Pest Megyei Hírlap, 1994. augusztus (38. évfolyam, 178-203. szám)

1994-08-25 / 198. szám

i PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1994. AUGUSZTUS 25., CSÜTÖRTÖK 5 A nyári szünet utáni első ülésén Biator- bágy képviselő-testülete állásfoglalással fordult az Országgyűlés elnökéhez és képvi­selőcsoportjaihoz, amelyben kéri, mondja­nak igent az expóra. Egyúttal a községhá­zán megkezdődött a támogató aláírások gyűjtése is, a belátogató ügyfelek figyel­mét plakátok hívják fel az ügy fontosságára. A község közvetlenül nem érdekelt a vi­lágkiállítás létrehozásában, hiszen beruhá­zásokkal nem készülnek erre az alkalomra. Azonban az ügyet erkölcsileg támogatandó­nak vélik, mivel az expó megtartása pozití­van befolyásolhatja az országukról alkotott képet és nemzetközi kapcsolatainkat. Palovics Lajos polgármester véleménye szerint az expó kétségkívül kockázatos és hosszú távon jövedelmező vállalkozás, de a világot pont az ilyen erőfeszítések viszik előre, bátor vállalkozás nélkül nem várha­tunk javulást. Győrik Ferenc szociális érzékenységéről ismert képviselő egyéni indítványa több éve húzódó ügyet hozott fel újra felszínre. Immár négy-öt éve — az MO-ás körgyűrű híján — a falu alsó végén járnak keresztül az egyébként autópályára való tartályko­csik és kamionok. Az utakat ért teher meg­tette hatását: a házak egy részében ujjnyi re­pedések keletkeztek. A testület határozatá­ban kéri a Budapesti Közúti Igazgatóságot: tegyen eleget kötelezettségének, és rendel­jen el súlykorlátozást a területen. Az iskola és az óvoda is szóba került az ülésen. A testület idén anyagi nehézségei miatt csak iskolánként százezer forinttal tudja támogatni a rászoruló családok tan­könyv vásárlási gondjait. A nemrégen szer­veződő alapítványi óvoda részére pedig térí­tésmentesen egy üres épületet adtak át. A környezeti nevelésben is gondolkodó alapít­vány munkáját a polgármesteri hivatal ad­minisztrációs segítségben is részesíti, hogy mihamarabb megindulhasson az új óvoda munkája. A költségvetési törvényben meghatáro­zott és csatornaépítésre adott állami céltá­mogatás elhúzódása miatt Biatorbágy hitel felvételére kényszerül. A beruházás mielőb­bi befejezése érdekében a céltámogatás fe­dezeteként 78 millió forintos adósság terhe­li jövő év elejéig az önkormányzati költség- vetést. (nánási) Tóalmási strandidill Tóalmást, illetve az ottani termálstrandot 1990-ben „fe­deztem fel”, s környezete, a szolgáltatás, no meg a me­dencék vizének hőmérsékle­te és tisztasága kellemes él­mény volt számofhra. Ab­ban az évijen még négyszer „zarándokoltunk” el a strandra, jóllehet a belépődíj és az útiköltség összesen már akkor is többre rúgott, mint a legdrágább pesti strand belépője. Ha az emlékezetem nem csal, a bonyodalmak ’92-ben kezdődtek, egyrészt a bérlővel, másrészt a bacik- kal, amit a Köjál szúrt ki a vezetékrendszerben. Tény, abban az évben jóvalta ké­sőbb nyitottak, május eleje helyett június közepén. Tavaly újabb meglepetés ért, a szolgáltatásait tekintve alacsonyabb kategóriájú al- mási strandon drágább lett a belépő, mint a rangosabb Já­szapátiban. Úgy látszik Pest megyében jobban elrugasz­kodott az infláció, mint más­hol —- gondoltam magam­ban, minekután a tiszakécs- kei strandon is úgy tapasztal­tam, hogy olcsóbbak a szol­gáltatások, mint Tóalmáson. Amiért is átpártoltam az úgyszintén Pest megyei, de jóval kulturátabb ráckevei strandhoz. Az idén már a megdöbbe­nés erejével hatott az újabb „ársróf’, amit az Aquagas Kft. hajtott végre. Parkolási díj 50 forint egy nap perzsel­te réten, belépő felnőttnek 100, gyereknek 80 forint. Ami egy négytagú családnál a heti tejfogyasztás árának felel meg. Ezzel szemben a meleg medence vize túl for­ró, a hidegé túl hűvösre sike­redett aznap, s a medencék környezete, sem olyan gon­dozott már, mint régen. Nem voltam „elalélva” az egész nap rikácsoló hangszó­róktól sem, az ember nem azért megy strandolni, hogy közben 100 decibeles zenét hallgasson. A szórakoztatás érdekében bevezetett újítást sem tudom díjazni, neveze­tesen a ,játékkaszinót”. El nem tudom képzelni, kitől származik ez az alpári ötlet. Az amúgy is kicsi parkocs­kába bevontattak egy kiszu- perált, fölöttébb ronda hon­védségi lakó- vagy műhely­kocsit, s telerakták játékauto­matákkal. Ami elgondolkodtat: a parkoló- és belépőjegyeken nincs feltüntetve az ár, illet­ve az ár szócska után csak pont, pont, pont. Mire követ­keztethet ebből az ember? Újabb áremelésre és a bérlő takarékosságára. Az idén ki­nyomtatott, de megmaradó