Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-30 / 202. szám

14 PEST MEGYEI HÍRLAP SPORT 1994. AUGUSZTUS SO.. KEDD Csonka birkózócsapat, egérszürke pontokkal Isztambul után Atlanta Csobánka és Domony is útba esett Gálék terepralisikere Vasárnap örömmámorban üsző török drukkerek éljenezték perceken keresztül Ceylant és Demirt, a két bajnokot. Ok­kal, a 30. szabadfogású birkózó világbajnokságon Öztürk pénteki ezüstérme után (ez csalódást okozott a rendezők­nek, bajnoki címet vártak 82 kilós versenyzőjüktől) a sport­ág fanatikus kedvelői elkönyvelhették: e fogásnemben meg­tartotta hegemóniáját Törökország. Igaz, a fontos pontver­senyt Arszen Fadzajev vezető edző dirigálásával Oroszor­szág nyerte meg az isztambuli Abdi Ipekci-csarnokban. Alapvetően semmiféle átren­deződést nem hozott ez a világ- bajnokság. Az oroszok ugyan tartják magukat az élen, ámklasz- szisaik előbb-utóbb kiöreged­nek, Fadzajevnek tehát mihama­rabb megfelelő fiatalokat kell ta­lálnia. így Umahanov, Bogi jer. Kelesajev, Gadzsihanov meg­tört formája, gyengélkedése volt szembetűnő. S igaz ez Ha- darcevre is, bár a 90 kg-ban két olimpiai, öt vb és három Euró- pa-bajnoki címet szerzett klasz- szis most legalább ezüstérem­mel zárt: nem úgy, mint tavaly, amikor negyedikként ért célba. Isztambul jelentős csillaghul­lást hozott. A simán kiesők kö­zött akadt egy olimpiai bajnok (az amerikai Kevin Jackson), to­vábbá öt világ- és nyolc Euró- pa-bajnok! Ebben az elemi ere­jű forgószélben a magyarok csonkának nevezhető gárdával „egérszürke" három ponttal zár­tak. Könnyen feledhető teljesít­mény! Mindjárt hozzá kell fűz­ni: a jövő sem sokkal biztatóbb. Igaz, a legjobb szabadfogású, s nemrég operált Dvorák László nélkül harcolt a gárda. Feltűnő: az 52. a 74. a 90 és a 100 kg- ban jelenleg nincs megfelelően képzett válogatott versenyző. — Érzésem szerint sokkal reálisabb képet festhettünk vol­na erőnkről, felkészültségünk­ről, ha Ováry és Elekes nem sé­rül meg — fogalmazott Németh Sándor. — Nem vitás, jövőre Atlantában nehéz lesz olimpiai kvótát szerezni, de hiszek az elő­relépésben, s mellesleg sokat is dolgozom azért... Kvótaszerző esély szempont­jából a technikailag feltűnően jól képzett Ováry neve emleget­hető. A nehézsúlyú Gombos is felveszi a versenyt a világ leg­jobbjaival, bár a dobogóig való­színűleg még hosszú az útja. A többiek? Aligha remélhető opti­mista jövő, hacsak nem indul el egyfajta földindulásszerű - fejlő­dés. Kérdéses az is, az atlantai utazáshoz honnan, kitől szerez­hető majd pénz...? Budapest környékén rendezték meg az országos tereprali-baj­nokság ötödik fordulóját, amelyet a HungaroLada Niva Kupá­ért írtak ki. A kategóriák győztesei: autósok T csoport: Gál István, Oroszlán Tibor (Váci Autó SE, Mitsubishi). H csoport: Felfa­lusi István, Érczes Zoltán (Fahrer RC, Subaru). Amatőrök: Tóth Dénes, Cseh Gábor (egyesületen kívüli, Range Rover). Motorosok: igazoltak: Nádor István (Motex SE, KTM), amatőrök: Tóth László (egyesületen kívüli, Yamaha). NB II -es sorrend Jól szerepeltek NB 11-es labdarúgócsapataink a második fordulóban, hiszen a Gödöllő és a Százhalombatta is biz­tosan nyert hazai pályán. Az SZFC a pécsiek elleni 2-0-ás győzelmével a negyedik helyre jött fel a tábláza­ton. Nyugati csoport Keleti csoport 1. Siófoki BFC 2 2 - - 8-4 6 1. MTK 2 2 - - 7-1 6 2. Mohácsi FC 2 2 - - 5-1 6 2. Nyíregyháza 2 2 - - 5-3 6 3. BKV Előre 22--6-3 6 3. Kábái Cukor 2 2 - - 3-1 6 4. Sz.battai FC 2 11-2-04 4. Tiszakécske 2 1 1-4-14 5. Tatabánya 2 11-2-14 5. FC Hatvan 2 1 1-3-14 6. Dunaferr 2 11-1-04 6. Salgótarján 2 11-3-24 7. ESMTK 2 1-15-43 7. ffl. kér. TVE 2 1-14-23 8. Haladás 2 1-13-23 8. H.vásárhely 2 1-14-43 9. Veszprém 2 1 -1 2-2 3 9. Gödöllő 2 1-13-33 Beremend 2 1-12-23 10 Szarvas 2 1-12-23 11. Budafok 2 1-14-63 S. Miskolci VFC2 1 - 1 2-2 3 12. Paks 2-111-2 1 (12. Diósgyőr 2-111-21 13. Baja 2 - - 2 3-6 0 13. Hajdúnánás 2 - - 2 1-4 0 Keszthely 