Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-26 / 199. szám
$ PEST MEGYEI HÍRLAP VELEMENY 1994. AUGUSZTUS 26.. PENTEK Vigaszkeresés helyett tiszta látás N éhány nappal ezelőtt nagyobb létszámú baráti társaságban, ahol román tanárokkal, muzeológusokkal voltunk együtt, megszólalt az egyik vendég. „El ne higgyétek már, hogy a kolozsvári ásatási felhajtást őszinte szívű románok rendezik. Mi is megtanultuk — elég keservesen —, hogy ha nagy bajok voltak, vagy vannak az országban, a politika, hogy a figyelmet elterelje, mindig kitalál valamit. Ez a mostani, mi magunkat is bosszantó cirkusz azért történik, mert nem tudnak kibontakozást találni gazdasági bajaink orvoslására. Azt is higgyétek el, hogy a nacionalista gyűlölködés tüze kihűlőben. Sokan, egyre többen elkezdtek gondolkodni, józanodni és aggódni a holnap felől, mert ez az európai házba való töre- kedés nem olyan egyszerű, nagy ára lesz annak. Értelmiségünk jobbik fele erről is elkezdett elmélkedni.” Elrestelltem magam. Gyakran egy-egy rosszindulattal történő intézkedés, vélemény, sőt törvény megszületése nyomán hajlamos vagyok magam is a teljességet elítélni. Az egész szomszédságot. Meg kell tanulni, hogy ilyen esetekben nem a nép igaz akarata érvényesül, hanem a közöttük is hatalmon lévő, minden viszályt idegen érdekekből mindnyájunk ellen szító kisebbség terrorja nyilvánul meg irántunk. Baj volna, ha Kelet-Euró- pa kis népei egymásra találnának! Ez volt Bécs érdeke, megelőzően a Portáé, de ezt követte Berlin és Moszkva is teljes hűséggel. Az ugyancsak meggyőződésem, hogy a nálunk külpolitikát művelő dilettánsok ide-oda kapkodó; nyilatkozom-visszavonom, bocsánatot kérek, nem tudni, miért és kitől — politikai vezetés —, ártalmára lesz még azoknak is, akikhez úgymond közeledni kívánnak. Inkább azon kell eltűnődni, mi munkál a mélyben? Hol található az a levitéz- lett és a felszínről eltüntetett internacionalista' érdek, amely túlélte a forradalmakat, az átalakulásokat, a szovjet birodalmi összeomlást, és mindezek ellenére létezik, bomlaszt, szerveződik még akkor is, ha nincsenek távlatai. Mert azok soha többé nincsenek! Akkor hogyan maradhattak meg szinte minden kommunista diktatúrából szabadult országban viruló sejtjeik, amelyek képesek visszafordítani az egészséges kibontakozást? Ne legyünk többé vakok, vegyük végre észre, hogy létezik egy titkos hatalom, amely Litvániától Lengyelországon át nálunk is mozgatója volt a visszarendeződés folyamatának és bennünket is, főleg a saját kerítésükön túl nem látó félrevezetetteket ismét és rútúl becsapták. A nagy többség sajnos elhitte; csak általuk lehetséges az anyagi felemelkedés, kizárólag vezetésükkel lesz szőlő is, meg lágy kenyér, kifejezetten ők szavatolják, hogy mindenki munkát kaphasson, újra elhelyezkedhessen, és számunkra az egyetlen úton, az ő kitaposott útjukon jutunk nem Európába, de a (kommunista) Kánaánba. A kommunista jelzőt farizeus módon most elhagyják. És a hiszékenyek, a tömegek, a litván és lengyel becsapottak nyomán mindezeket nálunk is elhitték, és rájuk szavaztak. Most, hogy bebizonyosodott; nincs jólét, csak új, szocialista típusú nyomor, nincs szabadság, csak új félelem régi módra, minden rosszat-átkot- mocskot a négyéves alig jó- zanodás ellen fordítanak, mert ugye anyagi romlásunkat nem a negyvenöt éves szovjet szocialista mivoltunknak köszönhetjük, hanem kifejezetten az elmúlt négy esztendőnek, amelynek ők nem lehettek korlátlan urai — kivéve a sajtót —, ahol háborítatlaFöldben rejlik az igazság? Hogy Tőkés Lászlót idézzem, „ismét ideje van a szólásnak”, segélykiáltásnak, mert mint köztudott, a kolozsvári xeno- fób, nacionalista, totalitarista, jogállamellenes erők, élükön Gheorghe Funar polgármesterrel azt agyalták ki, hogy a kincses város védett