jegytömböket jövőre is fel lehet használni. A magyar nép tűrőképességét ismerve, akár 150 forint mellett is lesz rá közönség. Mármint akkor, ha a közönségnek lesz 150 forintja strandra. (matula) A nagyérdeműnek dilemmája van. Nem tudja, hogy strandra jött, avagy esetleg hadgyakorlatra A szerző felvétele Budaörsön a gáztartályok Egy nyolcvan tonnás darunak mintegy másfél méterrel kellett megemelnie a Bu­daörsi út felett ívelő közel 35 méter hosszú gyalogoshidat, hogy átférjen alatta a Prímagáz Rt. két darab, egyenként 43 méter hosszú 50 ezer literes gáztartálya, melyet az Alföldről szállítottak MTI-felvétel Jászkarajeno gyarapodott Ha mindenki egy irányba... Még 1992 decemberében Jászkarajeno első embere be­jelentette a falugyűlésen, hogy távozik. Aztán a követke­ző év januárjában megváltoztatta eredeti szándékát, és maradt. (Erről lapunk hasábjain is beszámoltunk.) Azó­ta eltelt több mint másfél esztendő. A polgármestert, Heimann Gyulát arról faggattuk, érdemes volt-e to­vább folytatni. — Jól döntött-e, hogy nem hagyta cserben azokat, akik bizalmat szavaztak ön­nek? Az idő mit igazolt? — Amikor 1992 őszén arra gondoltam, hogy felál­lók, abban a szituációban a mérleg nyelve először a nem folytatom tovább oldal­ra billent. Közben sokan el­mondták a véleményüket, amelyekből az csendült ki, hogy ez a távozás egyfaja cserbenhagyás lenne. Töp­rengtem. Be kellett vallani önmagámnak, hogy valójá­ban nem mértem fel ponto­san, mi vár(hat) rám a cik­lus alatt. Az esetleges kudar­caimat nem sugározhatom ki másokra. Fontos, hogy azokat én tisztázzam belül önmagámmal. Ezért végül úgy határoztam, hogy nem adom fel. Jóllehet, akadt, aki ezt taktikázásnak vélte. Aztán megbeszéltünk bizo­nyos kérdéseket... Volta­képpen nem bántam meg, hogy folytattam tovább. Ta­nultam a kudarcaimból. A település érdekében meg­nyertem azokat, akikre szá­mítanom kellett. S erőt gyűj­töttem, hogy a képviselő- testülettel megvalósíthas­suk a terveket. — Miből maradt volna ki, ha akkor távozik? — Eljutottunk oda, hogy ebben a hónapban átadhat­juk a telefonközpontot, s ez­zel megszűnik az áldatlan állapot. Rendbe tettük a köz­épületeinket, a hősök terét, a parkot. Ezért a megyei ön- kormányzattól kulturált tele­pülési környezet diplomát kaptunk. Szilárd burkolatú utat és járdát építettünk — ez előbbiből mintegy más­fél, az utóbbiból két kilomé­tert. Előkészítettük a gáz­programot. Sok az idős em­ber. Ők bizony nehezen tud­ják előteremteni az ötven­ezer forintot. Mindenesetre az önkormányzat azt ígéri, hogy akik szeptember 1-jé- től jövő év december végé­ig részletekben befizetik ezt az összeget, azoknak ott lesz a gázcsőcsonk a házuk falán 1995 szeptemberében. Az ívóvízrendszerünket a korábbi üzemeltetőtől átvet­tük. Tisztességesen működ­tettük az intézményeinket. Elvi döntést hoztunk a csa­tornahálózat lefektetéséről. Álszerénység nélkül mond­hatom, hogy szépült, gyara­podott Jászkarajeno. — Mi az, ami nem való­sult meg? — A község lakói évszá­zadok óta az agrárgazdaság­gal foglalkoztak. Érthető te­hát, hogy nagy volt a föld­igény. Sajnos a kárpótlás — s ez nem a szándékon múlott — még nem fejező­dött be. — Mekkora gond a mun­kanélküliség? — Ahogy szinte minde­nütt, nálunk is igen komoly gond. Próbáltunk gyógyírt keresni. Például a telefon- központ építésénél a helybé­lieket foglalkoztattuk. Ez a gázvezeték lefektetésénél is így lesz. Evek óta alkalma­zunk közmunkásokat, aki­ket a település szépítési munkálatainál foglalkoztat­tunk. Szeretnénk vonzó fel­tételeket teremteni egy-egy vállalkozónak, s akkor jó néhány ember állásgondja megoldódhat. Egyébként körülbelül százhúszan lehet­nek a munkanélküliek. Mintegy ötven-hatvan sze­mélynek már az önkormány­zat- ad rendszeres támoga­tást. — Közelednek az önkor­mányzati választások. Vál­lalja-e az újabb megmérette­tést? — Négy évvel ezelőtt nem sejtettem, hogy milyen mély a víz, amelybe ugrot­tam. Az nem elég, hogy va­laki tud úszni. Most már megfontoltabb leszek. Az tény: egy önkormányzat csak úgy ütőképes, ha min­denki egy irányba tolja a szekeret. Hogyha a pártok megegyeznének és azt tarta­nák szem előtt: acsarkodás- sal, veszekedéssel nem le­het előbbre jutni, akkor ta­lán vállalnék egy újabb megmérettetést. Még van egy-két hónap, hogy eldönt­sem, indulok-e majd a vá­lasztáson. Amennyiben igen, természetesen az egyáltalán nem biztos, hogy nyerek. Persze, akkor sem esnék kétségbe, és so­sem ragaszkodtam ehhez a székhez. Testületi ülés, állásfoglalás Igent az expóra!

Next

/
Oldalképek
Tartalom