinni, de összefogással — amelyhez, remélem, e levelem is hozzájárul — talán sikerül sokakkal egyetértésben a jó oldalra állni, s a lehetőséget nem elvetve, küzdeni a mi világkiállításunkért. Az ország pénzügyi helyzetét ismerve, az expó lemondásával nemhogy HISTÓRIA Bethlen Gábor életútja* (I.) Ellenségei féltöröknek nevezték Az „Erdélyország — tündérország” szállóigéjének humanista tartalmában egy eszmény: az erdélyi táj szépsége, az ország gazdasági, politikai és művelődési életének virágzása egyaránt benne foglaltatott. Kiformálásán és kialakulásán mint a népmesék királyfia, Bethlen Gábor is iparkodott. De a „tündérkert” koncepció „változó, tünékeny” értelmében is eleget ügyeskedett, hogy ellenséges hatalmak szorítását mindig a legalkalmasabb és hatékonyabb diplomáciai manőverrel lazítsa, és saját országa javára kihasználja. Üralma első szakaszában Bethlen kiemelkedő tulajdonságai közül az építő fejedelem vonásaival tűnt ki. Nem véletlenül jellemezték így a rendek az 1616. évi júniusi alvinci tábori ország- gyűlésen. Valóban zűrzavaros belső állapotban és nyomasztó nemzetközi helyzetben vette át Erdély kormányzását. A Habsburgok és híveik beolvasztási, abszolutista kísérletével és a Porta megosztási próbálkozásaival szemben Bethlen meg tudta védeni az erdélyi fejedelemség önállóságát. Belpo-. litikai intézkedéseivel rövidesen bebizonyította, hogy Báthori István óta nem állott olyan államalkotó tehetséggel megáldott uralkodó az ország élén, mint ő. Néhány év alatt véget vetett a visszaéléseknek, és újjászervezte az igazgatás minden ágazatát. Nagy emberekre jellemző tisztánlátással helyreállította a felekezeti békét, és az építőmun* Részletek a szerző azonos című könyvéből kához szükséges, megfelelő feltételeket és biztonságot teremtett. Az 1619. évi tavaszi országgyűlés egyik törvénycikkében fogíalt megállapítás, hogy „istennek kegyelméből ez országban minden bőség vagyon”, a békés éveket követő jólétre utalt. A fejedelem jogait mindenáron csorbítani igyekvő, kialakult rendi erőkkel szemben már uralma első szakaszában mindenütt jelenlevő irányításával, a fis- cus-birtokok adományozásának revíziójával, rendbe szedésével, a kereskedelmi jövedelmek növelésével, a belső biztonság megteremtésével, a háborgó elemek megfékezésével, az előző korszakban igaz- talanul meghurcoltaknak nyújtott kegyelmességé- vel, vér nélküli kormányzásával, szakjellegűbb államapparátusával, vallási türelmességével, célszerű gazdálkodásával, szilárd pénzügyi rendszerével — megkezdte protestáns fejedelmi abszolutizmusának érvényesítését. A hozott intézkedések és politikai lépések a további reformok és nagyvonalú elképzelések útját egyengették. Mint ahogy később az abszolutizmus reprezentatív alakja, XIV. Lajos tette, Bethlen Gábor maga volt országának nemcsak uralkodója, első minisztere, hanem népének első tisztviselője. Már uralma első szakaszában megfigyelhető állhatatos törekvése, kísérlete az abszolút monarchia kiépítésére. Ha a feltételek hiányában a fejedelmi abszolutizmus megvalósításában csak az első lépések megtételére kerülhetett is sor, személyi primátusa az államvezetésben, centralizált gazdasági irányítása és a rendek fokozatos visszaszorítása döntő szerepet biztosított számára. Személyes vezetését megkönnyítette, hogy Erdélynek nem