történelmi központját feldúlják és a Mátyás-szoborcsoportot elköltöztetik, netán lerombolják. Szégyen, hogy ide jutottunk, hallottuk a Polgári Szövetség nevében beszélő Doi- na Cornea asszonytól nemrég Kolozsváron a külföldi sajtóképviselők számára megtartott sajtóértekezleten. Cornea asszony rámutatott arra is, hogy az akció nem csupán a város történelmi, kulturális öröksége ellen elkövetett merénylet, hanem propagandísztikus, politikai célokat szolgál. A román és magyar lakosság közös szimbólumát jelentő, Kolozsváron született Mátyás király szobrának elmozdításával olyan méretű elégedetlenséget válthat ki, amellyel eltereli a figyelmet az ország gazdasági-politikai csődjéről. Tőkés László püspök szerint is a kolozsvári polgármester mindössze eszköz a bukaresti hatalom kezében, amellyel Er- dély-szerte magyarellenes politikáját végrehajtja. Funar elvakult románjai azt mondják, hogy a magyarok félnek a földben rejlő igazságtól, szerintük a „Szamosba Mátyással!, vagy vigyék Magyarországra, ott aztán nézhetik”, és aki az ásatások ellen fáradozik, az mind irredenta és a román nép ellensége. De a „beetetett” tanítványokon ne bot- ránkozzunk meg, hiszen „jó tanítómesterük” néhány hete a városházán, úgymond egyezkedés, megbékélés érdekében összehívott rendkívüli tanácskozáson szokásos stílusában közölte: az ásatások azt is bebizonyíthatják, hogy egy bizonyos kor után itt még magyarok' is éltek. Ezért pedig az RMDSZ-nek illene anyagilag is támogatni a munkálatokat... Az ülés végén a következő szavakat intézte az RMDSZ-tanácsosokhoz, szó szerint idézem: „Térjetek végre észhez! Két hete terrorizáljátok a várost! Azt hiszitek, hogy a főtér a tiétek? Jegyezzétek meg végre, hogy Romániában éltek, és nincs jogotok a polgári engedetlenség eszközével élni! Őrizzen meg a Jóisten benneteket attól, hogy szándékainknak ellenálljatok! Türelmünk elfogyott! Dicső múltunk értékeinek a felszínre hozatalában senki sem akadályozhat meg bennünket. Az RMDSZ pedig különösképpen nem! Hogy képzeli az a 20 százalék magyar, hogy ő fog nekünk diktálni, és megmondani, hogy mit tegyünk, és mit ne tegyünk?! A pimaszságnak is vannak határai! Az RMDSZ-tanácsosok szemtelensége odáig fajult, hogy még magyarul írott dokumentumokat is osztogattak a tanácsban! Ez már több a soknál! A magyarok távozzanak innen, menjenek külföldre!” Azóta sajnos tudomásul kellett vennünk, hogy a román kormány jóváhagyta az ásatásokat. Kolozsvár főterén most gépfegyverrel és fúrógéppel keresik az igazságot, amiről ezentúl hiteles tájékoztatást csak a szoborcsoport fölött rémülten röpködő galambok adhatnak, ha időközben le nem puffantották őket... Széki Soós János nul tartották meg uralmukat. Tehát az ideológia, amely ' a legfontosabb ismertetőjegye a kommunista világuralom harcosainak, az, hogy minden dühüket, gonoszságukat, hazugságaikat a négyéves szabad, független, új Magyar- országot teremtő próbálkozás ellen kell fordítani. Ennek érdekében hirdetik, hogy itt négy év alatt fa- siszta-antiszemita-naciona- lista restauráció történt, s ők, a mártírok áldozatával ezt megakadályozták. A módszer, amellyel az új hatalmat meg kell erősíteni: szövetségek keresése a régi bolsevik hagyományokra támaszkodó, a szomszédságban található elvtársak segítsége, természetesen magyarellenes engedmények árán is. Miközben a világot arról kell tájékoztatni, titkos anyagok kijuttatásával tervszerűen és alattomosan, hogy a magyar nagyhatalmi törekvéseknek — amelyek nem léteztek — ők demokratikus módszerekkel óhajtanak véget vetni. A módszer másik belső sajátossága, mindent az anarchia mesterséges megteremtésével kell elérni, amelynek fortélyait, fogásait érvényesítik, hiszen ez az, amit tökéletesen elsajátítottak a régi szovjet időkben. A hatalom megszerzésében Lenin