Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-30 / 202. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. AUGUSZTUS 30.. KEDD é Könnyen felújulhatnak a harcok Boszniában Az egyiptomi külügyminiszter Jeruzsálemben Karadzsics népe hajthatatlan Belgrad látványosan szembehelyezkedett Palá­val. a szerb parlament a békelerv elfogadására szólította fel a Boszniá­ban élő szerbséget, Kara- dzsics azonban a népe mögé bújt, a nép pedig melléje. A hét végén megtartott népszavazás eredményeit ugyancsak ma teszik köz­zé. de annak végeredmé­nye igazán nem kétséges. A Borba című belgrádi napilap arról számol be, újságírói egyetlen egy olyan személyre sem buk­kantak. aki támogatta vol­na a nemzetközi összekö­tő csoport békejavaslatát, valamint a térképeket, amelyek 5 1:49 arányban osztanák fel a területeket a bosnyák—horvát fél és a szerbek között. Leadta voksát a ..véletlenül’' arra járó Milan Marties, a horvátországi szerbek bábállamának elnöke is, aki a nyilvános véle­ménynyilvánítás „titkos­sága" ellenére világos és egyértelmű volt: szavaza­tával elveti a béketervet. A boszniai szerbek tehát harcukban számíthatnak horvátországi testvéreik­re. De számíthatnak-e Belgrádra? A jelekből ítélve Milosevics végleg ejtette Karadzsicsot, aki bő egy éven belül másod­szor sem volt hajlandó meghallgatni Szerbia első emberének intelme­it. A boszniai szerbek hajthatatlan vezére nyil­ván két lapra játszik. Re­ménykedhet abban, hogy Szerbiát mégis sikerül be­rántania a háborúba, bár ennek e pillanatban cse­kély az eshetősége. Biza­kodhat viszont abban is, hogy az óvatos és tole­ráns nemzetközi közvéle­mény belebocsátkozik az újabb tárgyalásokba, s azokon megmentheti azt a huszon-egynéhány ipa­rilag fontos várost, ame­lyeket a béketerv értelmé­ben vissza kellene adnia. Tény, hogy a nyolcvan» két szavazóhelyen szabá­lyosan lebonyolították a népszavazást (Belgrád ez­úttal megtiltotta, hogy a Kis-Jugoszlávia területé­re húzódó boszniai szerb menekültek is szavazza­nak), annak eredményét tehát nem lehet megkerül­ni. A várható elutasító „nem" azonban ugyanak­kor jeladás is lehet az egyesült muzulmán—hor­vát seregek számára, hogy fegyverrel szerez­zék vissza az elhódított területeket. Valószínű­nek látszik, hogy felold­ják a bosnyákok elleni fegyverembargót, ebben az esetben a nemzetközi békefenntartó erők min­den bizonnyal elhagyják a térséget, ez az alaphely­zet pedig -mindenképpen a harcok kiújulásához ve­zet. Karadzsics most az ez­zel járó veszélyeket is vállalja, mert szemmel láthatólag nem békében, hanem háborúban akar veszíteni. A népe végül is ezt szavazta meg. Ed­dig hűséges tábornoka, Ratko Mladics viszont hetek óta hallgatásba bur­kolódzik, s nem tudni, Karadzsics vagy Milose­vics mellé áll-e. Márpe­dig Bosznia sorsáról ed­dig is elsősorban a kato­nák döntöttek. Sinkovits Péter Izraeli—palesztin egyezmény incidenssel Aláírták a közigazgatási hatáskörök átadására vonatko­zó izraeli—palesztin egyezményt.'Amr Músza egyipto­mi külügyminiszter ma érkezik Jeruzsálembe, de nem hajlandó ellátogatni a második világháború zsidó áldo­zatainak emléket állító Jád Vásem Múzemba. A Gáza-övezetben létesí­tett palesztin autonómia és Izrael határán levő Erez át­kelőponton tegnap aláírták a közigazgatási hatáskörök átruházására vonatkozó izra­eli—palesztin egyezményt. A múlt hét szerdán Kairó­ban parafáit egyezmény lé­nyege az, hogy a megszálló izraeli hatóságok Ciszjordá- niában (a jerikói önkor­mányzat területén túl) már most átadják a palesztinok­nak az oktatással, turizmus­sal. egészségüggyel, népjó­léttel és a pénzügyekkel kapcsolatos hatásköröket. Az aláíráson jelen voltak az Egyesült Államok, Oroszor­szág és Norvégia képviselői is. Az aláírási szertartás mintegy két és fél órával el­tolódott, mert Nabíl Saat, a palesztin küldöttség vezető­je szándékosan később érke­zett a