Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-31 / 203. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. AUGUSZTUS 31.. SZERDA i A párizsi Petőfi Portrévázlat Készéi István költőről télért du mandat du Haut CoTiwrdiMübr* de* Nation* Uni** pour la* Béfugiét So« dotűrt 4 !* DUégmHon dt i'U.NX.C.R. «n Belgiqu« po<t*l«n" C «6X065 t» f&Kti******* CM*«***. y/ / Belgiumi tartózkodási engedély H a nem magyarnak született volna, a nagyok között említené nevét a világ- irodalom. De Istennek hála magyarnak született, s a mienk lehetett. A mi Petőfink volt ő — mondják a párizsi magyarok a tíz évvel ezelőtt Párizsban elhunyt Készéi István költőről. Készéi István verseit hosz- szú időn át nélkülözni volt kénytelen a magyar olvasó- közönség, döntően ezzel magyarázható az itthoni ismeretlensége. 1935-ben, pedagógus • szülők gyermekeként látta meg a napvilágot, Székesfehérváron. 1956-ban magyar—latin szakos egyetemi hallgató, s mint ifjú diák szellemi erejével vállal részt a forradalomból. 1957-ben emigrálni kényszerül az AVH zsarnoki zaklatásai elől. Először Belgiumban, majd 1962-től, 1984-ben bekövetkezett haláláig Párizsban talál otthonra. Első verse 1957-ben (Vaságyon címmel) jelenik meg a Bécsben kiadott antológiában. A rangos nyugati magyar lapok: Új Látóhatár, Katolikus Szemle. Irodalmi Újság. Magyar Műhely rendszeresen közlik Készéi verseit. Itthon csak 1971-től jelennek meg versei a Vigíliában. Az 1979-ben Angyali merénylet címmel Rómában kiadott kötetével. Készéi István örökre belopta magát az emigráns magyarok szívébe. A kötet háromszorosa a szokásos induló könyvecskének, tucatnyi külön nekirugaszkodás, fejezetcímek alá gyűjtve, harmadfélszáz költemény. Ennyi vers gyűjteményes kötetté teszi az Angyali merényletei és áttekintésre is alkalmat ad. A kötet címadó verse rövid és jellemző: „Miközben gyakoroltam a bűnt, néha a jót is elkövettem”. Keresztényi beállítottsága erősen érződik költészetében. Készéi verseiben a legüdítőbb, a leggyermekibb, hogy alig múlik el egy-két verse, hogy a remény sugarait meg ne csillantaná. Csórni Sándor, aki (mint írja) 1977-es budapesti találkozásukig, jó tizenöt éven át csak a versarcát ismerte, így ír róla: „Elszórtan megjelenő vallomásai általában úgy hatottak rám, mint egy partvonalra szorult emberé, akit bár naponta mángorol a sors és naponta megugatnak világvégi kutyák, leginkább mégis annak örül, hogy mesz- szire sodródott az élet, az emberi társadalom főrangú helyeitől... Készeiben én távolról sem a Nagy Odamondogató! érzékeltem. Nem a kikosarazott száműzöttet, aki idegen országok parlamentjeinek tölgyajtóin dörömböl s kikiáltóként szidja a szidalomra érdemes politikusokat...” „Egy költő, aki a terrorizmus korában csak a szeretet, a szépség, a művészet merényletében hisz” — vallja önmagáról Készéi István. Életműve, töprengésből, ontológiának hívott filozófiából, világlátásból, szerénységből, öntudatból, eltiporha- tatlanságból, vívódásból, imádságos áhítatból, költői révületből, álmokból összeácsolt, színesreszőtt, kristály- tiszta, pókhálófinom, beska- tujázhatatlan versművészet. Készéi költő, aki mer és tud rímelni, ismeri a verstant. Költészete nem mentes a retorikától. Keresi és megtalálja a szerencsés kifejezéseket, kultiválja a kontrasztot. Specialitásai, a négysoros epigrammatikus tömörségű, ám tökéletesen kerek versek. Lehoczky Gergely, aki a kórházi ágyán szerkesztette meg az Angyali merényletei, így ír Készéiről: „Költői érzelmek és meggondolások irányították Párizsba, ahol talán metafizikai nyugtalanságának keresett — s talált — kellőképpen imbolygó táptalajt. Nem papíron, hanem fejben, szívben, szájban fogant verseinek ritmusára rója a ninivei utcákat: szentekkel beszél, bűnözőkkel beszél, magában beszél... Tiszta lélek. Előítélete nincs, hátsó gondolata nincs, a mellébeszélést nem ismeri... Keresztény, mert bűnösnek tudja és vallja magát, de hiszi, hogy van kegyelem és üdvözülés is. Az élmények: az Isten-élmény, a magyarság-élmény, a bűn, a kegyelem, a létezés csodája... A papírzsebkendőkön, fecniken, egy-egy párizsi lokálban született versek Le- hoczkynak és másoknak köszönhetően váltak kötetté. Nem egy olyan vers van a kötetben, amely egy eldobott papírzsebkendőről lett lementve ismerősök által. Készéi Agnes (István nővére) és Bakonyi István szerkesztésében 1990-ben a székesfehérvári Vörösmarty Társaság Átkelés címen adta ki újra kibővített változatban Készéi István válogatott verseit. A kidőlt oszlop tövében azonban még mindig sok olvasásra érdemes vers található. Juhos Gábor Leomlott a kínai fal? Erdélyiességek a köznyelvben A változások egyik örvendetes jele, hogy ma már nem választ el az erdélyi magyarságtól egy kínai fal — vagy hogy ideillőbb példát említsünk: Károly-vo- nal (így nevezték a királyi Romániában a Magyarország és Erdély határára tervezett, illetve részben megvalósított katonai akadályrendszert). Nemcsak a könyv-, folyóirat- és hírlap- irodalom áramlása élénkült meg (bár lehetne még jóval élénkebb is), hanem az ízes, a kétnyelvű környezetben még védeke- zőbb. s így tisztább erdélyi beszélt nyelv is közelebb került hozzánk: részben a temesvári, a maros vásárhelyi rádiók, részben az áttelepült erdélyiek révén. Nemrégen a rádió egyik vasárnap reggeti műsorában zetelaki asszony beszélt igazságtalanul börtönben tartott fiáról: „szeret- nők. ha amnesztiát kapna”. Ezt a mai köznyelvben így mondanánk általában: ..szeretnénk, ha amnesztiát kapna”. Ugyancsak zetelaki asz- szonytól hallhattuk: „jó volna, ha tudnák segíteni”. Ezt a mai köznyelvben általában így mondanánk (hogy azt ne mondjam: mondanák): „jó volna, ha tudnánk segíteni. Az erdélyi Sütő András tárgyas ragozásban így használja a feltételes módot: „Mintha már ismernek egymást!”; „csak látnák már azt a regényt!” Vagyis az átható (tárgyas) igék feltételes módjának ragozásában az erdélyiek még pontosan megkülönböztetik azt az esetet, mikor az igének tárgya van, míg a köznyelvből ez lassanként kiveszett, s az egységes alanyi ragozás — szeretnénk, tudnánk stb. — vált általánossá. a szeretnők. tudnák helyén is. Égy másik terjedő — sőt mondhatjuk talán múlt időben is: elterjedt — erdélyi nyelvjárási sajátság az állítmányként használt kell igére következő mellékmondat állítmányában érhető tetten: „nem kellene, hogy holnap és holnapután is ezzel a problémával küszködjünk" — hallhattuk a rádióban nemrégiben. Ezt a köznyelvben inkább így mondanók: „nem kellene (már) holnap és holnapután is ezzel a problémával küszködnünk” — vagyis jelentő módú igealakot használunk — a főnévi 'igenév (küszködni) sze- mélyragos alakját; a felszólító módú küszködjünk helyett. „Mást kell mutassak. mint aki vagyok” — mondta a festőművésznő, s ha nem tudnánk (tudnók), hogy erdélyi származású, mondatából akkor is kitalálhatnék. Itt már a hogy kötőszó is elmaradt, s úgy következik rá a felszólító módú mutassak — míg a köznyelvben így mondanánk tárgyas ragozással, jelentő módban: „mást kell mutatnom, mint aki vagyok”. A sajtó nyelvében is feltűnik már ez a mondatforma: „a MI ÉP fel szeretné borítani a mostani álrendet, amelyet egy valódi rend kell kövessen.” A köznyelvben: rendnek kell követnie. Ez a mondattípus persze a hogy kötőszóval is előfordul: „szomorú. hogy erről kell beszéljek”, ehelyett: „hogy erről kell beszélnem". A felszólító módú alanyi ragozású igealakot az állítmányban általában idegen hatásnak tulajdonítják az erdélyi köznyelvben. (Az erdélyi irodalmi nyelvben ritkább.) Véleményünk itt is az lehet: értjük, megértjük, nem hat bántón idegenszerűnek, tehát a „varietas delectat” — a „változatosság gyönyörködtet” — jegyében bízzuk a nyelvre, a nyelv géniuszára ezt is: idővel majd eldönti, mind a kettőre szüksége van-e, vagy csak az egyiket juttatja érvényre. Bár a tudnák~tud- nánk esete is azt mutatja, hogy a változatokkal csak nyer, gazdagodik mindig a nyelv. Szilágyi Ferenc Az ávós nőt nem hívták meg kávézni Dokumentumfilm Kistarcsáról A 3sat tévéadó 28-án, vasárnap este 9 órai kezdettel mutatta be Almási Tamás ítéletlenül című, a kistar- csai hírhedt női internálótáborról szóló filmjét. A Szegedi Tv által készített dokumentumműsor megszólaltatta a Rákosi-érában a kis- tarcsai börtönbe zárt politikai foglyokat és egy ávós- nőt, aki a rabokra felügyelt. Négyszáz rab ült Kistar- csán. Az interjúalanyok elmondása szerint, a legtöbbjüknek az volt a bűnük, hogy szerettek valakit: így került be Szálasiné, akinek a bűne az volt, hogy szerette a fasiszta „nemzetvezető”-!, pedig a politikához soha semmi köze nem volt; vagy a filmben Julinak nevezett nő, aki a szeretőjével az autóban éppen véletlenül a Rákosi-villa mellett megállva mert csókolózni (!). Az ő „jutalma” három év Kistarcsa lett. Az egyik terhes nőt megfenyegette a börtönorvos: ha nem veteti el a gyermekét, olyan injekciót ad be neki, hogy öt percen belül sírva fog könyörögni a köretért. Egy héten egyszer volt fürdési lehetőség: hat-nyolc fő (!) állhatott tíz percig egy zuhany (!) alatt, utána egyszerűen elzárták a vizet. A priccsen hárman aludtak. A szanitéc ellopta egy halott ruháját, a börtönraktáros pedig természetesen a megőrzésre leadott holmikat. Az egyik nőt, a Sztálint gyászoló néma sorból azért ragadták ki és vitték Kistarcsára, ugyanis „gyalázta” — egyébként valóban gyalázta — a halott „vezér”-t. Hadd ne soroljam a fogva- tartás egyéb szörnyű körülményeit és az embertlensé- geket, ám azt még érdemes megemlíteni, hogy a kiszabadult internáltaknak énekelve kellett az őket Pestre szállító teherautón ülniük és megígérniük, hogy az egészről nem szólnak senkinek. A fogvatartott nők most, a filmesek jelenlétében találkoztak az egykori ávósnővel, aki azonban — minő meglepetés —, már nem emlékezett vissza a rendszeres éjjeli ébresztőkre és sorakozókra az udvaron, gyalázkodásaira, és egyáltalán semmi rosszra. Meg volt sértődve a szemrehányások miatt; arra számított, hogy „legalább egy kávéra meghívják” (!!!). A nők nagy része mégis kezet fogott az egykori börtönőr- nővel, megjegyezve, hogy megbocsátanak, de nem felejtenek. A jegyzetíró pedig ehhez hadd fűzze még hozzá, hogy a kedves tévénéző ezentúl jobban teszi, ha megtanul idegen nyelveket, ha hasonló, az ötvenes évekről szóló dokumentum- műsorokat szeretne megtekinteni, ugyanis a „létező” (létezett) szocializmus szörnyűségeit bemutató filmsorozat Magyar Televízió-beli letiltása után, magyar nyelven erre a közeljövőben aligha lesz lehetősége. T. Sz. Tájház Kápolnásnyéken Tájház létesült Kápolnásnyéken, a Gárdonyi u. 13. szám alatt. A tájház egyik épületében Kupi László gyűjtő' kovácsmúzeumot alakított ki. A kovácsműhely a ’70-es évekig üzemelt, most néprajzi ház lett belőle, melyben egy polgári család berendezett szobája, valamint a tó környéki népek halászeszközei is helyet kaptak MTI-felvétel
