Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-26 / 199. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. AUGUSZTUS 26., PÉNTEK 7 Anyanyelv Tokkal-vonóval A szóláskincs szemléletességre, képszerűségre törekvő nyelvünknek mindig igen fontos alkotóeleme volt; elég ha ilyen szólásokra, kifejezésekre gondolunk: leteszi a ga­rast, kivágja a rezet, rendben a szénája, egy füst alatt el­végzi, körmére ég, több is veszett Mohácsnál, nem enged a 48-ból, sokan vannak, mint az oroszok stb. stb. A szóláskincs is állandóan bővül, gazdagodik, újabban a sport meg a tévé s az autózás nyelvéből is (csont nélkül, fű alatt, a léc alatt, belóg a képbe, kilóg a képből, a hiba nem az én készülékemben van, gázt ad, ötödik sebességre kapcsol stb., stb.) A zene, a hangszerek is számos szólással gazdagították a nyelvet: egy húron pétidül, ugyanazt a nótát fújja, szin­tén zenész stb. Hozzájuk csatlakozik újabban a tokkal-vo- nóval. Egy értekezleten hallottam a közelmúltban: „átvet­te az egyház a gimnáziumot tokkal-vonóval, a régi tanári karral”. Azóta többször is. Nyilván a hegedülés fogalomköré­ből teijedt el, de hogy mikor hangzott el először (talán egy kabarétréfából vagy operettből, mint a Lepsénynél még megvolt vagy a szintén zenész?) — arról nem tudni. A történelmi tárgyú szólásmondások (a nem kerget a tatár, a már említett több is veszett Mohácsnál (amiből a csípős pesti nyelv több is veszett Mohácsinénál-1 csinált) mellett a szabad királyválasztás mozzanata, Mátyásnak a befagyott Duna jegén közfelkiáltással történt megválasztá­sa is kezd szólássá válni, olyan értelemben, hogy teljes egyetértéssel, egyhangúlag. Egy értekezleten hallottam: „akkor tehát a Duna jegén közfelkiáltással elfogadtuk". Ezt így csak mi magyarok értjük, egy fordító, aki szóról szóra akarná fordítani, nem tudna a Duna jegén-ne\ mit kezdeni. Történelmi élmény hatása alatt született ez a szólásha­sonlat is: annyian vannak, mint az oroszok, de újabban — hogy már nem jelentenek (legalábbis egyenruhában) — mindennapi látványt, inkább ez járja: annyian vannak, mint a kínaiak. S ők valóban egyre többen tűnnek föl ná­lunk, megtöltve új tartalommal a korábban csak statiszti­kai adatokból táplálkozó szóláshasonlatot. Szilágyi Ferenc Angol színpadon Csáth Géza regénye Apa és fia a Vármegye Galériában Művészetük értelme a bizakodás Simon Endre: Magyar Golgota (olaj) A világ legnagyobb színházi, film-, képző- és zeneművé­szeti összejövetelén, az Edin- burgh-i Fesztiválon, ahol évente három hétig az egy főre jutó művészet messze meghaladja a felfoghatóság határát, ezekben a napokban mégis nagy figyelmet keltő si­kerrel szerepel a Walesi Nem­zeti Színi- és Zeneakadémia színházi csoportja Csáth Géza „Kicsi Emma” című re­gényének színpadi változatá­val. A művet a magyar Fekete Péter, a Cardiffban működő walesi akadémia tanára alkal­mazta színpadra és rendezte. Fekete Péter eredeti tanult szakmája bűvész, majd a walesi akadémia rendező sza­kán is diplomát kapott. Sokol­dalú felkészültsége hozzájá­rult a darab sikeréhez: Csáth Géza lebegőmorfium-világát, a gyermekből előtörő felnőtt­Nyolc bemutatót tervez az 1994—95-ös színházi évad­ban a Budapesti Kamaraszín­ház vezetése a Józsefvárosi Nagyszínházban, a Károly körúti, illetve a Shure Stúdió­ban — jelentette be Szűcs Miklós igazgató a színház évadnyitó társulati ülésén. Az éves műsorterv ismertetése előtt a színészek arról is érte­sülhettek, hogy társulatuk eb­ben az évadban több új tag­gal, köztük három „nagy név­vel” is bővült: a Budapesti Ka­maraszínházhoz szerződött borzalmakat a walesi színé­szek játékán kívül az előadás­ba épített nyolc igen hatásos illuzionista varázslat — lebe­gő nő, eltűnő személyek, akasztás — is megjeleníti. Az előadást Csáth Géza kedvenc Bartók-zenedarabjai kísérik. Az edinburghi Harry Younger Hall előadótermé­nek közönsége a hét elejétől láthatja e különleges darabot, amelyet a színészek az osz­tályteremnek berendezett színhelyen a nézők közé ke­veredve adnak elő. Bár az edinburghi közönség igen képzett, azért elkél Fekete Pé­ternek a műsorfüzetbe írott fi­gyelmeztetése: „A csoda, a trükk csak eszköz — a lé­nyeg az üzenet.” (A walesi akadémia idén májusban egyébként a buda­pesti Merlin Színházban is fel­lépett a „Kicsi Emmá”-val.) Gábor Miklós, Voss Éva és Egri Márta, akik számos em­lékezetes színházi és filmsze­repet alakítottak már az el­múlt években-évtizedekben. Rajtuk kívül a józsefvárosi társulathoz csatlakozott Ko- csó Gábor, Egyed Attila és Kaszás Mihály, valamint a ne­ves rendező, Ruszt József is. Az éves műsorterv szerint az évad első bemutatója, Calde­ron Álhatatos hercege Ruszt József rendezésében a Károly körúton kerül színre szeptem­ber 26-án. A Bizakodás esztétikája cím­mel rendezett kiállítást ezekben a napokban két marosvásárhe­lyi festőművész, Simon Endre és Simon Zsolt a fővárosi Vár­megye Galériában. Közös kiállí­tásuk megrendezésével ismét kortárs erdélyi alkotók bemuta­tására vállalkozott a galéria. Mindkét művésznek ez a kiállí­tás az első budapesti egyéni tár­lata és egyben bemutatkozásuk a magyarországi szakma előtt. A tárlat a két alkotó munkássá­gának jelenlegi stádiumát hiva­tott bemutatni, annak az útnak a jelenlegi helyét és állapotát, amelyet a tanulmányoktól kezd­ve saját egyéniségük vállalásá­val az erdélyi és egyben euró­pai örökségekhez kötődően a mai napig megtettek. A két alkotó a kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán vé­gezte tanulmányait, Simon End­re 1960-ban, fia, Zsolt 1988-ban szerzett diplomát. Több egyéni és csoportos kiállí­táson vettek részt Erdélyben és a határon túl is, 1993-ban Ma­rosvásárhelyen együtt rendez­tek hasonló jellegű kiállítást. Indul a Ribári Színpad Valamennyi művészeti ág szellemi műhelyeinek ott­hont kíván nyújtani az idén tavasszal megalakult Ribári Művészeti Alapítvány. A művészeti társulás nyitott az érdeklődők előtt. Tevékeny­ségének alapvető fokmérője a kultúra minden területén csakis az lehet, hogy igé­nyes, színvonalas rendezvé­nyekkel szolgálja a pesti pol­gárt. A névválasztás ugyan­akkor tudatos tisztelgés Ribá­ri Géza ügyvéd emléke előtt, aki a vészkorszak idején fel­lépési lehetőséget biztosított az eltiltott művészeknek, és színházat teremtett e falak között — mondta Beer Iván, az alapítvány kuratóriumá­nak elnöke a Wesselényi ut­cai Goldmark-teremben a be­mutató sajtótájékoztatón. Füzesi Róbert művészeti igazgató a Ribári Színpad te­vékenységéről szólva el­mondta: Molnár Ferenc , Já­ték a kastélyban” című da­rabját tűzik műsorra első­ként, november közepén. A vígjátékot Balázs Péter ren­dezi. Simon Zsolt művei az ala­pos ábrázolás jellemrendszerét megőrizve próbálja őszintén áb­rázolni a világot — hallhattuk a megnyitón Murádin Jenó' mű­vészettörténésztől, aki. így foly­tatta: Simon Endre 26 évig volt a marosvásárhelyi képtár egyik vezető egyénisége, most új kép­csarnoka van, szimbólumokkal és allegóriákkal alkotva meséli el élete elmúlt 5 évét. Kérdésemre, hogy mennyire hatott egymásra apa és fia mű­vészete, Simon Endre elmondta: — Nem is akarunk hatni egy­másra, soha nem akartam befo­lyásolni a fiamat, mert akkor életműve csak utánzás lenne. A mesterséget meg kell tanulni és utána hátat kell fordítani a mes­ternek. Csak így tud kifejlődni a művész egyénisége, de min­dent megtettem, hogy fejlesz- szem őt, ezért hároméves korá­ban a kezébe adtam a legdrá­gább és legjobb anyagokat, et­től kezdve egész nap gyönyörű­en festett. Zsolt egyébként szob- rászatot, festészetet tanult, a mesterképzőt grafika szakon vé­gezte az idén. A lírai realizmus jegyében alkotó Losonci Lilla festő­művész alkotásaiból nyílt kiállítás Szentendrén az Im­mánuel Galériában. A tár­lat megnyitóján, amely a Szent István-napi ünnepsé­gekhez kapcsolódott, Fe- ledy Balázs, a Világkiállítá­si Programiroda kulturális igazgatója méltatta a mű­vész munkásságát. Losonci Lilla eddig 111 önálló kiállításon mutatko­zott be itthon és a nagyvi­lágban. A festőművész egyéni hangvételű montázs­képekben összegzi külföl­dön szerzett élményeit és felismeréseit. Egyiptom­ról, Párizsról, Indiáról, Isz­tambulról, Buharáról és Szentpétervárról születtek művei. Természetesen első­sorban magyarországi be­nyomásait festi. Megörökí­tette Budapest nevezetessé­geit, a Dunakanyart, Ocsát, Szentendrét, valamint Jász­berényt, mindazokat a he­lyeket, ahol élt és alkotott. A virágcsendéletek mellett Szentendréről külön cik­lust is készített. A tárlat Szobrászkodnak is mind­ketten, de a szépművészet majd minden ágát művelik: li­nómetszetet, rézkarcokat is készítenek. Simon Endre további céljai­ról elmondta: sokáig a maros- vásárhelyi Új Élet című újság művészeti szerkesztője volt, ma már azonban csak a művé­szetnek él. Még nagyon sok mindent akar megfesteni. Sebestyén Mihály művésze­ti kritikus írja a két művészről egy helyen: „képeik önkénte­lenül is magukon viselik az er- délyiség mítoszoktól nem mentes vonásait; témaválasz­tásuk az életérzés szorongá­sokból kifelé tartó igyekvés közös akarata löki a felszínre ezeket a víziókat. Elszakadá­suk a valóságtól nem végle­tes, övék az ábrázolás kísérle­té, a megkísértés pátosza, hi­telteremtése.” Ezek az alkotások ugyanis hitük szerint különböző tech- nikájúak. és festői plasztikai eszközeik ellenére ábrázolá­sok, vallomások a látomások­ról. Alkotóik nem fordítanak hátat az erdélyi magyar képző­szeptember 4-éig, vasár­nap kivételével naponta 10 és 18 óra között tekinthető művészet kötöttségekben hívő szabadságának, veretes hagyományainak. A létkérdésekre adott, ábrá­zolt válaszok és megcsapolt vágyakozások fanyarul keve­rednek, erjesztő halmazuk szétfeszíti a képeket. A nézőnek az az érzése tá­mad, hogy e két festő mindun­talan ismételgeti: ezek va­gyunk, ilyenek, ezzé lehetünk, ha... de a mondatnak nincs befejezése, nem zárhatják le. ugyanis a jövőfélelmek szét­forgácsolják a rozsdás kerete­ket, a kis Golgota-járások, a hírvivők mindennapos várá- sa, vándorlások, rögeszmék és sejtelmek között nincsenek minden biztatás híjával — úja a műkritikus, aki így feje­zi, be gondolatait: .Művésze­tük értelme maga a vegytiszta bizakodás.” (Az Erdélyi Művészetért Alapítvány támogatásával megnyílt tárlat Budapesten, a Vármegye utcai galériában te­kinthető meg szeptember 20-ig — hétfő kivételével — hétköznap 10-18 óráig Simon Andrea meg a Bogdányi út 5. szám alatti galériában. (k. m.) / Évadnyitó a Kamaraszínházban Simon Zsolt: Jónás (grafika) Krekács Róbert felvétele Losonci Lilla képei Szentendrén

Next

/
Oldalképek
Tartalom