helyszínre. Saat meg­indokolása szerint ezzel a lépésével kívánt tiltakozni az ellen, hogy az izraeli ha­tóságok vasárnap föltartóz­tatták a gázai övezetbeli pa­lesztin autonómia területére igyekvő pakisztáni nagykö­vetet. Manszúr Álén Egyip­tomba akkreditált pakisztá­ni nagykövet a rafahi hatá­rállomáson át kívánt a pa­lesztin önkormányzat terüle­tére lépni, de az izraeli ható­ságok föltartóztatták azzal az indokkal, hogy hazájá­nak nincsenek diplomáciai kapcsolatai Jeruzsálemmel. Saat szerint a pakisztáni nagykövet Benazir Bhutto miniszterelnök gázai látoga­tásának részleteit akarta megbeszélni a palesztin ve­zetőkkel. Elképzelhető, hogy az incidens következ­tében nem kerül sor Bhutto szeptember 4-ére tervezett gázai útjára. Ma érkezik Jeruzsálembe Amr Músza egyiptomi kül­ügyminiszter, aki a vezető izraeli politikusokkal első­sorban a zátonyra futott iz­raeli—szíriai béketárgyalá­sok fölújításának föltételei­ről folytat megbeszéléseket. Izraelben nagy megrökö­nyödést váltott ki az egyip­tomi külügyminiszter előze­tes közlése, miszerint nem hajlandó fölkeresni Jeruzsá­lemben a második világhá­borúban elpusztított zsidók emlékét megörökítő Jád Vá­sem Múzeumot. Az Izrael­be látogató külföldi politiku­sok számára szinte kötelező napirendi pontnak számít ennek a múzeumnak a meg­látogatása, amiből az izraeli vezetők nemegyszer politi­kai tőkét is kívánnak ková­csolni. Egyelőre nem isme­retes az egyiptomi diplomá­cia vezetőjének a magyará­zata, de föltehetőleg azért nem hajlandó fölkéresni a Jád Vásem Múzeumot, mert az aktuális, a megbéké­lésre vonatkozó napirendi pontokat tartja fontosabb te­endőnek. S ezenkívül az egyiptomi népnek az égvilá­gon semmi köze sincs az eu­rópai zsidóság tragédiájá­hoz. Hering József VÉLEMÉNY A jobbközép felelőssége A kormány előtt — a hatalom megszerzése után — két lehető­ség állt: megvárja a parlament őszi ülését, s a keserű orvossá­got akkor nyeleti le a választói­val (s a frakcióival), vagy elé­be megy az eseményeknek, s nyomban a legkeményebb in­tézkedéseket teszi. Ez utóbbit választotta. Feltehetőleg több okból: elejét akarta venni an­nak, hogy az egyéni, választó- kerületekben megválasztott képviselői valamiféle — a választási ígérgetésekre sandító — önállósulási törekvés áldozatai legyenek. Az a keménység, amivel minden más körülményre te­kintet nélkül hozta meg a döntéseket, figyelmeztető jel a majdani kormánypadsorokban ülők számára: Su- lor. ne ultra erepidam! Suszter, maradj a kaptafá­nál! Aztán mindjárt a kezdetekkor meg akarta mutat­ni a közvéleménynek, hogy az elmúlt négy évben oly sokat emlegetett konszenzuskeresés romantikus álmának vége: ébredni kell, újra itt van felettünk a parancsuralmi rendszer ellentmondást nem tűrő, a közvélemény akaratának fittyet hányó gyakorlat négy évre szóló reneszánsza. Valószínűleg szerepet játszott az elhatározásban az is, hogy — mint az idegbetegnél a sokkterápia — gyors beavatkozással meg kell bénítani a reakcióképességet, s mire a be­teg felocsúdik, szinte megváltozott világban érzi ma­gát: nincs világkiállítás, van forgalmiadó-emelés; nincs törvény által előírt nyugdíjemelés, van újabb elbocsátás a közalkalmazottaknál éppúgy, mint a gaz­dasági élet számos más területén. Nincs inflációcsök­kenés. van drasztikus forintleértékelés, a maga szá­mos káros hatásával. Nincs adófegyelem, sem ezt erősítő intézkedés, van bejelentés arról, hogy meg kell adóztatni a vagyonokat. (Ezen belül nincs hivta- kozás a választási ígérgetésekre, de van a helyreiga­zítás: mindig minden nagyhangú, magabiztos kijelen­tést helyre kell igazítani, legyen az belpolitikai vagy akár más országok fővárosában elhangzó külpoliti­kai nyilatkozat.) Az ország legfontosabb közjogi mél­tósága távol tartotta magát a Szent Istvánra emléke­ző fővárosi ünnepségektől, de elment Iváncsára, hogy a hajdani görög elvtársakba lelket öntsön, s a vagyonadó ügyével a legvakabb réteget elkápráztas­sa. (Azt ugyanis senki nem gondolja komolyan, hogy két éven belül ez bevezethető lenne, valószínű­leg akkor is csak valami pótlékával ismerkedhetünk meg, de az önkormányzati választások közeledtével ez jól hangzó voksfogó. Arra ugyanez a réteg nem is gondol, hogy e két év alatt a kegyeltek jól megsze­dik magukat, a vagyonok stabilizálódnak, s marad a hangyaszorgalmú vagyongyűjtők zaklatása s viasko- dása az adóhivatallal.) Ezeket a szembeállításokat le­hetne vég nélkül folytatni. Ami már néhány hét után leszűrhető: az a nem egé­szen egy és negyed millió szavazó — akik mint a víz színén úszó súlytalan bóják, a széljárás szerint hajladoznak ide-oda — most alapos leckét kap a sza­vahihetőség határairól, a politikusi ráígérgetés széles választékából s a mindezt szükségszerűen követő tényleges gyakorlatból. (Az egy és negyed millió sza­vazó azt jelenti, hogy az 1990. évi választások kerek 700 000 szavazójával szemben 1994-ben I millió 95(J ezren szavaztak a két kommunista utódpártra.) A tökéletes hírzárlat mind a rádióban, mind a televí­zióban megvalósult, maradéktalanabbul, mint a kom­munizmus utolsó éveiben. A mögöttünk álló négy esz­tendő folyamán minden reggel arra ébredhettünk, hogy a kormányintézkedés bejelentése után nyomban a független megkérdezett kezdte bírálni hamis retori­kával a bekövetkezett eseményt. Most ugyanaz a sze­mély méltatja az intézkedést, aki azt hozta. Valószínű­leg úgy tartja a hatalom, hogy nem kell Vazul fülébe ólom, elég, ha a hírközlő eszközöket helyezzük szo­ros kontroll alá. Arra valószínűleg nem gondolnak, hogy volt már itt ilyen egysíkú hírközlés, a rendszer mégis megbukott. A közelgő önkormányzati választások egyforduló- sak lesznek. A koalíciónak ez a törekvése azt a gondo­latmenetet tükrözi, hogy a monolit szavazótábor a ko­alíciós pártoknál található (egyiknél 1,7 millió, a má­siknál kerek I millió), ugyanakkora nemzeti irányult­ságú pártok ereje szétszórtan oszlik meg a választók között. Ez a körülmény a jobbközépre fokozott felelős­séget ró. E pártok vezetői nemcsak taktikai készség­ből. de politikai bölcsességből is vizsgázni fognak. Az önkormányzatok megválasztásánál más szem­pontok érvényesülnek, mint a parlamentieknél. A he­lyi érdekek, helyi törekvések meghatározó szerepet kapnak. Ugyanúgy a jelöltek esetében fontos a helyi megbecsültség, a tekintély, a közösség iránti oda­adás, a megvalósítási törekvésekben az elvárhatóság. Nem biztos, hogy a helyi viszonyok között feltétlenül a helyi pártelső a legmegfelelőbb személy. Mostanság sok szó esik az esetleges választási sző-, vétségről, a választások előtti valaminő összefogásról. Ebben az összefogásban szükségképpen háttérbe kell szorulnia egy-egy párt presztízsszempontjainak, s elő­térbe kell hogy kerüljön a valóban közös cél: a helyha­tóságoknál is annak a lehetőségnek a megteremtése, hogy a jobbközép világképe, a választók iránti elkötele­zettsége, s nem utolsósorban a kiválasztott személyek rátermettsége legyen a jelölés alapja. Okos, meggyőző ráhatással, írásban is rögzítendő közös program meghir­detésével meg kell ragadni a kézenfekvő lehetőséget. A fentebb említett egy és negyed millió választó — amelyik a jelenlegi kormánynak megnyerte a válasz­tást — feltehetőleg és nagy számban el sem megy sza­vazni a kiábrándultsága, csalódottsága miatt. A másik része új irányzatot választ magának. Ahhoz, hogy dön­teni tudjon, olyan garnitúrával kell kiállni a porondra, amelyik alkalmas a rokonszenv elnyerésére. Eszerint kell a választásokra készülni, s a választá­sok előtti kötelező összefogást megvalósítani. Francia- országban a jobbközépet több párt alkotja. Mihelyt ösz- sze tudtak fogni, a baloldal nem tudta elkerülni a ka­tasztrofális vereséget. (Harsányi László)

Next

/
Oldalképek
Tartalom