volt akkoriban szigorú hatáskörökkel működő kormányzata, s a kancellár és a tanácsosok vezették az országot. Így alakult ki az a helyzet, amelyről Bethlen ellenfele, Sarmasághi Zsig- mond azt állította, hogy „csak az az dolog, sic vo- lo, sic jubeo, sit pro radoné, voluntas”. Bethlen kétségtelenül egymaga irányította az országot, és rengeteget dolgozott érte. Eredményeiben mégis nagy szerepe volt emberismeretének. Annak a kiváló érzékének, amelyre hallgatva a szakemberek dolgában olyan rosszul álló Erdélyből munkatársait ki tudta válogatni. Noha a fejedelem sem volt csalhatatlan, nem vitás, hogy nagyszerű értelmiségi gárdát tudott kormányzata számára munkába állítani. Elég legyen az államférfiak közül a nagy műveltségű és széles látókörű Péchi Simon és Kovacsóczy István kancellárok, a diplomaták közül a nagy tapasztalaté Balassi Ferenc, Borsos Tamás, Tholdalagi Mihály és Olasz Bernát nevét említeni. De ott vannak mellette Kamuthy Balázs és a Bethlent ifjúságától olyan hűségesen szolgáló Mikó Ferenc kincstartók. Kassai István fiscalis director, a perrendtartási kódex egyik megalkotója, aztán a hadvezérek sorában a veterán Rhédei Ferenc és Bornemisza János generálisok, itt nem is beszélve arról az értelmiségi rétegről, amely neki köszönhette kiemelkedését, külföldi tanulmányait. Bethlen fejedelemségének első szakasza Erdély „felháborított állapotja” után biztosított békét. Mindez nemzetközi helyzetének megszilárdítását jelentette, és az ország elismerését hozta meg a Fényes Porta és a bécsi udvar elleni kemény diplomáciai küzdelemben. Közben egy pillanatig sem feledkezett meg az ország végvárainak biztosításáról, szakadatlan erősítéséről és építtetéséről. De Bethlen megkezdi már közvetítőjószolgálati tevékenységét, diplomáciai szálak szövögetését a szomszédos államok, elsősorban Havaselve és Moldva, másrészt Lengyelország felé. Erdélyi hatalma megszilárdítása után, ereje birtokában Bethlen új utakon indult: az eddigi védekezés helyett külpolitikájában kezdeményező, aktív irányvonal érvényesítésébe fogott, anélkül hogy hagyományosan bevált koncepcióján változtatott volna. Külpolitikájának kitaposott és eredményes irányvonala a Habsburgok ellenében a Török Birodalom iránti barátság maradt: a „törökösség”, ahogyan ellenségei és követett irányát elítélői nevezik. Bethlen Gábor lényegében folytatta azt a külpolitikát, amelyet számottevő elődei évtizedek óta kialakítottak. A követendő utat számára Erdély közbeékelt földrajzi fekvése és sajátos nemzetközi és államjogi helyzete határozta meg. Az csökkentenénk adósságainkat, hanem éppen növelnénk. Arról nem is beszélve, hogy a fővárosban megkezdett munkálatokat soha nem tudnák befejezni, mivel mindig „másra kell a pénz”, s így a már befektetett összeg is elveszne. Ha pedig elegendő expópárti ad hangot véleményének, kiírják a népszavazást, amely szintén pénzbe kerül. S lehet, hogy a világ- kiállítást mégis megrendezik. Nagyon remélem, országunk lakói nem hagyják ki a fejlebbjutás e lehetőségét, hogy a magyar nemzet ne csak a híres gulyásáról legyen ismert világszerte. Bai Éva Ócsa Emelt fővel Előrebocsátom: nem értek a labdarúgáshoz; de lokálpatriotizmussal joggal „vádolhatnak", hiszen magam is váci vagyok. Vác csapata kétszer kikapott a Paris St. Germain együttesétől. Olvastam a kritikákat és láttam a gúnyra biggyeszett ajkakat. Vác harminc-negyven ezres kisváros, Párizs lakossága pedig külvárosaival együtt több mint nyolcmillió. Közel annyi, mint egész Magyarországé. Úgy hírlik, hogy a Paris St. Germain ötmillió forintért vett meg egyetlen játékost. Ennyi pénzt mikor fog látni a váci klub? Lehet persze tovább gúnyolódni, de azért hadd mondjam el: láttam ezt a meccset éjszaka külföldi adón is. Az angolul beszélő közvetítő olyan fölfokozott hangulatban kommentálta Romanek egyik remek akcióját, amire, úgy látszik, magyar kollégáik nem képesek. Hörömpő György István Vác erdélyi fejedelemséget ugyanis kelet, dél és nyugat felől a Török Birodalomba foglalt területek mintegy harapófogóba zárták, amelynek szája csak északnyugat felé volt nyitott, itt a Habsburg-hata- lom birtokai határolták. Két nagyhatalom közé ékelve, az ország élén álló fejedelmeknek folytonosan egyensúlyozniok kellett országuk megmaradása érdekében. Földrajzi helyzetük arra kényszerítette őket, hogy a Török Birodalomhoz igazodjanak, a Portával szövetséges külpolitikát folytassanak. Arról sem volt szabad viszont megfeledkezniök, hogy a Habsburg Birodalom puszta létezésével Erdélynek természetes hátvéde a török terjeszkedési kísérletekkel szemben, azért a jószomszédi viszonyt lehetőleg a bécsi udvarral is fenn kellett tartaniok. Bethlen azt vallotta: „senki mi közülünk nem találkoznék oly, aki szabadságában nem akarna élni”, de ha a függetlenségtől az Isten „megfosztotta nemzetünket ... oly protekciót kellett keresnünk, kinek szárnya alatt ... magunkat országostol megoltalmazhatnók ..." Következetesén törökbarát politikai vonaláért nevezték ellenségei „Turcarum creatura”-nak, „féltörök”- nek, sőt azt is terjesztették róla, hogy muzulmánná lett. Kemény János alapján jól tudjuk, hogy noha igen „színezett” a töröknek, „de keresztyén gyomorból gyűlölte a pogányságot". (Folytatjuk) Csetri Elek Országgyűlési választások Az 1947-es országgyűlési választások előkészítése már júliusban megkezdődött, a kommunisták Rajk belügyminiszter irányításával elkészítették a választójogi törvény módosítását, mely nagy tömegeket fosztott meg politikai jogától. A párt 1945-ös kudarcát azzal magyarázta, hogy túl sok reakciós kapott választójogot — ezt akarták elkerülni két évvel később. Az országgyűlés elfogadta az ún. „kék cédulák- ra”-ra vonatkozó indítványukat is, vagyis azokat az igazolólapokat, amelynek birtokában valaki a lakóhelyétől is távol szavazhatott. Ez csalásra adott lehetőséget; a kommunisták éltek is vele. Az 1947. augusztus 31 -i választásokon azután ezeknek az intézkedéseknek is köszönhetően az MKP lett a győztes párt, a szavazatok 22,3%-át kapta meg. Az FKgP 15,4%-ot, a Szociáldemokrata Párt 14,9, míg a Parasztpárt 8,3%-ot kapott. A koalíciót alkotó négy párt tehát több mint 60%-os arányt ért el. Az ellenzéki pártok közül a Demokrata Néppárt (DNP) 16,4, a Magyar Függetlenségi Párt (MFP) 13,4, a Magyar Radikális Párt (MRP) 1,7, a Független Magyar Demokrata Párt (FMDP) 5,2, a Polgári Demokrata Párt (PDP) 1, a Keresztény Női Tábor (KNT) 1,4%-ot szerzett. A pártok Pest megyében a következő eredményeket érték el: MKP 18,9; FKgP 20,6; SZDP 13,6; NPP 6,8%, az ellenzéki pártok: KNT 1,1; DNP 9,5; MFP 18,4; MRP 0,5; FMPD 10,1; FDP 0,5%. Pogány György