elvtárs tökéletesítette az anarchia fegyverét leghatásosabban Oroszország meg- kaparintására. Az anarchia időleges felszámolása után Sztálin a diktatúrát tökéletesítette odahaza, de a megszállt országokban, így hazánkban is — a politikai átmeneti korszak idején, 1944—1947 — az anarchia fegyverével szeletelték le a nemzeti jellegű pártokat, s a diadal itt is a kommunista diktatúra teljes bevezetése lett. Interná- lótáborok, börtönök, ide- odatelepítések, besúgórendszer, egyházak szétbomlasztása, végül a családok ellen indított irtóhadjárat, amelynek érdekében a magzatok öldöklését is törvényesítették. Az elmúlt négy esztendő alatt ismét a régi bevált, oly sok nevezetes győzelmet hozó anarchia fegyveréhez nyúltak a híres felforgatok. Természetesen gondosan elhallgatták a lényeget, ezt a fogalmat ki sem ejtették szájukon, helyette meghonosították a liberalizmus sajátságos eszméjét. Ennek a nálunk bevezetett liberalizmusnak ugyanis semmi köze nincs a klasz- szikus liberális eszmerendszerhez. Hazai létrehozói voltak maoisták, Gramchi— Amiről te beszélsz, azért már a hatórás hírekben bocsánatot kértek. Jelenszky László rajza Garaudy-követő olasz utat járók, Che Guevara-hívők, sőt reformkommunisták is, de minden részükről kifelé hazudott új ideológiának az alapja az anarchia volt. A felfordulásban, az összevisszaságban legkönnyebb meggazdagodni, hatalomra szert tenni, előbb titkosan, majd egyre nyíltabban színre lépni, de soha nem felfedett arccal, mindig valaki másik háta mögött megbújva, és onnan diktálni, irányítani, ha kell, terrort bevezetni, és minden változás után úgy előállni, mint akik makulátlanul átélték a megpróbáltatásokat (amit maguk idéztek elő), majd úgy bemutatkozni, hogy bármilyen megújulás csak velük, általuk, rajtuk keresztül érvényesülhet. És ezt a nyilvánvaló áltatást addig ismételtetik a legnagyobb hatalmat bíró sajtóval — mely mindig és minden esetben az övék volt és maradt —, amíg a tömegek belefáradnak, elfásulnak, a végén rájuk hagyják, sőt még el is hiszik. Új anarchiateremtés át- kos korszakába jutottunk tisztelt olvasók, liberálisaink segítségével és jóvoltából, és most éppen a gazdasági ellehetetlenülésünk fázisának bevezetését éljük. Magyarán, el kell szegényedni teljesen, a nyugdíj legyen újra pártkönyörado- mány, a munkahely kegy azok számára, akik kiérdemlik, külpolitikában pedig teljes összefogás mindenkivel, aki magyarellenes. Újra be kell épülni az egyházakba, sőt új gyülekezetét is létre kell hozni (már van ilyen!), ahol egészen más keresztény törvények és igazságok az érvényesek, végül minden nemzetfelemelő próbálkozást le kell törni oly módon, hogy az erkölcsi kár, mely minket ért, nemzedékekre kihatással legyen, hiszen a magyarok megbízhatatlanok. Elég a világkiállítás példáját idéznem. A liberális anarchia megkezdte országlását. Hogy meddig lesz képes. hatalmát kiterjeszteni? Könyörtelenül ki kell mondani: rajtunk múlik. Minden változásunk kezdete, ne tessenek többé bedőlni a liberális hazugságoknak, akkor még megmenekülhetünk ország vesztesből, népzüllesztésből, újgyarmattá süllyesztés igájából, mert az új anarchia jóvoltából Magyarország számára ez az ördögi cél. Magunk sajnálása helyett a tiszta látás, a keresztény hitbe vetett bizodalom, a nemzethez tartozás visszavonhatatlan törvénye kell eligazítson mindnyájunkat, mert az anarchia hirdetői ismét beépültek, akárcsak régen az egyházakba, az ön- kormányzatokba, és az csak természetes, hogy az Országgyűlésbe is. Készen állnak szétverni mindent, ami érték, ami hagyomány, ami magyar. A tisztánlátás politikai apostola, Ady Endre keserű sóhaja bizony most is érvényes: „Embernek lenni szégyen és csúf. De mégis a régi Hit éget: Marad Ember, a Régit vallva S szavát egy Isten tán meghallja.” Fábián Gyula
