Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-30 / 202. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1994. AUGUSZTUS 30.. KEDD é Könnyen felújulhatnak a harcok Boszniában Az egyiptomi külügyminiszter Jeruzsálemben Karadzsics népe hajthatatlan Belgrad látványosan szembehelyezkedett Palával. a szerb parlament a békelerv elfogadására szólította fel a Boszniában élő szerbséget, Kara- dzsics azonban a népe mögé bújt, a nép pedig melléje. A hét végén megtartott népszavazás eredményeit ugyancsak ma teszik közzé. de annak végeredménye igazán nem kétséges. A Borba című belgrádi napilap arról számol be, újságírói egyetlen egy olyan személyre sem bukkantak. aki támogatta volna a nemzetközi összekötő csoport békejavaslatát, valamint a térképeket, amelyek 5 1:49 arányban osztanák fel a területeket a bosnyák—horvát fél és a szerbek között. Leadta voksát a ..véletlenül’' arra járó Milan Marties, a horvátországi szerbek bábállamának elnöke is, aki a nyilvános véleménynyilvánítás „titkossága" ellenére világos és egyértelmű volt: szavazatával elveti a béketervet. A boszniai szerbek tehát harcukban számíthatnak horvátországi testvéreikre. De számíthatnak-e Belgrádra? A jelekből ítélve Milosevics végleg ejtette Karadzsicsot, aki bő egy éven belül másodszor sem volt hajlandó meghallgatni Szerbia első emberének intelmeit. A boszniai szerbek hajthatatlan vezére nyilván két lapra játszik. Reménykedhet abban, hogy Szerbiát mégis sikerül berántania a háborúba, bár ennek e pillanatban csekély az eshetősége. Bizakodhat viszont abban is, hogy az óvatos és toleráns nemzetközi közvélemény belebocsátkozik az újabb tárgyalásokba, s azokon megmentheti azt a huszon-egynéhány iparilag fontos várost, amelyeket a béketerv értelmében vissza kellene adnia. Tény, hogy a nyolcvan» két szavazóhelyen szabályosan lebonyolították a népszavazást (Belgrád ezúttal megtiltotta, hogy a Kis-Jugoszlávia területére húzódó boszniai szerb menekültek is szavazzanak), annak eredményét tehát nem lehet megkerülni. A várható elutasító „nem" azonban ugyanakkor jeladás is lehet az egyesült muzulmán—horvát seregek számára, hogy fegyverrel szerezzék vissza az elhódított területeket. Valószínűnek látszik, hogy feloldják a bosnyákok elleni fegyverembargót, ebben az esetben a nemzetközi békefenntartó erők minden bizonnyal elhagyják a térséget, ez az alaphelyzet pedig -mindenképpen a harcok kiújulásához vezet. Karadzsics most az ezzel járó veszélyeket is vállalja, mert szemmel láthatólag nem békében, hanem háborúban akar veszíteni. A népe végül is ezt szavazta meg. Eddig hűséges tábornoka, Ratko Mladics viszont hetek óta hallgatásba burkolódzik, s nem tudni, Karadzsics vagy Milosevics mellé áll-e. Márpedig Bosznia sorsáról eddig is elsősorban a katonák döntöttek. Sinkovits Péter Izraeli—palesztin egyezmény incidenssel Aláírták a közigazgatási hatáskörök átadására vonatkozó izraeli—palesztin egyezményt.'Amr Músza egyiptomi külügyminiszter ma érkezik Jeruzsálembe, de nem hajlandó ellátogatni a második világháború zsidó áldozatainak emléket állító Jád Vásem Múzemba. A Gáza-övezetben létesített palesztin autonómia és Izrael határán levő Erez átkelőponton tegnap aláírták a közigazgatási hatáskörök átruházására vonatkozó izraeli—palesztin egyezményt. A múlt hét szerdán Kairóban parafáit egyezmény lényege az, hogy a megszálló izraeli hatóságok Ciszjordá- niában (a jerikói önkormányzat területén túl) már most átadják a palesztinoknak az oktatással, turizmussal. egészségüggyel, népjóléttel és a pénzügyekkel kapcsolatos hatásköröket. Az aláíráson jelen voltak az Egyesült Államok, Oroszország és Norvégia képviselői is. Az aláírási szertartás mintegy két és fél órával eltolódott, mert Nabíl Saat, a palesztin küldöttség vezetője szándékosan később érkezett a helyszínre. Saat megindokolása szerint ezzel a lépésével kívánt tiltakozni az ellen, hogy az izraeli hatóságok vasárnap föltartóztatták a gázai övezetbeli palesztin autonómia területére igyekvő pakisztáni nagykövetet. Manszúr Álén Egyiptomba akkreditált pakisztáni nagykövet a rafahi határállomáson át kívánt a palesztin önkormányzat területére lépni, de az izraeli hatóságok föltartóztatták azzal az indokkal, hogy hazájának nincsenek diplomáciai kapcsolatai Jeruzsálemmel. Saat szerint a pakisztáni nagykövet Benazir Bhutto miniszterelnök gázai látogatásának részleteit akarta megbeszélni a palesztin vezetőkkel. Elképzelhető, hogy az incidens következtében nem kerül sor Bhutto szeptember 4-ére tervezett gázai útjára. Ma érkezik Jeruzsálembe Amr Músza egyiptomi külügyminiszter, aki a vezető izraeli politikusokkal elsősorban a zátonyra futott izraeli—szíriai béketárgyalások fölújításának föltételeiről folytat megbeszéléseket. Izraelben nagy megrökönyödést váltott ki az egyiptomi külügyminiszter előzetes közlése, miszerint nem hajlandó fölkeresni Jeruzsálemben a második világháborúban elpusztított zsidók emlékét megörökítő Jád Vásem Múzeumot. Az Izraelbe látogató külföldi politikusok számára szinte kötelező napirendi pontnak számít ennek a múzeumnak a meglátogatása, amiből az izraeli vezetők nemegyszer politikai tőkét is kívánnak kovácsolni. Egyelőre nem ismeretes az egyiptomi diplomácia vezetőjének a magyarázata, de föltehetőleg azért nem hajlandó fölkéresni a Jád Vásem Múzeumot, mert az aktuális, a megbékélésre vonatkozó napirendi pontokat tartja fontosabb teendőnek. S ezenkívül az egyiptomi népnek az égvilágon semmi köze sincs az európai zsidóság tragédiájához. Hering József VÉLEMÉNY A jobbközép felelőssége A kormány előtt — a hatalom megszerzése után — két lehetőség állt: megvárja a parlament őszi ülését, s a keserű orvosságot akkor nyeleti le a választóival (s a frakcióival), vagy elébe megy az eseményeknek, s nyomban a legkeményebb intézkedéseket teszi. Ez utóbbit választotta. Feltehetőleg több okból: elejét akarta venni annak, hogy az egyéni, választó- kerületekben megválasztott képviselői valamiféle — a választási ígérgetésekre sandító — önállósulási törekvés áldozatai legyenek. Az a keménység, amivel minden más körülményre tekintet nélkül hozta meg a döntéseket, figyelmeztető jel a majdani kormánypadsorokban ülők számára: Su- lor. ne ultra erepidam! Suszter, maradj a kaptafánál! Aztán mindjárt a kezdetekkor meg akarta mutatni a közvéleménynek, hogy az elmúlt négy évben oly sokat emlegetett konszenzuskeresés romantikus álmának vége: ébredni kell, újra itt van felettünk a parancsuralmi rendszer ellentmondást nem tűrő, a közvélemény akaratának fittyet hányó gyakorlat négy évre szóló reneszánsza. Valószínűleg szerepet játszott az elhatározásban az is, hogy — mint az idegbetegnél a sokkterápia — gyors beavatkozással meg kell bénítani a reakcióképességet, s mire a beteg felocsúdik, szinte megváltozott világban érzi magát: nincs világkiállítás, van forgalmiadó-emelés; nincs törvény által előírt nyugdíjemelés, van újabb elbocsátás a közalkalmazottaknál éppúgy, mint a gazdasági élet számos más területén. Nincs inflációcsökkenés. van drasztikus forintleértékelés, a maga számos káros hatásával. Nincs adófegyelem, sem ezt erősítő intézkedés, van bejelentés arról, hogy meg kell adóztatni a vagyonokat. (Ezen belül nincs hivta- kozás a választási ígérgetésekre, de van a helyreigazítás: mindig minden nagyhangú, magabiztos kijelentést helyre kell igazítani, legyen az belpolitikai vagy akár más országok fővárosában elhangzó külpolitikai nyilatkozat.) Az ország legfontosabb közjogi méltósága távol tartotta magát a Szent Istvánra emlékező fővárosi ünnepségektől, de elment Iváncsára, hogy a hajdani görög elvtársakba lelket öntsön, s a vagyonadó ügyével a legvakabb réteget elkápráztassa. (Azt ugyanis senki nem gondolja komolyan, hogy két éven belül ez bevezethető lenne, valószínűleg akkor is csak valami pótlékával ismerkedhetünk meg, de az önkormányzati választások közeledtével ez jól hangzó voksfogó. Arra ugyanez a réteg nem is gondol, hogy e két év alatt a kegyeltek jól megszedik magukat, a vagyonok stabilizálódnak, s marad a hangyaszorgalmú vagyongyűjtők zaklatása s viasko- dása az adóhivatallal.) Ezeket a szembeállításokat lehetne vég nélkül folytatni. Ami már néhány hét után leszűrhető: az a nem egészen egy és negyed millió szavazó — akik mint a víz színén úszó súlytalan bóják, a széljárás szerint hajladoznak ide-oda — most alapos leckét kap a szavahihetőség határairól, a politikusi ráígérgetés széles választékából s a mindezt szükségszerűen követő tényleges gyakorlatból. (Az egy és negyed millió szavazó azt jelenti, hogy az 1990. évi választások kerek 700 000 szavazójával szemben 1994-ben I millió 95(J ezren szavaztak a két kommunista utódpártra.) A tökéletes hírzárlat mind a rádióban, mind a televízióban megvalósult, maradéktalanabbul, mint a kommunizmus utolsó éveiben. A mögöttünk álló négy esztendő folyamán minden reggel arra ébredhettünk, hogy a kormányintézkedés bejelentése után nyomban a független megkérdezett kezdte bírálni hamis retorikával a bekövetkezett eseményt. Most ugyanaz a személy méltatja az intézkedést, aki azt hozta. Valószínűleg úgy tartja a hatalom, hogy nem kell Vazul fülébe ólom, elég, ha a hírközlő eszközöket helyezzük szoros kontroll alá. Arra valószínűleg nem gondolnak, hogy volt már itt ilyen egysíkú hírközlés, a rendszer mégis megbukott. A közelgő önkormányzati választások egyforduló- sak lesznek. A koalíciónak ez a törekvése azt a gondolatmenetet tükrözi, hogy a monolit szavazótábor a koalíciós pártoknál található (egyiknél 1,7 millió, a másiknál kerek I millió), ugyanakkora nemzeti irányultságú pártok ereje szétszórtan oszlik meg a választók között. Ez a körülmény a jobbközépre fokozott felelősséget ró. E pártok vezetői nemcsak taktikai készségből. de politikai bölcsességből is vizsgázni fognak. Az önkormányzatok megválasztásánál más szempontok érvényesülnek, mint a parlamentieknél. A helyi érdekek, helyi törekvések meghatározó szerepet kapnak. Ugyanúgy a jelöltek esetében fontos a helyi megbecsültség, a tekintély, a közösség iránti odaadás, a megvalósítási törekvésekben az elvárhatóság. Nem biztos, hogy a helyi viszonyok között feltétlenül a helyi pártelső a legmegfelelőbb személy. Mostanság sok szó esik az esetleges választási sző-, vétségről, a választások előtti valaminő összefogásról. Ebben az összefogásban szükségképpen háttérbe kell szorulnia egy-egy párt presztízsszempontjainak, s előtérbe kell hogy kerüljön a valóban közös cél: a helyhatóságoknál is annak a lehetőségnek a megteremtése, hogy a jobbközép világképe, a választók iránti elkötelezettsége, s nem utolsósorban a kiválasztott személyek rátermettsége legyen a jelölés alapja. Okos, meggyőző ráhatással, írásban is rögzítendő közös program meghirdetésével meg kell ragadni a kézenfekvő lehetőséget. A fentebb említett egy és negyed millió választó — amelyik a jelenlegi kormánynak megnyerte a választást — feltehetőleg és nagy számban el sem megy szavazni a kiábrándultsága, csalódottsága miatt. A másik része új irányzatot választ magának. Ahhoz, hogy dönteni tudjon, olyan garnitúrával kell kiállni a porondra, amelyik alkalmas a rokonszenv elnyerésére. Eszerint kell a választásokra készülni, s a választások előtti kötelező összefogást megvalósítani. Francia- országban a jobbközépet több párt alkotja. Mihelyt ösz- sze tudtak fogni, a baloldal nem tudta elkerülni a katasztrofális vereséget. (Harsányi László)
