Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-29 / 201. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. AUGUSZTUS 29.. HÉTFŐ Ú Nemzetiségek találkozója Pomázon Kincsünk a népi kultúra (Folytatás az I. oldalról) Kérdésemre elmondta: ez az első ilyen jellegű rendez­vény Pomázon, amivel ha­gyományt szeretnénk teremte­ni. A Falu-Ház Egyesület az­zal a céllal jött létre, hogy a hazai végóráit élő kézműves kultúra kihalófélben levő kin­cseit gyűjtse össze, és oktas­sa, hogy ez a tudás ne vesz- szen el. Amit nagyanyáink tudtak, mi már csak sejdít- jük, és a gyerekeink már haj­lani sem fogják. Itt a nemzetiségek talál­koznak — mondta, tudniillik a nemzeti kisebbségek job­ban megőrizték a kézműves­kultúrát, hiszen zártabb kö­zösségben éltek. A hazai — hivatalosan jegyzett — tizen­három kisebbségből nyolc van jelen ezen a rendezvé­nyen. Először csak a pomázi nemzetiségekre gondoltak, de utána rájöttek, hogy nem akarják a nemzetiségeket el­választani egymástól, épp el­lenkezőleg! így duzzadt fel ilyen szépen a jelentkezők és résztvevők tábora, és ezzel együtt a program is. Arra a kérdésre, hogy mi­ért éppen az Udvaros csárda és a lovarda ad otthont a ta­lálkozónak, Szakái Zoltán el­mondta: Pomázon nincse­nek nagy nyílt terek, nincs parkosított főtér, így esett a választásuk a lovardára, hi­szen a lovas kultúra is a nemzeti kincsünk egy része volt valaha. Ezeket jó volna feleleveníteni, ettől leszünk európaiak. — De azt hiszem, hogy Szent István után senkinek sem kellene megmagyaráz­ni, hogy egy nemzeti kultú­ra miért több attól, ha ki­sebbségi kultúrák gyarapít­ják — összegezte vélemé­nyét. Még péntek délután Ku­lin Imre polgármester ün­nepnyitó szavait követően a különféle nemzetiségekhez tartozó pomázi gyerekek mondtak anyanyelvükön be­köszöntőt, ezt követően Farkas Annamária és Gefi­ner Marci énekeltek. A per­gő ritmusú műsorban őket a világszerte ünnepelt, dél­szláv zenei hagyomány ápo­lásának szolgálatába sze­gült együttes, a Vujicsics koncertje követte, mely — 1974-ben a helyi néptánc- csoport zenekaraként indult világhódító útjára, hogy folkfesztiválok, világpódiu­mok állandó vendége le­gyen — idén kerek évfordu­lóhoz, megalakulásuk hu­szadik születésnapjához ér­kezett. A zene nyelvén közvetí­tett üzenetek sorában őket a méltán népszerű, sajátságo­sán varázsos Kalyi Jag fel­szabadult, többször visszahí­vott, -tapsolt repertoárja kö­vette, a műsorban azután a környező települések zene­karai és táncegyüttesei lép­tek fel. A pénteki rendezvé­nyek sorát hajnalig tartó össznépi vigadalom, dél­szláv táncház zárta. A széles kitekintést nyúj­tó, gazdag nemzetiségi ze­nei kultúra avatott tolmácso- lóit hallgatva, örömünkbe egy kis üröm is vegyült, hogy míg mi itt önfeledten oldódunk, addig délszláv szomszédainknál tovább dúl — megfékezhetetlenül a gyilkos pusztítás. (balázs — simon) Könyvespolc Ezeregyszáz esztendő (Megújuló történelem) A könyvet írta és szerkesztet­te Hegedűs László, akiről any- nyit kell tudnunk, hogy szem­léletét döntően piarista diák volta, hite és az 1956-os forra­dalom, illetve az azt követő életfogytig való elítéltetése, valamint az 1963-as amnesz­tiáig tartó elzártsága feltétle­nül meghatározza. Nagy Imre temetésének egyik veze­tője, egy ideig a Történelmi Igazságtétel Bizottság (TIB) ügyvezető elnöke volt. A szép kötet az általa vezetett Littera Gmk gondozásában, az ő esztétikus és praktikus ti­pográfiájával jelent meg. A Megújuló történelem al­címet viselő történelemkönyv a magyar történelemmel fog­lalkozik, a magyarság gyöke­reitől a rendszerváltás első