2 - - 2 3-6 0 14. Kazincbarcika 2 - - 2 2-6 0 15. Pécsi VSK 2 - - 2 2-6 0 15. Balmazújváros 2 - - 2 3-8 0 16. M. SC Sopron 2 - - 2 0-4 0 16. Tiszavasvári 2 - - 2 0-5 0 Hoffer József írása a Kispad című szaklap alapján Jönnek-mennek, leváltják okét III. < Folytatás) ...Magyar vonatkozásban egészen más a helyzet. Termé­szetes, hogy előnyben vannak a jó nevek. A nemzetközi szint­re beérettek, de mivel általában az aktív pályafutás befejezé­se után lépnek azonnal ebbe az „állományba” hosszabb tanu­lóidő kell ahhoz, hogy megszerezzék a munkához okvetlenül szükséges tapasztalatokat. A legtöbb országban különböző tanfolyamokon, iskolákban sajátítják el a jelöltek a tennivaló­kat és ami ugyancsak nagy fontossággal bír, vizsgákon is bi­zonyságot kell adni képességükről. A minősítéssel azután nemcsak hazájukban lesznek kelendők, hanem bátran vállal­hatják a külföldi megmérettetést is, hiszen mindenütt elfoga­dott okmány van a birtokukban. Ebben még az idegen nyelv valamilyen fokon való-ismerete is fel van tüntetve. Hogy ez mennyire így van, az nyomon követhető a szaklapokban, amelyekből kiderül, hogy manapság a magyar edzők olyan lemaradásban vannak külföldi kollégáiktól, hogy aligha fog­ják utolérni őket belátható időn belül. Ennél a pontnál oda is elérkeztünk, hogy á (mindenképpen szükséges tanulmányuta­kon kívül) nemzetközi futballélet eseményei a sportág „bibli­áját” jelentsék az életüket e sportágra tevő szakemberek szá­mára. Ha valaki ugyanis nem tud eligazodni ebben a nagy kavalkádban, az bukásra van ítélve. Egy elrettentő példa ez­zel kapcsolatban: komikus, ha egy szakember valamilyen csa­pat vagy válogatott megfigyelé­sére utazik ki, s másnap az új­ságírók érdeklődésére csak azt tudja válaszolni, neki legjobban az 5-ös, a 7-es, a 9-es, vagy a 22-es számú játékos tetszett. Eny- nyire tellett ugyanis megfigyelő­képességéből, akkor, amikor szinte skandálva kellene tudnia az összeállításokat és természe­tesen a megfigyeltekkel kapcso­latos minden mellékzöngét. Ez pedig nyelvismeret nélkül nem­igen megy... A nemzetközi életben való el­igazodás is egyre szükségsze­rűbb, egy, az országa futball- sportját képviselő szakvezető számára. Újságírói pályafutá­som során abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy végig­asszisztálhattam az aranycsapat diadalmas menetelését, hat vi­lágbajnokságot láttam, igyekeztem mindent megfigyelni, hogy majd tapasztalataimmal netán segítségére lehessek a ha­zai íütballéletnek. Nem volt rá szükség, senki nem igényelte. Ezzel kapcsolatos az egyik fájó emlék is. Az 1970-es mexi­kói világbajnokságon négyen képviseltük a magyar labdarú­gást, hárman újságírói, egy valaki pedig szakmai küldetéssel (Borbély Pál, Kutas István, Hoffer József és Zalka András). Jómagam barátom, a Mexikóban nagy névre szert tett Fekete Árpád edző, majd később mexikói szövetségi kapitány segít­ségével három héten át lehettem szemtanúja a brazil váloga­tott felkészülésének, mindennapi gyakorlásának, táboréleté­nek. Társaimnak is megvoltak a maguk tapasztalatai, erről szerettünk volna beszámolni a magyar edzőknek. Nagy nehe­zen összeverődtek egy páran. — Arcukon a teljes unalom lát­szott és ahogy visszahallottuk a későbbi megjegyzésüket: „mit akarnak, ezeket mi régeit tudjuk”. S volt közöttük későb­bi szövetségi kapitány is... Hát igen, a bajok kutatásánál ezekről a dolgokról nemigen esik szó, és mindezt tetézi egy másik észrevételem. A fen­tebb említett Fekete Árpád válogatottunk Mexikóba való el­utazása előtt szeretett volna tanáccsal szolgálni az ottani kö­rülményekről, az időjárásról, az étkezési formákról, a legalkal­masabb edzési időpontokról és sok minden másról, amiről úgy vélte, hasznosítható lesz küldött­ségünk számára azték földön. A kénytelen-kelletlen összeült tár­saságnak közöny ült arcán, egy kérdést nem tettek fel az elhang­zottakkal kapcsolatban, rájuk volt írva a véleményük: „ugyan már, semmi