Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-03 / 180. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1994. AUGUSZTUS 3., SZERDA Hogyan épült a Parthenon? Utánozhatatlan görögök A Parthenon művészi szépségét csodáló látogatók ritkán teszik fel maguknak a kérdést, milyen technikával építették az ókori görögök ezt a csodálatos templomot. Különösen akkor érdekes ez, ha tudjuk, hogy mindössze nyolc év alatt készültek el vele. Ez még a mai modern módszerekkel is nehezen utánozható teljesítmény, és most nem is a munka művészeti, hanem elsősorban technikai és szervezési részére gondolunk. Manolisz Korresz építész, a Parthenon restaurálási munkálatainak vezetője Pentelikontól a Parthe- nonig címmel Athénban kiállítást rendezett rajzaiból. A restaurálással kapcsolatos, évekig tartó fizikai, geológiai, bányászati, metallurgiai és topográfiai kutatómunkájával derített fényt arra a kézműipari és szellemi teljesítményre, amely anyagismerettel és intelligenciával párosulva létrehozta ezt a bámulatos épületet. Rajzain először a pente- likoni márványbányát mutatja be, ahol a napjainkban illegálisan folyó bányászat szinte teljesen elpusztította az ókori bányászkodás nyomait. Megmutatta, hogyan választották ki azokat a márványdarabokat, amelyekből az oszlopfőket faragták, ron- tos szervezési kérdés volt megmunkálásuk időben való megkezdése. Az oszlopfőket ugyanis 1-2 éven belül el kellett készíteni, addigra, mire a felső kődobokat a helyükre rakták. Részlet a Parthenon frízéről A félkész oszlopfőket két hónapi munka után — ekkor 11-12 tonnát nyomtak — kövezett rámpán, kötelekkel engedték le a bányától a hogy alján húzódó kocsiútra, ahonnan öszvérekkel vontatQtt négykerekű kocsikon szállították tovább. A kövek szállítása kizárólag a száraz nyári időszakban történt, amikor a napok is hosszúak voltak. A Parthenon felépítésének idejéből és a márvány mennyiségéből ki lehetett számítani, hogy nyáron naponta legalább tizenöt szekeret indítottak útnak a már- ványbányától az Akropo- lisz felé. A nehéz kocsikat csigasorokkal és kötelekkel vontatták fel az Akropo- liszra úgy, hogy a kötél másik végét egy föntről lefelé tartó üres kocsihoz — mintegy ellensúlyhoz — erősítették, amit aztán igavonó állatokkal húztak lefelé. A márványelemeket fából készült darukkal emelték a helyükre. Elkészítették egy ilyen daru modelljét is. Egy Arisztopha- nész-kommentárban említés történik egy ilyen daruról: Szókratész arról panaszkodik, hogy az őt kritizáló Xantippéje akkora zajt csap, mint az Akropo- liszon dolgozó daruk. A daruk elve ugyanaz volt, mint ma, csak izomerővel működtették őket. Az 1-2 tonnás terhek felemelését 2-3 munkás végezte, a 10 tonnás oszlopfők emeléséhez 15-20 munkásra volt szükség. Egy-egy architráv beemelése 15-20 percig tartott. A legtöbb időt a márvány hónapokig tartó megmunkálása vette igénybe, amit a maiakhoz hasonló vésőkkel végeztek. Csupán egyetlen eltérés van: elveszett az antikok kiváló minőségű fémmegmunkálásának titka. „Mai eszközökkel dolgozva a Parthenon felépítése kétszer annyi ideig tartana, és a felület minősége még akkor sem lenne ilyen tökéletes” — mondja Manolisz Korresz. G. A. Az athéni Parthenon főhomlokzatának rekonstrukciója Vendéglő keselyűknek A keselyűk családja, meglehetősen népes: fakókeselyű, barátkeselyű stb. A dögkeselyű (Neophron pemcopterus) dögöket és hulladékokat eszik, és több földrészen is honos. A keselyűk 20 millió