hó­napjaiig. Vélhetné az olvasó, hogy több kötetről van szó. Ne vélje: egyetlen, távolról sem ormótlan könyv Hege­dűs munkája, tiszta szerkeze­tű, csupán a lényegre szorít­kozó alkotás, amiből persze nyomban kitűnik, hogy pusz­ta valója is bírálata az elmúlt évtizedek történelemoktatásá­nak. Elsősorban azért, mert nem vész el a részletekben. Ahol mégis lazul valamelyest a mívességében is szikár szö­veg, ott Hegedűs forrásainak részben apadása, részben mi­nőségi hanyatlása érezhető. Ezt úgy értem, hogy a máso­dik világháborút megelőző ré­szekig — tehát a jobbra-balra elpártosodásig — hatalmas tényanyagra és szilárd világ- szemléletre támaszkodhatott. Elsősorban, valószínűleg, Ba- lanyi György történész, ke­gyesrendi tanár mindmáig mellőzött hatalmas életművé­re, illetve amennyiben talán nem, annyiban kongeniális történészek műveire: egykori tanulmányaira. A lehető legjobb alapokon nyugszik a könyv, tiszta, egy­séges világképe — leszámít­va a munkásmozgalom-törté­neti dolgozatok patologikus pártosságát — fél évszázada páratlan e tekintetben. A fentiekből következően ez a kötet részben a forrás­anyagot dolgozta fel mint vá­zat. ami imponáló alapossága miatt (bőség zavara) hatal­mas, ám jól megoldott fel­adat, hiszen nem csupán a lé­nyeg lecsupasztott logikáját kellett kibontani, hanem ki kellett emelnie azokat a ténye­ket is, amelyek valóban hatot­tak történelmünk egészére. Másfajta művekhez idomítot- tan legelőször a reformáció szinte teljes negligálása lep meg, azonban az egész szem­pontjából valóban legfeljebb annyi a jelentősége, amennyit Illyés Gyula A reformáció) genfi emlékműve előtt című versében is olvashatunk. Mindebből egyfajta katolikus alapvetésű ökumenikus szem­lélet tűnik elő, amely a maga természetéből adódóan elfo­gulatlanul beszél a hazai zsi­dóság szerepéről, többek kö­zött arról, hány család kapott nemesi címet vagy vált arisz­tokratává, sőt felsőházi taggá, viszonylag röviddel azután, hogy az e tekintetben elfogu­latlan, független magyar par­lamentnek módjában lett megadni a teljes egyenjogúsá­got. Miközben effajta össze­függések plasztikusan meg­mutatkoznak e könyvben — bizonyára terjedelmi okok mi­att — annyira vékony az oszt­rák hatalom rendőrállamának uralmával foglalkozó rész, hogy annak súlya nem mérhe­tő, ám ennek folyománya­ként természetesen kimarad a kommunista rendőrállam néma terrorjának máig ható görcse. Ez ugyan nem érző­dik ezen a könyvön, a Kádár­rezsim anyaga mégis nélkülö­zi a kezdő fejezetek mélysé­geit. (Miniszterelnöki Hivatal. 1994) Szitányi György Régi hangulatot idéző fiatal zenekar Zenés sördélutánok Törökbálinton A fúvószenekar a törökbálinti zenepavilonban A szerző felvétele Az idősebb vendége- »ijQjiS. két régi óbudai kis- kocsmák hangulatá- ra emlékeztetik a tö­rökbálinti sördélutánok. Min­den hónap utolsó vasárnapján hagyományos — zenével, tánccal egybekötött — batyus- bál jellegű sördélutánt rendez­nek Törökbálinton, a helyi kultúrház udvarán. A főváro­siak is szívesen felkeresik az alig 12 km-re fekvő sváb köz­séget egy-egy kellemes zenés est kedvéért. Utódnevelés fúvósoknál A törzsközönség télen is el­jön. amikor az est állandó közreműködője, a „Großtur- waller Musikanten” (Törökbá­linti Fúvószenekar) a belső te­remben játszik. Erdősi András, a népszerű együttes számykürtöse és egy­ben titkára, szívesen beszél a szünetben a törökbálinti fú­vószenei hagyományokról és az idén ötéves jubileumát ün­neplő zenekarról. Megtudjuk, hogy a mai sváb fúvószeneka­rok ősei a katonazenekarok voltak. A községbe mintegy háromszáz évvel ezelőtt tele­pültek