szükségünk a ta­nácsra” . Aztán, mint később hallottam, szóban is elhangzott a mexikói szálláshelyen, az is­mét tanácsadásnak szánt megbe­szélésen. Sajnálattal vettem és veszem még ma is tudomásul, hogy a magyar szakemberek még min­dig az aranycsapat bűvöletéből próbálnak profitálni, egyre keve­sebb eredménnyel. Nem hajlan­dók tanulni azoktól, akik már messze előttünk járnak és hiába kerülünk egyre mélyebben a „posványba”, nem keresik az in­nen kikerülés lehetőségeit. (Folytatása következik) Sebes Gusztáv, az Aranycsapat kapitánya Nem remekelnek a gödöllői fiatalok A Gödöllői-Verzál LC felnőtt együttese fontos há­rom pontot szerzett az NB II Keleti csoportjában a Stop MVFC gárdája felett aratott 1-0-ás győzelmé­vel. Felvételünkön a gólszerző Simon akció közben Krekács Róbert felvétele A labdarúgó NB II ifjúsági bajnokság Keleti csoportjá­ban szereplő gödöllői fiata­lok számára nem a legjob­ban kezdődött a bajnoki sze­zon. Az A korcsoportosok az első három mérkőzésen csak a vereség ízét kóstol­gatták, míg a B-seknek egy alkalommal sikerült a győ­zelmet is megszerezniük. Eredmények: Gödöllő-Verzál LC— Hódmezővásárhely: A.. 5-5. B. 0-5, Tiszakécske—Gödöl­lő-Verzál LC: 3-1, B. 2-8, Gödöllő-Verzál LC—Salgó­tarjáni BTC A. 0-1, B. 1-4. * A labdarúgó NB II Kele­ti csoportjában szereplő Gödöllői Verzál LC köz­vetlenül a bajnoki rajt előtt két játékossal erősí­tett. A védő Bábik Tibor (1973. 11. 12.), és a táma­dó poszton játszó Burzi Attila (1975. 06. 10.) a Vác FC Samsung együtte­sétől kerültek Gödöllőre. Mindkét játékos már be­mutatkozott új csapatá­ban, ahol nem vallottak szégyent. Bábik Tibor a vasárnapi Stop MVFC el­leni mérkőzésen sérült láb­bal is vállalta, de a szünet­ben cserét kérni volt kény­telen. A gödöllői vezetők bíznak abban, hogy a kö­vetkező, a fővárosi MTK elleni találkozóra már rendbe fog jönni a lába. Golfbajnokság Bükfürdőn Bükfürdőn rendezték meg a Ballantine’s—Birdland Clas­sic Grand Tour ’94 elnevezésű nemzetközi golfverseny ötödik fordulóját. — Eredmények: bruttó eredmények: A-csoport: 1. Friesel Ottó (Birdland GC) 83 ütés, 2. Hauer Péter (Birdland GC) 85, 3. Bruder Balázs (Kék Duna GC) 86. B csoport: 1. Friesel Árpád (Birdland GC) 95 ütés, 2. Tho­mas Malloth (osztrák) 103, 3. Juhász Gábor (Kék Duna GC) 103. Nettó eredmények: A cso­port: 1. Friesel Ottó, 2. Hauer Pé­ter, 3. Bankó Éva (Budapest GC). B csoport: 1. Friesel Árpád, 2. Manfred Edinger (német), 3. Kummer Leó (Birdland GC). Schumachert kizárták A Forma—1-es autós gyorsasági világbajnokság Belga Nagydíján közreműködő sportfelügyelők döntöttek úgy, hogy a műszaki előírások megsértése miatt diszkvalifikál­ják az első helyen célba érkezett német Michael Schuma­chert, a Benetton-Ford csapat pilótáját. A kiadott közleményekből kiderült, hogy a kocsi aljára erősített, 30 centiméter széles, 10 milliméter vastagságú fa­lappal voltak gondok. (Ez a sebesség lassítására hivatott.) A versenyt követő ellenőrzésnél ugyanis 7.4 millimétert re­gisztráltak, holott a szabályok csak egy milliméteres elté­rést engedélyeznek. A jelentések szerint a vizsgálatot Charlie Whiting, a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) technikai delegá­tusa kezdeményezte. Róla annyit-tudni kell: a július 31-én megtartott hockenheimi Német Nagydíj előtt állítólag szó­ban beleegyezett abba, hogy a Benetton-Ford csapat szere­lői eltávolítsák a szűrőt a benzinutántöltő készülékből. (En­nek hiánya a futam alatt kisebb tüzet eredményezett a hol­land Jós Verstappen kocsijánál.) A nemzetközi szövetség persze ezt a védekezést nem fogadta el, arra hivatkozott: kizárólag írásban lehetett volna engedélyt kapni a változta­tásra. így aztán a versenyistálló vezetőinek a fegyelmi bi­zottság előtt kell beszámolniuk a történtekről. Mindez csak azt jelzi, az utóbbi időben nem kimondottan jó a kap­csolat Charlie Whiting és a Benetton-Ford versenyistálló között.

Next

/
Oldalképek
Tartalom