év óta repülnek a kontinensek felett, de a 20. századi változásokat nehezen tűrik el, így populációjuk ritkul Európában és Afrikában egyaránt. Ennek oka a zsákmány hiánya, s ezért egyes fajai és populációi a kipusztulás szélére kerültek. Steven Piper angol kutató szerint a keselyűk hasznos állatok, nem csqk az ökológiai egyensúly fenntartása miatt, de kiváló indikátorok is a tudományos kutatók számára. A Dél-afrikai Köztársaság Pilaneskery parkrezervátumának kutatói most a térségben keselyűetetőket, ahogy ők mondják vendéglőket létesítenek, így próbálják húslerakó helyekkel megakadályozni kipusztulásukat. Mélytengeri kutatóprogram Brazília partjainál ez év februárjában francia tengerkutatási programot indítottak be. Naponta kutatóbóják merültek víz alá és bukkantak elő. A kutatás fő célja a tengeráramlások mérése volt, 800 méteres vízmélységig. A bóják merülési mélységét indítás előtt be lehet állítani, tehát előre megadott mélységben mérnek. A „kétéltű” bóják naponta egyszer lemerülnek, s amikor a bója a felszínen van, rádión „lejelenti” mérési adatait. Ezek az adatok a vízhőmérsékletre, az áramlás sebességére és a víznyomásra vonatkoznak. Az adatokat Argos francia mesterséges holdak gyűjtik össze és továbbítják folyamatosan. A mélytengeri kutatóprogram öt éven át folytatódik, ekkor vonják meg majd a végső mérleget. A tengeráramlások befolyásolják Földünk klíma- viszonyait,' de hatást gyakorolnak a hajózásra és tengerhalászatra is. Elet a kisbolygókon A tudósok régóta vitatkoznak azon, hogy van-e élet a Földön kívül. Vagy mégis olyan kitüntetett bolygó, amelyik az univerzum értelmes lényeinek egyedüli lakhelye? A csillagászok még nem jutottak dűlőre e kérdésben, csak az írók tették le voksukat. Rostand francia szerző szerint már legközelebbi kísérőnkön, a Holdon is laknak emberek. Honfitársa, Antoine de Saint-Exupéry pedig egész sereg lakott kisbolygóról tudósít. A kis herceg, miután gondosan kipucolta saját bolygócskájának vulkánjait, elindult világgá. Barátokat akart szerezni, és megismerkedni mindenfélével. Útközben furcsa szerzetekkel találkozott. Elsőként egy király bolygóján járt, a király egyedül lakott rajta, igen megörült hát a kis hercegnek: végre akadt egy alattvalója, mert a király szemében mindenki alattvaló. Ellemondást nem tűrve parancsolgatott, de mentségére legyen szólva, parancsai értelmesek és teljesíthetőek voltak. A kis herceg azonban hamar elunta a társalgást, és továbbindult. Ekkor találkozott a hiúval. A hiú számára is felettébb egyszerű a képlet: mindenkit a csodálójának tart. A kis herceg eleinte jól szórakozott, miközben tapsolta őt, aztán faképnél hagyta. Az iszákos kisbolygóján még ennyi időt sem töltött, ment tovább az üzletember planétájára. Ő állandóan számolt, számolta a csillagokat az égbolton, melyek mind a birtokában voltak. Hiszen neki jutott eszébe először a birtoklásuk! Megszámolja őket, azután újraszámolja. Nehéz dolog, de ő komoly ember! Miután a lámpagyújtogató és a geográfus bolygóját is megismerte, a kis herceg megállapította, hogy milyen furcsák a felnőttek, és a Föld felé vette útját. „Ez a Föld nem akármilyen bolygó ám! Van rajta száztizenegy király,... hétezer geográfus, kilencszáz- ezer üzletember, hét és fél millió részeges, háromszáztizenegymillió hiú, vagyis körülbelül kétmilliárd felnőtt.” A felnőttek mind-mind ilyen komoly emberek, nem érnek rá meséket olvasni. Antoine de Saint- Exupéry is, miközben a II. világháború alatt megírta a kis herceg történetét, komoly dologgal foglalkozott: felderítő pilóta volt a légierőnél. 1944-ben július 31-én, egy bevetésen tűnt el nyomtalanul. K. Gy. Időzített bombánk, a túlnépesedés Etetés üzenettel Pokolgéppel élünk együtt. De most már azt is tudni kell, hogy bármelyik pillanatban fel is robbanhat, ugyanis a gyújtózsinórját meggyújtották! Helmut Schmidt volt német kancellár láttatja így a világot a túlnépesedés és a munkanélküliség fényében. Egy nemzetközi konferencián voltaképpen csak a tényeket ismertette, ki tudja hányadszor: a Föld lakossága évente 100 millió emberrel gyarapszik, csupán Kínában háromszor annyian élnek, mint negyed századdal korábban. A problémák tehát égetően követelnék a még rendelkezésre álló tartalékokkal való jobb gazdálkodást. Lawson volt angol pénzügyminiszter még drámaibb perspektívát rajzolt. Szerinte az elkövetkező 50 évben biztosra vehető a demográfiai robbanás, amely társadalmi-gazdasági katasztrófát okoz, százezrével halnak éhen az emberek... A forgatókönyv tehát ismert. De mit lehetne tenni, hogy ne valósuljanak meg sem a kiszámított és valószínűsített esélyek, sem a végítéletszerű jövendölések? Egyetlen megoldást javasoltak: az eddigiektől eltérő módon kezelni a fejlesztésfoglalkoztatás kapcsolatát, mert az már bebizonyosodott, hogy áz előbbi önmagában nem garantálja az utóbbit. A világ legjelentősebb gazdasági hatalmainak — G7 — Nápolyban összeülő csúcsértekezletén „a bizalom üzenetét’v kellene megfogalmazni és eljuttatni a világba. Más kérdés, hogy üzenetekkel még egyetlen éhező tányérját sem sikerül megtölteni. A virág, amely felüdít A szobát barátságossá, meghitté, otthonossá teszik a képek a falon. Értékes festményekre, művészi alkotásokra nem mindenkinek telik, a silány mázolmányok, giccses képek pedig lehangolok, ízlésrontók. Számos jó megoldás kínálkozik, például a szép, színes nyomat. A virágképek megun- hatatianok, megnyugtatóak, jó rájuk nézni, üdék, tavaszt varázsolnak a szobába, szemet gyönyörködtetóék a színek. Három kép lakályosabbá teszi a szobát. Különböző elrendezések lehetségesek: vízszintesen, egymás mellett vagy függőlegesen, egymás alatt, együtt vagy külön-külön akaszthatok fel, a bútorok elhelyezésének, a szabad falfelületnek megfelelően Lehet a mini- és a maxiszoknyát összekombinálni? Sikerült. A szoknya, legyen bármilyen hosszú, ha egy vagy több helyen hasított, majdnem teljes hosszában, akárcsak a miniben, előtűnhet a láb. Az ilyen szoknya „felnőtt módon” teszi szexissé a megjelenést. Ezek a szoknyák szellősek, lengék, repülnek, könnyű mozgást tesznek lehetővé, és dekoratívak is. Blúzzal, trikóval, mellénynyel, kabátkával viselhető. Nem csak a fiatalok, a középkorúak is magukra ölthetik, ha... ha elég formás az alakjuk, különösen a lábuk. Mindig divatos a végig gombolt szoknya. Nyaralásnál remek viselet, gyorsan ledob- A szép, barnára sült láb ható, alatta a shortnadrág tetszetősebb, mint a fehér, vagy a fürdőruha, lehet napoz- igyekezni kell lesülni, de ni, fürdeni, és nem kell kabin- nem árt az óvatosság. Dívában vetkőzni. Kockás, abrosz- tos szandál, mokaszin te- ra emlékeztető anyagból ké- niszcipő egészítheti ki a szült szoknyához a lehető leg- nyári napokon oly kelle- egyszerűbb ingblúz illik, vas- mes szoknya-blúz együt- tag fa karperec, esetleg hosszú ' test. lánc egzotikussá teheti. (sz. é.) Nem csak fiataloknak A hosszú rövidség