be a Bajorországból ér­kező németek, s egy évszá­zaddal ezelőtt is még négy-öt kisebb fúvószenekar műkö­dött itt. Ma szinte minden sváb községben van egy-egy „Blaskapelle”. A „Großturwaller Musi­kanten” elődje az „Offner Bergland Kapelle” volt, mely­nek karmesteréről. Troli Já­nosról nagy tisztelettel emlé­kezik meg Erdősi András. Az idős, ma már hatvenéves kar­mester és zeneszerző húsz éven át vezette a zenekart, s úgymond ő „nevelte ki” a fia­tal muzsikusokat. Mindig fel­vett 3-4 fiatalt az együttesbe, hogy átadja a hagyományok tiszteletét és a régi sváb nép­zene szeretetét. A mai zene­kar is az ő nyomdokain jár. vezetőjük. Bán László, szin­tén hangszerel és komponál is. Próba és teljesítmény — így valóban változatos le­het a repertoárjuk — jegy­zem meg. — A fúvószenén belül is igen sok irányzat és műfaj kö­zül lehet választani — vála­szolja —, együttesünk célja elsősorban a régi német nem­zetiségi zene népszerűsítése, de játszunk mai modem cseh és szlovák fúvósmuzsikát is, de jártasak vagyunk az egyhá­zi zenében is. Legutóbb Schu­bert Német Miséjét adtuk elő a Pilisszentiváni Vegyeskó­russal, itt, a törökbálinti temp­lomban. Kérdésemre, hogy mikor jut idejük gyakorolni, hi­szen amatőr zenekarról van szó, elmondja: minden sza­badidejüket a zene tölti ki. A fellépések mellett heti egy alkalommal gyakorol­nak, és ilyenkor mindig ta­nulnak valami újat is. Átlag­életkoruk 30—40 év között van, s minden szervezési és egyéb problémát a zeneka­ron belül oldanak meg. — Most augusztusban jele­nik meg egy műsoros kazet­tánk — mondja terveikről — régi és modem sváb fúvósze­nei darabokkal. Májusban a Magyar Rádió élő műsort ké­szített velünk, ezek sajnos még nem kerülnek üzleti for­galomba, de a zenekar törzs­helyén, a törökbálinti kultúr- házban (Munkácsy M. u. 83. alatt) megrendelhetők, megvá­sárolhatók. Van még egy ked­ves tervük: ez év októberében nemzetiségi napot szeretné­nek rendezni a községben, amelyre meghívnák a kör­nyékbeli fúvószenekarokat és táncegyütteseket, s remélik, hogy ezzel hagyományt te­remtenek majd. — A zeneszeretet továbba­dása és a hagyományőrzés szép feladat, de egyben költsé­ges is. Honnan kapnak erre támogatást? — Szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a törökbálinti önkormányzat anyagi eszkö­zökkel is segíti tevékenysé­günket és idén a Pest megyei önkormányzattól is jutalmat kaptunk „a zenei kultúra ha­gyományőrző ápolásáért”. Ha távolabbi helyeken lépünk fel, magunk álljuk az utazás költségeit, s a hangszerek, kot­ták, ruhák is pénzbe kerül­nek. Még egyszerű formaru­hánk van, de szeretnénk egy sváb szabómesterrel népi vise­letét készíttetni, ez azonban egy vagyonba kerülne. Kinek kell a fúvószene? Sajnos, mind a klasszikus, mind a népi fúvószenedara­bok ritkán hallhatók a rádió­ban, pedig több kitűnő zene­kart is említhetnék, akik igé­nyes muzsikát játszanak, pl. a BKV Fúvószenekara, az Ábo- nyi vagy a Dunakeszi Ifjúsági Fúvószenekar. Amikor csak te­hetjük magunk is rendszere­sen járunk koncertekre és fi­gyelemmel kísérjük az újdon­ságokat. Tapasztalataim sze­rint az emberek szívesen hall­gatják a népszerű fúvószenét... A törökbálinti fúvószene­kar Németországban is szíve­sen látott vendég, minden év­ben turnéznak a Szigetújfalusi Tánccsoporttal vagy önállóan. Lendületes előadásmódjuk, változatos műsoruk mindig há­lás közönségre talál. Ezt bizo­nyítják a törökbálinti hangula­tos sördélutánok is, melyekre szívesen látják a zenebarátokat. Muth Ágota Szvorák Katalin és barátai Erdősi Ágnes felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom